Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-19 / 41. szám
4. oldal 1969. február 19. szerda Négy fal közi a nagyvilág A gépkocsi, amely a Homokbányán túlra röpített, vaskos, tömör hófalak között torpant meg végül a kecskeméti Nemeskadar Szakszövetkezet székházának oszlopos kapuja előtt. Az estében fel-feltámadó mok megannyi kincséig minden érdekli a népes tagságot. S ezt az érdeklődést most már naponta alkalmuk lesz sokrétűen kielégíteni. A hatvanéves Kálmán Feri bácsit a szakmájába emberközelbe kerülnek, így, a kamera jóvoltából, mint a pápaszemmel nehezen si- labizált szövegből. Szívesen beszélgettünk volna még vele, de láttuk: fél szeme szüntelen a képernyőn van. Igazat adtunk szél sem éppen simogatott bennünket. De a zord idő ellenére mégis népes csoportok igyekeztek a fényes ablakszemekkel csalogató épület felé. Odabenn kellemes meleg fogadott. A két egybenyíló irodahelyiség ez alkalommal kultúrteremmé lépett elő. Akárcsak egy kisebb fajta moziban, olyan feszült várakozással lesték a szövetkezeti gazdák és családtagjaik a vadonatúj tv- készülék képernyőjét. A hétköznapot ünneppé avatta a nagy esemény, a Petőfi Népe lapterjeszrtési kampánya során kiérdemelt jutalom birtokbavételének pillanata. Még a reklámműsort Is megható érdeklődéssel, önfeledten nézték-hallgatták a jelenlevők. Az adás rövidke szünetében Nagy Imre, a közös gazdaság párttitkára szólott arról: mit is jelent a villanyt jókora körzetben nélkülöző tagság számára, hogy ettől a naptól kezdve rendszeres tv- nézőkké válhatnak. Szavait igazolta a tovább pergő műsor: ismeretterjesztő útifilm, tv-híradó, majd színházi közvetítés. A négyéves Tóth Ági szeme természetesen a maci jöttére csillant fel, s amíg a mese tartott, minden más megszűnt számára. Bizonyos, hogy ezután a leghűségesebb tv-rajongók egyike lesz! — A kultúra, valljuk be, mindeddig alig-alig jutott el hozzánk — mondta kissé meghatottan Halász Ká- rolyné. — Jó volt, ha a kis- kecskeméti iskolában egy- egy filmvetítést megnézhettünk. Most viszont már itt van a tudás és szórakozás kéznél, alig pár lépésnyire a házunktól. Engem a műsorban minden érdekel, de főként a politikai tárgyú adások és a jó filmek. Termékeny talaja van és lesz ebben a közösségben az ismeretterjesztésnek. Az évenként ismétlődő országjáró kirándulások is bizonyították, hogy a régészeti leletektől a történelmi nevezetességű helyekig, s a műemlékektől a múzeuvágó mezőgazdasági műsorok, mindenekelőtt a szőlő- és gyümölcstermesztési adások bizonyára rendszeresen a képernyő előtt találják majd. Természetesen a kabarét sem veti meg. A politika időszerű eseményei pedig, véleménye szerint — legalább is az idősebbek számára — jobban neki. s élvezetes, jó műsorokat kívánva, búcsút vettünk. De csak mi, a lap munkatársai osontunk át lábujjhegyen a termen, s léptünk ki a havas éjszakába. Az új látnivalóba feledkezett tagságok közül — senki sem mozdult a készülék mellől... Jóba Tibor Beiktatták dr. Ijjas József kalocsai érseket Kedden a kalocsai főszékesegyházban ünnepi szertartások között iktatták be tisztségébe dr. Ijjas József kalocsai érseket. Ebből az alkalomból rendezett főpásztori misén megjelent a főegyházmegye papsága és számos rangos egyházi személyiség. Az ünnepi aktusra Kalocsára érkezett Cve- kanovics Mátyás szabadkai püspök, dr. Udvardy József c. püspök, Csanádi apostoli kormányzó, dr. Zemplén György esztergomi segédpüspök, dr. Be- resztóczy Miklós prépost, az országgyűlés alelnöke, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára, dr. Várkcmyi Imre prépost-kanonok, az Actio Catholica igazgatója és dr. Fábián Árpád, a pápai magyar intézet megbízott igazgatója. A templomi szertartás után, az érseki palotában rendezett fogadáson Prant- ner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte tisztségében az új érseket. Az ünnepségen részt vett dr. Varga Jenő, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. elnöke. dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, Geri István, a Kalocsai Városi Tanács V. B. megbízott elnöke, valamint Szakács Gyula, megyei egyházügyi tanácsos. Vasutas szocialista brigádvezetők