Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Patak!

Dezső:

*

■A ÖA&.KOIV TÜL

(S3ÍM

„Akkor este olyan hideg , , . . , .

volt, hogy a hó Is beszél- A hajnali sötétségben csengetett. Egyszóval: esikor- desen lapul a falu. Fagyott

gott a hó. Éppen jött fel az éjszaka, néhány lámpa

a o d, ballagtam a jege- hunvoroe ÉDDen nvitásra

nyesoron, amikor sikitást Hunyorog. röppen nyilasra

hallottam, aztán azok né- őrünk a kocsmához. Föl

gyen elfutottak...” (Egy deci törköly a kezünkben,

bőbeszédű tanú.) állunk a pult előtt és kíváncsian nézegetünk kör- be-korbe. A pult sarkán kávéfőző masina, a berendezés kopottas, sok a töredezett támlájú szék, a háromlábú rexasztalt a fal támasztja; a padló horpadásos, feketére olajozott, a fal táskás, itt-ott lerúgta a vakolatot, látnivalóan. legalább négy éve nem volt itt festés. A presszó6ított kocsma vezetőjének gyanúsak vagyunk, szabadkozik, hogy egy hete nem volt szállítási azért sok itt a láda, egészen elcsúfítja az „egységet”.

— Mit tud a Kormos-ügyről?

A kérdés megélénkíti a kocsmárost.

— A Kormos-ügyről? Igen, igen, tudom miről van szó. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy nem tudok semmit, mert kérem itt szinte csak Kormosok élnek. A ragadványnevük után lehet legbiztosabban megkülönböztetni az embereket. Bizony, csúnya ügy volt. Nem tudom, miért ütötték le azt a fiút, a lánynyal. Mások is szoktak itt verekedni, berúgnak, elküldik egymást valahová és kész a baj. De ez a fiú alig szólt a társasághoz. Hívták az asztalukhoz őket, de nem mentek. Előbb Kormosék távoztak kisvártatva utánuk az a fiú, a lánnyal. Aztán vagy tíz perc múlva jött valaki a hírrel, hogy leütötték mind a kettőt. Mindjárt tudtam, ezt csak a Kormosék csinálhatták.

Lassan benépesedik a kocsma. Elhúzódunk a pulttői az egyik asztalhoz, konzervet bontunk. Valaki megáll az asztalunknál. Középkorú, sovány férfi, bemutatkozik, ő a tanácstitkár. „Az elvtársak a rendőrségtől jöttek?” Nem, nem vagyunk nyomozók, „Szabad még egyszer a nevüket? Szóval újságírók. Ne írjanak rosszat a falunkról, itt sem isznak az emberek többet, mint másutt, itt se verekednek többét, mint másutt. Ha kíváncsiak, megmutatom a szabálysértési statisztikát, abból mindjárt látni, milyen kevés ügyben kellett intézkedni. Csendes falu ez.”

Eszembe jut a bőbeszédű tanú vallomása; „Csend volt, aztán egyszerre sikitást hallottam..

„Azon az estén én is ott — Egy deci szilvát kér- voltam az italboltban. Olyan f i . . hozzá korsó «őrt

este volt az is, mint a töb- í , ic„es, n0^~sa korso sort, bi. Dumáltunk és ittunk, kísérőnek. Ez olyan bekö- Jött Imre egy lánnyal, kö- szöntőféle volt. — Nem va- szönt a cimboráknak, az- £Vunik iszákosak

tán leültek. Azok négyen öyuriK xni iszákosak. De

eléggé hangoskodtak és fi- mit lőhet itt mást csinálni, gyeiték Imrét a lánnyal, mint inni. Kártyázni szókíe'sükrek emiéktzemt^^ne mé& akkor azonban

felvág, rázza a rongyot!” ennez se volt kedvünk, „csak úgy idevakkant ne- Szabályszerűen unatkoz- ’^íz-í‘®k vigyo-~ tunk. Minden este unatkoztunk. — Bejött Imre egy lánnyal az italboltba. Imrével egy padban ültem az iskoláiba. Ö tovább iskolázott, technikus lett, én meg itthon maradtam a faluban, ahogy a többiek. Imrét régen nem láttuk, de mégis rögtön megismertük, alig változtak a vonásai. Odajött hozzánk, köszönt. „Hogy vagytok, fiúk?” — azt kérdezte. Bemutatta a lányt, azt mondta, hogy a menyasszonya. Nem sokáig álltak ott, leültek távolabb.

