Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
Tömegpolitikai munka és gazdasági élet A megye pártvezetői az elmúlt hetekben részletesen tájékoztatták a Petőfi Népe olvasóit az 1968-as év gazdasági eredményeiről és az 1969-es feladatokról. Ismertették a megyei pártbizottság január 29-i ülésének határozatát. E határozat kapcsán szeretném az üzemi pártszervezetek figyelmét ráirányítani a gazdasági életben végzendő tömegpolitikai munka néhány elvi és gyakorlati problémájára. Az üzemekben a tömegpolitikai munkát a gazdaságpolitika fő céljai határozzák meg. Napjaink egyik fő gazdaságpolitikai célkitűzése a gazdasági mechanizmus reformjának teljes kibontakoztatása. A tennivalókat így foglalhatnánk össze: a) Megfelelő környezetet, ösztönzőbb feltételeket szükséges teremteni a műszaki fejlesztéshez. Ehhez átgondolt, jövőbe tekintő és kiegyensúlyozott beruházási tevékenység szükséges a vállalatoknál. b) Hozzá kell szokniuk a vállalatoknak a verseny gondolatához. Keresniük kell a most adott feltételek között is a vállalati kooperáció új formáit Ennek jobb kiteljesedéséhez természetesen kormányzati intézkedések is kellenek. ej A reform egyik célkitűzése, hogy dinamikusabb bérpolitikával ösztönözze a műszaki feljesztést Addig is, amíg ennek a hatása érvényesül, a vállalatok keressék saját lehetőségeik között az élőmunkával való takarékosság gazdaságos lehetőségeit és azt hogyan emelhetnék az alkalmazott munkaerő szellemi színvonalát, képességeit d) Á gazdasági és politikai vezetők tegyenek közös erőfeszítéseket a vállalaton belüli mechanizmus fejlesztésére. ej Szakadatlanul emelni kell a vállalati vezetés gazdasági és politikai színvonalát Olyan vezetési módszerekre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy az üzemek dolgozói jó közérzettel, személyes ambícióikat is kielégítve, vegyenek részt a vállalati célok megvalósításában. Minden unifarmizálási törekvést mellőzve, keresni kell azokat a szervezeti, mozgalmi formákat amelyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek. f) Lehetetlen az előbb felsorolt feladatok realizálása a vállalati, termelési munka demokratikus ellenőrzésének fejlesztése nélkül. Meg kell ismertetni valamennyi dolgozóval a vállalati munka lényegét. Csökkenteni kell a vállalati bizalmas ügyek számát Ismertetni és meggyőzően indokolni kell a fizetési viszonyokat, a kollektív szerződéseket Olyan légkört kell teremteni, melyben ezek a követelmények a legtermészetesebb dolognak számítanak. A vállalat mint közösség és társadalmi intézmény Ha a pártszervezetek, kommunisták és politikai munkások eredményes tömegpolitikai munkát akarnak folytatni a fenti célok és a megyei pártbizottság már korábban ismertetett határozatának megvalósításáért, alaposan meg kell ismerniük azokat a viszonyokat, amelyek között dolgoznak. Ehhez nem elégséges, hogy tisztában legyenek a vállalat gazdasági fogalmával. Eléggé közismert, hogy a vállalat a társadalmi munkamegosztásnak, a fejlett árutermelési viszonyoknak olyan gazdasági-szervezeti alapegysége, amely a gazdasági élet más szereplőitől (a többi vállalattól, az egyénektől mint fogyasztóktól) elkülönülten, hozzájuk a piac közvetítésével kapcsoIrta: Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság titkára lódva, pénzjövedelem szerzésére és növelésére irányuló gazdálkodást folytat. Azt azonban már kevesebben veszik figyelembe, hogy a vállalat társadalmi intézmény is, amelyben ugyan a gazdasági tevékenység által meghatározva, de azoktól viszonylag elkülönülő társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok szilárdulnak meg és nem csekély hatást gyakorolnak a termelésre, a