Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-07 / 55. szám
1969. március 7. péntek 3. oldal T er meléke n jgég, munkaidő-csökkentés, politikai munka A kecskeméti városi pártbizottság első titkárának nyilatkozata Kecskemét város Ipara teljesítette elmúlt évi termelési előirányzatát. Mintegy 9 százalékkal több árut állított elő, s termelési értéke megközelíti a 3,7 milliárd forintot. Különösen a két helyiipari szektor fejlődött gyorsan. Míg ugyanis a tárcaipar hét, addig a tanácsi ipar 21, a szövetkezeti ipar 24 százalékkal termelt többet, mint 1967 ben. Ezek az eredmények igen biztatóak, ám ha emellett a termelékenység alakulását is vizsgáljuk, már nem kapunk ilyen megnyugtató képet. A megyei pártbizottság januári ülése megállapította, hogy a termelékenység az elmúlt évben alig 3 százalékkal nőtt a megye iparában. Felkerestük Erdélyi Ignác elvtársat, a kecskeméti városi pártbizottság első titkárát, s arról kértünk tőle tájékoztatót, hogy a város üzemeiben hogyan alakult a termelékenység. Sokan még ma sem értik Nyilatkozatának elején Erdélyi elvtárs hangsúlyozta. hogy napjainkban sok szó esik a munka termelékenységéről. A városban most folyó pártnapokon is erről beszélnek. Sajnos, meg kell állapítani, hogy a termelékenység a város üzemeiben sem emelkedett a kívánt mértékben. Sőt! Tavaly a termelésnövekedést kizárólag létszámemeléssel érték el az üzemek jelentős részében. A Kecskeméten levő minisztériumi iparban például a termelés és a fog’alkoztatot- tak létszáma egyaránt 7 százalékkal emelkedett, tehát a többlettermelést új dolgozók felvételével biztosították. Sokan még ma sem értik világosan, hogy a munka termelékenységének növelése politikai és gazdasági szükségszerűség. Jól ismert Leninnek ezzel kapcsolatos véleménye, amely szerint: „Az új társadalmi rend győzelme szempontjából végeredményben a munka termelékenysége a legfontosabb.” Ez a megállapítás ma nálunk különösen aktuális, mondhatni kulcskérdés. Egy ország fedettségi színvonala nagymértékben attól függ, hogy az egy dolgozóra jutó termelésben évente, átlagosan mennyi új értéket képes előállítani. Ennek nagysága, azaz a nemzeti jövedelme határozza meg, hogy mennvi fordítható az élet- könilménvek iavítását szolgáló intézkedésekre, s a termelő kapacitások fejlesztésére. A termelékenység vontatott emelkedése végeredményben a gazdasági fejlődést hátráltatja. Városunkban a termelékenység lassú emelkedése több tényezőre vezethető vissza. Oka például a létszámgazdálkodás. A foglalkoztatottság tavalyi növekedési üteme meghaladta a korábbi évekét, amikor átlagosan mintegy ezerrel emelkedett az iparban dolgozók száma. 1968- ban a tervezett 1400-zal szemben a kétezret is meghaladta a létszámnövekedés. A vállalatoknál eléggé általános volt az a gyakorlat, hogy az átlagbér tartása miatt sok kisfizetésű dolgozót alkalmaztak, holott ezekre a munkaerőkre nem is volt szükségük. Így azonban néhány magasabb képzettségű dolgozót jobban meg tudtak fizetni. A korábbi hiedelmekkel szemben az új mechanizmus bevezetése után a munkaerőkereslet nem csökkent, hanem a kínálatnál is gyorsabban növekedett. A Petőfi Népében megjelenő álláshirdetések is erről tanúskodnak. Nem egy alkalommal a dolgozni nein szerető egvének a kereslet-kínálat aránytalanságait kihasználva igyekeznek könnyű keresethez jutni. A munkaerőigény azonban véleményem szerint túlzott. Vállalataink előszeretettel