Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
ll>ODC\LO/Wl Karai László: Intelem igazságért A világ szép és szépek a szavak ha a világról szépen vallanak. A szóvirág és szép szándék helyett kemény szavak, őszinték kellenek. A szépséget az igazság ragasztja a verssorokra, rímekre, szavakra. Mert minden sorunk attól ünnepi, hogy hétköznapi, hogy nem kergeti a délibábok rózsás álmait: ha írnunk kell, hát írjunk — ám mait! Ügy írjunk, hogy reszkessen a lélek, ha vonaglik ajkunkon az ének, úgy szóljunk, hogy értse a paraszt az ujjongást, szégyent, a panaszt, úgy szóljunk, hogy értse a határ örömünket s azt is, ami fáj. ügy szóljunk most, ahogy még soha, hogy minden munkás háza, otthona velünk legyen több és az asztalon cipó legyünk, só, béke, szorgalom, s ha értünk nyúl és szépségért remeg, kenyér gyanánt a lelkünk szegje meg. *gen JÖ jelnek tartom és kultúrpolitikai szemléletünk tágulásaként ítélem meg, hogy tanárok, az irodalom barátai vitatkoznak az irodalom, az olvasás módszerein. Orosz László vitaindító cikkével egyetértek, s hozzáteszem a könyvtáros véleményét Is. Az emberek tudatának, gondolkodásának formálása komplex feladat. Ehhez valamennyi művelődési intézménynek és eszköznek össze kell fognia. Változatlanul az a véleményem, hogy a legmaradandóbb hatást e komplex folyamat során a könyv, a könyvtárak adják. Nem lehet egyetérteni Beke Józseffel, amikor az olvasás háttérbe szorulásáról ír. Az elmúlt évek kecskeméti kölcsönzési eredményei megcáfolják e véleményt. Kölcsönzési eredmények Kecskeméten 1965-ben: 398 745 kötet, 1968-ban: 494 247. A megyében 1965-ben 2 733 872, 1968-ban 3 153 033 volt a kölcsön vett könyvek száma. A modern tömegközlési eszközök láttán sok emberben felmerül, vajon korunkra a vizuális szemlélet jellemző-e? Kétségtelen, hogy nagymértékben hat a vizualitás vonzereje, de ez ideig inkább segített a könyvolvasásnak, s nem szorította háttérbe. A Központi Statisztikai Hivatal nagy felmérése után azt a következtetést vontuk le, hogy a vizsgált 4000 olvasó 53 százaléka elvégezte az általános iskola nyolc osztályát. Tehát az iskola hatása számottevő az olvasásra nevelésben. Ha minden magyar állampolgár sikeresen elvégzi az általános iskolát, az olvasók száma egyre nő. Még kedvezőbb lesz a helyzet, ha nő az érettségizettek és az egyetemet végzettek száma. Mindebből természetesen az következik, hogy az iskolák fejlesztésével arányosan kell fejleszteni a (Gondolatok Benedek Marcell SZÉPEN élni. Szépen élni! — sóhajt fel sok ember egy-egy hétköznap este a munka után, de jó lenne: szépen élni, nyugodtan, békében, szép harmóniában. Igen, azt hisszük mindnyájunk vágya ez: szépen élni. Amikor kezembe vettem Benedek Marcell Szépen élni című kötetét, nemcsak a cím és a borítón levő négy szerzőportré szépsége kapott meg, hanem az a hit, az a biztos tudat, hogy Benedek Marcell egész élete, nagyszerű, szinte Romain Rollandhoz hasonlóan mély humánummal teli egyénisége a Példa: lehet és kell szépen élni. ^Hogyan? Azt hiszem, Benedek Marcellnek nem csupán ez a könyve felel e kérdésre, hanem egész pályája. Benedek Elek fiaként otthonról hozta a családi otthon és béke varázsát. Édesanyja csodálatos egyéniségét sohasem felejtette. „Szépen élt, és szépen halt meg Így tette meg lelkemben a nő teljes útját a testi szépségtől a fájdalmas anyaság és a hitvesi hűség ideáljáig Vénusztól Máriáig.” Hinni tudott mindig az életben, munkájában. Ez erőt adott neki, ez megkeményítette gerincét: Benedek Marcell, amikor 1919 után elcsapott tanárként rákényszerülhetett volna a kenyérkereset miatti szín- vanalcsökkentésre, az olcsóbb, az igénytelenebb alkotások írására és fordítására; kérlelhetetlen volt. Minden mű, melyet írt vagy fordított: magán hordta és hordja alkotói egyéniségének igényességét, humanizmusát. Azt