Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-19 / 41. szám

1969. február 19. szerda 5. oldal TV-notesz BORS 1-5. 5 jó hír a 10 éves iskolából Zeneiskolák fesztiválja Bevált-e a jóslat, hogy az adás idején — miként az Orion-nál — elnéptelened­nek az utcák? Nagy vára­kozás előzte meg a soroza­tot, annyi bizonyos. Ám aligha mondhatni,1 hogy meg is kapta az ember, amit várt. Először a témá­ról. Magyar hadifog­lyokról szól az ötrószes tv-film. Ezek a foglyok több éves harc és fogság után kalandos úton haza­kerülnek Magyarországra. Útközben — különböző be­hatások alatt —, kommu­nistákká válnak és idehaza bekapcsolódnak a Tanács- köztársaságért folyó harc­ba. A téma rendkívül ro­konszenves, a forradalom bőségben kínál anyagot a kalandfilmhez. A film író­ja, Fülöp János nyilván alapos ismerője a kornak, hiszen a történet, ahogyan megírta, érdekes, izgalmas, filmrevaló. Bors Máté története nagyjából költemény. Élt ugyan egy fiatal, életvi­dám, rendkívül csavaros gondolkozásé és vakmerő vöröskatona, igazi nevén Mészáros Gábor, akinek cselekményei a film alap­Iíönyyespolc LENIN: A Kommunista Internacionáléról A Kossuth Könyvkiadó mél­tó módon, Lenin cikkeinek, beszédeinek és leveleinek igé­nyes válogatásával köszönti a félévszázados évfordulót, a III., a Kommunista Internacionálé megalakulását. A forradalmi munkásmozgalom történetének egyik döntő ütközete volt a csődbe jutott Zimmerwaldi In- ternaclonáléval való szakítás, s Lenin szavaival élve, a „va­lódi internacionalisták” nem­zetközi fórumának létrehozása. Az 1919. március 2—5-e között lezajlott alakuló kongresszus előtt Lenin jövőbe mutató mó­don állapította meg: „Nem a számon fordul meg a dolog, hanem a valóban forradalmi proletariátus eszmélnek és po­litikájának helyes kifejezésén. Nem az internacionalizmus „proklamálása” a lényeg, ha­nem az, hogy még a legnehe­zebb időben is tudjunk a gya­korlatban Internacionalisták lenni”. Lenin jó néhány be­szédben és cikkben foglalko­zott az internacionalizmus gya­korlati kérdéseivel, vitázva azokkal, akik csak proklamál- ják az internacionalizmust, de közben „meggyalázzák a szo­cializmust”. Ezeket a beszéde­ket és cikkeket a kötet Igen világos, könnyen áttekinthető csoportosításban közli. A másik kérdés, amelyre a Kommunista Internacionálé szükségessége kapcsán Lenin megkülönböztetett figyelmet fordított, a nemzetközi mun­kásmozgalom irányzatainak kérdése volt. így kapott he­lyet a kötetben A „baloldali- ság” mint a kommunizmus gyermekbetegsége című művé­nek több részlete, a svájci szociáldemokrata párt kong­resszusán elmondott beszéd, a magyar munkásoknak küldött üdvözlet, a német kommunis­tákhoz intézett levél, sok más mellett. Lenin — mint a mos­tani gyűjtemény is igazolja anyagbőségével — minden al­kalmat megragadott arra, hogy a burzsoázia, s a szociálde­mokraták leleplezése mellett a nemzetközi munkásmozgalom eszmei-szervezeti erejét is nö­velje, ha kellett, éppen a kri­tika eszközével, mint ezt — a többi között — a Clara Zet- kinhez, Thomas Belihez, a len­gyel kommunistákhoz intézett levél is bizonyítja. A fél évszázaddal ezelőtt le zajlott alakuló kongresszus va­lóban emlékezésre, emlékezte- tésre méltó esemény. Lenin szavaival szólva: ,,A in. Kom­munista Internacionálé világ­történelmi jelentősége abban rejlik, hogy megkezdte valóra váltani Marx óriási