Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
Tervszerűség, alkotó kezdeményezés, új utak keresése Munkatársunk felkereste Buda Gábor elvtársat, az MSZMP megyei bizottságának titkárát,; s néhány fontos gazdaságpolitikai célkitűzésről kért tájékoztatást. Főként a gazdasági reform nyomán kialakult nagyobb lehetőségek, alkotó ; kezdeményezések iránt érdeklődött. Az alábbiakban közöljük a beszélgetést. I Mi jellemezte a megye gazdasági fejlődését az elmúlt esztendőben? — A megyei pártbizottság január 29-1 ülésén megyénk 1968. évi gazdasági és gazdaságpolitikai tevékenységéről, valamint az idei esztendő fő feladatairól tárgyait A jelentés, a végrehajtó bizottság referátuma. valamint a vita sokoldalúan elemezte a gazdasági helyzetet és a további tennivalókat A Petőfi Népe olvasói Erdősi József elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának nyilatkozata alapján már megismerték a főbb célkitűzéseket és az elért eredményeket, bizonyos vonatkozásban a hibákat és a soron levő teendőket is. Az ismétlések elkerülése végett inkább csak a legfontosabb tényezőkre utalok. Talán azzal kezdhetném, hogy a korábban meghatározott célok irányában haladt a megye gazdasági fejlődése. Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés sok módszerbeli változást hozott, azonban a fő célkitűzések megvalósítását ez a körülmény nem akadályozta; eddigi tapasztalataink szerint inkább elősegíti. A korábbi tervadminisztrációs módszer helyébe lépő tervközgazdasági metódus olyan lehetőséget ad a megye termelőegységeit, ipari, mezőgazdasági üzemeit vezető kollektívák kezébe, hogy keressék és alkalmazzák munka közben a legcélirányosabb módszereket. Az elmúlt esztendő leglényegesebb vonásaként tehát a terv szerinti előrehaladást, az alkotó kezdeményezések kibontakozását és az új utak keresését jelölhetnénk meg. Ebben gyökerezik az a számokban is kifejezésre jutó fejlődés, amely az ipari termelés arányos növekedését a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek ütemes megvalósulását hozza magával. 1968-ban, az egy évvel korábban megjelölt főbb feladatokat összességében teljesítettük. A szocialista ipar termelési értéke 12—13 százalékkal nőtt a megyében és eléri a 9 milliárd forintot. A termelés alakulására általában a kiegyensúlyozottság volt a jellemző, annak ellenére, hogy bizonyos zavaró momentumokkal is meg kellett küzdeni. Ez az eredmény természetesen nem kizárólag a vállaltok jó munkájának köszönhető, hanem jelentős az új gazdasági szabályozók, termelői árrendezések és egyéb központi intézkedések hatása is. Megyénk jellegzetesen mezőgazdasági nagyközségeiben figyelemre méltó előrehaladást értünk el a foglalkoztatottság tekintetében is. A nagyközségek iparosítási programját a harmad'k ötéves tervben megjelölt ütemben teljesítettük. A célul tűzött háromezer főnyi létszámnövekedést messze túlhaladtuk. Mezőgazdasági termelésünket a kedvezőtlen időjárás, valamint a száj- és körömfájás erősen befolyásolta. Ennek ellenére a növénytermesztésben az átlagtermések kedvezőnek tekinthetők. A nagyüzem fölénye, a múlt év sajátos természeti adottságai közepette kétséget kizáróan igazolódott. A rossz időjárás hatását a csak nagyüzemben alkalmazható agrotechnikai, talajerő-visszapótlási lehetőségekkel, a helyesen megválasztott fajtákkal tudtuk ellensúlyozni. Az állattenyésztésben a gondok ellenére is örvendetes az előreha’adás. A szarvasmarha-létszám 7,9, a sertéslétszám pedig 14,4 százalékkal haladta meg az előző évit a gazdaságpolitikai ösztönzők hatására. A termelés fejlődésének legjellemzőbb vonása az árumennyiség növekedése, összességében a felvásárlás értéke 3.8 százalékkal haladja meg az 1967. évit. Az állami felvásárlás az elmúlt három év