tartotta, hogy a műfordítás is művészet, s ez a művészet egyben hű szolgálat is a nemzetnek; ezért hazája iránti hűségéből és felelősségérzetéből adódóan igényességéből sohasem engedett. „A műfordítás nem halhatatlan munka, hiszen a nyelv fejlődése előbb- utóbb maga alá temeti. A halhatatlanság egy darabéi brahárn András: Éjszaka Szomszéd szobában rí a gyermek anyja alma-kerek melléről álmodott, s most szaggatott hangokon vajúdik benne az éhség, az ösztön és a vágy. Ilyen az éjszaka éjfél után. Űjszülött és követelődző. könyvtárak tárgyi feltételeit is. Az olvasó például szeretne leülni a könyvtárban, de akkora városban, mint Kecskemét, nincs olvasóterem. Sok községben pedig egyelőre olvasószobával is kiegyeznének már. A könyvállomány és az olvasók számának nagyarányú gyarapodása, a forgalom növekedése túlfeszíti a szűkre szabott kereteket. Véleményem szerint az eredményeket még jobban lehetne emelni az arányos fejlesztéssel. Sok még a lehetőség. Sem az olvasók számának, sem a könyvtári munka hatásfokának növelésében nem lehet, nem szabad megállni. Nagy még a távolság a jelenlegi olvasók és a józan számítások szerint elképzelhető számok között. Csakhogy a munka valóban nem halad úgy, ahogyan mi, könyvtárosok szeretnénk. Ezért tartjuk örvendetesnek e vitát. Ügy látjuk, tudatos tevékenységre, irodalomszeretetre való nevelésre van szükség. Ha az irodalomszakos tanárok életreszólóan megszerettetik a könyvet a fiatalokkal, ha a könyvtárosoknak sikerül a serdülőkorúak érdeklődését ébren tartani, egész művelődéspolitikánknak szilárd alapot adunk. A könyvek, a könyvtárak munkája benne van a tudomány haladásában, a mezőgazdaság korszerű fejlődésében, a munka javításában, az oktatás kiszélesítésében, a műveltség nagyarányú terjedésében. Soha semmilyen területen nem lehet könyv nélkül eredményesen élni, dolgozni. Fenyvessiné Góhér Anna a megyei könyvtár Igazgatója SZÉPEN ÉLNI könyvének olvasása közben) kaját abban keresem, amit tanítványaim leikébe átoltanom sikerült” — írja Benedek Marcell. EGY VALLOMÁSSAL kell folytatnom: örömmel és hálával tartozom Benedek Marcell professzor úrnak, hogy az én lelkembe átoltott valami kis szellemi cserjét. Nem a híres műfordítói szemináriumra jártam, hanem a francia romantikus regényről és Goethe Faustjáról tartott speciálkollégiumaira, csaknem tizenöt évvel ezelőtt a pesti egyetem egyik parányi termében. Ha jegyzeteimet előveszem, ha visszagondolok arra, hogy mi ragadott meg legjobban, akkor és most is röviden így fogalmazhatnám meg:-szerénysége. Igen, szerény volt és az ma is, aki nyolcvannál több esztendő terhével a vállán nem merevedik a próféta pózába, nem ad biztos receptet az életben nála kevésbé tapasztaltabbaknak. Ö felmutatja szerényen és őszinte jóakarattal, segíteni akarással saját életének pár nem hivalkodó gyöngyszemét, elénk teszi, s azt mondja: nézzétek, gondolkodjatok, így is lehet. Szerénység és őszinteség — ezek életének és munkásságának csillagai. 1963 őszén gimnazista tanítványaimmal meglátogattuk őt. Felejthetetlen pillanatok voltak: amint az idős mester elbeszélgetett velünk, ahogy felidézte egy-egy Tháliával kapcsolatos emlékét, ahogy a még akkor is hozzásereglő műfordítónövendékeknek tartott kollégiumáról beszélt: mindig az a végtelenül rokonszenves „emberi ember” állt előttünk. Az az ember, aki kedves kortársával, szellemi rokonával, Rolland-nal együtt mondhatta: „Hazám: a szabad emberiség.” Bölcs ember, mint a legnagyobbak. Egy 1955-ös tanulmányában Rolland-ról írva egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmünket: hogy „szebben” éljünk, Ne ítélkezzünk elhamarkodottan, várjunk egy kicsit, hátha tévedtünk. „Amikor majd felismerjük tévedéseinket, keményebben ítéljük el, mint ti. Nap nap után azon igyekszünk, hogy egy kicsivel több igazságra