Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
4. oUla.1 1969. február 25. kedd Rohanunk ... -««*, a forradalomba Ady halhatatlan sorait idéző cím, alatt most az 1919-es győzelmes magyar proletárforradalom, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása előtti napokat elevenítjük fel olvasóink előtt, folytatásokban. A történelmi hűséggel írt szöveget Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság című népszerű, de viszonylag kevés példányszámban megjelent könyvéből vettük. Ezt egészítjük ki megfelelő helyi adalékokkal és képekkel. A félúton nem lehet megállni... Halljuk a legérdekeltebb felet! Lapunk múlt pénteki ] ni az ember — mondotta, számának hírrovatában S miután ő megtörte a egyebek közt arról is ol- csendet, szaporodtak az Az október 31-én lezajlott események, a polgári demokratikus kormány megalakulása óta eltelt minden nappal világosabbá vált, hogy az újonnan létrejött hatalom nagyon ingatag talajra épült. Egy, a Károlyiéhoz hasonló programmal fellépő kormány akkor érezheti biztonságban magát, ha erős a társadalomban arányánál fogva is jelentős szerepet betöltő, demokratikus, nemzeti polgárságra támaszkodhatik. Magyarországon azonban nem volt ilyen polgárság. A magyarországi burzsoázia későn, akkor is a feudalizmus maradványait konzerváló nagybirtokos osztállyal összefonódva alakult ki. és fő ellenségét nem az arisztokráciában, hanem az erejéről egyre több bizonyságai szolgáló munkásosztályban látta. A jobboldali szociáldemokrata párt- és szakszer- vezeti vezetők a maguk részéről mindent elkövettek annak érdekében, hogy a munkásosztály beérje a túlságosan is lassan és bátortalanul megszületett polgári reformokkal. A munkásosztályt azonban, különösen a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása óta, a jobboldali munkásvezérek minden igyekezete sem tudta megállítani a forradalom útján, * A polgári demokratikus korszaknak 1918. novemberétől 1919. márciusáig terjedő időszakát a kommunista párt által hirdetett eszmék rohamos terjedése jellemezte. A kormány és a szociáldemokrata párt vezetői hasztalan igyekezték gátolni ezt a folyamatot. A kommunisták mindvégig kezükben tartották a kezdeményezést és hallatlanul gyors tempót diktáltak. Az általuk kiadott jelszavak szinte napok alatt. tömegeket mozgósítottak egy-egy forradalmi feladat megoldására. A Visegrádi utca 15. szám alatti párthelyiséget, ahol a kommunista vezérkar működött, a munkások, katonák, parasztok legkülönfélébb rétegeinek képviselői keresték fel tömegesen, hogy a párt segítségét, útmutatását kérjék. A kommunista párt a munkásosztályt két alapvető feladat megvalósítására igyekezett mozgósítani, amint a „Vörös Üjság” 1918. december 14-i száma írta: „A munkásosztály előtt ma két irányú feladat án. 1. Hatalmi szerveinek kiépítése, hogy a politikai hatalmat bármely percben átvehesse. 2. Előkészülni arra, hogy a politikai hatalom elfoglalásával a termelés szervezését kezébe vegye, s addig is megakadályozza a munkaadók szabotázsát, a termelés mesterséges meg- akasztását és a tőkeelvonást” A kommunista propaganda és agitáció tehát főként arra irányult, hogy egyrészt a munkás- és katonatanácsok valóban azokká a forradalmi szervekké váljanak, amelyek képesek a proletárdiktatúra hatalmának kivívására és gyakorlására, másrészt pedig a gyárak és üzemek munkásellenőrzése megvalósuljon. Bár a munkás- és katonatanácsok vezetését a szociáldemokrata pártvezetőség egyelőre még a kezében tartotta, a kommunisták hatására a tömegek balratolódása egyre érezhetőbbé vált e szervek tevékenységében is. az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a