gazdálkodásra. A dolgozók az üzem kapuját átlépve nem hagyják kívül a társadalom egyéb szféráiban, családjukban, baráti körben, klubban, szórakozóhelyen stb... szerzett tapasztalataikat, nézeteiket, érzelmeiket, indulataikat; nem vonhatják ki magukat a sajtó, a televízió információinak hatása alól sem. Egyéniségük sokrétűségével kívánnák kapcsolódni a munkahely viszonyaihoz még akkor is, ha a munkamegosztás mai körülményei között a termelés erre nem mindig tart igényt. A munkások közösségre, véleménnyil- vánításra, barátságra, információkra, biztonságra, jó közérzetre vágynak a munkahelyen is. Ahol a vállalat vezetősége, párt- szervezete, szakszervezeti bizottsága nem képes ezt felismerni, és emiatt nem képes a dolgozók emberi igényeit, szükségleteit kielégíteni. ott előbb-utóbb felbomlik a vállalati kollektíva meggyőződésen, a tevékenység és a célok közösségén alapuló egysége, szaporodnak a konfliktusok, s végül csak durva fegyelmező eszközökkel lehet egységet teremteni. Mindenki tudja, hogy mennyit ér az ilyen fegyelem. A legfontosabb tényező Az is köztudott ma már, hogy a vállalati egység, termelési fegyelem megteremtésének nincs egyetlen üdvözítő eszköze. Ismeretes, hogy sem a termelés egyre fejlődő műszaki feltételei, sem a szocialista társadalom viszonyai nem engedik érvényesülni, legalábbis egyre lehetetlenebbé teszik a fegyelmezés durva eszközeit, de tudják azt is, hogy önmagában az anyagi ösztönzés is kevés a jól összehangolt és hatékony tevékenységhez. Megfelelő társadalmi-gazdasági környezetre, jó munkaszervezetre. egyre igazságosabb szocialista elosztásra és javuló emberi viszonyokra van szükség a vállalatok eredményes munkájához. Az emberi viszonyok fejlesztése és az ezzel kapcsolatos helyes vezetői szemlélet kialakítása az üzemi pártszervezetek egyik nagyon fontos feladata. A nevelő munkában arra kell törekedni, hogy a vezetők szemléletében a munka eredményességét meghatározó tényezők sorában megfelelő helyre kerüljön az ember. Hívják fel a vezetők figyelmét azokra a munkahelyi életben eddig elhanyagolt vonatkozásokra, elsősorban az üzemi demokrácia fejlesztésével összefüggésben, amelyek felismerése nélkül nem fejlődhet megfelelően a termelés sem. Ilyen kérdéseket kellene vizsgálni, mint például: a munkával való megelégedettség foka: a vezetőkről alkotott vélemények; a tájékoztatásról és a beleszólási lehetőségekről alkotott vélemények stb. A pártszervezetek szerepének hangsúlyozása az emberi viszonyok fejlesztésében nem adhat felmentést a vezetőknek, de különösen nem az első számú vezetőknek az emberekkel való foglalkozás alól. Minden félreértés elkerülésére jelezni kell, hogy a vezető feladata nem a termelés közvetlen irányítása, hanem az emberek irányítása. A termelésért felelős, de a közeg, amelyen keresztül a termelést megvalósítja, az ember. Sikere vagy kudarca nagy részt attól függ, hogy képes-e az emberekkel dolgozni. Ennek a képességnek a kifejlesztésében viszont ismét nagy szerepe van a pártszervezetnek. mint politikai vezető testületnek. Az üzemi pártszervezetek agitációs munkája Az üzemi pártszervezetek tömegpolitikai tevékenysége akkor lesz eredményes, ha egyaránt jól ismerik az ország általános és saját munkahelyük gazdasági céljait, feladatait és azokat a feltételeket, amelyek között dolgozniuk kell. Az agitáció mondanivalója továbbra is alapvetően a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos intézkedések, ösz- szefüggések és az éves terv teljesítéséből adódó tennivalók tudatosítására irányul. Kívánatos többet foglalkozni a vállalatok belső szervezeti, munkaszervezési, gazdálkodási kérdéseivel; az üzemi demokrácia, a