Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-16 / 12. szám
»». Január 1«, esfltSrtSk 8. oldal NAPKÖZBEN Üj iskola — új félév A tisztelet kölcsönösen kötelező A megye egyik kisközségének vb-titkára mesélte el a múltkoriban — szemmel láthatóan jóérzésseel — milyen kedvező tapasztalatokkal rendelkezik az ügyfelek változását illetően. Valamikor, körülbelül tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokszor szinte fájt — magyarázta —, amikor meglett korú emberek, a múltból örökölt alázatossággal, bátortalanul léptek be az irodámba ügyes-bajos dolguk intézése céljából. Akadt közöttük olyan idős bácsika, aki reszkető kézzel a földre akarta tenni kucsmáját és még a legszí- vélyesebb biztatásra sem volt hajlandó a fogasra akasztani. Ma pedig? Szinte eltűntek ezek a gátlások ! Az emberek megtanulták, tudják, hogy a tanács az övék, ők választották, érettük való. Magabiztosan, bizalommal térnek be ide. Jogosan mondhatja erről a tapasztalatról bárki is, hogy így természetes. Mert csakugyan az. És általános mégha akadnak is kivételek. A kecskeméti járás egyik községének tanácselnökével való beszélgetésem során több erre utaló példa került szóba S ha az első pillanatban ellentmondásosnak is tűnik — pozitív kicsengéssel. — Amikor 1945-ben előljár ósági írnokként megkezdtem a közigazgatási pályafutásomat, emlékezetem szerint nem fordult elő hogy valaki ápolatlan külsővel, borostásan, ne a leg- jobbik ruhájában kopogtatott volna a hivatalba Ma pedig? Bizony előfordul Még az is — bortermő vidék a miénk —, hogy szeszesen állít be némely ügyfelünk. Mert a jogait jobban megtanulta, mint például az ügyét intéző köz- alkalmazott iránti tisztelet kötelességét S mit tehetünk ez ellen? Nevelünk. Tapasztalásból mondom, nem annyira nehéz, mint amennyire hálás feladat —, sorolta a tanácselnök és példákkal bizonyított. íme, közülük S. Gábor esete: Szőlősgazdánál — tszcs- tagnál — volt alkalmi munkás. Bére nagyobbik részét borban kapta, azaz fogyasztotta eL Egyik alkalommal bement a tanácselnökhöz valamilyen ügyben. Toprongyosan, hetes szakállal, borgőzösen. A mi elnökünk pedig cseppet sem haragosan, de határozottan megkérdezte: — Tessék mondani bátyám, kocsmáros legénynek tetszik engem nézni? Szeretném, ha megjegyezné: nem vagyok az, és nem mérek féldeciket! Ebben a házban községünk minden lakosának kijár a tisztelet. De ugye, megérti, annyi megbecsülés ezt a házat is megilleti, hogy legalább megmosakodjék, mielőtt ide indul? Ez az ötven év körüli ember éppen ottlétemkor kopogtatott az elnökhöz ismét. Kimosakodva, fehér ingben, szépen felöltözve. Állandó munkára való elhelyezkedéséhez kérte a segítséget. Miközben kezet- fogtak és tárgyaltak egymással, csak úgy ragyogott az elnök arca. Szinte leolvasható volt róla az afeletti öröme, hogy S. Gábor megértette: a tiszteletadás kölcsönösen kötelező. P. L A hartai új iskolában a félév eredményei latolgatjuk Müller Ferenc igazgatóval. Nem lehet mondani, hogy az igazgató elégedett a 3,2-es félévi eredménnyel — a tavalyi hasonló időszak átlagának felel meg —, hiszen az iskola körülményei tavaly óta sok tekintetben javultak. Ám az idén nehezebb a pedagógusok dolga. Egyrészt az iskola körzetesítése okozta, másrészt a nyugdíjazások, az 50 tagú tantestületben 16 új nevelő — köztük 8 kezdő — foglal helyet. A nevelőtestület egy-, harmad részének tehát előbb meg kellett ismerkedni a pedagógustársaikkal és a tanulókkal. A kiegészült nevel® kollektíva megállta a helyét és igyekezett megküzdeni a más oldalról jelentkező nehézségekkel. — A körzetesítés utáni második esztendő kezdődött el nálunk szeptemberben — tájékoztat az igeizgató —, de tulajdonképpen a mostani tanévben fejeződött be teljesen. Tanulóink hét területi egységről járnak be iskolánkba: Harta belterületéről, Dunatetét- lenről. Állampusztáról, Nagykékesről, Bojárról, Miklapusztáról és a solti tanyákról (a kiseolti iskolához tartozó felsőtagozatos tanulók). A legmesszebb fekvő területeken lakó tanulókat az ötvenszemélyes hétközi otthonban helyeztük el. Mégegyszer az iskola félévi eredményéről. Tulajdonképpen nem lett volna semmi baj, ha a körzetesítés által bekerült felsőtagozatos tanulók valamennyien tanultak volna orosz nyelvet. Csakhogy sok olyan tanuló került nem is elsőévesként a felső tagozatba, aki nem tanult oroszt és most utólag kell megalapoznia a nyelvtanulását. Hogy ezt könnyeboen elérjék, létrehozták az orosz- nyelvi szakkört, amely jóformán kizárólag a körze- tesített tanulókkal foglalta). 7!TÍfk~, A 745 tanuló oktatása öt helyen történik a községben, az új épületen kívül még négy régebbi iskola- épületben, ahol a munka nem mindig olyan egyszerű, mint a központi iskolában. Mégis: az egyes tantárgyak átlagával — ha szabad ezt mondani —, a körülményekhez képes elégedettek lehetnek a pedagógusok. Tornatermet nem építettek az új iskolához, a testnevelési órákat a művelődési otthon betonpadlós nagytermében tartják, továbbá az iskolaudvaron, mégis a testnevelési átlag- eredmény 3,8. Írás—fogalmazás 3,4, nyelvtan, kémia: 3,3. A magyar nyelvből és történelemből kicsit javítani kell, mert a mindkét tantárgyból elért 3-as átlag nem kielégítő. A matematikai átlag az 1—8. osztályokban egyaránt 3,2, ami nem valami fényes eredmény ugyan, de tekintetbe véve a bekörzetesített tanulók gyengébb tudását, ugyancsak indokolt A kezdő pedagógusok fölkészültsége felől kérdezem Müller Ferenc igazgatót A megyei könyvbarát bizottság szerdán ülést tartott és megtárgyalta a mezőgazdasági szakirodalom hónapjának megyei programját Valamennyi járásban szorgalmasan készülnek, hogy méltóképpen az érdeklődés homlokterébe állítsák azokat a szakkönyveket és folyóiratokat amelyek segítenek a mezőgazdasági termelés fokozásában. Fenyvessiné Góhér Anna, a megyei könyvtár igazgatója adott tájékoztatást az előkészületekről, majd Ko- pa Dénes mezőgazdasági mérnök, a megyei könyvtár tudományos munkatársa ismertette a bizottság tagjaival a jelentősebb me— őszintén meg kell mondani: örvendetes, hogy a főiskolák jól felkészült, a tanítást és nevelést hivatásuknak tekintő pedagógusokat bocsátanak ki. A mi tantestületünk mind a nyolc kezdő kartársat nyereségnek tekinti. Természetesen az idősebb kollégák minden segítséget megadnak nekik. A hétközi otthonnal kap. csolatban arra terelődik a szó: hogyan fogadták a szülők a körzetesítést. — Hellyel-közzel előfordul még, hogy a szülő abból a szempontból teszi mérlegre az iskola ügyét, hogy a gyermek odahaza a tanyán mennyit segíthet szüleinek. De ez a szemlélet már eltűnőben van. Még egy kérdés: a naponta beutazó gyermekek közlekedési