Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
1. oldal 1969. március 9, vasárnap Forradalmárok szobrai FŐBORÁSZ, 1969 A főborász alálírásával hitelesíti a vizsgálatokat. Kezdődhet a palackozás. Az idén új képzőművészeti alkotásokkal gazdagodik Petőfi városiasodé szülőhelye, Kiskőrös. A járási párt- és tanácsszékház dísztermébe most készült el Övári László, budapesti képzőművész fali pannója. A mintegy negyvennyolc négyzetméter nagyságú mű a vidék szőlőgyümölcskultúráját szimbolizálja. A gyógyfürdő épülete domborművet kap. majd elkészül egy szökőkút- kompozlció is. Felállítják Bem, Ligeti és Lenin szobrát. Az 1848— Moszkva egyik legnagyobb múzeumában, a Központi Forradalmi Múzeumban nyílik meg rövidesen a Magyar Tanács- köztársaság félévszázados évfordulója tiszteletére rendezett kiállítás. A' magyar proletariátusnak a Tanácsköztársaság Védelmében folytatott 133 napos hősi küzdelme értékes forradalmi tapasztalatokkal gazdagította a magyar éis a,: nemzetközi munkásmozgalmat. A kiállítás bemutatja a magyar forradalmi mozgalmat, annak internacionalista kapcsolatait, képet ad arról, milyen hatással volt Magyarországra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ismerteti, hogyan nyilvánult meg a magyar—szovjet barátság attól kezdve, hogy 1917-ben a magyar hadifoglyok részt vettek az oroszországi forradalomban, majd az intervenciósok elleni küzdelemben, bemutatja a Magyarországra került orosz emberek — hadifoglyok — részvételét a magyar forradalomban. Külön rész ismerteti a magyar népi demokratikus 1949-es magyar szabadság- harc legendás hírű Bem apójának szobra a Petőfi térre kerül, a nagy költő harcostárs emlékműve mellé. Az ugyancsak kiskőrösi születésű szocialista forradalmár és költő, Ligeti Károly szobrát az Ifjúsági parkban, a nagy proletárvezér, Lenin portréját pedig az új párt- és tanácsház földszinti halijában helyezik majd el. Valamennyi alkotás budapesti képzőművészek műhelyeiben készül. rend kialakulásának történetét, a szocialista építés eredményeit. A moszkvai Központi Forradalmi Múzeum tudományos munkatársai egy évig gyűjtötték a szovjet múzeumokban és levéltárakban a kiállítás anyagául szolgáló dokumentumokat, korabeli fényképeket. Nemrégiben Magyar- országon jártak, felkeresték a múzeumokat, jártak városainkban, az üzemekben, falvakban. . A többi között megismerkedtek a magyar forradalmi proletariátus egyik fellegvárával, Csepellel, . jártak a kombinátban, hiszen a kiállításon részletes képet adnak róla. A magyar szervek mintegy másfél ezer dokumentumot bocsátottak a moszkvai kiállítás szervezőinek rendelkezésére. Munkájukat segítették a veteránok is visszaemlékezéseikkel, tanácsaikkal, a birtokukban levő dokumentumok- kai, fényképekkel, amelyek szintén helyet kapnak a kiállítás anyagában. (APN—KS) Hála gyerekkorom túlfűtött fantáziájának és az akkoriban válogatás nélkül olvasott könyveknek a legtöbb szakma képviselőjéről kialakult bennem valamilyen zsánerkép. A bort töltögető, a napvilágon hunyorogva járó pincemestereket Jókai Sármán bátyója képviselte ebben a panoptikumban. A évek múlásával a többi alakokat sorra kiszorították valóságos, hús-vér emberek, de ez a rezes orrú, hatalmas kulcsokat csörgető figura — maradt. Mígnem a minap találkoztam egy igazi borásszal. Az asztalon, a kémcsövek mellett számológép, meg egy papírhalmaz. Sikerle Béla, a Kunfehértói Állami Gazdaság főborásza ilyen bástya mögül beszélget velem. A mai pincemesterek korszerű fegyverei, a vegyelemző műszerek és a számológép úgy látszik mindig kéznél kell, hogy legyenek. És persze ezekkel az eszközökkel hatásosan is kell tudni harcolni a borfronton. A gazdaság értékesítési kimutatása azt jelzi, hogy az őszi szüretelési és minőségi problémák ellenére ismét megnyerték a csatát, legnagyobb részt sikerült értékesíteni tavalyi boraikat, és nem is akármilyen áron. — Ezt persze túlzás volna az én érdememnek tulajdonítani. Ennek a gazdaságnak már régebben kialakult a jó híre. A borászattal szakképzett, igen lelkiismeretes gárda foglalkozik, az én munkám itt nagyobb részt csak elvi, irányító jellegű. Tavaly — abban, hogy boraink jó minőségűre sikerültek — nagy adag szerencse is közrejátszott. A szüretre éppen