megfelelő munkahelyi légkör kialakításának problémái vaL A sikeres agitáció egyik legfőbb feltétele, hogy minden párttag vegyen részt a meggyőzésben, a tájékoztatásban. Ehhez arra van szükség hogy néhány fontos kérdésben maguk a pártszervezetek is nagyabb mértékben törekedjenek egységes meggyőződésre és közös állásfoglalásra. Mindenek előtt a szocialista demokrácia (üzemi demokrácia); a szocialista elosztás elveinek jobb megértésére van szükség. Többet kell tenni az érdek- és érdekeltségi viszonyok bonyolult rendszerében való tisztánlátásért, hogy a pártszervezetek az egyéni, a csoport és a társadalmi érdek integráléinak szerepét látszhassák. Csak ennek a szerepnek a vállalásával biztosíthatják, hogy az érdekek egyeztetése és azonosulása minél kevesebb konfliktus árán valósuljon meg. Mindezt úgy érhetik él, hogy közben maguk sem szakadnak el azoktól az érdekviszonyoktól, amelyek munkahelyükre jellemzők. A pártszervezetek és párttagok nem abban különböznek dolgozó társaiktól, hogy szembefordulnak sajátos érdekeikkel „a népgazdaság érdekében”, hanem, hogy világosabban látják a kapcsolatot saját kollektívájuk, vállalatuk és a népgazdaság, a társadalom érdeke között és úgy irányítják a cselekvést, hogy a kettő minél közelebb kerüljön egymáshoz, sőt végső soron egybe essen. Az üzemi pártszervezetek fordítsanak nagy energiát az eszmei-politikai tömegnevelésre az éves terv és az ötéves terv teljesítése, a gazdasági mechanizmus reformja teljes kibontakoztatása érdekében. Karolják fel azokat, akik az újért, a jobb és ésszerűbb megoldásokért küzdenek. Lépjenek fel határozottan a konzervatívizmussal és a különböző, társadalmilag káros jelenségekkel szemben. Biztosítsák a pártszervezetek, hogy a tömegek között végzett politikai munka mindig a párt politikáján alapuljon, az alapelv pedig a meggyőzés és a folyamatosság legyen. Ha pártszervezeteink jó tömegpolitikai munkával elérik azt, hogy a dolgozók — vezetők és vezetettek egyaránt — az ösz- szeütközési lehetőségeket minimálisra csökkentve, a vállalati és társadalmi célokkal tudatosan azonosulva vegyenek részt a termelésben, akkor megtették a legfontosabbat, amit a gazdasági agitációban tenniük kellett. hogy ők is szervezkednek. Nem valamiféle ártalmatlan sugdoiózás és tervez- getés volt ez. A rendőrség közreműködésével provokálták a régi mozgalmi embereket. A katonatanács igen határozottan lépett fel ellenük. összeszedték és bezárták őket néhány napra. Nem bántottak senkit, de a figyelmeztetés elég volt. Megmutatta az új rend ereiét. Árky elvtárs később igen szoros kapcsolatba került Stromfeld Auréllal. Rajongva emlegeti még ma ia — Remekül értett az emberekhez. Lelkesedést tudott önteni beléjük. Emlékszem egy toborzó gyűlésére, 4—5 ezren lehettek ott. Vidéken nem volt könnyű a toborzás, a parasztlegények egyre azt kérdezgették, mi lesz a földdel? Stromfeld befejezte beszédét az emelvényen, azután lement közéjük. Az emberek csoportokba verődve tanakodtak. Jártkelt köztük, hallgatta őket, és beszédbe elegyedett velük. Nem tudom már hányán, de igen sokan jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. A Tanácsköztársaság kikiáltását követő napon, március 22-én a kecskeméti katonatanács megbízottai felutaztak Budapestre. Pogány József népbiztos és Stromfeld Aurél fogadta őket. — Akkortól fogva nagyon sokat utaztam. Ezek a pesti eligazítások fontosak voltak számunkra, hiszen elméletileg többnyire képzetlenek voltak a mozgalom helyi vezetői is. Csak az eligazításokon tudhattuk meg, hogy a gyorsan változó helyzetben mit kell tennünk. Megalakult a 30-as vörös dandár, Kiskunfélegyháza lett a székhelye. Árky