jelentősé­gű jelszavát, azt a jelszót, amely a szocializmus és a munkásmozgalom évszázados fejlődését összegezi, azt a jel­szót, amelyet ez a fogalom fe­jez ki: proletárdiktatúra.” (ml ötletét adták. A többi azon­ban a fantázia terméke. Az már lelemény dolga, ho­gyan sikerült a filmre adaptálása. Nincs helyünk, hogy mind az öt részit külön-külön vizsgálat alá vessük. Csak annyit: a témában rejlő rengeteg lehetőségből egyet kifelejtettek az alkotók: a magyar hadifoglyok legak­tívabb segítői Oroszország­ban az egyszerű parasztok, a muzsikok voltak. Hosszú, kalandos útjuk során a mi szereplőink úgyszólván, egyetlen eggyel sem talál­koztak. Lehetséges, hihető ez? Aligha. A hitelességgel egyéb­ként több alkalommal is baj volt. A történelmi szi­tuációk ismeretében okos, logikus dolog-e például az ellenséget annyira bagatel­lizálni, a karikírozás által annyira lebecsülni, mint — többek között — a film má­sodik részében (Szent Di­mitri j éjszakája) tették? Perbe széliünk azzal a helytelen szemlélettel, hogy az ügyünk iránti rokon- szenvet az ellenfél lebecsü­lése árán tudjuk biztosíta­ni. Az öt résznek más-más a rendezője; ez újítás. Saj­nos, az öt rendező nem tu­dott „szinkronba” kerülni, ezért az egyes részek erő­sen különböznek, ám egyébként is egyik rész halványabb, mint a másik. Leginkább az utolsó adás emelkedett ki az egészből. Valamit a szereplőkről. Sztankay István végig ro­konszenvesen testesítette meg - a rászabott figurát. A kiváló fiatal zenemű­vészt, Antal Imrét pedig ezentúl nemcsak mint te­levíziós riportert tarthatjuk számon, hanem mint szí­nészt is. Balogh József A soltvadkerti általános iskolából soha nem jön el úgy az újságíró, hogy Ig- nácz István igazgató meg ne tömné jó hírrel a ta­risznyáját. A külsőre is nagyon szép intézet az idén ünnepli fennállásá­nak tízesztendős jubileu­mát. Ügy tervezik, hogy mindazokat a neves embe­reket, akik itt tíz év alatt megfordultak, meghívják a júniusban rendezendő ünnepségre. Azt, hogy kik fordultak meg ebben a szép iskolá­ban egy évtized alatt, ne­héz lenne felsorolni. De a vendégkönyv beírásai so­kat elárulnak: miniszte­rek, politikusok, pártveze­tők, tudások, írók jártak itt és elvitték hírét an­nak a jó munkának, amit az iskola pedagógusai ki­fejtenek. Nos, a jó hírekről volt szó az imént. Most is, ahogy betértünk az isko­lába, azzal fogad az igaz­gató: — Tessék kinézni az ab­lakon. És már mutatja is: az udvaron — mintha óvodá­ban lennénk — játékok sorakoznak, stabil, beépí­tett játékok. Rakéta, for­gókerék, tornaállvány, nyújtó, korlát, mászópóz­nák, kapaszkadók. — Szabadtéri tornasze­rek? — Játszótér. Régen vágytak már erre a gye­rekek. Most megcsináljuk. Egyrészük már az ősszel kész volt, ha kitavaszodik, befejezzük. A játszótér mérete: 70x 60 méter. Az óraközi szü­netekben és délután min­denki igénybeveheti, aki­nek kedve támad, torná­ra, játékra. — Költség. Békedelegáció indult Belgiumba Mátyás Lászlónak az Or­szágos Béketanács elnöksé­ge tagjának a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának vezetésével, de­legáció utazott kedden Bel­giumba, a belga békebizott­ság meghívására. A kül­döttség tagja Hubay Mik­lós író, az Országos Béke­tanács elnökségének tagja. — 15 ezer forint a járási tanácstól, 2 ezer a község­től és 5 ezer a gyerekek munkájából. Egy napra munkát vállaltak az egyik