problémáiról is szeretnénk hallani. — Az AKÖV igyekszik valamennyi igényünket kielégítem. Ha valamilyen intézkedést tervez a vállalat, előbb megkérdez bennünket. A tanulók utazásával kapcsolatban semmiféle panasz, kifogás nincs. Jó ezt hallani! Balogh József gyei rendezvényeket. Kiskunhalason és Kecelen baromfitenyésztés! ankét, Hercegszántón, Fülöpszállá- son, Izsákon és Szánkon gyümölcstermesztési tanácskozás, Szabadszálláson szőlőtermesztési, Dunave- csén növénytermesztési és Kiskunmajsán közgazdasági ankétot tartanak országos hírű tudósok, szakemberek részvételével. Elhatározta a megyei könyvbarát bizottság, hogy az ünnepélyes megyei megnyitót február 1-én, szombaton a mélykúti moziban rendezik meg. Az ünnepi beszédet dr. Glied Károly, a megyei tanács vb-elnök- helyettese tartja. Ülést tartott a könyvtarát bizottság 103. Így teltek-múltak a lassú éjszakai órák. De reggel felé, bármilyen férfiasán tartotta magát is a fiú, fejében minden összezavarodott: a csillagok, Angyal borzalmas szája, a tűz lángja, a medve pofája, a kutyák csaholása és a napfényben szikrázó hó. Elaludt. S ekkor Angyal lassan előrenyújt'''.ta kékeres karját. Ujjai kitapogatták a fegyver csövét, a puska nesztelenül kicsúszott a fiú elemyedő kezéből, s a következő pillanatban Angyal felugrott és egy ággal végigsuhintva Pétyán, elkiáltotta magát: — No, ébredj, taknyos! Pétya felugrott és tekintete megakadt a feketén ásító puskacsövön, amelyet Angyal szorongatott a kezében. — Tuj, Káva, fogjátok meg! — kiáltotta el magát Pétya idegenül csengő hangján. A két kutya a banditára vetette magát. Abban a pillanatban lövés dörrent és Káva — Ferdeszájú első áldozata — panaszosan vinnyogva felbukfencezett. Eltalálta. Tuj a sötétbe ugrott és tehetetlen dühében felvonított. — A második golyó a tiéd, taknyos! Egy szó és a másvilágra küldelek ... Csináld meg a tüzet, de élénken! Pályának a tehetetlen dühtől még a könnyei is kicsordultak. A legjobban saját magára volt mérges. Ügy kell neked, te mamlasz, megbízol az első emberben, aki utadba akad! S ekkor eszébe villant: zsebében van a revolvere! Szíve veszett kalapálásba kezdett! Most aztán jogában van agyonlőni a gazembert! De a zsebe üres volt. A pisztoly kiesett belőle és valahol a hóban hever. Pétya visszatért a tűzhöz. Angyal a holmijai között kotorászott Elemózsia, töltények, ruhanemű — mind ott hevert a havon. — No, taknyos, vetkőzz csak le! Vetkőzz le, azt mondtam! Vesd le a bekecsedet fordítsd ki a zsebeidet mnidjárt meglátjuk, milyen vadász is vagy... Beletúrt foglyának a zsebeibe, kirángatta a papírba csomagolt ércdarabokat amelyeket Uszkov dugott a fiú zsebébe. Kibontotta a csomagokat és füttyentett: tenyerén három csillogó kő feküdt és egy kisebb aranyrög. Beleharapott a sárgás fémbe könnyen mé- lyedtek bele fogai, mint az ólomba. Arany ... Íme, itt a várvavárt lelet! Gazdagság, szabadság, és nyugodt élet külföldön! — Honnan ez az arany? — Onnan... — Pétya tétován mutatott valamerre. Még nem gondolt ki semmit, ami ha kicsit is. de meggyőzően hangzana. — Ide figyelj, taknyos. Játsszunk tiszta lapokkal. Én f’erdeszájú Angyal vagyok. Nekem szükségem van az aranyadra és meg is szerzem magamnak, ha Beiratkozás a könyvtárba Az új év első heteiben az olvasók szinte ellepik a könyvtárakat, hogy a tagsággal járó jogaikat megújítsák. Kalocsán kora délelőtt, a máskor csendes órákban is találtunk beiratkozókat. Lázár Sándor (jobbról) az alapítás óta tagja a könyvtárnak, s mint nyugdíjas legszívesebben ilyenkor néz be. Mellette Takács László ipari tanuló, aki vidéki lévén az iskolakezdésig többnyire itt tölti az időt. A kalocsai nemcsak az egyik legszebb, hanem az egyik legolvasottabb könyvtár is. A lakosság 25 százaléka beiratkozott olvasó, s ezzel a város a nyolcadik helyen áll az országban. A könyvtár barátságos, meleg termei nappal, este mindig mozgalmasak. A könyveken kívül a gyerekeket számtalan társasjáték várja, a felnőtteket pedig a klub gyakori programja. Évente 70 előadás hangzik itt el, három előadássorozat és négy szabadegyetem tartja érdeklődéssel kísért foglalkozásait a könyvtár nagytermében. Csacsifogat Nagy plakátok adják hírül a kalocsai kirakatokban, hogy január 17-én bemutatják Fé* nyes Szabolcs Csacsifogat című operettjét a művelődési házban. Kik? Talán műkedvelők? Nem. Hiszen a szereposztásban olyan név áll első helyen, mint Pethes Ferenc érdemes művész. Nem helybeliekről van szó tehát, amit azzal is tudtunkra ad a plakát, hogy rányomtatták: Vendégjáték. De miféle vendégjáték? Ta* Ián valamelyik fővárosi szín. ház vendégjátéka? Az Állami Déryné Színházé? Vagy ŐRI- műsor? A plakáton semmi sem utal a „vállalkozóra”. Valaki azt mondta nekem* hogy hát hiszen ott van a címben. Ne hallgassunk a csúfolódóra. De máskor csakugyan ki kellene írni, hogy ki a vállalkozás gazdája, mert azért ettől elég sok függ ugyebár. Még akkor is, ha tudjuk, hogy kik a szereplők. M. L. a beledet kell kitaposnom, akkor is. Mondj el min- dent... Ki vagy? — Egy expedíció tagja. Végigmentünk a völgyön, aranylelőhelyeket _ kerestünk. A csapat száz kilométernyire ide eltévedt. Engem elküldték a tröszthöz, hogy hírt vigyek róluk. — Hol találtátok az aranyat? — Ott... Amott annál a hegynél, ah® a folyó var. — A partján? — Közvetlenül a partján. A folyó elkanyarodik, hát azon a helyen bukkantunk rá. Van belőle ott sok, mindnyájuknak jut belőle... — Igen? Majd meglátjuk. Hát ezek a drágakövek? — A kövek? ... Megtetszettek és zsebrevágtam őket. — Hol találtad? — A parton. De hisz ezek egyszerű üvegdarabok ... Angyal fölényesen felnevetett. — Üvegáarabok? Rendben van, majd megvizsgáljuk. Most pedig nyomás hozzánk. A fiúk még megtapogatnak. A banditák, akiket kissé megijesztett főnökük hosz- szas távolléte, megnyugodtak, amint megpillantották egy fiú társaságában. Az egyik bandita. Knis, félszemét behunyva sokáig vizsgálta Pétyát. Aztán odament hozzá. Nyilván megtetszett neki Pétya sapkája, mert lekapta a fiú fejéről, a saját fejébe csapta, Pétyának meg odahajította a sajátját, amely nagyon silány állapotban volt. — Nézd csak, pont jó fám! Neked meg jó lesz ez, öcsikém. Pétyának eszébe jutott a levél, amely be volt varr- va a sapkába. De hogyan vegye ki belőle? A banditák még kacagtak Knis mutatványán, amikor a vörös, vézna legény, akit társai Lenykának hívtak egy ügyes mozdulattal lerúgta lábáról elrongyolódott lábbelijét és még fürgébben megszaoadította Pétya lábát a csizmáktól. — Ez ztán a príma csiz- ba! — mondta Lenyka. — És pont jó nekem! Fogd az enyémet, ‘aknyos, jő puha. Neked mindegy, úgy sem mehetsz messzire! (Folytatjuk)