elvtársra egy zászlóalj parancsnokságát bízták, és ő lett a dandár politikai helyettese. Folyton úton volt Budapest, Félegyháza, és később a front között. A legemlékezetesebb csa ta, amit az alakulata ví vott, Losonc közelében zaj lőtt le. Két-három zászlóalj nyi szpáhival ütköztek meg. — A csehek az öntudatos munkásság hadseregével szemben nem jelentettek veszélyt — emlékezik —. a közvetlen harcban nem állhatták nekünk ellent. Erejük a tüzérségben rejlett. A monarchia hadseregében a tüzérek többsége a csehek közül került ki. Rengeteg ágyújuk volt, és jól lőttek. Miskolcnál. nem sokkal a Tanácsköztársaság leverése előtt Arky elvtárs is megsebesült. Kecskemétre jött gyógyulni. Egyedül a szerencsének köszönheti, hogy kikerülte Héjjas Ivá- nék bosszúját. — Éjjel kettőkor rámzörgették az ajtót. Kint legalább 100 szuronyos katona várt. akik addigra már vagy 40 embert összeszedtek. Tereltek bennünket a sötét utcán, lista szerint szedték össze az embereket ... Egyszercsak hallom, amint két katona Összesúg: Nézd! A Nándi, aki örökké kijárt a KTE edzéseire. Le kellene léptetni... Mellém húzódtak, aztán egy sötét Pásztor Zoltán felvétele. kapualjnál szóltak, hogy tűnjék el. Hetekig bújdosott, mielőtt haza mert menni Budapestre. Otthon azonban hamarosan feljelentették. Azzal, hogy ő volt Kecskemét vörös városparancsnoka. Bevitték Kispestre, onnan Aradra került, a vár pincebörtönébe. A kecskeméti ügyészség a távollétében tárgyalta az ügyét, ennek, s egy formai hibának köszönheti, hogy elkerülte a szeptember 19-i orgová- nyi vérengzést. A tárgyaláson ugyanis megdőlt az eredeti vád. hiszen nem városparancsnok volt, hanem a katonatanács elnöke. Egy évet ült még, s utána hosszú ideig rendőri felügyelet alatt állt. A labdarúgásra terelődik a szó. Amint az előbb mondottakból látható, futballrajongó régóta. Tizennyolcszor volt közép-magyarországi válogatott és mint ilyen. sokat járt Kecskemétre később is. Jól ismeri az itteni labdarúgóéletet, s mondja, hogy szívesen látná már a Dózsát az NB I-ben. Aktív sportvezető ma is. Elnöke a Magyar Labdarúgó Szövetség igazoló Bizottságának, és a Yti nősítő Bizottságnak is. Rendkívül tevékeny ember. Minden délelőttiét benn tölti a szövetségben, mérkőzésekre jár, tárgyak utazik. Büszkén mutat egy fényképet, ahol fia az ifjúsági válogatott mezét viseli. Sportorvos lett belőle, ma a Sportkórház sebésze, és a Vasas orvosa. Orvos a másik fia is. kutató, most készül kandidátusi disszertációjának megvédésre. Árky Nándor mindvégig kitartott a mozgalom mellett. Elvégezte az Iparművészeti Főiskolát grafikai szakon, eredeti képzettsége nyomdász. A 30-as években az Athenaeum Nyomda művezetője volt. Számtalan ember életét mentette meg azzal, hogy illegális igazolványokat, hamis űrlapokat készített. Példátlan tett volt 1944 őszén, amikor két szakszervezeti vezető letartóztatása miatt leállította a nyomdát, és ezzel sikerült is kiszabadítani őket. E<*vik lelke, szervezője volt a nyomdában az illegális munkának, s ezért az Athenaeum 100 éves jubileumának évkönyvébe vele íratták meg ennek az Időnek a történetét. A felszabadulás után részt vett az új rendőrség megszervezésében. A IX. kerületi kapitányság vezetője volt, alezredesi rangban. A Rajk-per idején azonban elbocsátották. Hatvanhat éves korában az Egyetemi Nyomdából ment nyugdíjba. Számos kitüntetés birtokosa. Tavaly március 21-e alkalmából megkapta a Szocialista Hazáért Érdemérmet. Párttagságát 1915-ös keltezéssel ismerték el. Azóta szakszervezeti tag is. Köszöntjük feleségéve' együtt Árky Nándor elv- társat, a harcos kommunis tát, a dicsőséges 133 nar tanúját mai ünnepünkön. Mester László