... — Valahogy furcsa volt az egész. Az volt az érzésem, hogy lenéz minket. Nem, semmi olyat nem mondott, azt hiszem, még csak egy mozdulata sem volt olyan. Aztán valamelyikünk azt mondta, hogy Imre meg a lány rajtunk röhögnek. Még egy kört ittunk és elmentünk. Nem, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ujjal is bántsuk. Ballagtunk, s egyszerre ott voltak ketten a hátunk mögött. Mind a ketten hangosan nevettek. Akkor ütöttünk. Nem tadom, hogyan történhetett...

(Lábuk alatt csikorgott a hó. Fűtötte őket az alkohol, s meg akarták mutatni Imrének és a lánynak, hogy ők semmivel sem alábbvalóak a „városialmái”. Leütötték a fiút és a lányt. Négyen.)

„Kinek a szesz csak ital, Idős férfi az igazgató-tas csupán a szomját oltja a*tl versrészletet

a föld sarába süllyed ... felolvassa. Megszállottja az

(Idézet Jan Smrek versé- irodalomnak, diákjait is a böl-) nagyobb igényességre igyekszik szoktatni.

— Tanítottam mindnyájukat, de csak kevésben volt meg az akarat, hogy előrejusson. Imre azok kocáé a kevesek közé tartozott, akikből nem hiányzott a törekvő szándék, a kemény akarat, és sikerült is elérnie a célját. Azt hiszem, azon az estén, amikor Imrét és a menyasszonyát azok négyen leütöttek, tulajdonképpen bosszúállás történt. Tanulhattak volna azok is, mind a négyen, de megelégedtek a sorsukkal, hagyták magukat megkopni, elszürkülni. S akkor jön ez az Imre gyerek, jól öltözötten, magabiztosan, okosan, egy csinos, szép lánnyal. Próbálja meg önmagát elképzelni annak a négy fiúnak a helyébe... Rá kellett döbbenjen arra, hogy mennyire hátul maradtak. Az ilyen felismerés nagyon elkeserítő lehet Imre látványa volt, amely ezt a rádöbbenést felidézte. És ütöttél'

__ Betértem pár percre én is abba a „dühöngő'-b1

M

egismertem Imrét, volt tanítványomat, s odamenté hozzá. Bemutatta a menyasszonyát. Beszélgettünk, e’ mondta, hol dolgozik a városban, mennyit keres, mir., vitte. Dicsértem őt és szidtam társait. Látod, fián mondtam neki, te előrejutottál, de nézd meg ezeket a

rognak. Biztosan rajtunk röhögnek!”

(N. J. tanú, érdektelen)

fiúkat, csak isznak meg kártyáznak, ezzel tőlük idejüket. „Segíteni kellene rajtuk, tanító úr, ha összefognánk ...” Próbáltuk már, fiam, azt mondták, őnekik így a legjobb, senki se prédikáljon. „Akkor is segíteni kellene ...” Ki segítsen ? Én fél esztendő múlva nyugdíjba megyek, öreg vagyok, s az egészség se a legjobb már nálam. A fiatal pedagógusok mit tehetnek idő híján? Nagy részük „ingázó”, a reggeli busz- szál megjönnek, leadják óráikat, s a délutáni busszal elmennek, nem élnek a faluban. Erről beszélgettünk, aztán elköszöntem mindkettőjüktől, szervusz Imrüs- kém, további boldogságot.,.