átlagában is tartja az évi 8 száza'ékos növekedést, amely megfelel a tervciklus átlagos előiránvzatának. A kedvezőtlen időjárás és az állatbetegségek hatása érződik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodási eredményeiben is. Ennek ellenére nincs okunk elegedet1 enségr'"., mert a szövetkezetek bruttó jövedelme mindegy 6 százalékkal növekedett, s a tagok szemé'yes bevétele is megközelítően azonos az előző évivel. Ezenbelül természetesen, a megye sajátos talajadottságainak megfelelően, jelentős eltérések vannak. Az összességében kedvezőnek ítélhető ipari és mezőgazdasági termelés következtében a lakossági készpénzforgalom 9,3 százalékkal nőtt. A vásárlóerő növekedése révén a megye kiskereskedelmi forgalma 6,2 százaikkal az országos átlagot meghaladó mértékben emelkedett és megközelíti az 5,3 milliárd forintot. Ügy vé'em, hogy az említett néhány adat mindenki szénára meggyőzően bizonvítja megyénk gazdasági életének dinamikus fejlődését, a lakosság életkörülményeinek kedvező változását. ( Hogyan alakul a megyében az Ipar termelékenysége. mennyire használták fel a munkaszervezésben és a műszaki fejlesztésben rejlő tartalékokat a jgj megye üzemeiben? _ A termelékenység alakulásával sajnos, összességéBeszélgetés Buda Gábor elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával ben sem lehetünk elégedettek. A szocialista iparban a termelékenység mintegy 3 százalékkal nőtt. A termelésnövekedésnek megközelítően egyharmadát adja üzemeinkben a termelékenység emelkedése. Ezt az ütemet nem tartjuk megfelelőnek annak ellenére, hogy több helyen objektív okok is közrejátszottak. Hadd említsek néhányat! Gazdaságpolitikai célkitűzéseinknek megfelelően törekedtünk például arra. hogy megyénkben az ipari foglalkoztatottságot tovább növeljük, ami nem eredményezhette azonnal a termelékenység javulását az üzemekbe beáramló sok szakképzetlen munkaerő miatt. Ez a műszaki színvonal gyorsabb fejlődését is gátolta azon túlmenően, hogy ipari üzemeink eszközellátottsága is sok kívánni valót hagy maga után. Az új mechanizmus még nem szo-ftotta eléggé üzemeinket a létszámtakarékosságra. Sőt a bérgazdálkodás bizonyos előírásai még ösztönöztek is újabb munkaerők felvételére. Emiatt több helyen laza a munka- szervezés, sok az élő munkatartalék, nem eléggé szervezett a gyártáselőkészítés. Ügy ítéljük meg, hogy a munkaintenzitást is javítani kell. Bár a termelékenység növelésének nem ez az elsődleges eleme, mégis az élő munkával való célszerűbb gazdálkodás vizsgálata kapcsán ezt is tanulmányozni kell. A műszáki fejlesztés általában beruházási igénnyel jár, bár nem mindenütt. A meglevő eszközök, gépek, racionálisabb hasznosítása, a célirányos átformálás, fel- szerszámozás, a munkafolyamatok elemzése sok tartalékot hozhat felszínre. Erre szolgáltattak példát a Kis- kunmajsai Drótfonatgyártó Vállalatnál, ahol a régi gépeket úgy alakították át, hogy jelentős termelékenységnövekedést értek el. A rövidített munkaidőre való áttérés a tervezettnél gyorsabb ütemű, ami ugyancsak visszahatott a termelékenység alakulására. A munkaidő rövidítését célkitűzéseink szerint zömében a termelékenység növelésével kellett volna ellensúlyozni. Sainos. az üzemek jórészében nem így történt; a termelés változatlan volumenét csak létszámnöveléssel tudták elérni. Az említettek alapján úgy látjuk, hogy a termelékenység növelése érdekében a munkaszervezés és a műszaki fejlesztés tartalékait sürgősen fel kell tárni ipari üzemeinknek. Ez annál is inkább indokolt, mert az új mechanizmus bevezetésével együttjáró várakozó ál'ásponton többségében túljutottunk és üzemeink vezetőinek törekedni kell a lehetőségek nagyobb mérvű kihasználására. P| Hogyan valósulnak meg a megyében a beruházáI