elkészült a korszerű erjesztő üzemrész, így aztán már a mustot is könnyebben tudtuk kezelni — mondja és szórakozottan tologat maga előtt egy darab papírt. Akárhogy is történt, az igazság az, hogy tavalyi, kiváló minőségű borok tovább növelték a gazdaság tekintélyét a borpiacon. A pincemester pedig e néhány mondattal azt bizonyította, hogy — ellentétben a regénybeli őssel — józan realista. Apropó, józanság. Hogyan sikerülhet az ilyesmi egy borásznak? A kérdésre rövid, precíz választ kaptam. — Mint italt, soha nem szerettem a bort. Mégis, ilyen „alapállással” hogyan lesz valaki főborász? — Nálam a körülmények hozták. Középiskolásként a borászati technikumba jártam, és az első esztendőben még valami műszaki pályáról ábrándoztam. Érettségi után mégis a Kertészeti Főiskolára kerültem. Talán a nyári gyakorlatok érlelték bennem az elhatározást. Államvizsga után a MONIMPEX-nél kezdtem dolgozni, ami nálunk megfelel a szakma magasiskolájának. Hét évig jártam ezt a magasiskolát, aztán az állami gazdaságok központi pincészetét vezettem négy esztendeig. Ezután jöttem Fehértóra. Nemcsak a borkombinátot vezetni, és nemcsak — mint egyesek hiszik — pénzt keresni. Tanulni akarok. Hosszabb időt töltöttem Csehszlovákiában és Jugoszláviában, tanulmányoztam ezeknek az országoknak a szőlőfeldolgozását. Franciaországban az ottani borkezeléssel ismerkedhettem meg. A franciák e tekintetben szinte a világon egyedülálló, magas színvonalat képviselnek. De náluk már az alapanyag is más. Itthon a szőlőfeldolgozás még korántsem ilyen korszerű, talán csak a Kiskőrösi Állami Gazdaságban az ősszel beállított gépsoron éri el a világszínvonalat. Ügy gondolom, hasznos az, ha egy borász a szőlő- feldolgozással is megismerkedik. Mivel nálunk az alföldi boroknak komoly jövőjük, nagy felfutási lehetőségük van, azt hiszem Kunfehértót jól választottam. ■ ■ ■ ■ Az ilyen üzemvezetőknek nemcsak a borászattal, de kereskedelemmel és köz- gazdasági , elemző munkával is foglalkozni kelli'Munkájuk a közgazdásági és a kémia sajátos keveréke. így a korszerű felkészültség, technikai színvonal mellett érvényes az az igazság, hogy egy borászon millió forintok múlnak. Munkájuk minőségét ezrek, százezrek érzékelik, és értékelik. A borkémia meglehetősen új, gyakorlati tudomány. íiazai specialistái még kevesen vannak, sajnos, jóval kevesebben mint kellenének. így szinte lámpással keresik a szakképzett borászt, még a legnagyobb szőlő- és bortermelő gazdaságok is. A termeléstől lassanként teljesen elkülönülő borkészítés szinte hihetetlen szakemberhiánnyal küszködik. Pedig ahhoz, hogy a megtermelt javak jól értékesüljenek itt elengedhetetlenül szükséges a szellemi beruházás. Ezekről beszélgettünk a borkamra nyílegyenes folyosóit járva Sikerle Bélával. Itt is, ott is fehér köpenyes laboránsokkal találkoztunk, kis kémcsöveket, üvegeket vittek. Ezekben rázzák, ülepítik, vegyelemzik a borokat, hogy aztán nyugodtan küldhessék a palackozóba. Valamennyien szakemberek, akik nem hisznek a saját ízlelésüknek. Gépekre, vegyszerekre támaszkodnak, hogy a fogyasztók ízlését újra és újra tökéletesen eltalálják. Baranyi Pál Moszkvai kiállítás a /Magyar Tanácsköztársaság SO. évfordulójára B. Szepelnvak? óbb /Mcriav Kassai Ferenc fordítása Az egység szerencsésen újutott az erdőig, s egyesült sgy másik partizánalakulattal, amelynek rádióösz- szeköttetése volt a Nagy Földdel. Szobko lett az sgyesített partizánegység törzstisztje. Azonnal ösz- szeköttetésbe lépett a 6. hadsereg parancsnokságával, ahol azt a rejtjeles felvilágosítást kapta, hogy Hermann Kreiss főhadnagy valóban a hadsereg kötelékébe tartozott, de 1941 szeptemberében eltűnt. Szobkót ez sem nyugtatta meg véglegesen. Kreiss- nek visszaadták a fegyverét, de továbbra is figyelték ... 