Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
1 oldal 1969. április 17. csütörtök Ötvenkét termelőszövetkezet gondjai II. Tudatosabb, korszerűbb vezetést! A bizottság jelentésében hangsúlyozza, hogy igen tanulságos mindenki számára egy ilyen termelőszövetkezet helyzetének elemzése. A gazdaságok gyakori, őszinte és minden körülményt figyelembe vevő bemutatása a megyei és az országos vezető szerveknek bizonyosan elősegítené a több megértést, és a hatékonyabb támogatást. Egyúttal reálisabb szemléletet alakítana ki. Az ajánlások között első helyen szerepel a vezetés megjavítása. Nagyon szükséges a közgazdasági szemléletű, tudatosan gazdálkodó. rendszeres elemzéseket végző vezetőgárda. Csak így lehet hatásosan megoldani az üzemszervezést, alkalmazni egyszerűbb körülmények között is a korszerű termelési eljárásokat. Nyilvánvaló, hogy a képzettebb vezetőknek biztos és magasabb jövedelmet kell kapniok, hiszen egy homoki gazdaságban jóval nehezebbek a körülmények, sokkal többet kell dolgozni, hogy ugyanolyan eredményt elérjenek mint egy jó adottságú termelő- szövetkezetben. A talajnak, mint termelő- eszköznek a megjavítása rendkívül fontos. Minden kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetben kötelezően — akár állami költségvetésből — el kellene végeztetni az egyszerű talajvizsgálatot. Ennek birtokában hasznosabban lehetne megoldani a trágyázást. A futóhomok hasznosítását pedig valamennyi módszer — szőlő-, gyümölcs-, erdőtelepítés, legelő létesítése stb. — alkalmazásával kell megoldani. Amennyiben erre nincs azonnal lehetőség, a termelésből való kivonástól sem idegenkedjünk, hiszen a néhány mázsás rozstermés még a ráfordítási költségeket sem fedezi. Érdemes nagyobb mértékben foglalkozni a homoktalajon is jól termeszthető somkóróval és egyéb homoki takarmánynövényekkel. Az állattenyésztést az üzem által megteremtett takarmánybázishoz ajánlatos méretezni. Indokoltnak tartják a tehenészetek fejlesztését, a szarvasmarha-hizlalás ki- terjesztését, továbbá a juhtenyésztést, a pecsenyebá- rány-értékesítést. Az üzemek vezetői alaposan mérlegeljék a lehetőségeket, lépjenek kapcsolatba kutatóintézetekkel, szakemberekkel, akik tanácsot, segítséget tudnak adni. A gépesítésben a tipizálásra kell törekedni. A számtalan típus helyett olyan berendezéseket szükséges beszerezni, amelyek elsősorban a homoki talaj- művelésre alkalmasak. így a gépi munkát sokkal hatékonyabbá lehetne tenni. Az árkiegészítéses támogatás az eddig ismert üzemviteli dotációk közül a legjobbnak bizonyul — állapította meg a jelentés. — Az elmúlt évben számos kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet helyzetén javított. Az alapvető gondokat azonban nem oldotta meg. Szükség van további finomítására. A jelentés vitája során szóbakerült az is, hogy a beruházási ártámogatás jelenlegi rendszerét jobban kellene differenciálni. Egyszerű istálló, gazdasági épületek létesítésére, valamint gépek beszerzésére teljes állami támogatást kérnek. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatási rendszerének kialakításáról még folyik a vita. | Számos fórumon tárgyalják meg még ezt a témát. Fontos a leghatékonyabb módszer kidolgozása, mert jelenleg a kedvezőtlen adottságú üzemek egyre jobban elmaradnak fejlődésükben az átlagos termelőszövetkezetektől. Ez pedig nem közömbös az itt élő emberek számára sem, hiszen az ő életszínvonaluk alakulása a termelő- szövetkezet gazdálkodásától függ. Ezért nagyon helyes, hogy napirendre tűzte a megyei vezetés ezt a témát, s máris számos javaslatot továbbított az országos szervekhez. A homoki termelőszövetkezetek