szakszövetkezetben. Ta­vasszal még egy napot dolgoznak. — És a másik jó hír? — Leraktuk a 64 szemé­lyes hétközi diákotthon alapjait, amelyben szük­ség esetén 90 gyerek fér el. Az egyemeletes, két és fél millióba kerülő épüle­tet az iskola mellett épít­jük fel. Kétszáz személyes ebédlője lesz, meg olajfű­tésű konyhája. Mivel az építkezést a községi tanács brigádja végzi, hihető, hogy szeptemberre elké­szülnek és ezzel az isko­lai körzetesítés községünk­ben teljesen megoldódik. — Hát ez valóban jó hír. De menjünk tovább! — Klubkönyvtárat léte­sítünk, amelyben vala­mennyi osztály valameny- nyi tantárgyának kötelező és ajánlott irodalmát meg­találja a tanuló. A könyv­tár egész nap nyitva lesz, a diák beülhet olvasni. A könyvet nem viheti el, ha megszerette, az iskola könyvtárából, vagy a köz­ségi könyvtárból kikölcsö­nözheti. Három héten be­lül megnyílik a klub­könyvtár, amelyben 3 ezer kötet könyvet helyezünk el. A járási tanács műve­lődési osztálya a megvaló­sításhoz 35 ezer forintot adott. — Most már jegyeznénk a negyedik jó hírt. — Már mondom is. Is­kolánk központi műhelyé­nek berendezése befejező­dött. Mi látjuk el félkész anyagokkal a járás vala­mennyi iskolájának poli­technikai műhelyét. Gyár­tunk azonkívül rózsakaró­kat, fűrészt, derékszögelőt, szerszámtisztítót, palántá- zófát. Az anyagot a já­rási tanács művelődési osztálya biztosítja, ugyan­csak ő gondoskodik a ki­szállításról is. — És végül? — Mind az öt tanyai is­kolánkban van már tele­vízió. — Villany is? KÉMREGÉNY — Fordította: Szántó András 6. Már nyúlt is a telefon után. Vanagszot kiverte a hideg veríték. A rendőrség segítsége a nemlétező gyű­rű keresésében sehogysem illett terveibe. Valahogy ki kellene másznia ebből a kellemetlen históriából: — Igazán nem szeretném ezzel zavarni. Bemegyek majd magam a taiálttár- gyak osztályára. — Kötelességem, hogy segítségére legyek olvasó­inknak, ügyes-bajos dolga­ikban. Azért ülök itt. A rovatvezető tárcsázni kezdett. Vanagsz felugrott a székről, az íróasztalhoz lépet,, s megragadta mind­két kezével a telefonkagy­lót. — De igazán nem sze­retnék kellemetlenkedni. És a rendőrséget sem sze­retném minden apróság miatt zavarni — mondta. A levelezési rovat veze­tője értetlenül tette le a kagylót: — Ahogy kívánja ... Feltűnt neki, mennyire megváltozott közben láto­gatója magatartása. Ajka remeg, ujjaival idegesen gyűrögeti a kalapját. Itt valami nem tiszta — gondolta a rovatvezető. Furcsa látogatás, szokatlan kérés, váratlan ijedelem. — Megkérdezem az ol­vasószerkesztőt, hátha ki tud eszelni valami okosat — mondta az újságíró, hogy időt nyerjen. — Min­denesetre, addig írjon egy kérvényt a szerkesztőhöz. Itt a toll, a tinta, Rögtön visszajövök. Az újságíró bement a szomszéd szobába, gondo­san becsukta masa mögött az ajtót és felhívta a rendőrséget. — A szerkesztőségből be­szélek. Megjelent nálunk egy gyanús alak, valami Vajvadsz, vagy kicsoda. Hirdetést akar feladni el­veszett gyűrűje miatt, pe­dig az elsőosztályosok is tudják, hogy ilyen hirdeté­seket lapjainkban nem kö­zölnek. Amikor azt taná­csoltam, hogy forduljon a rendőrséghez, rettenetesen begyulladt. — Munkatársunk pár perc múlva ott lesz önök­nél — mondta az ügyele­tes. — Igyekezzenek addig feltartani az illetőt. — Ez nem lesz nehéz — kedélyeskedett az újságíró. — Látogatónk éppen kér­vényt ír. A rovatvezető azonban