1943 szeptemberében a szovjet csapatok Kijev felé nyomultak előre. Nehéz feladat várt ráiuk: az átkelés a Dnyeperen. A német parancsnokság lehetetlennek minősítette a vállalkozást. Éppen itt, a dnyeperi partoknál készültek a németek a? ellentámadásra, amelyhez igen nagy várakozást fűztek. A magas jobb partot alaposan megerősítették, a hidakat aláaknázták. A lapos hal part minden centiméterét becélozták. Szeptember eleién a Vörös Hadsereg egyik nagy páncélos egysége áttörte az ellenség védelmi vonalát és az így keletkező résben gyors ütemben nyomult előre. A szovjet parancsnokság tisztán látta, hogy a németek minden hidat felrobbantanak, s ezzel jó időre késleltetik az átkelést. Az egyetlen lehetősét: a visszavonuló ellenség csapatainak ka7Vetlen nyomában kell átérni a jobb partra. A „Kotovszkii” partizánalakulat azt a parancsot kapta, hogy Kanyev körzetében derítse fel a híd megközelítésének lehetőségeit ... A felderítők este indultak el. Reggel rejtjeles rádiójelentést adtak a Nagy Földre: „A hidat aláaknázták. A feljárót ágyúk és légvédelmi ütegek tömege őrzi. A jobb partot rendkívüli mértékben megerősítették.” A yálasz rövid volt: „A híd felrobbantását meg kell akadályozni. Páncélosaink 14 óra QO perckor érkeznek”. A híd felrobbantását megakadályozni. . . Nem partizánfeladat. Felrobbantani könnyebb. Ezt már megszokták. Kis létszámú partizánalakulat azonban nem foglalhatja el tűzharcban a hidat, hogy biztosítsa a páncélosok áthaladását. — Kétszáz emberünk van. A hídon pedig egy egész német hadsereg vonul vissza. tankokkal, ágyúkkal. Nem tudjuk tőlük elvenni a hidat — jelentette ki Szobko, és szavaival mindenki egyetértett. Ekkor Kreisis kért szót:-- Az. egység gyenge ahhoz, hogy elfoglalja a hidat. Két század egy egész hadsereg ellen —. ez nevetséges. De két ember... Van egy tervem. — Halljuk. — Tegnap egy német vezérkari gépkocsit zsákmányoltunk. a benne ülő ezredest foglyul ejtettük. Azt állítja, hogy a Führer főhadiszállásáról érkezett, és Hitler személyes megbízását teljesíti. Sajnos, nerr. találtunk nála ilyen jellegű iratokat. Ez bonyolítja a dolgot. Abban bízhatunk csak, hogy a visszavonulás zűrzavarában elegendő lesz rangjelzésének puszta látványa is. Javaslatom tehát az ... ... A fényesre lakkozott Opel-Kapitän a bekötőútra fordult és hamarosan utolérte a visszavonuló német egységet. Szolidan és tartózkodóan dudálva az Opel megelőzte a katonákkal zsúfolt, hosszú ágyúkat vontató teherautókat. A felfuvalkodott Oberst alig fordított figyelmet az őt köszöntő tisztekre, a volánnál ülő komor sofőr pedig ügyesen lavírozott a tankok és tehergépkocsik között. A partizánok csak azért fogadták el Kreiss indítványát, mert más lehetőségük nem volt. De Szobko egy feltétellel egyezett bele az akcióba: ha őt küldik Kreiss-szel. A parancsnok teljes ékesszólását latba- vetette, hogy lebeszélje elgondolásáról. de Szobko bizonygatta: senki sem ismeri nála jobban Kreiss-et, ő a lehető legjobb partner az akcióhoz, azonkívül pedig az sem árt. ha saját szemével látja a német visszavonulás ..térképét”. Magában pedig azt gondolta: senki sem ellenőrizhetné nála jobhan Kreiss-et, s nyilván ez az akció feszi fel a pontot az „i” betűre. Így tehát Szobko magára öltötte a Wachmeister egyenruháját. „Legrosszabb esetben végzek vele is, magammal is” — gondolta, miközben az ülés alá rejtett gránátokat tapogatta. Az Opel-Kapitän meredeken a hídra fordult és élesen fékezett. Az Oberst kiszállt, egy pillantásra sem méltatva az őrszemet, elkiáltotta magát: — Hol a parancsnok? Idehívni I A parancsnok futva érkezett, piszkosan, borotvá- latlanul. A zubbonyáról is leszakadt egy gomb. ■— Ezredes úr . . . — Elég! — sipította Kreiss. — Hogy néz ki? Hogy fest. Oberleutnant? ön a Führer dicső hadseregének tisztje, vagy egy koszos disznó?! — Elnézést, ezredes úr... Visszavonulunk... Három napja nem aludtam. — Ez nem magyarázat! Egy német tisztnek minden helyzetben mintaszerűen kell kinéznie! Nem azért adta önnek a Führer az egyenruhát, hogy szégyent hozzon rá!! — Igenis, ezredes úr! De én... — Hallgasson! Tegnap parancsot kaptam a Füh- rertől, hogy öntsek úi lelket a visszavonuló csapatokba, s én ezt megteszem, ha törik, ha szakad! Megértette, Oberleutnant? Teljesítem a Führer parancsát! Mindenekelőtt megállítom ezt a szégyenletes menekülést! Ki engedte meg, hogy átengedjék a hídon a csapatokat?... Nem tudja, ugye? Sejtettem! Árulók! Köröskörül árulók!! — Az ezredes szemmel íá^ha+ósn magán- hívül volt a dühtől. — ózonnal leállítani a for- °°lmat! Visszarendelni a jobb partról a hátráló egységeket! A Führer narancsára innen indítsuk meg a győzelmes ellentámadást! (Folytatjuk.)