gondjait, csak nagyvonalakban ismertettük, a teljesség igénye nélkül. Számos fontos intézkedésre van szükség ahhoz, hogy ezek csökkenjenek. Az is igaz, hogy az üzemek vezetősége, a tagsággal összefogva, sokat tehet a gazdálkodás javítása érdekében. Több helyes törekvésről érkeznek jelentések. Az egyik a segéd- és melléküzemágak fejlesztése, amely összefügg a termelés növekedésével, a tagság állandó foglalkoztatásával, ami kihat a jövedelemre is. Nem könnyű a sok probléma megszüntetése. A megyei mezőgazdasági állandó bizottság vizsgálódásai azonban újabb lépést jelentenek a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodásának javítása útján. Kereskedő Sándor Húszéves r az Állami Biztosító Egy sajtótájékoztató szemléletes adatai Húsz éve, 1949 áprilisában alakult meg az Állami Biztosító. A két évtized alatt, elért fejlődést beszédes számok mutatják. 1949 óta az Állami Biztosító díjbevétele negyvenszeresére, kárkifizetése nyolcvanszorosára emelkedett, az élet- biztosítási összeg 169-szere- sére nőtt. Az ÁB mintegy hatmillió folyamatos biztosítást kezel, ezek között az egymillió termelőszövetkezeti tag egész évi munkájának eredményességét szolgáló tsz-vagyonbiztosítást, az állami vállalatok több százmilliárd forint értékű vagyonának tűzbiztosítását, a lakosság élet-, baleset- és vagyonbiztosításait, és a másfél millió tanuló-balesetbiztosítást. E hatalmasra nőtt feladatokat hálózatának kiszélesítésével, a hatáskörök decentralizálásával tudja meg. oldani a biztosító. Jól érzékelteti ezt, hogy ma egy kisebb megye igazgatóságának nagyobb a forgalma, mint 1949-ben az egész vállalatnak volt Egymilliárd-hatszázmillió forint kártérítés 1968-ban egymillió kárt rendezett az Állami Biztosító, a kártérítések összege ggymill iárd - ha ^százmillió forint volt, átlagban tehát naponta 5 millió forintot fizetett ki. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével, 1968 április elsején megszűnt az állami vállalatok elemi kárainak költségvetési fedezete, ugyanakkor kormány- rendelet engedélyezte, hogy a vállalatok önkéntes alapon biztosítást kössenek. A tűzbiztosítást — amely robbanás, villámcsapás okozta károkra is kiterjed, — a vállalatok 67 százaléka kötötte meg, a gépjármű- szavatossági biztosítást 80. a betörésbiztosítást 20. a cascót 30 százaléka vette igénybe. Az első esztendő A nemzetiségi szövetségek kongresszusa A nemzetiségi szövetségek küszöbön álló kongresszusairól tájékoztatta szerdán dr. Kővágó László, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője a sajtó képviselőit. Elmondotta, hogy a négyévenként megrendezésre kerülő kongresszusok célja, hogy a szövetségek számot vessenek tevékenységükkel, kijelöljék azokat a tennivalókat, amelyeknek megvalósítása elősegítheti a hazánkban élő délszláv, német, román és szlovák ajkú lakosság még intenzívebb bekapcsolódását a mindennapi életbe, s hozzájáruljon kulturális hagyományaink ápolásához és fejlesztéséhez. Az idei kongresszusoknak egyik fontos napirendi pontja lesz a nemzetiségi szövetségek új alapszabályainak megvitatása, elfogadása. Elsőként a román nemzetiségi szövetség tartja kongresszusát április 18-án és 19-én Gyulán. A többi nemzetiségi szövetségek kongresszusainak színhelye a hónap utolsó napjaiban Budapesten lesz. több fontos tanulsággal járt. Az év végén igen súlyos kárt szenvedett több vállalat. Ezek közül a legnagyobb károk éppen olyan üzemekben, telepeken történtek, amelyeket nem biztosítottak. Az állami gazdaságok számára konstruált biztosítási rendszer hasonlatos a tsz- vagyonbiztosításokhoz. Tavaly 95 százalékuk vette igénybe a biztosítást; a számukra kifizetett kártérítés összege 199 millió forint volt. Legsúlyosabban az állami erdőgazdaságok károsodtak. A tsz-vagyon- biztosítás fejlődése 1952 és 1957 között a kötelező jég- és tűzbiztosítás megfelelt a szorosan kötött, irányított rendszernek. Az igazán egészséges, erőteljes fejlődés az önkéntes biztosítás ideje alatt. 