Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
Mil- vegyek fel? Amikor körülnézünk a szekrényben, a megunt ruhadarabok láttán hányszor töprengünk el ezen a kérdésen. Pedig egy kis ötlettel, némi alakítással, csinosítással a megunt pulóvert, vagy ruhát is valósággal újjá varázsolhatjuk' Néhány ötlet ehhez. Az első rajzon egy pulóverból és egy régimódi kockás szoknyából alakítottuk ezt a csinos ruhát, a két darab összedolgozásával. A szoknya fent levágott csíkjából keskeny övét varrunk: a jól használható csinos ruhát viselhetjük utcán, járhatunk benne munkába, iskolába. Második rajz: A kis egyszerű szövetruhára gyöngygallért varrtunk. Ha lehet, a ruha anyagéiból gallért szabunk, bebéleljük. Tetszés szerint különböző méretű és formájú, fényes és matt gyöngyből mintát hímezünk rá. Ha van anyag, hímzett, hamis zseb is készülhet rá; síma nappali szövetruhánk így alkalmi (estélyi) ruhává lép elő. Divat és társadalmi szükséglet őszinte gondolatok a pályaválasztásról Szorgalmasan hordja- Viszi ezekben a napokban a posta az általános iskolákból. az első helyen megjelölt középiskolákba, iparitanuló-intézetekbe a beiskolázási lapokat. A szülők és az iskolák által gondosan kitöltött lapok, jellemzések mögött ott áll a kicsit izgatott, várakozón figyelő ifjú. Ha határozott vágyai voltak, de talán szorgalomban és tanulmányi eredményeiben nem mutatkozott meg az egyébként tiszteletreméltó határozottság az eljövendő „hivatását” illetően, esetleg hamarosan szembetalálhatja magát az első, komoly csalódással, tápját a második helyen megjelölt iskolába továbbítják. De nem kizárt, hogy a pályázót ott is telt ház fogadja s „férőhely hiányában” ott is kudarc éri. Ekkor döbben rá életében először a gyermek arra, hogy a társadalmi érdek, és az egyéni elképzelések, gyakran a szülők által is helytelenül táplált személyes vágyak, ambíciók nem mindig egybevágóak. Hányszor hallottuk szülőktől. diákoktól egyaránt: — Az alkotmány mindenkinek biztosítja a tanuláshoz való jogot, csak éppen a férőhelyet nem biztosítja hozzá! Bizony, nem könnyű megérteni —, de megértetni sem a szülővel és a gyermekkel —. hogyha az egyes iskolatípusokat a kialakult illúziók, foglalkozási divatok szerint szerveznék, akkor néhány felkapott szakmában any- nyi szakemberünk lenne, hogy feleslegessé válnának, viszont öntödei, vagy építőipari szakmunkásunk annyi sem lenne, mint most. Köztudott dolog pedig, hogy a jó kereseti lehetőségek ellenére, mindkettő szakmunkás hiánynyal küzd. Nem sokban különbözik az alaphelyzet a főiskolai, egyetemi felvételekre pályázók esetében sem. A tét itt sem kisebb, sőt nagyobb. A szakközépiskolákba, gimnáziumokba pályázók közül azok, akik nem tudnak bejutni ezekbe az iskolatípusokba, valamilyen képességeikhez, adottságaikhoz közel álló szakmunkásképzésben azért részt vehetnek. Három év múlva pedig megkezdhetik a dolgozók gimnáziumában, vagy más középfokú oktatási intézményben a középiskolai tanulmányaikat. Ha emeltszintű ipari tanuló-képzésben vesznek részt, akkor két éven belül leérettségizhetnek. Amit vesztettek a réven, megnyerték a vámon. Ha történetesen egyenesen gimnáziumba kerültek volna, akkor érettségi után még kétéves szakmunkás- képzés állna előttük. Így pedig végeredményben egy évvel rövidebb idő alatt, már mint önálló keresők érettségizhetnek le. Jelenleg tíz esztendő, de néha még rövidebb idő alatt egy-egy szakma ismeretei szinte kicserélődnek. Tehát szakmák mennek, szakmák jönnek. A ma még divatos, hívogató, kecsegtető szakmák művelőit már rokonszakmákra kell majd átképezni, egyszerűen azért, mert a régiben már nem lesz rájuk szükség, a keletkező újban pedig aggasztó munkaerőhiány mutatkozna Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a nem is olyan régen még „ünnepélyes” pályaválasztás korunkban, egyre inkább a gyors technikai fejlődés, s ezzel összhangban a társadalmi érdekek függvénye is lesz. A pályaválasztás „gondjaival” harminc-negyven éves korban is találkozni