Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-16 / 12. szám
1 oldal W. csftffirCőf A tucatember kritikája Meg jegyzések Riesman A magányos tömeg című könyvéhez Lélekbúvárok, szociológusok — haladóak és reakciósak — már a múlt sáftzad végén riadtan figyeltek fel arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok társadalmi életében fokozatosan halványodik az egyéniség kultusza. Ortega y Gasset, az éppenséggel nem a legprogresszívebb irányzatot képviselő spanyol kultúrfilozófus megfigyeléseit így foglalta ösz- sze: Az USA-ban illetlenség számba megy, ha valaki más, mint a többi. A magyarázat akkoriban kézenfekvőnek látszott: A történelemnek még le nem ülepedett, frissen kavargó társadalma az amerikai, azzal a kétségkívüli hátránynyal az európaival szemben, hogy nem rendelkezik a sok évezredes szellemi poggyászt nemzedékről nemzedékre átörökítő kultúra-hordozó réteggel. Akik Amerikában kiemelkedően nagy eredményt érnek el — szellemi és tudományos téren — csaknem valamennyien Európából származnak. Több mint hat évtized múltán a helyzet megítélése korántsem ilyen egyértelmű, s századunk történelmét ismerve jól sejtjük, miért. Tény azonban, hogy az amerikai magasan szervezett ipari és fogyasztási társadalomban az ember „eltömegesedésének” folyamata elmélyült, szinte totálissá vált. Ügy mondhatnánk, az egyes ember is képes „tömegként” viselkedni; a7iaz előre kiszámíthatatlanul, híjával mindenféle egyéni felelősségvállalásnak. Ezúttal maradjunk a szélsőséges példáknál: ilyen értelemben viselkedik tömegként az a katona, aki lángszóróval gyújt fel védtelen falvakat a dzsungelben, illetve az az orgyilkos, aki távcsöves puskát emel olyan emberekre — egyéniségekre! — akik éppen a válságos időkben képesek a tucatemberek tucatérdekei fölé emelkedni. • Szociológiai tanulmánynak igen ritkán adatik meg, hogy világsikert arasson. Az ilyen kivételek közé tartozik David Ries- mannak, a 40-es évek végén írt A magányos tömeg című munkája, amely hozzánk aa iáén, pár hónapja, tehát csaknem két évtizedes késéssel jutott el. A neves szociológus lényegében azt boncolgatja, hogy az amerikai átlagpolgár miként veszíti el egyéniségét, s alkalmazkodik a kon- formizált csoportok normáihoz. A könyv sikeréhez nem kismértékben az is hozzájárult, hogy a megírása óta eltelt időszak nemcsak, hogy igazolta Riesman aggodalmait, de még jócskán túl is tett azokon. A szerző az embereket a társadalmi környezetükhöz való viszonyuk alapján történetileg három kategóriába sorolja, ezek szerint ho'szú időn át a tradíciók által irányított embertípus az uralkodó, ezt követi a belülről irányított típus, majd a legújabb időszakban megjelenik, s rohamosan átveszi vezető szerepét a kívülről irányított emberfajta Riesman persze nem marxista, hanem polgári szociológus, kategorizálása sem osztályszempontú, hanem individuál-pszichológiai. De, éppen a pengeéles logikával végigvitt kövekeztetéseinek köszönhetően, nem kerülheti meg a tényt, miszerint a lélektani adottságok zömét is a társadalmi körülmények határozzák meg. „Az agyonnevelt gyermek”, „A siker magányossága”, „A szexualitás — az utolsó kaland”, „A menekülés útjai bezárulnak” — e belső címek is (s hány ilyen van a könyvben!) sivár, kietlen világot sejtetnek. A kívülről irányított ember a magánytól fél a legjobban, mert számára ez egyet jelent a kudarccal. Hogy ezt elkerülje, igyekszik másokhoz hasonlóvá válni. így alakulnak ki a komiorm-csoportok, amelyek azonban — a belső összetartó erő, azaz a közös, emberihez illő célok híján — nem igazi közösségek. A nyájakba tömörült emberek, biztonságos, rizikómentes életre törekednek, de ezért nagy árral: egyéniségükkel fizetnek. — Eluralkodik a statisztikai átlagosságra való törekvés, s a társadalom ezt segíti elő a hírközlő, a tömegkommunikációs eszközökkel. • „A termelő tolja, a fogyasztó húzza a gazdaság szekerét” — Riesman szerint ez a jelenlegi amerikai életstruktúra lényege. Hozzátéve, hogy egyre inkább a fogyasztás szempontjai játszók a döntő szerepet. Ezek uralkodnak el, válliak meghatározóvá munkában, az érvényesülésben, a politikában, a szerelemben, a szórakozásban, sőt a különféle hob- by-kban is. Am a kívülről vezérelt ember ebben is a csoportnormákhoz kíván igazodni — nem kíván túl sokat fogyasztani, nehogy mások irigységét felkeltse, de túl keveset sem, nehogy neki kelljen másokait irigyelnie. A folyamat vázlata ez; a hasonlóvá válás végett az ember felölti maszkját, később azonosul vele; szerepét őszintén játsza, de maszkja alatt elmagányo- sodik. A horizont a praktikus, mindennapi célok elérésére szűkül le, s a gépi civilizáció pokoli malmában őrlődik a magányos tömeg. • Individualitás vagy eltömegesedés? — Riesman logikáját követve végül is így vetődik fel a kérdés. Senki nem élhet Robinson módjára, valamiképp alkalmazkodni kell a társadalmi normákhoz. A szerző megpróbálkozik az egyetlen lehetséges alternatíva megválasztásával, az emberi autonómia megszerzésével. Szerinte autonóm az az ember, aki képes arra, hogy társadalma viselkedési előírásait teljesítse, de szabadon választhat, hogy ezeket követi-e, vagy sem. Ez igen szépen hangzik, de Riesman adós marad annak kifejtésével, hogy a kívülről irányított ember hogyan juthat el erre a fokra — az amerikai társadalom jelen körülményei között. Polgári alapállásból lehetetlen is választ adni, ez igaz. A könyvet, végigolvasván, kétkedéssel és szorongással tesszük le, s nem is csak amiatt, hogy az amerikai életforma egyáltalán lehetővé teszi-e a választást, hanem inkább ama gyanú miatt, hogy ez a társadalom már a választásra való hajlamot is kiölte emberi egyedeiből. (Ha a választás szót a szűkebb, köznapibb értelemben fogjuk fel, gyanúnk igazolását láthattuk a legutóbbi amerikai elnökválasztás ese' ménysorozatában.) Túlságosan kényelmes dolog volna Riesman fejtegetéseit egyetlen kéz- legyintéssel elintézni mondván, a szocialista társadalmi berendezkedés nem kedvez a kívülről irányított ember kialakulásának. Ne feledjük: nálunk is van gépi civilizáció, pillanatnyilag erősödőben van a fogyasztás kultusza, a tömegízléssel nálunk is manipulál a tévé meg a rádió, „áldásos” slágerfesztiváljai, s hasonló műsorai révén, s nálunk is szép számmal élnek emberek, akik helyzetük jobbrafor- dulását az öttalálatos lottószelvénytől várják. Ám elkerülhetjük az „arcnéí- külivé” válás veszélyét, ha nemcsak a köznapi, a többkevesebb pénzért megszerezhető, de az ezeken túlmutató magasabb rendű, közösségibb célok elérésére törekszünk, önbecsülésünknek is rangot adunk azzal, hogy nemcsak a közönséges, vegetatív örömök élvezésére tartjuk magunkat alkalmasnak. Az ember csak más emberekkel együtt képes az alkotásra — a legemberibb tevékenységre. Egyéniségünket tehát a közösségi keretek között bontakoztathatjuk ki igazán, s egyúttal így válhatunk szociális lényekké is. Ezt a folyamatot segíti elő szocialista társadalmunk, s kívánja mindinkább erősíteni, ennek ki- teljesedésére ad lehetőséget — de nem várhatjuk, hogy automatikusan belénk plántálja az egyéni szabadság termő és termékenyítő virágát. Ez utóbbira a hajlamot, a naponkénti törekvést önmagunknak kell kifejleszteni, olykor nem is kevés küzdelemmel. Hatvani Dániel Exportkilátásaink 1969-ben A külkereskedelemben jártas szakemberek egybehangzó véleménye: köny- nyebb értékelni egy mögöttünk levő időszak kereskedelmi tapasztalatait mint prognózist készíteni a következő egy évre. Ám az is igaz, hogy ilyen előre mutató számvetések nélkül nem lehet helyesen irányítani a külkereskedelmi tevékenységet s ezek a számítások nélkülözhetetlenek a hazai termelés és az export összehangolásában. Ismeretes, hogy hazánk mezőgazdasági termelvé- nyeinek egyrészt jó piacai a KGST-hez tartozó országok, másrészt többféle termékünket kedvezően el tudjuk adni európai tőkés országokban, is. Az előrejelzés elkészítésekor a sokféle tényező közül leginkább figyelemre méltó, hogy az egyes termékeknek jelenleg milyen a helyzetük a világpiacon. 1968 utolsó negyedévéről a következő képet kaphatjuk: Európa-szerte jó termés volt olajos magvakból és így a növényi olajok és zsírok piacán bőséges a kínálat, viszont a kereslet eléggé mérsékelt és az árak — kisebb ingadozásoktól eltekintve — az előző évinél alacsonyabbak. A csak ipari célokra használt olajos magvak és növényi olajok piacán az előbbivel ellentétes a tendencia Ugyanis csaknem mindenütt igen kevés termést adott például a lenmag Ezért nagy a kereslet és az árak is emelkednek. A cukor világpiaci ára a legutóbbi néhány évben rohamosan esett; változatlanul elég nagy készleteket kínálnak eladásra. Ezért tovább erősödött az a tendencia, hogy már répacukrot egyáltalán nem. vagy csak nagyon mérsékelt mennyiségben lehet gazdaságosan exportálni. Hazánk mezőgazdasági exportjában jelentős tétellel szerepelnek a különféle primőrzöldségfélék és egyes gyümölcsök, különösen a bogyósgyümőlcsűek. 1968- ban ezekből sikeres exportot bonyolítotttunk le. Természetesen az ennyire idényjellegű cikkek esetében sokat számít az európai országokban a szezon idején levő pillanatnyi helyzet. Tehát nehéz a lehetőségeket pontosan kalkulálni. De több év tapasztalata alapján bizonyosnak látszik, hogy 1969-ben is számolhatunk a meggy, a málna, a keménynusú cseresznye, a ribizke és a kajszibarack kedvező exportjára. Vágómarhaexportunk 1968- ban néhány kritikus időszakkal küzdött. De végül- is az ingadozások kiegészítették egymást és lényegesen több marhahúst adtunk el külföldi piacokon, mint a megelőző években. Az év utolsó részében azt figyelhettük meg, hogy a vágómarha termelése növekvő, az exportkínálat, valamint az importkereslet változatlan, viszont az árak kissé növekvőek. A helyzetet tehát úgy értékelhetjük, hogy 1969-ben előreláthatóan ugyanolyan lehetőségeink és gondjaink lesznek, mint voltak 1968-ban. A vágósertések termelése is növekvő, de a kínálat és a kereslet változatlan. A legutóbbi hetekben a nyugat-európai piacokon kisebb áremelkedés kezdődött, de ez feltehetően csak szezonális jellegű Nagy termelés és kínálat jellemzi a vágottba- romfi-piacot Ám a legutóbbi hetekben a Német Szövetségi Köztársaság piacain fokozódott a megélénkülés, s így az importkereslet kissé növekvő, Az árak azonban változatlanok. Kivétel a fiatal csirke és a levestyúk, amelyek ára kissé emelkedett Végeredményben: számottevő javulásra nem számolhatunk a vágott baromfiak piacált Viszont kedvezően javíthatunk lehetőségeinken az ízlésekhez igazodó és korszerű, tetszetős csomagolású konyhakész árufélék piacra dobásával. Élénkülő érdeklődés tapasztalható különféle piacokon az extraminőségű tartósított élelmiszerek; hús- és gyümölcskonzer- vek, valamint különféle zöldségkészítmények iránt. Ilyen vonatkozásban tehát lehetőségeink úgy javulnak, ha a jó minőségű mezőgazdasági termék alapanyagából feldolgozó iparunk egyre nagyobb választékkal kínál készterméket Változatlanul keresett cikk a nemzetközi piacokon a jó zamatú. teljesen hibátlan, czép színeződésű és Jól eltartott magyar jonatánalma. Megvalósuló hűtőtáróló építési programunk alapján arra következtethetünk, hogy külföldi piacainkat tartani tudjuk, sőt a tél végi és kora tavaszi megjelenéssel az eddiginél előnyösebben értékesíthetjük az almát. H. U. Vízzel és tornával Bár jelentős betegforgalmat bonyolít le, mégis azok közüt akik nem szorulnak itt gyógykezelésre, vajmi kevesen tudják, hogy Kecskeméten a megyei rendelőintézeten belül úgynevezett hydro- és fizikoterápiás részleg is működik. A titokzatosan hangzó szakmai elnevezés mögött a mozgásszervi betegek, illetve a baleseti sérültek utókezelését szolgáló vízgyógyászat, masszázs, iszappakolás, gyógytorna és még sok más, a szervezet megJÉjféli látogatók De hamarosan ős»- akkor most mi lesz? szeszedtem magam — Az őszes bajuszú és szemrevételez- mintha összegör- tem, vajon mi min- nyedt volna egy Az asszony átvit- tűnt, mintha vaká- dent akarnak el- pillanatra, te a gyereket a dóra indulnának. vinni. Alázatos sí- — Önök tudják, nagymamához. Jó- Földbegyökerezett ránkozásba kezd- uraim, magam csak való- lábbal álltam az aj- tem. — Mi a vélemémikor éjfél után tóban. Amikor vé- —■ De uraim! nyed, Billy, most az vetődtem haza. Be- gill is észrevették. Tönkretesznek en- egyszer még futni vacsoráztam, talán az egyikük, az őszes gem és a családo- hagyjuk? túlzottan is jól, és bajszú, ellenséges mat is. a Billy nevezetű rózsás hangulatban, hangon rámszólt: — ügy értsük, férfiú, a szemüvedúdolva próbáltam — Mit akar? hogy maga havi fi- get viselő fiatalabbeilleszteni a kul- — Ez őrület! —< zetésből él? — kér- biztató szemhucsot a zárba. feleltem én. — Hi- dezte a fiatalabbik nyoritással kihúzott Az előszobában szén ez az én laká- szemüveges, össze- egy nyomtatott űrégett a villany. Az som. Nem gondol- hajtogatva felesé- lapot a zsebéből, átaz átkozott szóra- ják, hogy itt téve- gem télikabátját. adta nekem és azt kozottságf’ — gon- dés történt? — Természetesen, mondta: doltam, miközben - Szó sincs róla. - De a biztosító _ Menjen és Teq. benyitottam, pedig Maga jött haza túl busás kártérítést fi- j azonnal biztosít. ezúttal nem a szó- korán... zet majd, nem igaz? $a be magáL Leg_ rakozottságomon — Igaz, igaz, de- — eroskodott az múlt a dolog. hát Lili le akart fe- őszes bajszú. PerKét idegen férfi küdni és kidobta a sze, lehet, hogy a tanyázott a lakás- társaságot... Meg- bajusz ban. Kiráncigálták kérdezhetném, mit volt. az összes fiókot és művelnek? — Nekem ninüzleti modorban — Ejnye, de ne- csen betörés elleni társalogtak, miköz- héz a felfogása biztosításom, ben a padlón nyit- apuskám... * Micsoda? Nincs telt el, s én még va fekvő bőröndök- — Űristen! — ki- biztosítása? Még most sem értem a be rakosgattak áltottam és valószí- ilyen nagyfokú gon- dolgot, egyet, s mást. Ügy nűleg elsápadtam, datlanságot! Hát Jan Huszeza közelebb már nem leszünk ilyen meg___ értőek!... Gyere r agasz Johnny, menjünk egy házzal arrébb. És elmentek. Azóta két hónap bomlott funkcióinak helyreállítására irányuló eljárás rejlik Sajnos, jóval több azoknak a száma, akik fürdőkórházi ápolásra szorulnának, mint amennyi beutaló rendelkezésre áll. Éppen azok számára előnyös és áldásos az említett részleg, akiknek nem jutott kórházi beutaló, de egészségük helyreállítására mindent elkövetnek. Tudjuk hogy sokszor megyénk távoli részeiről kénytelenek a betegek a pár perces kezelés végett ismételten beutazgatni. De megéri. Még mindig jobb az ilyen törődést, kényelmetlenséget elviselni, mint tétlenül várni a gyógyulást, nélkülözni a szakszerű ápolást, s vállalni nem egyszer hosszadalmas, vagy esetleg a meglevőnél is súlyosabb betegséget. Tavaly a fürdőgyógyászaton átlag 4 ezer, a fizikoterápián 7 ezer beteg részesült havonta kezelésben. Nemrégiben súlyfürdőt is létesítettek, amely egyidejűleg három beteg ellátását teszi lehetővé. A kezelés után a fektetőben 25-en, 30-an pihenhetnek egyszerre, s e célra hozzávetőleg egy óra áll rendelkezésre. Hatékony együttműködés tapasztalható a szakorvosok között a betegek érdekében. Így a sebészeti balesetek négyhetenkénti ellenőrzést végző bizottságban helyet kapott a reu- matológus szakorvos is. Szükség esetén tehát, ha jónak látja, nyomban intézkedhet a balesetet szenvedett fürdőbe, vagy gyógytornára utalása iránt. J. T.