sok. Az építőipar term"lési volumene képes-e fedezni az igényeket. Mire számíthatunk a lakásépítésnél? — Sajnos, megyénkben a beruházási piac nem feszültségmentes. Ez a jelenség nemcsak nálunk, hanem országosan is tapasztalható. Meeyénkben azonban még nehezebb a helyzet, mint másutt. Célkitűzéseinknek megfelelően új ipari üzemeket kell létesítenünk, a mezőgazdaság fejlesztése is, különösen az á'lattenyésztés tekintetében épületeket kíván. A megye kommunális, kulturá'is, eeészsé"ügyi előrehaladása is csak építési jellegű beruházásokkal oldható meg. A rossz épületellátottság szükségszerűvé teszi, hogy nagyarányú építkezésekhez kezdiünk. Ebből fakadóan azt mondhatjuk, a már elcsépelt kifejezésnek ható megállapítással: a megyében a legszűkebb keresztmetszet az építőipari kapacitás. Ez szabta m°g az inari és a mezőgazdasági termelés fejlesztését, de a kommuná’is. lakás-, egészségügyi stb. építkezések meggyorsítása is ettől függ. Az építőipar erőfeszítéseivel elégedettek lehetünk, mert a múlt évben 15 százalékkal nőtt a termelési érték és meghaladta az 1 5 milliárd forintot. Sajnos, még így is több mint 100 mil'ió forint értékű beruházás nem valósult meg kapacitáshiány miatt. Az elmondottakból fakad, hogy megvénk építőiparát továbbra is indokolt kiemelten fejleszteni. Az idén mintegy 1,7 milliárd forint összegű feladatot kell megoldani a megyénk építőiparának. Ez az igény azt kívánja, hogy a megye építőipari szervezetei termelésüket az országosan célul tűzött 6.7 százalékot túlhaladva, 10 százalék fe'ett növeljék. Ez természetesen nemcsak elhatározás dolga; ehhez a tárgyi és személyi feltételeket is meg kell teremteni. Most annak lehetőségeit kerestük, hogy alapot tudjunk teremteni a további előrehaladáshoz és az építőiparban jelentkező szűk keresztmetszet folyamatosan megszűnjék. y , Mindez a lakásépítés alakulására is döntő hatással van. Harmad'k ötéves tervünk. 13 és fél ezer lakás építését célzó előirányzatát időarányosan teljesítettük. 8200 lakást építettünk az elmúlt három év alatt, ebből több mint háromezer tavaly készült el. Reményeink szerint az idén és jövőre, tovább növeljük az átadásra kerülő lakások számát. Bízunk benne, hogy a harmadik ötéves tervben célul tűzött lakásszámot ha szerényen is. —, de túltel iesítjük. A lakásgondok további csökkentése érdekében a negyedik ötéves tervidőszakra lényegesen nagyobb ütemű építést kell előkészítenünk. Növelni szükséges az építőipari kapacitást is. Intézkedéseink alapján várhatjuk, hogy megyénkben is elérhető lesz a harmadik ötéves terv tényszámához viszonyítottan mintegy egyharmad- dal több lakás felépítése. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a tervezett építéstechnológiai változások mellett bizonyos építésszervezési formákat is teremtsünk és nagyközségeinkben lépjen előtérbe a többlakásos társasház építése, lakásépítő szövetkezetek szervezésével, a haladó technológiai formák kombinált alkalmazásával. I A megyében jelentős homokterületek és más típu|H sú gyenge termőképességű talajok vannak. A jobb mezőgazdasági hasznosításukra vonatkozó elképI zelések változtak-e a korábbi célkitűzéshez képest? — A korábbiakhoz képest nincs változás. A megyei vezetés hosszú távon határozta meg a fejlesztési célokat. A szőlő- és gyümölcstelepítés után most a rekonst- kerül előtérbe, hogy a folyamatosan kiöregedő szőlőterületek pótlása időben megtörténjék. Ennek előkészítése céljából alapos elemzéseket végeztünk. Az ér- dekeltek javaslatai, a vitákban elhangzott észrevételek alapján tettünk intézkedéseket és kértük a kormány- szervek megfelelő támogatását is. A szőlő és gyümcl-s mellett az erdőtelepítés jelentős tényezője a homok hasznosításának. Erre is vannak elképzelések és az arra hivatott szervek a már kialakult tervek szerint végzik munkájukat. Az a cél, hogy fö’eg a papírfa termelésével teremtsünk nyersanyagbázist, a remélhetőleg megyénkbe települő cellulózüzem részére. A homok- és más gyenge minőségű talajok hasznosítása egyébként alapos gazdasági elemzést is kíván. A beruházások megtérülése általában előzetes számítást követel, de az említett talajok hasznosítása különös figyelmet kíván ebből a szempontból. A kormány hitel- politikai elvei szelektív célkitűzéseinél fogva a jobb visszatérülést igazoló területeknek jelentenek előnyt. Természetesen egy esetben sem lehet öncélúan eljárni és a beruházások gyors visszatérülésével nem biztató területeket talajjavítási és egyéb beruházási szempontból közgazdasági számítások alapján kell rangsorolni. Megítélésem szerint nem lehet visszariadni attól sem, hogy bizonyos extenzív gazdálkodást továbbra is fenntartsunk ott, ahol a beruházások megtérülése más módon nem oldható meg. I A megyei pártvezetés véleménye szerint mennyiben érvényesül az a szemlélet és gyakorlat, amely a mezőgazdaságot és élelmiszeripart vertikális egységnek tekinti? Megvalósul-e az az elv a gyakorlatban, hogy az élelmiszergazdaság a termelő, feldolgozó és értékesítő folyamatok egysége? — E területen az együttműködésre való törekvés eléggé általános, bár ennek feltételei szerintem rv-m egyformán adottak. A korábbi kiélezettség — a szerve zeti változások és gazdaságpolitikai intézkedések hatásaként — úgy érzem enyhült. Az éles határvonalak, szegletességek feloldódtak, lecsiszolódtak. Vitathatalan, hogy ez így helyes, hiszen a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar korábbi merev szétválasztása ma már nem nagyon tartható és indokolatlan is lenne. Árrendezésünk azonban még mindig sok elavult tendenciát cipel. Ez az új irányítási rendszer adta lehetőségekkel nagyrészt feloldható. Csak a kölcsönös előnyök alapján, az érdekkülönbségek feloldásával lehet előrelépni és nem valamiféle hatalmi szóval. A különböző csoportérdekek összehango'á- sa révén a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vertikális egysége folyamatosan megteremthető és kívánatos is. Az élelmiszergazdaság termelő, feldolgozó és értékesítő folyamatainak egységesítésére megyénkben is már több jó kezdeményezés született. Szerintem ezek tovább- fejlesztésvel számolhatunk. Fő kérdésnek tekintem, hogy a folyamatban résztvevők a kölcsönösség alapján, az anyagi érdekeltség tervszerű meghatározásával keressék az együttműködés lehetőségét. A már működő ilyen társulások, de a további kooperációs törekvések is azt igazolják, hogy az érdekeltek hosszabb-rövidebb vita után megtalálják a közös platformot tevékenységükhöz. Fontos, hogy eljussanak az érdekeltek arra a szintre a gondolkodásban, amely a bizalmatlanságot feloldja. I Buda elvtárs elnöke a megyei pártbizottság mellett működő gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottságnak. Mi a feladata ennek a bizottságnak, és milyen elképzelések vannak az idei esztendőre? — A gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottság feladatai még nem tisztázódtak egyértelműen, most folyik az előkészítés, a célkitűzések kidolgozása. Célunk, az hogy megyénk gazdasági és szövetkezetpolitikai problémái olyan szakértőkből álló bizottság által kerül terek feldolgozásra és megvitatásra, akik felkészültségük és helyzetük révén a legjobb megoldást képesek javasolni a megyei pártvezetés részére. Elképzeléseink szerint például a közeljövőben megvitatjuk a nemrég megjelent egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetekről szóló kormányrendelet megyei végrehajtásával kapcsolatos eondokat és ennek során felvető- I dő egyes szervezeti kérdéseket. Kereskedő Sándor