tanácskozása Tíz év tapasztalatairól tárgyaltak a napokban a Szegedi Vasutas Művelődési Otthonban a vasutas brigádok vezetői. Előzetes megbeszélés volt ez a Budapesten megrendezésre kerülő harmadik országos konferencia előtt. A tanácskozást Ácsai Mihály, a vasutas szakszervezet területi bizottságának elnöke nyitotta meg. Elmondta többek között, hogy az igazgatóság területéhez tartozó Csongrád, Békés és Bács- Kiskun megyében mintegy nyolcezer vasutas vesz részt a szocialista brigád címért folyó versenyben, Elek György, a Szegedi MÁV Igazgatóság helyettes vezetője vitaindító előadá sában részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen gazdasági eredmények születtek a szocialista címért küzdő brigádok munkája nyomán. Az igazgatóság körzetében eddig 764 brigád nyerte el a szocialista cím valamely fokozatát. Oklevelet kapott 222, jelvényt 152, zöld koszorús jelvényt 285 brigád. Emellett már 105 brigád bronz, 46 ezüst és négy arany plakettel büszkélkedhet. Az új közlekedési koncepció megvalósítása a vasút minden dolgozójára komoly feladatot hárít. Számítunk arra — hangsúlyozta az előadó —, hogy ennek végrehajtásában a szocialista brigádok jó példájukkal járnak elől, s fegyelmezett munkájukkal mozgósítják a brigádon kívüli vasutasokat is. Az anyagi megbecsülésről szólva Elek György elmondta, hogy az elmúlt időszakban több millió forint került szétosztásra jó Zárszámadás Tiszakécskén Szombaton tartotta zárszámadó közgyűlését a ti- szakécskei Béke Termelő- szövetkezet. Tóth Dezső, a szövetkezet elnöke ismertette az elmúlt év eredményeit. A közös gazdaságba 1968-ban huszonkilencen kérték tagfelvételüket. Az eredmények ismertetése után az új év tennivalóit vitatták meg. (Kerekes Ferenc leveléből). Kisjó Sándor: Nyelvoktatás Szinte minden szülői értekezleten vitatéma az idegen nyelvek tanításának eredményessége és eredménytelensége. A hozzászólásokból kitűnik, hogy vannak ugyan ellentétek, abban azonban egyet értenek, hogy a módszert illetőleg mindenkinek más a véleménye. A kérdés nem mai keletű. Ami legalább is a tanítási módszert illeti, még az apámtól hallottam a Böszörményi-félét. A kecskeméti református gimnáziumban, persze még az öreg kollégiumban, volt a német nyelv professzora a múlt század végén. Talán a mai fiatalok is tudják, mily nyakas ellenzéki volt a mi kis városunk. Gyűlölte a Habsburgokat s mindent, ami kapcsolatban állt a császári házzal. Így egyebek között a német nyelvet is. És Böszörményi professzor úr, lévén izzó nemzeti érzésekkel telített, akként adott kifejezést meggyőződésének, hogy nem nagy súlyt helyezett a derdiedasra. A németórák inkább történelem- órák voltak, amikor is főképp az uralkodóház bűnei ről, a negyven- nyolcas honvédtábornokokról és Kossuth apánkról esett szó. Nos, egyszer csak főigazgatót kapott vendégül az iskola, tanulmányi ellenőrzésre. Méghozzá éppen olyat, akinek elsősorban a német volt a szívügye. És elsőnek, mintha csak valami feketesárga ördög incselkedett volna a sorsok irányításával, éppen pontosan Böszörményi professzor urat szúrta ki. Szigorít körbepillantás után egyre-másra szólította föl az ifjakat. De azok bizony csak nyögtek és makogtak. A legtöbbjük meg se nyikkant. Amikor azután már a tizediket faggatta eredménytelenül, mélyen felháborodva fordult Böszörményihez: — De tanár úr! Ezek a fiúk egy szót se tudnak németül. Kihúzta magát Böszörményi, és büszkeségtől dagadó kebellel válaszolt: — Méltóságos uram, amíg én tanítom őket, nem is fognak tudni! 1 munkájuk jutalmaként a szocialista brigádok tagjai között. Ezenkívül az igazgatóság területéhez tartozó állomások több mint ezer dolgozója kapott Kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt és 80 brigádvezető részesült jutalomüdültetésben. A vitában felszólalók hangsúlyozták, hogy az idei személy- és áruszállítási feladatok teljesítésére mozgósítják brigádjuk tagjait. Rámutattak arra, hogy a mozgalom becsületét meg kell óvni, s a címek elbírálásánál szigorúan ellenőrizni kell, hogy egy-egy brigád valóban eleget tett-e a követelményeknek. A tanácskozás végül 30 küldöttet választott a vasutas szocialista