hivatkoznak azonban — sokszor alap nélkül is — munkaerőgondjaikra. Létszám és munkaintenzitás Kecskeméten a 44 órás munkahét bevezetése már 1968 ban 5200 dolgozót érintett. Sajnos, a csökkentett munkaidőre történő áttérést nem mindenütt előzte meg eléggé alapos műszaki és szervezeti előkészítés. Ez fékezte az egy dolgozóra jutó termelés növekedését annál is inkább, m, rt a munkaidő csökkenését nem tudták azonnal termelékeny ség-növeléss fel ellensúlyozni. Köztudomású, hogy az elmúlt években a vállalatok több nyereséget realizáltak, mint amennyit a jövedelem-szabályozási rendszer kialakításakor terveztek. A nyereségtöbblet aránya néhány vállalatnál — például a Cipőgyárban, a Fémmunkás Vállalatnál stb. — eléri a 20 százalékét is, ami lehetővé tette, hogy létszámukat növeljék. Ebből adódóan az üzemek elbírták a többlet bérköltségeket, ám az általuk végrehajtott létszámnöveléssel — amennyiben kihasználják az elkövetkező időszakban az ily módon megteremtett lehetőségeket — további termelésfelfutást érhetnek el. Az eddig elmondottakból következnek feladataink. Mindenképpen érdekünk — vállalati és népgazdasá- sági érdek is — a munka termelékenységének emelése. Sajnos, ez a törekvés az 1969-es vállalati tervekben még mindig nem tükröződik. A városban levő tárcaipari vállalatok például 8 százalékos termelés- növelés mellett 6 százalékos létszámemelést terveztek. Ez azt jelenti, hogy az üzemek a már elfogadható kétharmad helyett csak egynegyed arányban kívánják a többlettermelést termelékenység növelésével elérni. Erre annál is inkább gondot kell fordítani, mert míg egyes vállalatoknál kapun belüli munka- nélküliség van, addig egyes vasipari szakmákban és az építőiparban kezd krónikussá válni a szakmunkáshiány. Az eleven munkával való jobb gazdálkodás mellett takarékosabban kell bánni a termelés egyéb tényezőivel is. Fokoznunk kell az anyagok, gépek hatékonyabb felhasználását — azaz növelni a munka társadalmi termelékenységét, az eleven és holt munka céltudatosabb kihasználása révén. A városi pártbizottság a közelmúltban mélyrehatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és több tennivalóra hívta fel a vállalatok vezetőinek figyelmét. Ilyen feladat a munkahelyi szervezettség növelése, a munkaidő-csökkentés feltételeinek megteremtése (az idén tíz helyen vezetik be a 44 órás munkahetet), az újonnan felvett képzetlen munkaerők betanítása, ezáltal prodiktivitásuk emelése, Gyárakat exportáló vállalat Kikötő Csehszlovákiának — Vasbetongyár Szovjetuniónak — Üveggyár Kubának Azt is mondhatnánk — nemzetközi fővállalkozó. — Hiszen négy földrésszel áll építő, szerelő vállalattal, s számos külföldi kooperáló gyárral, céggel áll kapcsoAz KlviEXPORT közreműkö lésével épülő üveggyár Kubában. kapcsolatban, szállít komplett gyárakat, berendezéseket, épít kikötőket és kombinátokat az ÉMEXPORT Vállalat. A tervezőkön kívül több mint 80 magyar- országi kivitelezővel — stb. Ily módon igen nagy felelősség hárul a vezetőkre a munka termelékenységének társadalmi méretekben való növelésében. A vállalati rentabilitást természetesen javítja még az is, ha a gazdálkodó egységek gyorsan reagálnak a piaci igényekre és kihasználják az ebben rejlő nyereségnövelő lehetőségeket. Közgazdasági szemlélet Az üzemi pártalapszerve- zetek fontos szerepet töltenek be a gazdaságpolitikai célok megvalósításában. Hatékony közreműködésük sok segítséget