vezetők szándékai és igyekezte ellenére, a munkás- és katonatanáosok a kommunisták által felvetett kérdésekkel foglalkoztak, állásfoglalásaikban egyre inkább megmutatkozott a párt eszméinek hatása, még azokban az időszakokban is, amikor ezek ajszervek a jobboldali szociáldemokraták kezdeményezésére a Kommunisták Magyarországi Pártját elítélő határozatokat hoztak. A szociáldemokrata vezetők, akik féltették népszerűségüket, nem tudták általában teljesen elutasítani a kommunisták által felvetett követeléseket, meg kellet elégedniük azzal, hogy e követeléseket enyhítsék, megvalósulásukat fékezzék. A tömegek azonban a kommunista propaganda hatására egyre inkább balra tolódtak és a szociáldemokrata pártvezetés is kénytelen újabb és újabb engedményeket tenni. vashatunk, hogy a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Kecskeméten, a Rendőrfalu egyik boltjában vevőan- kétot rendez. Áruljuk el már most, elöljáróban, hogy az idén sem ez az első ilyen alkalom, sőt a BÉK — szinte elébe menve az új mechanizmusnak — évek során át haladó és jól bevált hagyománnyá fejlesztette a legérdekeltebb féllel, a vevővel való hasznos találkozókat. Ügyesen, ötletesen Mi is részt vettünk egy ilyen érlelő vitán — az 1107-es kiskecskeméti ön- kiszolgáló élelmiszerboltban. Ne hagyjuk szó nélkül azt sem, milyen remek propagandával szervezte meg a vállalat az ankéto- kat. A vevők megelőzően nyomtatott meghívót kaptak. Ebben az időpont közlése mellett a kereskedelem mindjárt felteszi a kérdéseket is, amelyekre a vevőtől választ vár: meg- kapja-e a kívánt árut, mennyire elégedett a minőséggel, az eladók munkájával és magatartásával, illetve milyen egyéb észrevételei vannak. Természetesen szóban is felhívták a figyelmet az ankétokra, sőt a város néhány pontján az érdeklődőket „stop-tábla” állította I javaslat, is amely bizonyos meg. Aki pedig nem tudott I postai értékcikk — bélyeg. árukra vonatkozó megjegyzések is: — Lebbencstészát nem lehet kapni. — Nagyon hiányzik a mélyhűtött áru, például a csirkeaprólék, vagy a pacal. — Kevés a sárgarépa, gyökér, káposztaféle. — Egy asszony vágott vegyes savanyúságot vásárolt. A konzerv romlott volt, de „szégyellte visszahozni”. (A vállalatiak biztatják, legközelebb hozza vissza bátran: kicserélik jóra, vagy megtérítik a vételárat.) Kocsma a esatánosi erdőben? Sok asszony panaszkodott a szomszédos italboltra. Véleményük szerint üd- vösebb lenne a helyébe húsboltot nyitni. — Vigyék a csalánosi erdőbe! — mondta valaki, nagy derültséget keltve. (Félretéve a tréfát: ha a környékben találnának egy alkalmas helyiséget, a vállalat szívesen gondoskodna a korszerű higiénikus húsbolt kialakításáról.) Volt. aki a poharas tejfölt vádolta, amelynek fele savó; s olyan, aki azt sérelmezte, hogy krémes, vagy búrkifli csak az italboltban kapható. Okos és megszívlelhető volt az a elmenni az ankétra, az írásos véleményét a panaszládába dobhatta. Legalább negyvenen jöttek össze az általunk meglátogatott boltban azon az estén, kötetlen vitára. Az együtt töltött mintegy száz perc arról tanúskodott, hogy a vállalat sokat ad a fogyasztók véleményére, de az utóbbiaknak is mindig van gondja, sérelme, kívánsága. Több szem többet lát, s a szakma, meg a lakosság képviselői együttesen többre mehetnek. Az elhangzottak nyomán többet rendelhet a bolt a keresettebb árukból, a silányabbat, a népszerűtlenebbet pedig mellőzheti, száműzheti raktárából. Járdától a pacalig De szóljunk arról: mivel elégedetlen, mit hiányol a bolt törzsközönsége? Az első hozzászóló, egy idős bácsi sürgette: hozzák rendbe a bolt előtti járdát. — Ilyenkor sár, latyak, nyáron por, alig tud bejönBecsüleíes megtaláló — Nem tudom, hol A nyomozó elmond- lehet, vagy elvesztet- ta. tem, vagy ellopták tő- _ Egy órával extern. előtt Gáspár Péterné, A napokban történt, társnőit. Később ta- A nyomozó a fejét Kecskemét, Sziget ut- Kecskemét egyik kő- nárnője ^ kívánságára csóválta. Parancsnoka ca *• szám alatti lazépiskolájában torna- egy órára siettek a Iá- vitt másik iskolába át iratokat, lépett a szobába, kos a kecskeméti pos_ ______ _ . ta előtt a hóban megn vo'k. N."~Emma társ- olyan későn érkezett eSV papírcsomagot találta a nyakláncot, nőjéhez, S. Évához vissza, hogy nem tud- tett az asztalra. A amelyet Éva valószífordult- ta átadni a láncot. A nyomozó még néhány nűleg a zsebkendőjétanitás befejezése kérdést tett fel a iá- vei rántott ki. Tanul— Éva, te fel vagy után N. Emma vissza- nyoknak, majd ki- Ságként jegyezzétek mentve tornából, vi- kérte az ékszert, de hontotta a nanírcsn- meS: üyen értéket a gyázz a nyakláncom- s. Eva nem találta a tanárnőre kell bízni, ra — mondta, s le- zsebében. Izgatott fut- mago* es «. Emma s egy másik dolgot: csatolta nyakáról az kosás kezdődött — tartotta tenyerét, Emma köszönd meg a ezer forint értékű amely a rendőrségen amelyen ott csillogott becsületes megtalálóarany láncot. ért véget, ahol a nyo- a nyaklánc. nak, hogy az ajánS. Éva az ékszert a mozó a lánc eltűnésé- dékba kapott láncot kabátja külső zsebébe nek körülményeiről — Ez vo,t az- — azonnal behozta a csúsztatta, s egy da- faggatta S. Évát. A kiáltott N. Emma —, rendőrségre, rabig nézte tornázó kislány védekezett: hogy került ide? G. G. levelezőlap, boríték — bolti árusítását indítványozta, hiszen a legközelebbi posta jó messzire esik. A nagyabb sajtválaszték, vagy az egy órával további nyit- va-tartás is egyaránt megvalósítható. Heredara van, lenese nincs Tanulságos és érdekes volt átböngészni az írásban jelentkező vevők sorait is. Sok a panasz a száraz, nem ritkán több napos pékárukra; s arra, hogy a boltba küldött gyerek gyakran silányabb minőségű áruval tér haza. „Heredarát, madárkalitkát és kutyaházat is árulnak, de nem lehet babot, lencsét, körözöttet kapni” — írja valaki. Említsük meg a BÉK I egyik legéletrevalóbb ötle- | tét is: újabb, kevéssé is- : mert hús- és halkonzerveiket, valamint az olcsóbb borválasztékot — kóstoló | formájában mutatták be. Vonzó és hatékony propa- : ganda ez, amelyre senki sem fizet rá: Hálás dolog lenne riportunkat azzal zárni, hogy a vállalat azon nyomban intézkedett a hibák kijavítása, a hiányok megszüntetése iránt. A fentiekből viszont látható, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű. Mindenesetre a kereskedelmi szakemberek egy-egy ilyen alkalommal képet kaphatnak arról: mi tetszik a vevőnek, mit hiányol, mi érdekli, vagy mit tart feleslegesnek. S az ankétok sorozata után feltétlenül jobban szolgálhatják f|| majd „vevő őfelsége” érdekeit! Jóba Tibor Á kémény magassága: 320 méter A Donyec-medencében most épülő uglegorszki hőerőműhöz 320 méteres acélcsőkéményt terveznek. A torony magasabb, mint a párizsi Eiffel-to- rony. A kéményhez négy, egyenként 300 ezer kilowattos és egy nyolcszázezer kilowattos egység csatlakozik majd. A kéményt tartó acélszerkezet, amely négyoldalú prizmához hasonlít, 312 méter magas lesz. Mindegyik élének acél „lábát” 12 méter mélyen elhelyezett vasbetonaíapba ágyazzák. Az acéltorony belsejében három, egyenként 320 méter magas hengeres acélcső vezet felfelé. Kettő átmérője 6,6 méter, mindegyikhez két-két 300 ezer kilowattos egység csatlakozik. A 7,8 méter átmérőjű harmadik cső vezeti el a 800 ezer kilowattos egység füstjét. * * M : t £i Bizakodó hangulatban Január 24-én volt az aktívaülés és december 31- én számolunk el határozatainak végrehajtásáról. Előzmények: anyavállalatunknak, a Ganz-Villamos- sági Műveknek termelési főmérnöke eljött gyáregységünkbe, s összehívta a gazdasági vezetőket, valamint az üzemi pártszervezet csúcsvezetőségének néhány tagját. Rövid üdvözlő szavak után rögtön rátért arra, hogy mit kíván tőlünk a központ. Elmondotta, hogy gyárunk 1969. évi termelési tervét 164 millió forintban jelölte meg. A jelenlevők felszisszentek e szám hallatára. Mindenki számolt, összehasonlította az 1969. évi tervszámokat, s ez mindenképpen 12 millió forinttal több, mint az elmúlt évi teljesítés. Amikor a tanácskozás híre elterjedt, a műhelyek vezetői is meghökkentek. Ennek az lett a következménye, hogy néhány napon át a pártiroda kilincsét egymásnak adták át a termelés irányítói. Ezernyi kérdéssel ostromoltak bennünket. Az üzemi csúcsvezetőség végül azt javasolta a vállalat igazgatójának, hogy rendezzünk egy kibővített aktívaülést, amelyen a kommunisták a pár- tonkívüli vezetők, műszakiak és szakszervezeti bizalmiak is részt vesznek. Elhatároztuk: a lehetőségek feltárásával egyértelmű választ adunk a pesszimistáknak arra, hogy az idei termelési célkitűzések reálisak. A tanácskozás előadója, Rácz Ferenc, a csúcsveze- tőség termelési felelőse volt. Röviden összefoglalta a tavalyi tapasztalatokat, s megállapította, hogy az 1968^as tervek nem voltak kellően megalapozottak, ezért voltak gyengébbek a termelési eredmények. Ezután ismertette a gyáregységre váró 1969. évi feladatokat, s a megvalósításukhoz rendelkezésünkre álló eszközöket. Rámutatott, hogy a Ganz-Villamossági Műveknek a népgazdaságon belül elfoglalt helye, valamint megkötött szerződései mindenképpen megkövetelik a tervben szereplő vasútvil- lamossági termékek legyártását. A termelési program meghatározásánál azonban nem lehet a Baján jelentkező problémákból kiindulni, mert ha ezt vennék alapul, vissza kellene térni az évi 100, vagy 110 milliós termelési előirányzatra. Ez pedig elfogadhatatlan álláspont. Nehézségeinket a bajai gyáregység dolgozóinak alkotó kezdeményezésén, lelkesedésén és munkában való helytállásán kívül a kooperációs tevékenység fokozásával kell ellensúlyozni — hangzott a pártvezetőség véleménye. Az előadó rámutatott arra, hogy máris 120 ezer óra kooperációs munkát adott ki a gazdasági vezetés marós, lakatos, esztergályos műveletek elvégzésére. Emellett négy új korszerű maró- és esztergagépet kap rövidesen az üzem, s az ezeket kezelő munkások betanítása már folyamatban van. Ugyanakkor egy automata fúrógép már megkezdte az elmúlt hetekben a termelést. Amikor Rácz elvtárs befejezte tájékoztatóját egy ideig csend honolt a teremben. Az első hozzászólót azonban már gyors egymásutánban követték a többiek. Többen rámutattak, hogy ha a műszákiak, a szakmunkások és az egész üzem kollektívája összefog, teljesíteni lehet a 164 millió forintos termelési előirányzatot. A hozzászólók elmondták, hogy 34 szocialista brigád működik az üzemben, s ez biztosítéka annak, hogy megfelelő vállalások születnek majd a feladatok elvégzésére. A műszakiak fogjanak össze a szakmunkásokkal, a brigádok tagjaival, s kölcsönösen segítsék egymást. A vita három óra hosz- szan át tartott, s bekövetkezett amire a pártszervezet várt. Megváltozott a szemlélet, megnövekedett a felelősségérzet. Bizakodó hangulat lett úrrá az üzemben az aktívaülés után, amelynek alapján reméljük, hogy 1969. december 31-én a termelési előirányzatok teljesítéséről számolhatunk be. Nebojsza Gyula csúcsvezetőségi titkár
