Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Megyénk 1968. évi gazdasági és gazdaságpolitikai tevékenységéről és az 1969. évi fő feladatokról Amint arról lapunkban már beszámoltunk, január 29-én ülést tartott az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága, hogy megvitassa a gazdasági reform első évének tapasztalatait, s az új esztendő feladatait a gazdasági és gazdaságpolitikai tevékenység tükrében. Mivel a pártbizottsági ülés beszámolója és vitája általános közérdeklődésre tarthat számot, elhatároztuk, hogy — hasonlóan az elmúlt évihez — tájékoztatjuk olvasóinkat, megyénk lakosságát a tanácskozás legfontosabb megállapításairól. Erdősi József elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát kértük fel, hogy adjon áttekintést az elmúlt év gazdasági fejlődéséről, s az új esztendő fő feladatairól. Erdősi Józsefnek, a megyei pártbizottság első titkárának nyilatkozata Amit elhatároztunk, megvalósult A megyei bizottság ülésének az volt a célja, hogy számvetést tegyünk az elmúlt év gazdasági fejlődéséről, a gazdasági reform tapasztalatairól és meghatározzuk az 1969. évi gazdasági munka fő irányát a Központi Bizottság 1968. december 4-i határozata megyei végrehajtásában. Az értékelés tükrözte a végrehajtásban részt vett párt- szervek, tömegszervek, állami intézmények, szakemberek, a dolgozók széles körének munkáját. A feladatok pedig alapvetően behatárolják egy újabb esztendő főbb tennivalóit, a minőségében változott követelményeknek megfelelően. Mint ismeretes, a Központi Bizottság december 4-i ülésén megtárgyalta a népgazdaság 1968. évi fejlődéséről szóló jelentést, értékelte a gazdasági reform első évének tapasztalatait és meghatározta az 1969. évi főbb gazdasági feladatokat. A Központi Bizottság megállapította, hogy a népgazdaság 1968-ban a harmadik ötéves tervben kitűzött gazdaságpolitikai célok irányában fejlődött. Az új irányítási rendszerre való áttérés a párt- és az állami határozatoknak megfelelően történt. A gazdaságirányítási rendszerünk működőképesnek bizonyult, s alkalmas a központilag elhatározott gazdaságpolitikai célok megvalósítására, a helyi öntevékenység fokozására, a szocialista terv- gazdálkodás továbbfejlesztésére. Ezeket a megállapításokat igazolja a népgazdaság 1968. évi fejlődése, amelynek főbb mutatóit a megye dolgozói a sajtó- és más közleményekből is ismerik. A Központi Bizottság 1968. évi népgazdasági eredményekkel kapcsolatos megállapításai alapvetően megyénkre is érvényesek. Az elmúlt évre a főbb gazdaságpolitikai feladatokat, az új gazdasági irányítási rendszer általános érvényesítésével együtt 1968. január 15-i ülésén határozta meg a megyei pártbizottság. A határozat lényegében megvalósult, amelyben nagy szerepe van a tömegek széles körét átfogó, hatékony tömegpolitikai, agitációs és propaganda- munkának. Jó politikai légkör és aktív cselekvés alakult ki a megye párt, állami és társadalmi szerveiben annak gyakorlati levezetéséhez. Általában kedvező változás történt a vezetők és a dolgozók széles körének társadalmi felfogásában, a korábbi mennyiségi szemlélettel szemben a minőségi szemlélet vált jellemzővé. A járási, városi pártbizottságok munkájára a jobb munkamódszer, munkastílus kialakítására való törekvés a jellemző. Mindinkább előtérbe kerül a társadalom- és gazdaságpolitikai elemzés, tervszerűbbé vált az alapszervezetek munkájának ellenőrzése, segítése. Kedvezőnek mondható a párt- és más szervek közötti munkakapcsolat, érvényesül a társadalmi és tömegszervezetek önállósága. A párthatározatok végrehajtása többségében