„ijesztő vott az esése. E*t- Csinos, fekete lány Imre ^itózn? menyas^yíc Köegazdasáengem is megütöttek. Több- gl technikumot végzett,

re nem emlékszem, clsöté- Huszonkét éves. Könyvelő,

tűit előttem minden, a M Ajllon . napon Imre azért

(U K. Imre menyaaaaearl vitte magával a faluba,

hogy a lényt bemutassa a

szüleinek.

— Nem akartam vele a kocsmába menni. Azt mondta, nem maradunk sokáig, mák megmutat az embereknek, lássák mennyire örül nekem. Odavezetett az egyik asztalhoz, bemutatott gyermekkori cimboráinak, akikkel együtt járt iskolába. Szerettem volna, ha ott maradunk azzal a négy fiúval, de Imre másik asztalt választott, azt mondta, ne zavarjuk a cimborákat ők se zavarjanak minket.

— Jött a tanítója, kis ideig beszéleettOnk. Te, Imre, mondtam neki, micsoda cimborák ezek, köszönés nélkül elmentek. Furcsán megnéztek minket, nagyon megnéztek. Ugyan, mondta, ez természetes, nincs benne semmi furcsa, megnéztek téged, mert szép vagy. Ezen nevetni kellett. Nemsokára mi is szedelőzköd- tünk. Odakint csípős hideg volt. Összebújva haladtunk. Imre tréfálkozott, bókokat mondott, mindkettőnknek jókedve volt.

— A sarokhoz értünk. S ott megcsikordult a hő. Imre, kik azok? Megijedtem az alakoktól. „Ugyan, ne félj, hiszen a fiúk!” Aztán hozzájuk szólt, miért szaladtak el, még szeretett volna beszélni velük. „Rajtunk röhögtetek?!” — kérdezte egyikük. „Csinálhatnánk holnap valami jó bulit közösen” — mondta Imre. „Kuss! Itt nincs pofázás, itt mi vagyunk otthon és nem ti. Értem? Nyavajáe!” És ütöttek. „Megjátssza előttünk a nagyfiút. Mert ő városi fej, mi meg csak apró falusi ürgék. Most majd megtudod, kik vagyunk... J” És ütöttek. Mind rárohantak, nekiestek. Fiúk, mit csináltok?! Hagyjátok, ne bántsátok. Ne bántsátok, állatok, állatok! Sikoltozni kezdtem. Akkor engem is megütöttek és feketévé vált szemem előtt a hó...

„A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlottak büntetlen előéletét, s az ítélet kiszabásánál figyelembe vette a sértett K. Imre kérését, aki nem kívánta a vádlottak megbüntetését."

(Az ítélet indokolásából.)

Ä bíróság a négy támadót egyformán bűnösnek találta, és valasnenny i ükét felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. ítélethirdetés után a folyosón.

— Na, ugye, maga is látta, milyen ez az Imre? Még a bíróság előtt is megjátszotta a kegyes nagyfiút, „Tisztelt bíróság, nem kívánom a fiúk megbüntetését ..

— Én az ő helyébe nem mondtam volna ilyet. De hát Imre tudja, mit akar. ö vott a sértett és mégis barátként viselkedett. Talán megköszönnék neki.

— Köszöni a fene!

Semmi megbánás, semmi sségyenfcenás a szavakban. Próbálom megérteni őket, de teljességgel képtelen vagyok art.

A mindentudó

Századunk egyik legnagyobb magyar írója. Nagy Lajos, így emlékezett meg róla „A menekülő ember” című önéletrajzi regényének előszavában; „...megkértem Agárdi Ferenc barátomat, akit, egyelőre szőkébb körben, mindentudónak nevezünk, hogy olvassa el kéziratomat. Talált is benne kiigazítani valókat, bár nem sokat... Itt mondok kösaönetet Agárdi Ferencnek, szíves segítségéért.”