nyújtott az új mechanizmus bevezetéséhez. Most amikor a figyelem a vállalatok tevékenységének hatékonyságára összpontosul, a pártszervezetek még felelősségteljesebb szerepet töltenek be. Mindenekelőtt fontos, hogy olyan üzemi légkör kia’akí- tását segítsék elő, amely kedvez az új mechanizmus további kibontakozásának, serkenti az alkotókészséget, a gondolati bátorságot. Lépjenek fel ugyanakkor a tunyaság, a restség és a nemtörődömség ellen. Alapszervezeteink a termelés hatékonyságának vizsgálatánál helyes ha szem előtt tartják, hogy mennyi jövedelmet ér el az adott vállalat például 100 forint értékű eszközre számítva. Magyarázzák meg azt is, hogy az üzem jó, vagy rossz munkájának mércéje az általa termelt áru értékesíthetősége. Az új gazdaságirányítási rendszer összefüggésbe hozza a kollektív érdeket az egyéni érdekekkel, mert a dolgozóknak és a vállalatvezetésnek a jövedelme szoros kapcsolatban van a termelt áru értékesítésével. Ettől függ a vállalat nyereségtömege. Az üzemekben a pártszervezetek segítségével arra törekednek, hogy a 100 forint befektetésre jutó át- lagnvereség fokozatosan emelkedjék. Azzal mindenki tisztában van, hogy ha több a nyereség, növekszik a dolgozók jövedelme. Üzemi pártszervezeteink az úi gazdaságirányítási viszo nyak között igen helyesen az üzemi demokráciát igyekeznek úgy bővíteni, hogy az jó hatással legyen a termelésre. Köztudott, hogy a szocialista demokrácia a dolgozók sajátos irányítási és ellenőrzési eszköze a társadalmi és gazdasági folyamatok felett. A párt ilyen irányú politikájának hatása tükröződik kedvezően többek között a most folyó szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések élénkségében, aktivitásában. Pártalapszervezeteink azáltal, hogy a gazdasági ügyek intézésébe nem avatkoznak be közvetlenül, több időt és energiát fordíthatnak a nagyobb és ösz- szefüggőbb politikai és termelési feladatok tanulmányozására. Ezáltal a szervezet munkája, s az üzemben dolgozó kommunisták tevékenysége hatékonyabbá válik. Feladatul tűzték többek között a dolgozók közgazdasági szemléletének fejlesztését, a termelékenység emelésére való mozgósítását, s a pártellenőrzés során a vezetőktől annak számonkérését, hogyan teremtették meg ehhez a feltételeket. Ez a törekvés különösen a nagyobb üzemek — Fémmunkás Vállalat, Konzervgyár, Zománcipari Művek stb. — alapszervezeteinél érzékelhető. A jelenlegi közgazdasági körülmények, a vállalatok vezetőinek önállóbb, hozzáértőbb tevékenysége, az latban. Szakembereket, mérnököket, szakmunkásokat foglalkoztat a külföldi létesítményeken. Évente átlag 3—400 millió forint a forgalmuk. Most ugyan, hogy több nagy létesítmény az üzembe helyezés szakaszába jutott — csökkent az export. — Legnagyobb partnerünk a Szovjetunió — tájékoztat Rónai Sándor igazgató. — Hét vasbetonalj- gyárat építettünk és szereltünk fel. Alkatrészt is tőlünk igényelnek e gyárak üzemelteté'éhez. Ez önmagában több millió rubeles szállítási kötelezettség évenként. Újabb gyárakat is szállítunk majd a Szovjetunióba. Csehszlovákiában hat vasbetonaljgyár dolgozik. A cseh partnerek bővíteni kívánják ezeket. Összesen 56 eredmény- hirdető berendezést szállított Mexikóba az ÉMEXPORT. Sikerrel szerepelt már tavaly. Tuniszban is a mediterrán játékokon 3 eredményhirdető. Ghánában 14 téglagyárat épít a vállalat — 4 már üzemel közülük. — Építési tevékenységünk figyelemre méltó produktuma lesz az 1969-ben elkészülő pozsonyi nagy kikötő — folytatja az igazgató. A dunai kikötőt üzembe helyezve adjuk át. Az ÉMEXPORT közreműködésével épül Mongóliában egy 135 ezer légköbméteres biokombinát. Mi látjuk el gépekkel, szerszámokkal, anyaggal az építkezést. 