az ott dolgozó kommunistákon keresztül érvényesül. Igazolást nyert a megyei bizottság tavaly januári határozata, melyben megállapította, hogy gazdasági vezetőink abszolút többsége alkalmas az új, bonyolultabb gazdasági feladatok végrehajtására is. Az elmúlt évi eredmények politikai, társadalmi, gazdasági összefüggéseiről kívánatos kissé részletesebben is beszélni azért, hogy helyes irányba orientáljuk a pártszerveket, a közvéleményt a soron következő tennivalók jó végrehajtásához. Megyénk gazdaságának általános fejlődése és sajátosságai Az elrriúlt év egyik legfőbb sajátossága volt, hogy a harmadik ötéves terv régi mechanizmusra kialakított szabályozóinak fokozatos megszüntetése mellett rátértünk az új irányítási rendszerre úgy, hogy a termelés végső fokon a tervezettnek megfelelően növekedett és a lakosság élet- körülményei is a tervek szerint alakultak. Elmondhatjuk, hogy a megye iparának fejlesztése — a foglalkoztatás, a földrajzi elhelyezés, az ipa- ritanuló-képzés és más fontos társadalmi tényezőket figyelembe véve — tervszerűen történt. Városainkban a korábbi alapokon az előírt ütemben folyik a termelőüzemek rekonstrukciója. Az új irányítási rendszer kedvezően érezteti hatását a vállalati gazdálkodási rendszer, a beruházási és a hitelpolitika hatékonyságában. Ez érzékelhető a műszaki színvonalat és a munkakörülményeket javító eszközök arányának növekvő tendenciáiból. ' Alapvetően kedvezőnek mondható az ipar struktúrája, amely nagyrészt egybeesik a népgazdaság igényével. Ez kiviláglik abból, hogy a piac — főleg belföldön — realizálta a termékeket. Nőtt az export- termékek aránya és volumene is. A helyes tendencia általános mutatói azonban még sok gondot takarnak, főleg a termelékenység, a korszerűség és a termelés önköltségének vonatkozásában. Tervszerűen fejlődnek a „második lépcsőben” kijelölt nagyközségek is, ahol már vegyesen jelentkezik a helyi és a tárcaipar. A „harmadik lépcsőben” a középnagyságú községekben is jelentős fejlődés vette kezdetét, különösen a kisipari termelőszövetkezetek szervezésében. Az általános iparfejlesztésben a szövetkezetek, sajátosságaiknak megfelelően, elismerésre méltó munkát végeztek. Az máris bizonyos, hogy az iparosítás jelenlegi koncepciói és gyakorlata helyesen befolyásolják a két alapvető termelő ágazat munkaerő-szükségletének egyensúlyba hozását, majd tartását. Ezt a célt szolgálja a tárcaipari vállalatok újabb gyáregységeinek létrehozása is. A megye számára nagy jelentőségű a műszaki felső oktatási intézmények működése, a műszaki káderek kinevelése szempontjából. A Felsőfokú Gépipari és Automatizálási Technikum az elmúlt évben először kibocsátotta több száz végzős hallgatóját. Üj ipari- tanuló-intézetek létrehozásával korszerűsödött az ipari és mezőgazdasági szakmunkásképzés. Tervszerűbbé vált az üzemek ösztöndíj alapjainak felhasználása, elsősorban a műszaki és közgazdász szakembereket igénylik. A mezőgazdaságra vonatkozóan elmondhatjuk, hogy itt már 1987-től kezdve fó- kozatosan érvényesültek az új irányítási rendszer egyes elemei, s teljessé válása az elmúlt év elejétől változást idézett elő. Ilyenek többek között: a vállalati gazdálkodásra való áttérés, számos szövetkezetpolitikai és szociálpolitikai kérdésben történt változás. Valamennyi változás minőségi és átfogó jellegű, amely újabb és újabb követelmények elé állítja a pártszervezeteket. Ügy is lehet fogalmazni, hogy az alapszervi munka legbonyolultabb területe ma a mezőgazdasági üzemekben van. Pártbizottságaink, pártalapszervezeteink tevékenységében fontos eredménynek kell tekintenünk, hogy mozgósították a szövetkezetek tagságát a termelési célok megvalósítására. Sikerült az új dolgokat meggyőzően magyarázni és elfogadtatni. Helyes irányban befolyásolták a szövetkezeti parasztság szemléletét, tovább fejlődött a közösségi szemlélet, fokozódott a felelősségérzet a közös iránt. A szövetkezeti vezetők szemléletében a gazdálkodás igazi értelemben vett fogalma került előtérbe és ezt több-kevesebb sikerrel a gyakorlatban is alkalmazzák. Ezt igazolja az a sok-sok kezdeményezés, amely az elmúlt év során kezdett a szövetkezeti tagság körében kibontakozni. Emellett figyelembe kell venni, hogy voltak, még ma is vannak és lesznek is bizonyos gazdasági dolgokban érdekellentétek egyes termelőszövetkezetek és állami vállalatok között, főleg a termékek árainál és a forgalmazás egyes fázisainál. Mindezt tudva, csak bátorítani tudjuk mind a szövetkezetek, mind az állami vállalatok vezetőit a jövőben is a legkülönbözőbb kezdeményezésekre, az együttműködésre, a kockázatvállalásra. Az új irányítási rendszer egyik fő célja éppen az, hogy segítse elő a társadalom minden szférájában az alkotó helyi kezdeményezést A kezdeményezések következményeit illetően, s azok megítélésében pártszerveinknek nagy türelmet kell tanúsítaniuk, nem szabad messzemenő és elítélő következtetésre jutni még akkor sem, ha azok egy része nem jár sikerrel. A mezőgazdaság termelésének alakulásáról egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az kedvezően fejlődik. Egyes termékek hozamai az országos átlagot meghaladják, vagy a hasonló termelési adottsággal rendelkező más területeknél is magasabbak. Tartósnak tekinthető egyes szemes termények, mint például a búza, kukorica és zöldségfélékből: a fűszerpaprika, az étkezési paprika és a paradicsom hozama. Kedvezően alakul az ipari növények közül a cuko. pa és a rostkender termelése. Ugyanakkor kedvezőtlen terméseredmények is vannak, mint pl. egyes gyümölcs- és zöldségfélék, a rozs, a rét-legelő gazdálkodás területén. Ez azt is jelzi, hogy elemezve az eddig elért eredmények okait, megvan a reális feltétele a jövőben is a terméshozamok növelésének. A fokozatosan termőre forduló szőlő-, gyümölcsültetvények járulékos beruházásai folyamatban vannak, bortároló tekintetében például 1970-ig beáll az egyensúly. Kevésbé kedvező a zöldség, gyümölcs korszerű tárolása és csomagolásának technikai kielégítése. Az állattenyésztési ágazat az elmúlt évben a korábbi éveket meghaladó áruhúst produkált. A termelőszövetkezetek jól reagálnak az állattenyésztéssel összefüggő különböző gazdasági ösztönzőkre, igyekeznek azt igénybe venni. Ennek következménye, hogy az elmúlt évben megkezdődött a korszerű nagyüzemi állattenyésztési komplextelepek építése megyénkben is. A szövetkezetek gazdálkodásának egészét értékelve az a jellemző, hogy a gazdaságok belső arányai, egy kisebbség kivételével, kedvezően alakulnak. A termeléssel, mint alaptevékenységgel arányos az árbevétel, a közös alap képzés, valamint a tagság személyes jövedelme. A gazdasági eredmények igazolják, hogy terveink jók, nincs szükség alapvető korrekcióra, ugyanakkor jelzik azt is, hogy még sok tartalékkal rendelkeznek üzemeink, amelyek feltárása a soron következő feladatok közé tartozik. Ma már az egyéves tapasztalatok ehhez jó feltételeket teremtenek. Biztosítottnak látszik III. ötéves tervünk teljesítése. Megfelelő alapokkal rendelkezünk a IV. ötéves terv kidolgozásához. Mindezt a párt helyes politikája tette lehetővé. Érvényesül a párt vezető szerepe és a központi akarat a tervek helyi megvalósításában. Az