fog a most felnövő nemzedék. Iskoláink talán valami álszeméremtől sarkallva, talán azért, hogy ne vegyék el a pályaválasztás, az érettségi előtt álló fiatalok kedvét a tanulástól, keveset hangoztatják a fenti gondolatsort. A demográfiai hullám utolsó és a tavalyinál sokkal alacsonyabb szintjét mérhetjük az idén. Továbbtanulási prognózisunk sokkal kevesebb problémát jelez ma. mint akár tavaly, akár korábban, hosszú évek óta. Felsőfokú és középműveltségű szakemberekre nagyon nagy szüksége van az országnak. Szüksége van minden munkáskézre. Akinek képességei, adottságai vannak a tanuláshoz, többnyire nem marad Iskolapadon kívül. A személyes elképzeléseket, azonban igyekezzünk összhangba hozni a társadalmi érdekkel, a vágyakat a reális valósággal és lehetőségekkel. Dr. Kolozsváry Gyula A megszólítás, a tegezés és a köszönés A harmadik «övetru- hából szintén színházi öltözék lett. A nyakkivágását kissé megnagyobbítottuk és szélesen kihi- meztük gyönggyel. A még mindig nagyon divat06 empire vonal tűzése alá rövid szalagot is varrhatunk, amelynek a végét ugyancsak gyönggyel díszíthetjük. Gyöngyhímzésnél férccel pontosan jelöljük elő a mintát. HÉTFŐ: Csontleves, töltött káposz.a, alma. KEDD: Májgombócleves, zöldbabfőzelék, rántott sertéscomb, kompót. SZERDA: Csirkeaprólék-le- ves, aranygaluska, alma. CSÜTÖRTÖK: Zcllerkrémle vés, rakott burgonya, szilva- kompot. PÉNTEK: Halászlé, túrós- csusza. SZOMBAT: zöldségleves, párád.csomos káposzta sült kolbász. VASÁRNAP: Meggyleves, sü t-cs.rke, szalmabur ,jnya, cékla saláta, nölszeszéiy. Receptek KELKAFOSZTAFÖZELÉK. A kelkáposztát vízben jól megmossuk, feldaraboljuk, — gyengén sózott vízben tesz- szük fel főni. Mikor a kel már puhulni kezd néhány szem burgonyát megnsztitva, hosszú szeletekre vágva hozzáadunk, majd törött borssal, kevés köménymaggal és egy cikk apróra vágott fokhagymát teszünk bele, s tovább főzzük, míg mindkettő megpuhul. Világos rántást készítünk kevés pirospaprikával, s berántjuk a káposztát. Van még egy más.k módja Is a kelkáposzta elkészítésének. A puhára főzött kelt laskára vágjuk, tariármártással leöntjük, s melegen tálaljuk. NÖISZESZÉLY. Hozzávalók: 29 deka simái.szt, 13 deka vaj, egy evőkanál porcukor, 4 tojássárgája, 3 deka élesztő, 6 evőkanál tej, egy kis só és 6 deka mandula, vagy dió. Az átszitált lisztet elmor- zsáljuk a vajjal. Hozzákeverjük a cukrot, tojássárgáját, sót és á tejben felfuttatott élesztőt, majd összegyúrjuk. A ledolgozott tésztát kisodorjuk és k.kent teps be tesszük. Egy órahosszat kelesztjük. A megkelt tésztát megkenjük lekvárral és a sütőbe tesz- szük. Mikor félig megsült kivesszük, 4 tojás felvert habját rákenjük, megszórjuk vagdalt dióval vagy mandulával, s gyenge tűzön sütjük to- j vább. (Hab készítése: A tojásfehérjéből kemény habot verünk 20 deka kristálycukorral és 1 csomag vaníliás- cukorral.) NEM KEVÉS gondot okozott az elmúlt évtizedek során. A régi, aláz- kodó, hajbókoló megszólítások a felszabadulás után a történelem lomtárába kerültek. Helyükbe azonban a tapogatózás és bizonytalanság lépett. (Emlékezünk még olyan mulatságos esetekre is, amikor a kisdiák „tanár pajtásnak” szólította az osztályfőnököt.) Azután egy rosszul értelmezett áldemakratizmussal mindenkit „kartárs” s a megtisztelő „elvtárs” megszólítással illettünk. Ma már lényegükhöz, rangjukhoz méltóbban használjuk e kifejezéseket, de a megszólításban mutatkozó bizonytalankodás még most sem múlt el egyértelműen. Sokan ma is viszolyog- nak az „uram”, vagy „asszonyom” megszólítástól, holott igen alkalmas (sem lebecsülő, sem nem bizalmaskodó) formula annak megszólítására, aki nem személyes barátunk, kollégánk, vagy ismerősünk. Az iskolás és környezete nyugodtan említheti úgy az oktató nevét, hogy hozzá teszi: „tanár úr”. Az orvosnak, ügyvédnek gátlás nélkül mondhatjuk: „doktor úr”, — senki sem fogja félreérteni. Ami a tegezést illeti: tartsunk meg bátran néhány régi, de jól bevált aranyszabályt. Vagyis: a tegezést mindig az