Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

S. oldal 1969. március 28. pénteft a A terror, a rágalmazás sem a Mao-klikket a vereségtől A budapesti felhívás visszhangja javaslat a Moszkva—Bonn párbeszédre KISLEXIKON: Algéria Néhány héttel Bumediennek, az Algériai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének moszk­vai látogatása után Algírba érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke. Ves­sünk egy pillantást Algéria mai helyzetére, gazdasági ter­veire és a szovjet—algériai kapcsolatokra. Algéria a g3^armati rendszer­től gyengén fejlett gazdaságot örökölt. Legfőbb kincsét, a kő­olajat a tőkés monopóliumok aknázták ki: 1963-ban például az itteni kőolajból származó jövedelmük kétmilliárd frank volt. Az algériaiaknak ennek hetedrésze jutott. A kormány 1964-ben arra kényszerítette a kőolaj monopóliumokat, hogy kereskedelmi forgalmukból származó jövedelmüknek leg­alább 50 százalékát az ország­ban helyezzék el. Röviddel ezután Algéria már saját erejéből épített új cső­vezetéket a kőolajkitermelő helytől Arez kikötőig. A ki­termelés az 1965. évi 26 millió tonnáról 40 millió tonnára nö­vekedett. Nemzeti részvénytár­saság alakult a kőolaj- és gáz­kutatására, szállítására és fel­dolgozására. Az új vállalat, a SONATRAS a külföldi kőolaj­érdekeltségekkel közösen új lelőhelyeket tárt fel. Tőkéje gyarapodásának arányában a SONATRAS részvényeket vá­sárolt fel a külföldi társasá­goktól. Így 1967-ben megsze­rezte a „British Petroleum Company” valamennyi részvé­nyét, majd az országban talál­ható üzemanyagtöltő állomá­sok egynegyedét. A Nemzeti Felszabadítás! Front az Algéria előtt álló leg­fontosabb feladatnak az ország iparosítását tekinti. A fejlődés meggyorsítása érdekében nö­velik a vállalatok önállóságát. 19ö9-ben a beruházások csak­nem 60 százaléka az iparnak jut. Nagy súlyt helyeznek az elmaradott mezőgazdaság fej­lesztésére is. Eredményesen és gyümölcsö­zően fejlődnek Algéria kapcso­latai a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. A szovjet—algériai árucse­reforgalom 1966 és 1983 között megnégyszereződött. A két or­szág közötti kereskedelmi kap­csolatokat hosszú lejáratú megállapodások szabályozzák. A Szovjetunió sokoldalú se­gítséget nyújt az ország fejlő­déséhez. A két ország közötti megegyezés értelmében Arras- ban műszaki iskola létesült, ahol több, mint másfélezer fiatal nyer szakképzést, a Bordzs el Bahr-i oktatási köz­pontban 500 algériai tanul. Nincs megadás A Közös Piac és a vele társult tizennyolc afrikai és Malgas ország miniszterei­nek a yaoundéi konvenció megújításával foglalkozó brüsszeli értekezlete szer­dán anélkül ért véget, hogy megoldás született volna az alapvető fontosságú kér­désekben. A miniszterek elhatározták, hogy május 29-én, két nappal a kon­venció érvényességének megszűnése előtt Brüsszel­ben ismét tanácskozásra ül­nek össze. Grazi kereskedők hajlan­dóak voltak összesen 100 000 schillinget letenni az asz­talra, hogy egy bőrbekö- tött „diplomataigazol­vány” és megkülönböztető gépkocsijelzések birtokába jussanak. Igaz, hogy a reprezentatív külsejű ok­mány és a CD-tábla csak a diplomáciai testület „szál­lítójaként” tüntette fel a céget, de a nagyravágyó kispolgárok hiúságát ma­radéktalanul kielégítette. A botrány akkor tört ki, amikor egy újdonsült grazi „diplomata” közölte rend­őrismerőseivel: igazolványa alapján a határt vámvizs­gálat nélkül lépheti át,.. Vang Ming, a Kínai Kommunista Párt veterán személyisége, a párt köz­ponti bizottságának tagja, aki 1931—1935-ig a köz­ponti vezetőség első titkára volt, cikket írt a Canadian Tribune című lapban. (Vang Ming jelenleg kényszerű­ségből külföldön tartózko­dik.) Cikkében leleplezi Mao Ce-tung belpolitikájának ellenforradalmi tartalmát és a következő vádakat