1957 óta következett be. Hogy csak a legújabb előrelépésről szóljunk. Az új gazdasági mechanizmus előkészítése során kibővített mezőgazdasági vagyonbiztosítási rendszert vezetett ba az Állami Biztosító. A szövetkezetek 18 módozatból választhatják ki, illetőleg ezek kombinációjával alakíthatják ki a gazdálkodásuknak, termelési adottságaiknak legmegfelelőbb biztosítást. A termelőszövetkezetek éltek az új biztosítási lehetőséggel. 1968-ban 2771 tsz közül 2438 kötötte meg az új biztosítást. 1969-ben már csak 200 tsz maradt meg a régi típusú mellett Az új vagyonbiztosítási rendszer már az első évben bebizonyította hosznos voltát. 1968-ban 873 millió forint kártérítést kaptak a tsz-ek, 72 százalékkal többet, mint 1967-ben. A tavalyi aszályos esztendőben különösen jelentős volt. hogy bár az aszálykárokra nem terjedt ki az új biztosítási rendszer sem — kivéve a kenyérgabona termésbiztosítását —. sok olyan kárra nyújtott fedezetet, amelynek közvetett oka a szárazság volt, például a homokverés, az almások viharkárai, a gabona vihar következtében beálló szempergési vesztesége. Az aszálybiztosítás igen súlyos kockázat: a kenyérgabona termésbiztosítása alapján például négyszer annyi volt a kár, mint amennyit díjban a gazdaságok befizettek. Díjemelés nélkül — újabb kockázatok A múlt évi tapasztalatok a biztosítás további fejlesztését tették szükségessé. Az ÁB megvitatta a biztosítás kérdéseit i a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával, és a területi szövetségek, az egyes tsz-ek javaslataira — a díjtételek emelése nélkül —, jelentősen kibővítette a kockázatvállalás körét. 16. — Éppen e körül folyik a vita — fejtegette tovább Lewis. — Szerkesztőségem azt a megbízást adta, hogy behatóan elemezzem a helyzetet. — Akkor elemezze. — Ki kell derítenem még a tényeket. Egyelőre csak a kiindulópontokkal vagyok tisztában. Terner azt állítja, hogy magától Horthy kormányzótól kapta még 1944-ben a megbízást, hogy halála után legyen az utóda. — Hát akkor rendben van. Akkor Terner a nagyobb fiú — vélekedtem. — Igen. csak hiányoznak a szükséges bizonyítékok. Terner ugyanis nem tudja alátámasztani állítását. Azt mondja, hogy Horthytól négyszemközt kapta a megbízást, amikor kihallgatáson fogadta őt 1944 őszén. — És ha hazudik? —kérdeztem. — Előfordulhat. Temer azzal érvel, hogy a rendkívüli helyzet miatt nem foglalták írásba a kormányzó végakaratát. És Csánkó is elismeri, hogy a kérdéses időpontban a magyar kormányzó kihallgatáson fogadta Ternert — Hát akkor? — Viszont Csánkó azt mondja, hogy ott egyáltalán nem arról volt szó, hanem azért hívatták Ternert, mert a kormányzónak tudomására jutott még egy Terner-panama, amelyet mindenki széltében- hosszában tárgyalt. — És Csánkó? Ö mire hivatkozik? — Arra, hogy őt támogatja a többség. — És mit mond erre Terner? — Azt, hogy Csánkó közönséges szélhámos, aki senkinek nem kell. Csak azért hozott létre cinkostársaival egy szervezetet, hogy a hangzatos név fedezete alatt felszedhesse a dollárokat. — A dollárokat? — kérdeztem csodálkozva. Lewis ismét politikai fejtegetésekbe bocsátkozott. — Mondtam már, hogy mi, amerikaiak, kötelességünknek tartjuk anyagilag támogatni a vasfüggöny mögött élő elnyomott népeknek a szabad világban élő képviselőit. — Sok pénzük van, azt látom — mondtam. — Megjegyzem, amikor én ideérkeztem, ebből a sokból mindössze tíz dollár jutott nekem. — A pszichológiai közvéleménykutatók szerint a túlzott segélyezés rossz irányban befolyásolja a menekültek elszántságát — mondta Lewis. — Amerika a szabadság hazája és bástyája, amely készséggel nyújt menedéket az arra érdemeseknek. Államunknak azonban kötelessége vigyázni rá, hogy a befogadottak el ne puhulja- nak... — Most már értem, miért vannak poloskák az Emigration Service fogdáiban — epéskedtem. — Megjegyzem, most csakugyan edzettebb vagyok, mint tegnap ilyenkor voltam ... — Kormányhivatalaink nemes és tiszteletreméltó elvek alapján tevékenykednek — folytatta a riporter, nem törődve megjegyzésemmel. — Nagyon sajnálatos, hogy ezzel visszaélnek. Sok Csánkóhoz hasonló szélhámosnak sikerült bizonyos előnyökhöz jutnia. Persze, mindez csak azért lehetséges, mert az illető kormányhivatalokban nem játszanak vezetőszerepet azok a körök, amelyeket mi támogatunk. Ha ők ülnének a legfontosabb íróasztalok mögött, sok minden másképp lenne. Az amerikai jólét és szabadság fellendülése ... Nem bírtam tovább cérnával. — Akkor meg foglalkozzanak a saját dolgaikkal! — vágtam közbe. — Ne adjanak egy vasat se Csánkónak meg Ternemek. Nem ez lenne a legegyszerűbb megoldás? öt perccel később már bántam ezt a megjegyzést. Az Evening News munkatársa ugyanis hosszú, unalmas és számomra ebben a helyzetben különösen érdektelen fejtegetésbe fogott az amerikai nolitika magasztos céliairól... Majd Ruth vette át a szót. — Mr. Ternpr megmagyarázta, hogy Csánkó azért jött ide Nyugat-Németországból, hogy itteni sikereivel biztosítsa pozícióját. Ámde nálunk kutyába sem vették, és ezért eszelte ki az egész mesét az ellene készülő merényletről. Ügy okoskodott, hogy ha a budapesti vörösök énDen Csánkót akarják eltetetni láb alól, ez azt jelenti, hogy legjobban ő van az útjukban. Ha legjobban ő van az útjukban, akkor a legfontosabb személy ő. Ha ő a legfontosabb személy, akkor mindazoknak a nyugati kormányoknak, amelyek szívükön viselik a magyar nép sorsát, öt kell támogatniuk. Ezért összebeszélt veled — nézett rám szemrehányóan Ruth —. s te megfelelő fizetség ellenében elvállaltad a vörös ügynök szerepét. Csiráitok valami botrányt, téged elítél a bíróság és ha a hullámok elülnek, Csánkó gondoskodik róla. hogy te a legnagyobb csendben szabadlábra kerülj. Ügy gondolja, hogy ez nem rossz üzlet neked, mert Csánkó elég szép summát zsarolt ki a különböző országoktól és így sokkal többet tud neked fizetni, mint amennyit az óra gyárban kereshe+sz. (Folytatása következik.) 1968-ban igen súlyos károkat okozott az áprilisi fagy. Ez év január 1-től a fagybiztosítás határidő nélkül terjed ki a szántóföldi növények, a dohány és a palántázott zöldségfélék állománykipusztulását okozó tavaszi fagykáraira. Az árvízkároknál az eddigi 50 százalékról 60 százalékra emelkedett a kártalanítás mértéke... A nagyüzemi szőlők, gyümölcsösök, köztük a mostanában termőre forduló új telepítések, mór jelenleg is több milliárd forint értékű termést ígérnek. Néhány százalék veszteség is milliós kórt jelenthet, ezért jelentős a téli alma viharkáraira és a nagyüzemi szőlők tavaszi fagykáraira kiterjedő biztosítás ... Sorolhatnánk tovább az újabb kockázatok sorát, s még akkor sem beszéltünk a háztáji gazdaságok, otthonok káraira, az évi 200 ezerre rúgó balesetre vonatkozó biztosításról, a gépjármű-szavatossági és casco biztosításról. Egy-egy terü- ’et fejlődéséről, a feltételek kockázat változásairól, újdonságairól más alkalommal szólunk. A kétévtize- des út eredményeit a fenti vázlatos kép is elég híven visszaadja.