tévedett, Szobája már üres volt. Az ablakból még lát­hatta, amint furcsa láto­gatója kisiet a kapun. ERDEI TALÁLKA — Indulj! — kiáltott. Vanagsz a taxisofőrre, amint beugrott a kocsiba. — Hová? — Csak egyenesen és minél gyorsabban. Elké­sem. A Pobcda robogni kez­dett. Vajon tényleg felis­merték? — idegeskedett — Kettőben még nincs. De áramfejlesztő — igen. Miként jutottak a tanyai iskolák televízióhoz és áramhoz, olyan tanulságos, hogy külön cikket érde­mel. Ezért itt csupán ötö­dik jó hírként azt regiszt­ráljuk, valamennyi solt­vadkerti tanyai iskolában nézik már a televíziót a gyerekek és szülők. —h —f Évente megrendezik az állami zeneiskolák hallga­tóinak országos tavaszi ka­marazenei fesztiválját. Az országos fesztivált április 8—9—10-én tartják Debre­cenben. A találkozóra ez­úttal arra érdemes ifjúsági zenekarokat is meghívnak. Az ország száz állami ze­neiskolájából mintegy 50 együttes részvételére szá­mítanak. Műszív — gumiból Jelenleg ugyan világszerte a szívátültetések állnak az érdeklődés előterében, de ez csöppet sem befolyásolja a mesterséges szív létrehozására irányuló kísérletek üte­mét. Eleinte a műszív anyagául poliuretánnal kísérletez­tek, napjainkban dakronhálóval átszőtt szilikongumival próbálkoznak, mely jobban ellenáll a testnedvek hatá­sának. A kutatók valószínűnek tartják, hogy néhány éven belül sikerül olyan tökéletes mesterséges szívet konstruálni, mely a mellkasba beépítve hiánytalanul el­látja majd az élő szív vértovábbító feladatát. Több kí­sérleti állatot hosszabb-rövidebb ideig már életben tud­tak tartani ilyen műszívvel. Képünkön: az amerikai Goodyear gumigyár kutató- csoportjának egyik tagja nyomáspróbának veti alá a gumiból készült műszívet. Vanagsz. — Menekülnöm kell. — Hová vigyem? — Mondtam már, hogy hajtson egyenesen! — Zse­bében megmarkolta a pisztolyát. Ha gyanúsan viselkedik, végzek vele — döntötte el. A vezető egykedvűen bólintott: — Rendben van. — Gyorsabban. Mond­tam, hogy elkésem! A taxi maximális sebes­séggel száguldott. Vanagsz hátratekintett és észrevet­te, hogy két kocsi is jön utánuk. Üldöznek — álla­pította meg, s a rémület hatalmába kerítette. A vezetőhöz hajolt és rekedt hangon ráparancsolt: — Még gyorsabban! — Gyorsabban nem le­het — válaszolta az unot­tan. — Háromszoros pénzt fizetek. Vanagsz előhúzta zsebé­ből utolsó százrubelesét és odadobta a vezetőnek. — Kanyarodjon az er­dei temető felé. Ott hagy­tam egy csomagot, — mondta kisvártatva. Majd kiugróm és eltűnök — gondolta közben. A taxi befordult egy mellékutcába, sokáig kí­gyózott a keskeny sikáto­rokban, majd ráfutott a temető felé vezető útra. Vanagsz keze már a ki­ll nc_en volt, amikor meg­látta, hogy a temető ka­puján három katona for­dul ki éppen. Könnyen lehet, hogy véletlenül ke­rültek ide, sőt, Vanagsz majdnem biztos volt ben­ne, hiszen senki, még ő maga sem tudta, hogy vé­gül is ide fog kilyukadni. — Hajtson a repülőtér­re! — És a csomag? — cso­dálkozott a vezető. — Mondtam már, hogy sietek. — Igen, de eddig pont az ellenkező irányba jöt­tünk! — Én fizetek, mi köze a többihez — szakította fél­be gorombán Vanagsz. A Pobeda megfordult: — A sebesség marad! Elhagyták a Daugava hidat, s a kocsi ablaka mellett elsuhantak a kül­város házacskái. — Gyorsabban — sür­gette a vezetőt. — Leké­sem a repülőgépet! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents