Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
WOT. február 25. kedd B. oMal Dési Huber István emlékezete Negyed évszázada hunyt ei a magyar szocialista képzőművészet és a hazai szocialista műkritika nagy alakja, Dési Huber István. Az emberi történet maga is emlékezésre és csodálatra méltó: a tönkrejutott nagyenyedi ékszerészmester korán dolgozni kényszerült fia, a hajdani kovácsinas, kifutó és pincérgyerek, a későbbi világháborús katona és hadirokkant, még későbbi ezüstműves, hogy vált kitűnő művésszé, nagy műveltségű kritikussá. Az évfordulón e csodálatra méltó emberi életrajz eredményeire emlékezünk, grafikákra és festményeikre, vitacikkekre és remekbe készült tanulmányokra: Művész volt és következetes szocialista ember, s e két vonása határozta meg a ragyogó pályát a két háború közötti magyar társadalom sötétlő esztendeiben. Ifjú éveiben egyszerre tanulta a rézkarcolást és a tudományos szocializmust, az ecset kezelését és a forradalmi gondolat forgatását, s érett férfikarában egyszerre hirdette a forradalmat mesteri képpel, harcoló cikkel, agitáló szóval — egész valójával. Alighogy elsajátítja a grafikai művészet rejtett fogásait, már forradalmi grafikát csinál: korábban, mint Derkovits híres Dózsáját, linóleumba metszi 1928-ban a IV. Rendet, a proletárok elnyomott, de győzelemre kész és győzelemre érett rendjét. Alighogy elsajátítja az olaj festés tudományát, és művészpályára készülő munkásból művésszé válik, már diadalmas munkások állnak keményen szerkesztett képein: üllőhöz szegezett, kőszilárdra festett Vasműm kás meg az ugyanilyen ne- hézöklű, ásójára ugyanilyen fenyegető biztonsággal támaszkodó Földmunkás. Forradalmárrá és művésszé egyszerre érett, az érett forradalmi képzőművészet teljes diadala csak ezután, kiteljesedett korszakaiban következett be. Liebknecht-lapos csendéletén még némi külsődle- gességgel, némi naiv plakátszerűséggel jelentkezik — egy kalapács, egy forradalmi grafika odafestett mása jelzi a festő világnézetét — akárcsak Sarló és kalapácsos csendéletén, amelyért börtönt járt meg, s amelyen tányérperemnek álcázott sarló, kompozíciós eszköznek rejtjelezett kalapács és kommunista grafika ad titkos jeleket. Marx életműve kiállításon Marx Károly születésének 150. évfordulójára tavaly a Német Demokratikus Köztársaság budapesti kulturális és tájékoztatási központja kiállítási anyagot állított ösz- sze, amely azóta több in- tézménybeen, üzemben ismertette Marx Károly életművét, munkásságát. A kiállítási anyag most a Könnyűipari Minisztériumba is eljutott, ahol hétfőn Herbert Labs, az NDK budapesti nagykövetségének titkára nyitotta meg, majd Lehr Ferenc könnyűipari miniszterhelyettes mondott beszédet. Amerikából jöttünk Dési Huber István: Önarckép. Egy belső, forradalmi művészszemlélet beéré- sét ígérik az első esztendők tiszta, képletszerű alkotásai, s a kitűnő festő pályáján a béé rés nem várat sokáig magára. A sarló, a kalapács alakja eltűnik a képekről, hogy a sarló és kalapács világszemlélete uralja a képek minden részletét. Ott feszüljön a Pihenő szénbányász feltü- zesedő színeiben, fáradt és fenyegető izomzatában, a Guberáló „semmik vagyunk, minden leszünk” eszmét idéző, elgyötört monumentalitásában, a Déli pihenő fáradt gyönyörűségében, és a Vörös kémény (más címen: Gyár az erdőn) kopottas diadalában, amely egy osztály hatalmas szimbólumává válik. Ez a sarlóval és kalapáccsal jelképezett, diadalmas szemlélet sugárzik Dési Huber leírt soraiból, elméleti cikkeiből haláláig. Akkor is, amikor az embert, a művészt kétszeresen kikezdi kora, amikor a Viharmadarak vészt jósló kompozíciója egyszerre jelzi már a tüdőbeteg Dési Huber gyötrelmeit és a forradalmár Dési Huber életérzését a fasizálódó országban. 1944. február 25-én hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban. Három hét múlva a németek megszállták Magyarországot. Zs. A. A Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában és Gimnáziumban nem ritkaság a külföldi vendég. Alig múlik el hét, hogy ne érkeznének látogatók a világ legkülönbözőbb országaiból a híres magyar énektanítás és zenei nevelés tanulmányozására. A most szóban forgó vendégek azonban nem egyszerűen csak látogatók. Tíz fiatal amerikai ének- és zenetanámő érkezett szeptemberben a tengerentúlról Budapestre, az Állami Zeneakadémia Kodály- tanfolyamára. amelyen Sző- nyi Erzsébet zeneszerző és tanszékvezető tanár irányítása alatt féléven keresztül ismerkedtek a Kodály- módszer elméletével, a mester pedagógiai műveivel és a szolfézzsal. Az elmélet azonban önmagában kevés, a második félév kezdetén Kecskemétre. illetve Székesfehérvárra küldték a tanfolyam hallgatóit, hogy a legjobb ének-zenei iskolák közé számító intézetekben magyarul gyakorolhassák a magyar módszert. Az Egyesült Államok legkülönbözőbb tagállamaiból — Carolina. Washington, New York. Texas... — érkezett tanárnők közül néggyel találkoztunk. Otthonosan hajoltak óravázlataik fölé a tanári szobában, csupán angol beszédük árulta el, hogy nem egészen ide tartoznak, de a kedvünkért készségesen váltottak át magyarra. Nagy kár, hogy az írás nem adhatja vissza kiejtésük bájos idegenszerűségét. — Hazánkban is sokat hallottunk már a Kodály- módszerről — mondta Cynthia Ragland, de sajnos, annyira keveset fordítottak le a magyar nyelvű zenepedagógiai irodalomból, hogy nem ismerhettük meg igazán, bármennyire is szerettük volna. Képzelheti hát, mennyire örültem, amikor értesítettek, hogy a kulturális minisztérium engem is Magyarországra küld. — Az meg különösen nagyszerű, — teszi hozzá Patricia Brewer —, hogy éppen Kodály Zoltán szülővárosában taníthatunk először magyar gyerekeket, ebben a kitűnő iskolában. — Mégpedig magyar nyelven! Nem került ez rengeteg fáradságukba? — Jaj. dehogynem! — sóhajt mélyet Molly McNaTi-ti-ti-ti — tá-tá. Ütemesen tapsolják Patrícia Brewer után a kecskeméti gyerekek a k étnegyed es ritmust. marra. — Amennyire szép, olyan nehéz a magyar nyelv. Mégis megéri a fáradságot, hiszen azok az ismeretek, amelyekhez csak magyarul juthatunk el. Nemesszeghy Lajosné ellenőrzi az amerikai tanárnők óravázlatát. (Pásztor Zoltán felvételei.) egészen új lehetőségeket adnak tanári munkánknak. — Jó tanítani a kecskeméti gyerekeket — véli a színes bőrű Yvonne Johnson. — Érdeklődők, fegyelmezettek. és annyira szeretik a zenét, hogy mindig tudunk velük közös nyelven beszélni, még akkor is* ha hirtelen nem jut eszünk- a megfelelő magyar szó. Ez egyébként ritkaság* mert mint Nemesszeghy Lajosné igazgató elmondta, csaknem szóról szóra megtanulják előre az óra anyagát, annyira lelkiismeretesek. Késő estig böngészik a szakkönyveket az iskola könyvtárában. időnként majdnem fékezni kell a szorgalmukat. A tanári kar minden egyes tagjával jó barátságban vannak, még arra is szakítottak időt* hogy néhány hetes ittlétük alatt bekapcsolódjanak a Bartók-kórus munkájába* sőt Yvonne Johnson a legutóbbi hangversenyen szólót énekelt. Lehet, hogy szeptembertől kezdve tíz amerikai iskolában magyar népdalokat is énekelnek néha? Sz. J. m EZEEDES vekkel dobálta az emeleti ablakokat, a rendőrök azon nyomban kitódultak a földszinti ajtókon át az utcára. Andi megsértődött; úgy Látszott, volt valami köze az akkori rendőrséghez. Helyes következtetés — állapította meg magában az alezredes. nyozták a kérdőíveket és az önéletrajzokat. Valaha mindez maga az élet volt. Fegyelmik és hálálkodások, előléptetések és intrikák szövevénye. Most elfeledettnek, halottnak és szükségtelennek tűnt, amit csupán azért bolygatnak fel és hoznak napvilágra, hogy