idősebb kezdeményezi, vagy munkahelyen a magasabb beosztásban levő. Az ilyen, valójában megtisztelő kezdeményezést illik szívesen fogadni. Kivételt képez a női tegeződés. Nagyobb korkülönbség esetén sem bántó, sőt ellenkezőleg, ha a fiatalabb kezdeményezi a tegező- dést, s ezzel a maga részéről tapintatosan mintegy eltörli a fennálló korkülönbséget. Az idősebbek általában mindig örülnek az ilyen kezdeményezésnek. A KULTURÁLT érintkezési és köszönési formák betartása kötelező a rokonság, az ismeretség minden fokán, sőt idegenekkel szemben is. Aki belép egy helyiségbe, mindig az köszön előre az ott- levőknek. Társaságban: ha csak pár ember van jelen, mindenkihez odalép kézfogásra, kivétel nélkül, a legtávolabb állókhoz is. Ha népes a társaság, elegendő megállni egy pillanatra az ajtóban és meghajlással (nők fejbiccén- téssel) hallhatóan „jó napot”, „jó estét”, vagy „szervusztok” köszöntéssel köszönhet egyszerre mindenkinek. Utcán a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, éspedig a férfi leemelt kalappal és hallható szóval, a nő udvariasan fejbólin- tással és szóval is. Ha a köszöntött társaságában kísérő van, ismeretlenül is illik külön fejbólintás- sal, s a semleges hangzású „üdvözletem” helyett a kedves „jó napot”, „jó estét” köszöntéssel köszönteni, bemutatkozás esetén pedig az elbúcsúzásnál szintén ezekkel, vagy az udvarias „viszontlátásra” köszönhetünk. EGYESEK előtt úgy tűnhet, hogy mindez ósdi finomkodás, üres formaság. Ez azonban komoly tévedés. A forma (a köszönésforma is) csak külső megnyilatkozása a tartalomnak — üdvözlés esetén annak a humánus tartalomnak, hogy szeretnénk kellemessé tenni egymás számára az életet, nem akarunk senkit oktalanul megbántani. B. & Tél régi C-vitaminforrások Ilyenkor tél végén, kora tavasszal gyakran érzünk olyan vissza-visszatérő fáradtságot, amelyet a munkánkat, körülményeinket tekintve is indokolatlannak tartunk. Mitől vagyok ilyen fáradt, kérdezzük a legtöbbször csak önmagunktól. Ma már ugyan eléggé elterjedt a köztudatban. de sokan még ma sem gondolnak arra, hogy ezt a „tavaszi fáradtságot” a C-vitamin hiánya okozza. Ilyenkor a leggazdagabb C-vitaminforrásként elsősorban a citromot említhetjük. Bár csökkent, de nem elhanyagolható a helyesen tárolt, egészséges alma C-vitamintartalma. Jó C-vitaminforrások a mélyhűtött mirelit, különösen a bogyós gyümölcsök. A zöldségfélék közül számításba lőhet a savanyított zöldoanrika (még a levéh-n kío’dva is tartalmaz C-vitamint, ezért aki szereti, annak a levét is ajánlhatjuk fogyasztásra), de a savanyúságok közül a legtöbb C-vitamint a nyersen fogyasztott, savanyított káposztából nyerhetjük. A konzervipari termékek közül ki kell emelnünk nemcsak mint C-, hanem mint szintén nagyon fontos A-vitamin- forrást a paradicsomsűrítményeket. a paradicsomból és paprikából készült tubusos ételízesítőt (Piros arany) és különösképpen a Pritamin nevű paprikasűrítményt. Ezeket vajas, vagy zsíros kenyérre kenve, szalonnával, vagy hideg húsokkal fogyaszthatjuk és nagyon kellemesek is. Nem hagyhatjuk ki a C-vitaminforrások közül a burgonyát sem. Bár friss állapotban Is fele annyi mennyiséget tartalmaz, mint r>*'dá’ii azonos menv- nyiségű paradicsom, de C-vitamintartalmát többhónapos tárolás után is a legjobban megőrzi a többi zöldségfélékhez képest. A természetes és dúsított gyümölcslevek és szörpök mellett, olcsó és gazdag C-vitaminforrás a csipkebogyótea. Ezt sem szabad azonban forralni. Langyos vízbe áztatva oldjuk ki hatóanyagait és legfeljebb annyi meleg vízzel öntsük fel hogy kellemes ital legyen. Ha gondosan á1 útjuk össze az étrendet, és az említett élelmiszerekből mindennap fogyasztunk bizonyos mennyiséget, könnyebben „vészeljük” át ezt a vitaminszegény időszakot addig is, amíg az első zöldhagymát, hónanos retket, salátának valót szedhetjük a kertből. Fontos ez azért is. mert a C-vitamin növeli a szervezet ellené’ 1 ókén ességét a fpctő,é<!es (ni influenza) m ~f eged csekkel szemben is.