általános értékelés alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy alapvetően jól dolgoztuk ki a Központi Bizottság 1967. november 23—24-i határozatának megyei végrehajtását. Az új irányítási rendszer összességében elősegítette a termelést és fejlesztést az iparban és a mező- gazdaságban. Fokozta az emberek alkotó készségét, s a bevezetés előtti vegyes érzelmeket, hiedelmeket szétoszlatta. Tovább erősödött a párt politikája iránti bizalom, kedvező politikai légkör alakult ki a széles közvéleményben. A változás okozta problémák és a megoldás útja A megye gazdaságában végbement pozitív változások kiemelése mellett fontos, hogy szót váltsunk gondjainkról, az észlelt hiányosságokról is, mert így teljes és reális az értékelés. 1, IPAR Fejlődő iparunk sem mentes a sajátosságából fakadó nehézségektől és az irányítási rendszerrel ösz- szefüggő problémáktól. A fejlesztés tartalmilag és formájában még hosszú ideig eltér az országos és a fejlett iparral rendelkező területek jellemzőitől. Megyénkben szükségszerű a termelés korszerűsítése, továbbá a foglalkoztatás lehetőségeinek bővítése is. A foglalkoztatás növekedése valamivel meghaladja a tervezettet, ugyanakkor a gazdálkodás és a műszaki fejlesztés terén kezdeti eredmények vannak. Ezt hűen tükrözi néhány hatékonysági mutató, mint például a termelékenységből származó termelési többlet aránya, amelyet nem tartunk kielégítőnek. E tekintetben egyes vállalataink szinte a mélyponton vannak — a többlet termelést majdnem teljes egészében a létszám növelésből állították elő. Ezek a vállalatok igyekezzenek sürgősen változtatni ezen a helyzeten. A gazdálkodás hatékonysága sem mondható minden vállalatnál megfelelőnek, a költségszintek, a jövedelmezőség alakulása igen nagy szóródást mutat. Ezért legfőbb feladatnak kell tekinteni, hogy az alapvető gazdasági célok teljesítése érdekében, először is a termelékenység fokozásának, másodszor a foglalkoztatás növelésének megteremtsük a reális lehetőségeit. Ehhez mindenekelőtt alapos és széles körű tájékozottság szükséges, hogy a fejlesztés tervszerűen történjen és elsősorban a termelés korszerűsítését szolgálja. Ennek a célnak kell alárendelni a beruházásokat is, olyan szempontból, hogy az alacsony és kevésbé korszerű, vagy egyes helyeken teljesen korszerűtlen eszközellátottságot fokozatosan korszerűekkel pótolják. Tovább kell folytatni az ipar fejlesztését a korábbi elvek alapján kialakult gyakorlat szerint, differenciáltan úgy, hogy városainkban mindenekelőtt a műszaki fejlesztés, a nagyközségekben és a középközségekben pedig együttesen: a műszaki fejlesztés és a foglalkoztatás bővítése kerüljön előtérbe. Ez a megye számára különös fontosságú az ipar és a mező- gazdaság munkaerő-szükségletének tervszerű összhangja érdekében. A Központi Bizottság, mint határozataiból is kitűnik, a jövőben is támogatja a vidék, iparosítását olyan céllal, hogy a területek között ma még meglevő nagyfokú színvonalkülönbség fokozatosan megszűnjön, majd kiegyenlítődjön és megteremtődjön a feltétele a termelőerők hatékonyabb hasznosításának. Fontosnak tartjuk, hogy megyénk iparán belül a lakossági szolgáltatást a növekvő igényeknek megfelelően fejlesszük. Szükségszerű, hogy mindenekelőtt a városokban komplex, technikailag, műszakilag jól felszerelt egységek működjenek. Meg kell honosítani a szolgáltatás modernebb szervezeti formáit. Városokban, esetleg körzeti rendszerben, segíteni kell a lakosságot a lakásokban végzendő műszaki és egyéb munkák gyors kiszolgálásával. Kísérletképpen kí(Folytatás a 4. oldalon)