KÉMREGÉNY — Fordította: Szántó András — Andi jól ismeri Rigát kihámozzák belőle egy dosszié alapján, s előkerültek azok az emberek is, akik emlékeztek még a 12. őrs felügyelőjére. Bromberg valóban nem fejezte be az egyetemet; megbukott a vizsgákon. Önként bevonult a 6. rigai gyalogezredhez, ahol továbbszolgálatosként jó pár évet eltöltött. Lesze- — folytatta Zarinys. — Be- rendőr nevét, akiről eddig relése után az „egészségAz alezredes kikereste a a jegyzőkönyvben azokat a megjegyzéseket, amikkel Zarinys vezetőtanárának külsejét ecsetelte. „Magas, majdnem kétméteres férfi. Hozzávetőleg negyvenéves lehet, széles vállú, kisportolt alakú, haja világos, nagy busa feje van”. Ez minden. Alksznisz végigment a szobán, majd megállt az ablaknál: Beszélnem kell mégegyszer Zarinyssal — mondta félhangosan. BÖNGÉSZŐK AZ ARCHÍVUMBAN Délután a letartóztatottat ismeri lék ezni, mit tudna még szélgetéseink során gyakran azt tudták, hogy egyetemis- Andiról mondani? emlegette a rigai étterme- ta volt és jól futballozott. — Mindent elmondtam, két, utcákat. Azt is el- Szorgalmasan lapozgat- amit tudok — felelte. — mondta, hogy fiatal kora- ták az archívum iratait, s Legfeljebb néhány gondo- ban valamelyik neves egye- lassan csökkenni kezdett az sületben futballozott. Ha átnézetlen dokumentumok jól emlékszem, a rigai tömege... Sok hiábavalóegyetem mezőgazdasági ka- nak tűnő munka után véglatomat fűzhetem hozzá. Már ott, a farmon is sokat töprengtem... — Mondja csak nyugodtan — biztatta az alezredes. ügyi szolgálatinál keresett alkalmazást. Ez annak a rendőri szervnek volt a fedőneve, mely a titkos prosti tuáció ellen harcolt Az újonc rendőr hatalmas, talán kissé túlzott hévvel is látott munkának. rán tanult, de tanulmányait re rábukkantak Bromberg A prefektúra archívumában alighanem félbehagyta ... Csupán ennyit tudott Ahogy már említettem mondani Zarinys az instaz operatív csoport parancsnokának szobájába vezették. Az elfogatása óta eltelt hét alatt Zarinys, szemmel láthatólag lefogyott, megtört. — Próbáljon visszaem— kezdte Zarinys —, Cull és Andi nem nagyon szívlelték egymást. Az ezredes tartott attól, hogy Andi tehetségével háttérbe szoríthatja őt. Egyszer a jelenlétemben „lovagolt’’ Andin. — Azt mondják, ön jól Rigát. Nos, akkor mondja meg, milyen automata működött régen a városban? — kérdezte. Andi nem tudta. Cull nevetett: rigai prefektúrát nevezték automatának. Amikor ugyanis a tömeg köruktoráról, ám már ezek az adatok is elegendőnek látszottak ahhoz, hogy sikerrel fogjanak hozzá Andi kilétének megállapításához. Érdemes megbolygatni az archívumot, — gondolta Alksznisz. Lehet, hogy abból is megtudunk valamit. Az állami levéltárban előszedték a szekrényekből valamennyi volt rigai rendLeonyid Petrovics, a rigai 12. rendőrőrs felügyelőjének aktájára, aki egy nagygazda családjának gyermekeként került a rendőrség kötelékébe. Ez volt az egyetlen akta, amely alapján azonosíthatók voltak az Andi nevű amerikai instruktorról közölt adatok. Az iratok közül előkerült Bromberg húsz évvel ezelőtt készült fényképe is. A fiatal, bajusztalan rendőrben Zarinys felismerte aztán a felderítőiskola vezeőr aktáját, a közlegényekétől kezdve a legmagasabb tőtanárát, rangú tisztekéig. A nyomo- Bromberg—Andi egész zók figyelmesen áttanulmá- életére fény derült a vaskos fennmaradt dokumentumokból kiderült, hogy Bromberg egy ízben dorgálásban részesült a letartóztatottakkal szembeni goromba magatartása miatt. Ez a büntetés persze nem zárta ki, hogy felvegyék a fasiszta pártba, s rögtön utána megkapja a 12. őrs felügyelői posztját. Itt aztán Bromberg valamennyi kitűnő képessége kibontakozhatott. Munkásverésről, kommunisták üldözéséről, razziákról volt szó — mindebből Bromberg nem maradhatott ki. (Folytatjuk)