A hat éve kiadott Magyar Irodalmi Lexikon e néhány sorban örökítette meg tevékenységlét: „Agárdi Ferenc (Bp., 1898. —■): kultúrtörténetiró. Orvostanhallgatóként részt vett az 1919-es forradalomban; megalapítása óta tagja a kommunista pártnak, s egyik alapítója és vezetője volt a KIMSZ-nek. Forradalmi tevékenysége miatt 1920-ban az egyetemről kizárták, Becsbe emigrált, s ott szerezte meg orvosi diplomáját. Különböző magyar és német nyelvű lapokba írt kultúrtörténeti és hadtörténeti cikkeket. Becsben ismerkedett meg Nagy Lajossal és József Attilával kikIDODf\LO/Vk

BARANYI FERENC:

Dunáról fúj a szél

Nem kérheted az óceáni széltől hogy kun parasztok homlokát legyezze — itt a Dunáról fúj a szél. Vizéről siet a hüs az izzadt emberekre.

Lehetsz világfi könnyed-franciásan, vagy angolmód közömbös is lehetsz itt. csak tedd a dolgod s itt tegyed. A vállon marék hazánk világnyi súlya fekszik.

Itt szabja napjaid parányi tettét.

— hol hittel, hol meg erővel az észben —

a milliókra osztott hősiesség,

még akkor is, ha régen észrevétlen.

A világ ránk tekintve arra számít, hogy vállalunk gondjából egy hazányit.

RÁKOS SÁNDOR:

Naplótöredék

Rigók szavára ébredek, suhogó záporokban ázom. Homlokomon kel föl a nap, lobog három cserép virágom.

Vihar ha jön, esőszagú szél ujja koccan az ablakdeszkán, hördül a mennydörgés a kertben, akár a megsebzett oroszlán.

Ha meg hirtelen kiderül, súlyosan hajlik meg az ággal a gyantás csönd, s már újra harsan a sebezhetetlen madárdal.

Hegyi magányom réstelen s mégis szellős, mint az ég sátra; csak mosolygásom hunyorog felhőközeiből a világra.

Diószegi Balázs rajza.

kel a későbbiek során Magyarországon is közeid baráti kapcsolatban áHt. 1930-ban hazatért és munkatársa lett a 100 %-nak, a Társadalmi Szemlének és a Gondolatnak; 1933-ban rövid börtönbüntetést szenvedett, majd három évig rendőri felügyelet alatt állt. A II. világháború végén a szovjet hadseregben harcolt. A felszabadulás óta számos kultúrtörténeti tanulmányt publikált különböző hazai és külföldi lapokban, önálló kötetei: A svábok bejövetele (1946); Régi magyar világjárók (Borsody—Bevilaqua Bélával együtt, 1954); A nagyvilág magyar vándorai (1955); Hamis tanúk és taláros bűnösök (1955); Magyarok a cári Oroszországban (1955).”

Ami a Nagy Lajossal és József Attilával való barátságát illeti, az irodalmárok bizonyára ismerik azt a fotográfiát, amely a 30-as évekből hármójukat együtt ábrázolja. A bal oldalon álló köpcös férfi Agárdi Ferenc — akinek a neve után az ezutáni lexikonok, sajnos, már odaírják ezt az évszámot is: 1969. Mert nem él már, február 12-én halt meg. A Népszabadságban megható nekrológ jelent meg róla, bizonyos társadalmi önvádat is hangoztatva, amiért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett dr. Agárdi Ferencnek nem jutott egyetemi katedra, tanszék, akadémikusi titulus —, ennek a kivételes képességű férfinek, akiről hallottam olyan megállapítást is, hogy; ű volt az utolsó magyar polihisztor.

Köszönöm sorsomnak, amiért személyesen ismerhettem, és számos vonatkozásban a tanítómesteremnek vallhatom. Csaknem öt éven át a fővárosban egy szerkesztőségben dolgoztunk — s hogy Kecskemétre kerültem, azóta is tartottam vele, bár az utóbbi években egyre gyérebben, a kapcsolatot. Eleinte havonta eeyszer-kétszer beültünk még a Hungáriába eszmecserére, aztán már csak leveleztünk, s...

Némi önengesztelésül hadd mutassam be, persze, •sak néhány epizód felelevenítésével — és kötelesség* A Központi Sajtószolgálat 1968-as pályázatán dicséretben részesített novella-