emeli Mao Ce-tung ellen: Mao Ce-tung igyekszik gyö­kerestől kiirtani a marxiz­mus—leninizmust a kínai dolgozók tudatából és he­lyébe saját antimarxista és antileninista elveit próbál­ja állítani. Szétzüllesztette a KKP-t és új kommunis­taellenes párttal akarja azt felváltani. Lerombolta a néphatalom alkotmányos szerveit, s helyükbe reak­ciós katonai terrorista dik­tatúrájának apparátusát ál­lítja. Vang Ming szerint Mao Ce-tung a népi fel­szabadító hadsereget vak eszközként használja fel a párt és a nép ellen. A cikk­író döbbenetes tényeket so­rol fel, amelyek azt mu­tatják, hogy Mao Ce-tung és klikkje elnyomják a kul­túrát. Mao Ce-tung a nagyha­talmi sovinizmus barbár politikáját folytatja a nem­zeti kisebbségek ellen, ki­A Rudé Právó csütörtöki számában interjút közöl a szlovák igazságügyminisz­ter helyettesével a rehabi­litációs eljárások eredmé­nyeiről. Szlovákia igazságügyi szerveihez 2031 rehabilitá­ciós folyamodvány érkezett be; ezekből a kerületi bi­zottságok 447 esetet vizs­gáltak meg 1969 február­jáig. A vizsgálatok eredmé­nyeképpen 110 személyt mentettek fel hamis vád alól. Az esetek jelentős ré­szében a „személyi kultusz időszakára jellemző mód­szerek mellett nacionalista meggondolásokból is követ­tek el törvénysértéseket” — mondotta a miniszterhe­lyettes. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy közönséges bű­nözők is kérték rehabilitá­lásukat. ezeket a kérvé­A nyomozás kiderítette, hogy egy Bécsben élő nyu­gatnémet üzletember egész sor boltosnak és szállodás­nak adta el eddig saját tervezésű iratait — eseten­ként — 5000 schillingért. Akik igazolványukban igényt tartottak a VIP (na­gyon fontos személyiség) jelzésre, további 5000-t szurkoltak le. Max Militov, az újszerű szolgáltatás fel­találója ismeretlen helyre távozott. Érthető: az ügy- gyel kapcsolatban kiderült, hogy korábban a saját ala­pítású „győzedelmes Szűz Mária lovagrend.” egyenru­háját, papírjait és jelvé­nyeit árulta hálás közönsé­gének. irtja forradalmi vezetőiket és nemzeti kádereiket. Ugyanakkor minden lehet­séges eszközzel védelmére kel a kínai nemzeti bur­zsoáziának és e burzsoázia érdekeinek. Nemzetközi kérdésekkel foglalkozva Vang Ming rá­mutat: hogy Mao Ce-tung és csoportja a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom megosztására, a nemzeti felszabadító moz­galmak aláaknázására és egy új világháború kipro- vokálására törekszik. A Mao-klikknek a szovjet ha­tárokon nemrégiben elkö­vetett fegyveres provoká­ciói sem tekinthetők vélet­Harold Wilson brit mi­niszterelnök csütörtök reg­gel négynapos hivatalos lá­togatásra repülőgépen La- gosba, Nigéria fővárosába utazott. Wilson pénteken három órán át tárgyal Go- won tábornokkal. Állítólag szóba hozza a szövetségi erők légibombázásait, és kérni fogja, hogy szüntes­nyeket azonban az illetékes szervek minden esetben visszautasították. A rendőrállomások előtt hosszú sorokban állnak az emberek, a lakosság beszol­gáltatja a fegyvereket. A rendkívül szigorú statárium életbeléptetése után viszony­lagos nyugalom van Pakisz­tánban. A nagyobb városok csaknem fél esztendő után néhány nap óta nyújtanak békésnek mondható képet. Fordulóponthoz érkezett a pakisztáni válság, tízévi elnöki uralom után Ajub Khan átadta a hatalmat a hadseregnek, pontosabban a hadsereg főparancsnoká­nak Jahja Khannak. Tizenhárom esztendeje múlt, hogy ez a két rész­ből álló ország, melynek keleti részét a nyugatitól csaknem 2000 kilométer vá­lasztja el függetlenné vált. Ez a sajátságos földrajzi helyzet már eleve megne­hezíti a kormányzást, s ele­gendő arra, hogy ellenté­teket és elszakadási törek­véseket szüljön. A hosszú gyarmati elnyomás követ­keztében Pakisztán rend­kívül elmaradott, s igen szegény ország. Jóllehet éppen Ajub Khan elnöksé­ge alatt