tegyünk szert” (Roliand). — Máskor Arany Jánost idézve az egyéni bajokon túllépő magatartásra sarkallt. Heltai Jenő halálakor derűs bölcsességgel sugárzó egyéniségét érezte példaképnek. NEMRÉG múlt nyolcvanhárom éves Benedek Marcell, ki példa lehet mindnyájunknak, hogy szépen, szebben éljünk az ő bölcsessége, igényessége, élet- és f mberszeretete, gerincessége, hű magyarsága szerint, így ír: „Miért szép a világ? Azért, mert van ember, aki fölfedezze benne a szépet.” És: „Nem elég az egész világhoz szólnunk, az egyes emberrel is éreztetnünk kell szívünk melegét.’’ Szekér Endre Szappanos István rajza Az „Isten kardja“ Isallány Gábor tyám, a szentesi izeum tudós igazlója, több mint :en esztendeig ’■ta, vallatta a mtesí földet. Félszázados régészt íködése alatt megborította vagy ezer hun, sekita, ng és egyéb ná- íjú harcos örök mát és a tömén- len sok sírból fel- csülhetetlen ér- k.ű muzeális lele- t bányászott elő. is ment a híre az agg tudós munkálkodásának trtesz- sze földre és a kit vidéki múzeumot éppúgy ismerték Csikágóban, mint Párizsban, csak éppen idehaza méltányolták kevéssé, vagy legalábbis nem annyira, mint amennyire azt a hivatalos körök részéről méltányolni kellett volna. Gábor bácsi megrögzött Attila-kuta- tó volt, egész életét arra tette fel, hogy: 6 pedig csak azért is meg fogja találni a rettegett hun király hármáé koporsóját. Mégpedig nem ie akárhol fogja megtalálni, hanem éppen a szentesi Ti- sza-mederben, vagy valahol a meder mellett. Lévén ugyanis szent meggyőződése, hogy Attilát csak Szentesen, a szentesi Tisza- mederben temethették el. Ebbéli lokálpatriotizmusa nem ismert ellenvéleményt. Persze, nem rajta múlott, hogy Attila máiglan sem került elő. Egy vészes tüdőgyulladás folytán ugyanis Gábor bácsi is megtért a hun harcosok másvilágí vadászmezejére, őseihez, mert hiszen ő a hunok egyenes leszármazottjának vallotta magát mindig. A szentesi és szegedi múzeumok állandó határvlllon- gásban állottak egymással. A harci helyzetet az idézte elő, hogy mindkét múzeum Csongrád megyében van, a szentesi múzeum megyei múzeum, tehát joga volt ahhoz, hogy a megye egész területén végezzen ásatásokat. A szentesi múzeum eme jussát azonban a szegedi múzeum erősen vitatta ama világos tény alapján, hogy Szeged város szabad királyi város lévén, kizárólagos ásatási hatáskörrel rendelkezett. A saját területére, a szegedi határba tehát idegen régésznek nem volt szabad bevonulnia semmiféle búvárkodás okából sem. Erre a szegedi múzeum igazgatója, tudós Móra Ferenc éberen vigyázott. De ettől függetlenül a két múzeumi vezér igen jó barátságban volt egymással. Gyakran jártak össze eszmecserére, hol Csal- lány ment Szegedre, hol meg Móra rán- dult át Szentesre. Móra egyik ilyen szentesi látogatása azonban ezt a felhőtlen barátságot egyízben csaknem hogy felborította. Történt, hogy Gábor bácsi meghívta Mórát szíves vendégségbe abból az alkalomból, hogy a szentesi múzeum nagykiterjedésű hun temető nyomaira bukkant a nagytőkéi mezőkön. A vasúti megálló mellett. A véletlen úgy intézte, hogy ország- jártában éppen ebben az időben Szentesre vetődött Móricz Zsigmond és ő is részt vett ezen az azóta ország-vi lág előtt nevezetessé vált ásatáson, amikor Csallány bácsi megtalálta Attila kardját. Nem hiányoztak persze a fővárosi lapok tudósítói sem. Gábor bácsi indítványára Móra, mint vendég megjelölte azt a helyet, ahol az ásatást elkezdték volt. Megásták a vezérárkot és íme, mindjárt az elején a föld rétegeződéséből nyilvánvalóvá lett, hogy itt valami sír - fél'nek kell lennie. — Gábor, vigyázz, most már óvatosan! — kiáltott fel Móra. Óvatosságban most már nem is volt hiány. Mindketten valósággal nekifeküdtek a munkának és kanalanként kaparták le a földet, mígnem egy hatalmas kard Hozzászólás * Amíg elérkeztünk idáig...