90 szakemberünk van Mongó’iá- ban. Kubában üveggyárat építünk, amelynek 10 üvegolvasztó kemencéje közül az elsőt most helyezik üzembe, s 1969 végéig a többi is működésbe lép. Az indiai üveggyár terve már elkészült, most tárgya’unk az Üvegipari Művekkel a kivitelezésről. 1971-re kell ennek a gyárnak elkészülnie. Mindkét üveggyár nyugatnémet és szovjet vá”a- latok kooperációjával készül. K. M. Beszélgetés a kerekasztal mellett Két dunavecsei termelőszövetkezet a Virágzó ás az Űj Élet, valamint az apostagi Duna vezetői ülik körül az asztalt. Az elnök ás a főagronómus van itt a három gazdaságból. Beszélgetésük témája: az együttműködés lehetőségeinek megvitatása. Az első ilyen tárgyalás a három termelőszövetkezet vezetői között ez a mai itt a Virágzó székházában. Mondhatnánk amolyan ke- -ekasztal-beszélgstés, tapogatózás, a lehetőség kutatása, az egymással határos gazdaságok között. Éppen a beszélgetés elejére érkezem. Csőke István, a Virágzó elnöke így magyaráz: — Nekünk 250 hold vegyes gyümölcsösünk van, amely a következő években teljesen termőre fordul és már most kell gondoskodnunk a leendő termés tárolásának előkészítéséről. A Duna Termelőszövetkezetnek szintén több mint 200 hold gyümölcsöse van, az Üj Életnek pedig 40. Ebből is látszik, hogy sürgős a 100 vagonos hűtőtároló. Természetesen ez csak indításnak lesz elegendő, a következő éveikben bővíteni kell. Különösebb vita nincs a témáról. A másik két termelőszövetkezet elnöke , , , egyetért és úgy határozalapszervezetek egyre akti- ! hogy azonnal hozzávabb munkája nyomán joggal várhatjuk, hogy az .idén a munka termelékenysége kedvezőbben fog alakuLni, mint 1*58-ban — fejezte be nyilatkozatát Erdélyi Ignác elvtárs. Nagy Ottó kezdenek a közös vállalkozás előkészítéséhez. Szóba kerül az is, hogy az eddigi együttműködés Is már hasznot hozott. A Virágzó ugyanis megállapodást kötött az Üj Élettel batoflaXi előnevelésére. Ügy döntöttek, hogy ezt a kooperációt tovább folytat5 ik Borbély István, az Üj Élet elnöke mondja: — Mi pecsenyecsirke nevelésével foglalkozunk, ta valy is már 56 ezret ad tun1, át a kereskedelemnek. A Virágzónak már évek ót. van tojóállománya, ők ezt az ágazatot fejlesztették Kialakítottuk a baromfit"- nyésztás olcsó és bevált módszereit. A neveléshez is vannak kiváló sz’vem- bereink, az elhullás jelentéktelen. A társszövetka?et megfizeti fáradozásunkat Nyolc-tíz heti el őneve’ után adjuk át a tojóbarom- fit. Nekünk jövedelem é* ők is jól járnak. Nem keli vesződniök a napos barom fi - vaj. A beszélgetés sorén sok téma kerül szóba. Többek között eldöntik, he ■ közön mezőőrt fogadna’- A későbbiekben tsz-közi üzemi állatorvost alkalmaznc Alföldi Lajos, a Duna el ■ nőké így nyilatkozik: _— A gazdálkodás feilere tése és hatékonysága é-d kében érdemes össz» nunk. Három terme’f vetkezet csak többre mint egy. A közös vá” kozásnál mego^zlan'’’- r ruházások és nagvnbh ’ sítménveket is tudunk é' teni. Meg aztán ezv- ilyen összejövetel tPT',v- latcserével is j*r. tv ilyenkor elmond’-vk r másnak, hogy mit, hoc csinálunk. Úgy döntötték, k egclább kéthavon.’-árt ■" szejönnek, hasonló kér asztal-beszélgetésre. K. S