az ország gazda­sági fejlődésének üteme elérte az évenkénti 6 szá­zalékot, az egy főre jutó átlagjövedelem még ma is csupán 40 rúpia, ami kö­rülbelül havi 200 forintnak felel meg. Kelet-Pakisztán területe jóval kisebb, mint a nyu­gati országrészé, ennek el­lenére népessége mégis több, mint Nyugat-Pakisz- táné, s a népnyomor min­den képzeletet felülmúl. Pakisztán területének csu­pán 26 százaléka művelhe­tő. Ennek ellenére a me­zőgazdaság adja a nemze­ti jövedelem 56 százalé­kát. Az ipar részesedése 13, mentheti meg Kínai veterán kommunista cikke leneknek. Vang Ming ezzel összefüggésben emlékeztet az úgynevezett „stílussza­bályozási kampányra”, — amelyet Mao Ce-tung indí­tott még 1942-ben, s amely már akkor leplezetlenül szovjetellenes jellegű volt. Ez a kampány a párt azon káderei ellen irányult, akik a marxizmus—leninizmus és prolfetár szolidaritás ál­láspontját képviselték. Min­denekelőtt azokat támad­ták, akik a Szovjetunióban tanultak. Mao Ce-tung a leninizmust .már akkor „orosz marxizmusnak” ne­vezte, amely ’nem alkal­mazható a kínai forrada­lomban”. sék meg azokat, mivel vé­leménye szerint katonailag nem befolyásolják a hábo­rú sorsát, politikailag pe­dig károsak a szövetségi kormányra nézve. Wilson ezután ellátogat Enugu, Ca­labar és Port Harcourt vá­rosába. Szombaton a két fél közös nyilatkozatot ad ki, majd hétfőn Wilson Addisz Abebába látogat, ahol Hailé Szelasszié császárral fog tárgyalni. Azok számára, akik még mindig a brit birodalom álomvilágában élnek. Wil­son végül kijelentette: „Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy diktálhas­sunk. és én nem is akarok diktálni”. a kereskedelem és közle­kedés 12 százalék. A rendkívül nagy sze­génység, a szociális elége­detlenség különösn Kelet- Pakisztánban mindig is jó talaja volt a szélsőséges né­zeteknek, az anarchizmus­nak, s alkalmas arra, hogy egy politiki csoportosulás a félrevezetett, elkes>eredett tömegeket olyan célokért is harcba vihesse, amelyek ellenkeznek a nép érdekei­vel. A szociális elégedet­lenség természetesen a ha­talmon levő Ajub Khan kormánya ellen irányult elsősorban, s megdöbben­tő kegyetlenségekhez, véres zavargásokhoz vezetett. Ezt az elnök ellenzéke kihasz­nálta, különösen az a cso­port, amely az utóbbi idő­ben Kelet-Pakisztán elsza­kadását is követelte. A pakisztáni válság sok­kal bonyolultabb annál, mintsem azokat csupán a már ismertetett okokkal magyarázni lehetne. Ajub Khan tízéves elnöksége alatt erősen meglazította hazája kapcsolatait a CEN- TO-val és a SEATO-val, a két agresszív, USA-irányí- tás alatt levő katonai tömbbel. Ajub Khar fel­mondta az Egyesült Álla­mok Peshawar-i támasz­pontját, ahonnan annak ideién az U—2-es kémre- nülőgép is felszállt, ame­lyet Szverdlovszk fölött a Pzovietunióban lelőttek. Mindez nyilvánvalóan nem tetszett Washingtonnak. A Továbbra is a közvéle­mény érdeklődésének előte­rében áll a Varsói Szerző­dés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének bu­dapesti ülésén közzé tett felhívás. Az európai biz­tonság megteremtése, az NSZK revansista erőinek korlátozása egész Európa népeinek érdeke. Még Nyu- gat-Németországban is so­kan adnak hangot vezető személyiségek annak, hogy az atomsorompó-szerződés aláírása, az NSZK és a Varsói Szerződés tagálla­mai közötti megbeszélés igen üdvös lehet. Legutóbb a Nyugatnémet Szabad Demokrata Párt parlamenti funkciójának elnöke Wolfgang Misch­A közel-keleti válságban kialakított amerikai állás­pontot vizsgálva az A1 Gumhurija csütörtöki szá­ma azzal vádolja Nixon el­nököt, hogy Johnson útját követi. A lap rámutat ar­ra, hogy nyilvánvaló és alapvető különbség van a Szovjetunió indítványa és az úgynevezett amerikai munkaokmány között. A Szovjetunió sürgeti, hogy Izrael vonja vissza meg­szálló