brigádvezetők országos tanácskozására. Sz. S. Perel az édesanya SAJNÁLATOS eseteket produkál az élet. Ezeknek egy része eljut a tárgyaló- termekig, de mire odaér, már sok szenvedés, keserűség és fájdalom halmozódik fel azokban az emberekben, akik szemlesütve, szégyenkezve állnak a bíró elé. A magukra hagyott, elöregedett, támasz nélkül maradt szülőkre gondolunk itt, akikről ezeken a hasábokon már többször írtunk egy-egy bírósági ügy kapcsán, vagy panaszos levélből kiindulva. Pedig nem nekik kellene szégyenkezni, hanem az „alperesként” idézett gyerekeknek. Azoknak, akik havonta több ezer forintot keresnek, autójuk, saját házuk van, s a tárgyalóteremben derül ki róluk, hogy nem törődnek édesanyjukkal, megrokkant apjukkal, s csak az idézésből vagy jegyzőkönyvből tudják meg hol, milyen körülmények között él az az ember, aki világra hozta, felnevelte őket, szakmát, megélhetést adott a kezükbe. El kell azt is mondani, hogy nem gyakori az ilyen perek száma, de van. Sőt olyan is akad, amelyben a bíróság kötelezte a hét gyermeket, hogy havonta és személyenként ötven forinttal járuljanak hozzá az édesánya megélhetéséhez, de ezt ők soknak tartották, fellebbeztek. Nemrégiben Kalocsán fejeződött be egy ilyen tárgyalás, amelyben a 73 éves édesanya kérte a bíróságot: kötelezze hét gyermekét arra, hogy havonta 80 —100 forint támogatásban részesítsék őt. HA NEM ÍRJUK mega neveket, azt azért tesz- szük, mert tekintettel vagyunk a fekvő beteg, szívbajos asszonyra, A városban még két fia él, de egyszer sem látogatták meg az utóbbi hónapokban, egyáltalán nem törődtek vele. A néni ezek után fordult bírósághoz. A tárgyaláson a hét felnőtt gyerek közül három meg sem jelent, nem is válaszolt a bírósági idézésre. — Igen, én tisztában vagyok azzal, hogy milyen körülmények között él az anyám. Tudom, hogy hónapok óta nem képes fölkelni az ágyból, mert szívbeteg, érelmeszesedése van, ahogy ez már ebben a korban lenni szokott — mondja kissé kedélyeskedve az egyik fiú, aki peckesen, katonásan áll a bíró előtt. Aztán — mint aki rendkívüli nagy dolgot művel —, kijelenti, hogy hajlandó havi hetven forintot kül-; deni az anyjának. Többet sajnos nem képes. A keresete mellesleg 2300 forint. A néni természetesen nem tudott eljönni a tárgyalásra. Azt a lányát külde el, aki néhány hónappal ezelőtt magához fogadta, 6 most gondozza, eteti, ápolja és ellátja gyógyszerekkel, ö egymaga azonban képtelen eltartani az idős asszonyt. Férje 1600 forintot keres havonta, két kiskorú gyermeke van, így dolgozni nem járhat, otthoni munkával mindössze 200—300 forintot sikerül összegyűjtögetni egy hónapban. — Testvéreim nem támogatják anyánkat, magam pedig nem tudok megadni neki mindent, hiszen a kevés jövedelemből csupán a legfontosabbakra futja. Egyedül az egyik nővérem fizet önként nyolcvan forintot a múlt év júniusa óta — mondja az asszony az édesanya képviseletében. MIT TUD TENNI ilyen esetekben a bíróság? Megvizsgálja a tartásra kötelezhetők szociális körülményeit, igazolást szerez be jövedelmükről, s annak alapján dönt arról, hogy mennyit kötelesek tartásdíj címén fizetni a szülőnek. Ez történt a kalocsai ügyben is. A bíróság 70-től 100 forintig terjedő összeget ítélt meg az idős asz- szonynak egy-egy gyerekétől, s ha önként nem fizetik, letiltják a jövedelmükből. Ez természetesen már a végső eset. Sajnos, hogy a törvény kénytelen védeni az elaggot szülőket, azokat, akikkel gyerekei nem törődnek. Az ismertetett ügyben nem érkezett ugyan fellebbezés a bírósághoz, az „alperesek” tehát belenyugodtak az ítéletbe, de nem lehetett volna mindezt úgy elintézni, hogy a 73 éves, beteg asszonynak ne a törvény ereiéhez kelljen folyamodnia? Olcsó és közhelyszerű érvelés, ha azt mondjuk, hogy egyszer azok a gyerekek is megöregszenek, akik most még fiatalon, egészségesen, magabiztosan álltak a bíróság előtt. LEHETSÉGES, hogy a most bírósághoz fordult anya annak ideién nem tudott megadni mindent a hét gyereknek. Ne feleit- sék el azonban, a már fel- "seoerede+t gyerekek, hogy heten voltak, s ne hivatkozzanak most arra. hogy nekik egv-két kiskorú gyermekük van. Az édesanyjuk hetet nevelt fel. G. S.
