Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

S. oldal 1969. február 2. vasárnap A Központi Statisztikai __ Hivatal jelentése 3 3ŐPf|3ZU3SaQ 19S8. évi fejlődéséről 1968-ban a magyar nép­gazdaság az irányítás új rendszerére tért át. Az 1968. évi gazdálkodás biztosítot­ta a termelés fejlődésének folyamatosságát A reform első évének tapasztalatai azt mutatják, hogy a fej­lődés a legtöbb vonatko­zásban jobban megfelel a tervezettnek, mint koráb­ban. 1968-ban a nemzeti jövedelem kb. 5 százalékkal megha­ladta az 1967. évi színvona­lat. Hasonló mértékben emelkedett a lakosság fo­gyasztása is. A felhalmozá­son belül beruházásokra kb. annyit fordítottak, mint az előző évben, a készletek növekedése valamivel na­gyobb volt, mint 1967-ben. Az ország nemzetközi fize­tési mérlege, ezen belül a külkereskedelmi mérleg is kedvezőbben alakult a ter­vezettnél és az 1967. évinél. A főbb termelő ágazatok közül az ipar 5%-kal az építőipar 6%-kal a mezőgazdaság 1—2%-kal termelt többet 1968-ban, Pünt egy évvel korábban. BERUHÁZÁSOK Az 1968. évi beruházások jelentős része a korábbi években megkezdett beru­házások folytatásából, ill befejezéséből állt. A gáz­program keretében elké­szült a Szánk—Kecskemét, Békéscsaba—Gyula, a Hód­mezővásárhely—ICardoskút és a Szeged—Algyő közötti gáztávvezeték. Felépült az új karcagi es a siófoki kórház, bővült a kecskeméti és a nyíregy­házi kórház. Az év folyamán számos bölcsödét, óvodát, általános és középiskolát helyeztek üzembe, ezenkívül Eger­ben, Hódmezővásárhelyen Nyíregyházán és Szegeden uj diákkollégiumok épül­tek. A közlekedés fejlesztését szolgálta a Budapest—Ceg­léd közötti vasútvonal vil­lamosítása, valamint az M—7-es autópálya Marton- vssár—Székesfehérvár kö­zötti szakaszának megnyi­tása. 1968-ban — előzetes, rész­ben becsült adatok szerint — több mint 65 000 lakást építették, többet az 1967. évinél. Ezen belül az álla- építöipari vállalatok 24 000 lakást adtak át a megrendelőnek, 1900-zal, 8 százalékkal többet, mint’az előző évben. Budapesten az ipari lét­szám 1967-hez képest nem változott, a vidéki iparban több, mint 6 százalékkal nőtt. MEZŐGAZDASÁG 1968-ban a mezőgazdasá­gi bruttó termelés — az előzetes számítások szerint — kismértékben (1—2 szá­zalékkal) meghaladta az 1967. évi szintet A terme­lés anyagráfordításai ennél valamivel jobban emelked­tek. Folytatódott a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek kiegészítő tevékeny­ségének fejlődése és szere­pe a termelésben, valamint a lakosság igényeinek ki­elégítésében egyre nagyobb lett VA mezőgazdasági bruttó termelés 1960 óta — 1965. év kivételével — minden évben nőtt, vagyis csaknem teljesen kiküszöbölődött a korábbi időszakokra jel­lemző nagymértékű inga­dozás. Az 1966—1968. évek átlagában a mezőgazdaság termelése mintegy 13 száza­lékkal volt nagyobb, mint az előző öt évben átlago­san. KÖZLEKEDÉS 1968-ban a megszűnt köz­úti közlekedési vállalatok szállítási monopóliuma. Ez abban jutott kifejezésre, hogy jelentősen bővült a nem közlekedési vállalatok és a termelőszövetkezetek tehergépkocsi-parkja és áruszállítása, a közlekedési vállalatok viszont valami­vel kevesebb árut szállítot­tak, mint 1967-ben. összességben az áruszál­lítás 1968-ban zavartala­nabb, kiegyensúlyozottabb volt, mint az előző évek­ben. A vasúti szállítás további korszerűsítésének eredmé­nyeként a villamos- és Diesel-vontatás aránya az 1967. évi 50 százalékról 1968-ban 61 százalékra emelkedett. ' A LAKOSSÁG ANYAGI ÉLETKÖRÜLMÉNYEI A lakosság pénzbevéte­leinek jelentős emelkedése és a fogyasztói árak kis­mértékű változása a reál­bérek és reáljövedelmek emelkedéséhez vezetett. Miután a munkabér-kifize­tések nagyobbrészt a lét­számnövekedés miatt nőt­tek, a munkások és alkal­mazottak reáljövedelmének emelkedése (5—6 százalék) meghaladja a reálbérek nö­vekedésének mértékét (kb. 2—2,5 százalék). A paraszt­ság reáljövedelme nagyobb mértékben emelkedett, mint a munkásoké és alkalma­I zottaké. népmozgalom, egészségügy, OKTATÁS Az ország lakossága 1968- végén 10 275 000 fő volt, 39 000 fővel több, mint egy évvel korábban. A termé­szetes szaporodás aránysza­ma, amely az 1960-as evek elején rendkívül alacsony volt (1962—1965 átlagában 2,7 ezrelék). 1966-ban ée 1967- ben emelkedett ésel­érte a 3,9 ezreléket. 1968- ban a természetes szaporo­dás az előző évihez hason­ló mértékű volt A születések száma « 1962—1965. évi 13 ezrelék­ről 1968-ban 15 ezreléke emelkedett A számának növekedésében * gyermekgondozási bevezetésének feltehetően jelentős szerepe volt. A gyermekgondozási segel/* az igényjogosult nők tobb mint kétharmada __veszi i génybe. Előzetes becslések szerint 1968. egy 105 000 szülő nő kérte a segély folyósítását Az 1968/69-es tanévben a lakosság ötödrésze — csak­nem 2 milliő fő —j íoiy'®1 rendszeres iskolai tanulma­n^Az általános iskolákban 1 255 000 gyermek tanul. A tanulók száma a tanköteles népesség számának alaku­lását követve évről évre fo­kozatosan csökken. , _ Az 1968/69. tanévben 228 200 fő’, a 14—1T év« korúak egvharmada i»r a középiskolák nappalt tago­zatára. (Arányuk 1960-ban alig haladta meg ugyanezen korosztály negyedrészét.) A tanulók közel 60 szazaléto leány. 1968-ban tovább nőtt a szakközépiskolákban és csökkent a gimnáziumok­ban tanulók aránya. 1961- ben a tanulók 70 százaléka, 1968- ban 55 százaléka Irat­kozott be a gimnáziumok első osztályába. __ A felsőoktatási intézmt- nvek nappali tagozatos hallgatóinak száma 1968/6Ü tanév elején mintegy 52 000 volt. A hallgatók 75 «^ léka egyetemi ás főisk^ai, 25 százaléka felsőfokú tech­nikumi, vagy szakiskolai tanulmányokat folytat. A felsőoktatásban részt­vevők 42 százaléka nő. Ará­nyuk különösen a pedagó­giai, az orvost és a közgaz­dasági szakokon magas. | Központi Statisztikai Hivatal. I Tito „Pegazus művelet” Romániában Szombaton rövid baráti látogatásra Romániába ér­kezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv SZSZK elnöke, a JKSZ elnöke. Titót a te­mesvári pályaudvaron Ni- eolae Ceausescu Jón Gheorghe Maurer, Chivu Stoica és Comellu Manescu fogadta. A NATO főtitkárának Manlio Brosiónak, Lem- nitzer tábornok NATO-fő- parancsnoknak és más ma­gas rangú tiszteknek a je­lenlétében kezdődött szom­baton délelőtt a csehszlo­vák határtól alig 40 kilo­méternyire a bajorországi Grafenwöhr—Vilseck tér­ségében az úgynevezett „Pegazus-művelet”. Ennek keretében — hírügynökségi Újabb merénylet Saigonban jelentések szerint — „a Vietnamban szerzett ta­pasztalatokat” alkalmazzák európai viszonyokra a résztvevő NATO katonai egységek. Amerikai katonai veze­tők közölték, hogy az úgy­nevezett „légi lovassági koncepciót” fejlesztik to­vább, amelynek lényege — helikopterek, szuperszóni- kus vadászgépek, tüzérség — és tankok együttes be­vetése. Azokat a harci módszereket is kipróbálják, amelyeket Izrael a közel­múltban az arab országok ellen, például a bejrúti re­pülőtér ellen intézett táma­dás közben alkalmazott. Szombaton délelőtt Sai­gon központjában bomba­merényletet követtek el Nguyen van Kiem tábor­nok, Nguyen van Thieu dél-vietnami elnök külön­leges katonai tanácsadója ellen. A tábornok erős ka­tonai őrizettel haladó gép­kocsijába ismeretlen tette­sek a nyílt utcán bombát dobtak, a robbanás megöl­te az elnök tanácsadójá­nak sofőrjét és megsebesí­tette a tábornokot. A ka­tonai szóvivő közlése sze­rint Kiemnek lába törött, amikor egy férfi bedobta a robbanótöltetet a kocsi­ba az ablakon keresztül. A tábornok védői közül öt egyébként ugyancsak megsebesült a robbanás következtében. A támadás nyomán Kiem tábornok kocsija, valamint a két ki­sérő katonai jármű közül az egyik meggyulladt. Egy hónapon belül ez a második utcai merénylet a dél-vietnami kormányzat vezető személyiségei ellen. Bár a merénylők kiléte nem ismeretes, általános a vélemény, hogy a szabad­ságharcosok hajtották vég­re a vakmerő támadást. Az AFP szemtanúkat idéz, akik szerint két motorke­rékpáros vett részt a tá­madásban: a két férfi a dél-vietnami hadsereg egyenruháját viselte. Egy másik jelentés szerint a partizánok aknát robban­tottak egy amerikai par­kolóhelyen is, továbbá a kormányzat által létreho­zott polgári védelmi szer­vezet egyik központja előtt: itt hat személy sebesült meg. U Thant javaslata U Thant, az ENSZ főtit­kára szombaton London­ban megbeszélést folytatott Michael Stewart brit kül­ügyminiszterrel arról a tervről, hogy a Biztonsági Tanács négy állandó tag­ja — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaor­szág — a világszervezet égisze alatt magasszintű értekezleten vitassa meg a közel-keleti helyzet rende­zésének lehetőségeit. Dip­lomáciai forrásból szárma­zó értesülés szerint a brit kormány támogatja a ta­lálkozó tervét. Elmarad a Nixon-Wilson csúcstalálkozó Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: A washing­toni Evening Star jelentése szerint Nixon udvarias for­mában visszautasította Wilson brit miniszterelnök javaslatát egy angol—ame­rikai csúcstalálkozóról. Az új elnök egyelőre nem kí­vánja, hogy Wilson Wa­shingtonba látogasson, sőt tavaszra tervezett európai utazásáig legfeljebb csak az Egyesült Államok két szomszédjának — Kanadá­nak és Mexikónak — veze­tőivel kíván találkozni. új elnök legalább két-há- rom hónapig nem óhajt olyan találkozókat, ame­lyek esetleges kötelezettsé­geket jelenthetnek számára. Legalább ilyen súllyal esik azonban a latba az a tény, hogy Nixon terveiben fon­tos helyet kapott a francia —amerikai viszony megja­vítása, s ennek megfelelő­en kisebb szerepe lesz az angol—amerikai „különle­ges viszonynak”. Bár ter­mészetesen Nagy-Britannia változatlanul fontos part­nere lesz az Egyesült Ál­lamoknak. Győztek az angol postások Az elhatározás hátteré­ben két ok áll. Nixon min­denekelőtt időt kíván ma­gának biztosítani ahhoz, hogy kellőképpen felké­szüljön a tanácskozásra és kidolgozza az új kormány elképzeléseit az USA euró­pai politikájára vonatkozó­an. Ennek megfelelően az Szombat reggel véget ért az angol postások sztrájk­ja, miután a postaügyi mi­niszter és a szakszervezet főtitkára egyezményt írt alá a dolgozók követelései­nek teljesítéséről. A mi­nisztérium kénytelen volt megadni a 3500 távirász- nak az ötszázalékos fizetés­emelést, de más engedmé­nyeket is tett: ez év ápri­lis elsejétől a termelékeny­ség emelkedése címén két­százalékos pótlékot kapnak a dolgozók, továbbá külön pótlék jár a félautomata távirat-továbbító gép beál­lítása miatt. A SZOCIALISTA IPAR 5 százalékkal termelt, töb­bet, mint egy évvel ko­rábban. Ezen belül az ál­lami ipar termelése 5.1 szá­zalékkal. a szövetkezeti iparé 3,5 százalékkal nőtt. A gazdaságpolitikai célok­nak megfelelően vidéken a •növekedés nagyobb volt, mint Budapesten. Az ipar főbb ágazatai közül első­sorban a vegyipar, a gép­ipar, és a kohászat fokoz­ta termelését. 1968-ban a szocialista iparban átlagosan 1 693 100 fő dolgozott, 60 500 fővel. 3,8 százalékkal több. mint egy évvel azelőtt. Tavaly­hoz képest a munkások száma 38 200 fővel, 3,1 szá­zalékkal. a többi állomány­csoportba tartozóké 22 300 fővel, 5,9 százalékkal emel­kedett. A növekedésben a nem ipari vidékeken foglal­koztatáspolitikai meggon­dolások is közrejátszottak. Ez történt Sztálingrádnál Irta: Y. Sztyepanov a 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa És Paulus kapitulált A z Időközben odavezényelt szó jej benz i sz llító-au bó] féltő tötték a németek gépko­cssait, Mindegyik autóra két zászlócska került: egy fehér és egy vörös. Mindegyikbe két külön kiválasztott tiszt ült — egy szovjet és egy német és vitték a tüzszüneti parancs kópiáját. A gépkocsik elin­dultak és ahogy a frontvonal mentén végighaladtak, egyre messzebbre távolodott a tüzér­ségi tűz. És egyszeriben fur­csa csend támadt a fülünkben. Hónapok óta először érezhet­tük ezt a csendet. Csak időn­ként hallatszott tompa moraj Észak felől. Nem maradt más hátra, mint néhány protokoll jellegű kér­dést eldönteni. A hitlerista tá­bornokok kijelentették, hogy vendégeiknek tekintenek ben­nünket és ragaszkodnak hoz­zá, hogy az 6 autójukban zunk Sumilov tábornok törzs­karához. — Néni, uraim — hangsott Laszkin tábornok ellenvetése, — Önök a vendégok, igaz, hogy hívatlan vendégek, ezért ha tetszik, ha nem, a mi jármü­veinken kell megtenniük ag utat. — Az akkor 53 éves Paulus sápadtan, merev arccal, ter­mészetellenesen egyenes test­tartással jelent meg. Biccentett egyet a fejével és helyet fog­lalt az első autóban. A gépko­csioszlop nyomban elindult. Én azt a parancsot kaptam, hogy maradjak hátra és Adam ezredes segítségével tisztázzak még néhány formaságot, majd Paulus könnyű terepjáró ko­csiján menjek a hadsereg törzskari épületébe, A munka kicsit hosszúnak bizonyult. Bogy Időt nyerjek, elhatároz­tam, hogy nem az úton. ha­nem toronyiránt vágok át. A terepjáró kocsi időnként érin­tette a kacskaringózó utat, amelyen hosszú sorban halad­tak a foglyok. Egyik kilomé­tert a másik után tettük meg és *e vége, se hossza nem látszott a foglyok tömött so­rainak. Beszédbe elegyedtem Adam ezredessel. Különösen az érde­kelt. hogyan jutott Paulus a kapitulációra vonatkozó dön­tésre, Az ezredes szavaiból kitűnt, hogy a 6. hadsereg pa­rancsnoka azokhoz a német hivatásos tisztekhez tartozott, akik nem osztották Hitler ka­landor stratégiáját. Hitler in­kább a „kiváltságosok’» adott­ságaira, az ösztönökre és a jó­sok, az asztrológusok jöven­döléseire hallgatott, semmint hogy kikérte volna a régi Wehrmacht tisztjeinek taná­csát, Még mielőtt beköszöntött volna az ősz, amikor világossá vált, hogy a Volgán való átke­lés terve kudarcba fulladt, Paulus rádöbbent arra, miiven veszélyes helyzetbe sodródott hadserege, amely hosszú ék­ként hatolt védelmünkbe. Nem egyszer javasolta Hitlernek, hogy még a hideg beállta előtt vonják ki a csapatokat Sztá­lingrádból, elkerülve ezzel a fenyegető pusztulást. Hitler azonban hallani se akart er­ről. Ragaszkodott ahhoz, hogy bármi áron tartsák a Volga- parti hídfőállást, s abban re­ménykedett, hogy tavasszal új­rakezdődhetnek a hadművele­tek. Az utolsó pillanatban, ami­kor az összeomlás elkerülhe­tetlen volta teljesen nyilván­való lett, a Führer megenged­te Paulusnak, hogy Berlinbe repüljön. Ez néhány nappal a kapituláció előtt történt., Pau­lus azonban elhárította a meg­hívást: katonáival maradt. Adam ezredes szavai szerint Paulus január 31-e előtt az utolsó napokban senkivel sem beszélt. Egész idő alatt le nem hunyta a szemét, bunkeriro bá­jában éjj°l-nappal fől-alá jár­kált. Csak akkor jelent meg, amikor utolsó döntését akarta bejelenteni, majd újra bezár­kózott. ... Két nappal később, feb­ruár 2-án megszűnt létezni az északi hadseregcsoport is. Tel­jes kudarccal végződött H tler- nek az a kalandor terve, hogy Sztálingrád elfoglalásával ke­letről bekeríti Moszkvát. ♦ És Íme néhány adat erről a történelemben egyedülálló csa­táról: Sztálingrád falainál az ellenség 182 ezer katonája és tisztje lelte halálát, több mint félmillió volt a sebesült. A szovjet hadsereg 1450 ellensé­ges tankot, több mint ezer ágyút, 1337 repülőgépet semmi- s'tett meg. És még egy tény: abban az időpontban, amikor a bekerítés megtörtént, Paulus hadserege körülbelül 300 ezer katonából és tisztből állt. Kiderült, hogy a bekerítést végrehajtó szovjet csapatok létszáma ennél lénye­gesen kevesebb volt... Így ért véget a nagy Volga- parti csata, amely hat és fél hónapon át tartott. Kezdetét vette a fasiszta területrablók teljes kiűzése a Szovjetunió földjéről: Fordította: Szász József

Next

/
Thumbnails
Contents