csapatait az arab te­rületekről még a válság rendezése előtt. Az Egye­sült Államok viszont úgy pakisztáni elnök az elmúlt tíz esztendő alatt jelentő­sen megjavította országa kapcsolatait a Szovjetunió­val, s ez már nemcsak az Egyesült Államoknak, ha­nem Peking maoista ve­zetőinek sem volt ínyére. Azzal pedig, hogy Ajub Khan a Szovjetunió kez­deményezésére Taskentben megegyezést kötött Indiá­val, különösen magára ha­ragította a pekingi vezető­ket. Ajub Khan nemrég azzal próbálta helyreállítani az ország normális rendjét, hogy bejelentette: nem je­lölteti magát a rövidesen sorrakerülő választáson. A felizgatott hangulatot azon­ban ezzel sem tudta le­csillapítani. A különböző ellenzéki pártok, csoportok és pártvezérek egyedül ab­ban voltak egységesek, hogy Ajub Khan ellen lép­tek fel, de valamennyi bel­politikái, illetve külpoliti­kai kérdésben más és más nézeteket vallanak. Az egyik ellenzéki cso­port a földbirtokosok, a másik a külön hatalmat képező muzulmán egyházi vezetők befolyása alatt áll. Egyesek az ország egységét támogatják, mások Kelet- Pakisztán teljes elszakadá­sára, önállóságra tették fel a kockát. Külpolitikailag az egyik csoport az Egyesült Államok, a másik Peking maoista vezető klikkje felé orientálódik. Ezek után érthető, hogy Ajub Khan a nick, a sajtóban nyilaikon zott a budapesti értekezz létén közzé tett felhívás­ról. Véleménye szerint a budapesti felhívás örvende­tes módon állandóan nö­vekvő érdeklődést kelt. bár eleinte félő volt. hogy ed-* digi szokás szerint rutin­szerűen rámondják, ez sem tartalmaz semmi újat. — Pedig én is fontosnak tartom, — mondotta az el­nök —, hogy kijelentsem ugyanúgy, mint Willy Brandt külügyminiszter: a felhívás nem tartalmaz ne­gatív megfogalmazásokat. Különösen fontos — mon­dotta Mischnick —. hogy Bonn közvetlenül tárgyal­jon Moszkvával. véli, hogy Izrael biztos és elismert határainak nem kell feltétlenül azonosak­nak lenniök az 1967. június 5-i határokkal. Az egyetlen új elem — folytatja a Gumhurija — a négy nagy­hatalom találkozójának el­fogadása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megol­dás küszöbön áll. A nagy­hatalmak alkudozásaihoz asszisztálhatunk csak. Re­ményeinket nem ezeknek az alkudozásoknak eredmé­nyéhez fűzzük. Kizárólag saját erőnkben és az ellen­állási mozgalomban re­ménykedhetünk. hatalmat nem valamelyik ellenzéki csoport, hanem a hadsereg kezébe adta, ami­kor lemondott, mivel a ki­alakult körülmények között egyedül ebben látott biz­tosítékot arra, hogy az or­szág egysége megmarad. Az elkövetkező napok fogják eldönteni, hogy az elnök lemondása, s az új fordulat valóban megte­remti-e a nyugalmat, s a békés gazdasági fejlődés lehetőségeit Pakisztánban. Erre rendkívül nagy szük­ség van, hiszen az elmúlt hónapok zűrzavaros hely. zetében, különösen Kelet- Pakisztánban a gazdaságii élet olyan mély pontra ju­tott, hogy a vállalatok szá­mára már az is nehézséget okoz, ha folyósítani akar­ják az alkalmazottak fi­zetését. Jahja Khan katonai kor­mányzatának sorsa vég­eredményben attól függ, hogy miként reagálnak rá Kelet-Pakisztánban. Itt a helyi lakosság nyilván ne­hezen nyugodhat bele a rendfenntartó katonai erők jelenlétébe, hiszen azok többsége Nyugat-Pakisztán- ból érkezett. S a hadsereg rendfenntartó feladata azért is kényes, mivel a keleti országrész nagyon ki van téve a pekingi beha­tolásnak. Indiai vélemé­nyek szerint a maoista klikk egyes kelet-nakisztá- ni politikai elemeknek anyagi támogatást is nyújt. K. A. „Diplomataigazolvány” 100 ezer schillingért Rehabilitációk Szlovákiában Wilson: |rHem vagyunk abban a helyzetben, hogy diktálhassunk" Lesz-e nyugalom Pakisztánban a fordulat után? KAIRÓ: Az amerikai javaslat Johnson útját követi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents