Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-15 / 11. szám
1 oldal 1969. Január IS, «erd» ISO óvodai hely — Új egénsségügyi létesítmények 19 millió forint értékű társadalmi munka A kecskeméti járás fejlesztésének mérlegéből Türelmesen, de bizakodva Aranyozott fogú juhok Szokatlan jelenségre figyeltek fel Bulgáriában. A múlt év őszén egy elhovói család birkafejeket vásárolt, ami Bulgáriában kedvelt eledel. Amikor főzni kezdték a birkafejeket, észrevették, hogy az egyiknek a fogai aranyosan fénylenek. Másnap bevitték a birkafejet az etnográfiai múzeumba, ahol megállapították, hogy a fogakon aranybevonat van. Ezután az elhovói „Metilek” fémipari vállalatnál is megerősítették, hogy a fogakon valóban arany van. Az esetnek villámgyorsan híre futott és ennek alapján jelentkezett Peter Dzsangozov vasutas, aki elmondta, hogy ugyancsak Elhovóban vásárolt birkafejek között talált olyat, amelynek a fogait aranybevonat fedte és hallotta, hogy elhovói pásztorok „aranyfüvet” fedeztek fel, amely alatt „aranykincset” találtak. A Bolgár Tudomá- riyos Akadémián hangsúlyozták, hogy korai lenne még végleges következtetéseket levonni. Tény, hogy a növények egyes fémlelő- hélyek közelében különleges sajátosságokat vesznek feL Az állami geológiai bizottság folytatja a vizsgálatokat. Korábban Ausztráliában történt, hogy aranylelőhelyet találtak a birkák fogán felfedezett aranybevonat alapján. (MTI) Mint szinte mindenütt, a kecskeméti járásban sem volt zökkenő mentes a községfejlesztési célkitűzések valóra váltása az új gazdaságirányítási rendszer első évében. E megállapítás előrebocsátása csak növelheti az eredmények értékét. Induljunk ki a beszédes számokból: A múlt évi fejlesztési alap bevételénél együttesen 26 millió forinttal, a kiadásoknál pedig 19 milliós előirányzattal számoltak a járás községei. Ezzel szemben a megközelítően pontos első összesítések 40 milliós bevételről és 25 millió forintos kiadásról tanúskodnak. Miből növekedett meg az eredetileg tervezetthez képest a járás fejlesztési alapja? Az új gazdaságirányítás révén megvalósuló nagyobb tanácsi önállóság teremtette meg a lehetőségeit Például egyes célokhoz — villamosítás, járdaépítés, vízhálózatbővítés stb. — nyújtott lakossági hozzájárulások, vagy a különböző szerveknek — tsz-ek. vállalatok stb.. — hozzájárulásai a községek fejlesztését szolgáló meghatározott létesítményekhez, feladatokhoz. S e hozzájárulások bizony milliós nagyságrendet képviseltek! Járási összesített alapról, illetve abból valóra váltott fejlesztésről lévén szó, nézzük, mi jutott belőle, mivel gyarapodtak, fejlődtek az egyes községek. A legutóbbi választásokat megelőző jelölőgyűlési javaslatok között mint az egyik szorító gond vetődött fel az óvodai helyek gyarapítása. Ennek szükségességét csak tovább fokozza, hogy a gyermekgondozási segélyt elsőként igénybe vevők gyermekei hamarosan elérik az óvodás kort. Bölcs megfontolással a járás négy községében is ezt az igényt igyekeztek kielégíteni. Ágasegyházán és Jakab- szálláson 50—50. Helvécián és Ladánybenén pedig 25— 25 személyes új óvodát építettek. Tiszteletre méltó előrelépést tett a járás az egészségügyi ellátást szolgáló létesítmények vonatkozásában is, Izsákon és Orgo- ványon orvosi lakással együtt fogászati rendelő épült, és már szolgálja a lakosságot. A ballószögiek is új orvosi rendelővel, szolgálati lakással gyarapodtak, s helyben élő orvos gyógyít. Lakiteleken az idei első fél évben fejeződik be a tavaly megkezdett két orvosi rendelő és két szolgálati lakás építése. A Tiszakécskén létrehozott négy munkahelyes központi orvosi rendelő létesítésével pedig — amelyhez több százezer forintértékű segítséget nyújtottak a helybeliek — nagyszerű példáját adták a társadalmi összefogás erejének. Nem is szólva a nagy kiterjedésű külterület betegeinek szállítását megoldó, a megyében ez ideig egyedülálló szép példáról. Kisbuszt vásároltak, melynek üzemeltetési költségeit szinte kizárólag a községben lakók hozzájárulásai fedezik. Látszólag nem függ össze vele, mégis az egészségügyet szolgálja a Lajosmizsén 8 millió forint költséggel megépült másfél kilómét» szennyvízcsatorna. Ugyanitt egy 300 személyt befogadó teremmel bővült a kultúrház. Jelentős tett volt a piactér áthelyezése, s jóvoltából a községközpont — a nagy forgalomhoz méltó — megszépítése, parkosítása. A nagyarányú társadalmi összefogás ugyancsak kiemelkedő példájaként érdemel említést az izsáki 120 személyes hétközi diákotthon építése, melynek a megyei, s a helyi tanács által biztosított költségei mellé egymillió forinttal járultak hozzá a termelőszövetkezetek. Sajnálatos viszont, hogy a helyi állami gazdaság — noha dolgozóinak gyermekei ugyancsak érdekeltek benne — nem talált módot a hozzájárulásra. Pedig az építőanyagok árváltozása megnövelte az építkezés eredetileg kalkulált költségeit. Helvécián két területi iskola villamosításával teljesült a környékbeliek régi óhaja. Járdaénítésre körülbelül egymillió forintot költöttek a járásban, s létesítettek — nagy társadalmi segítség hozzáadásával mintegy 10 kilométernyi járdát. A legtekintélyesebb rész ebből Izsákon, Kun- baracson, illetve Lajosmizsén valósult meg. Kerekegyháza új postahivatallal. s hozzá szolgálati lakással gyarapodott A helybeliek e feletti örömét azonban alaposan megkeseríti, hogy — OTP- hitel folyósítása híján — nem kezdődhetett meg a község alapvízművesítése, pedig a vízmű birtokbavételét ez év augflsztusára tervezték. Remélhetőleg az idén nyílik mód a munkálatok költségeihez hiányzó másfél milliós hitel folyósítására. A kecskeméti járás fejlődését szolgáló múlt évi eredmények korántsem teljes felsorakoztatása mellé feltétlenül említésre kívánkozik: A járás lakossága a különböző fejlesztési célok megvalósításához — az előző évi 11 millióhoz képest — tavaly 19 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Jelentős hányadot képvisel ezen belül — a már felsoroltakon túl — főként a külterületi utak építéséhez, javításához nyújtott segítség. S nem lebecsülendő a hozzávetőleg kétmillió forint értéket jelentő, úgynevezett saját anyag felhasználás sem, amellyel az új gazdaság- irányítási rendszer adta kereteken belül — kevés kivétellel — egyre okosabban élnek a járás községei. P. I. GONDOLNI sem mertem volna, mekkora fába vágom a fejszémet, amikor arról szándékozom írni, hogy a megyeszékhely nyugdíjasai végre otthonra léinek, s a klub, amely jelenleg egykét perifériális szórakozási, időtöltési alkalmat kínál csupán, valóban azzá válik, ami a rendeltetése: sokféle művelődési, szórakoztató elfoglaltságot nyújtó hajlékká. Nemcsak néhány órás betéréssel, az este vagy a délelőtt kis hányadának az agyonütésével, de — még ha nem is napközi otthon formájában valósul meg, legalább teljesíti azt a régi óhajtást, hogy a nap nagyobbik részét kulturált környezetben, nyugodtan kijei a maga természetének megfelelő foglalatossággal tölthesse. ERRŐL szerettem volna írni, de nem sikerült. A nyugdíjas klub a Cifrapalotában napjainkban jószándékú kezdeményezés, ugyan és nem nélkülözi az idős emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás kritériumát sem. Attól azonban még távol áll, hogy a „klub” elnevezést nyugodt lélekkel alkalmazhassuk rá, s ölhetett kézzel, a jól végzett munka tudatában szemlélhessük a benne folyó életet Tudomásom szerint a végső kibontakozásnak sok objektív akadálya van. A legfőbb: a helyhiány. A kiszemelt épületben most egy közérdekű intézmény székel, s ahhoz, hogy számukra új helyet találjanak, más intézmények egész sorát kellene megbolygatni, az alkalmas és kevésbé alkalmas helyiségekkel körültekintően, ügyesen „sakkozni”. Ennéd jóval kisebb gond lenne a sokféle óhajt összegyeztetve a szervezeti formát megtalálni. Mert ha már az alkalmas, végleges hajlék rendelkezésre állna, majd csak eldöntenék az illetékesek — a lehetőségek ismeretében —, hogy végső soron klubban, napközi otthonban, vagy egyéb keretek között találkozzanak-e a nyugdíjasok. TÖBB ÉLMÉNYT is meghallgattam, számos szempontot igyekeztem közös nevezőre hozni. De 1969 kezdő hónapjában — éppen, mert foglalkoztam a témával —, jó lélekkel csakis a türelem erényének gyakorlását ajánlhatom mindazoknak, akik bíznak abban, hogy az utóbbi évtizedben oly előnyösen arcot váltó Kecskeméten ez a probléma is rendeződik majd. S aláhúzhatom ezt még azzal, hogy mihelyt mód lesz rá, feltétlenül! Vezető személyiségek viselik szívükön ezt a gondot, s keresik a megnyugtató megoldást. Sem elhamarkodottan, sem pedig ideiglenesen, feléböLharmadából és csak két-három évi távra nem lenne helyes intézkedni. HA A MOSTANI klub hagy is kívánnivalót, a városközpont soron levő rendezése, legkésőbb a ránk következő ötéves tervidőszak pontot kell, hogy tegyen a klub ügyére. Várjuk, hogy így legyen, s hogy az ilyesfajta töprengés helyett az újságíró is derűs hangú riportot írhasson majd a témáról. —a —r HA zai TARi at A HELYHPAR ÁLLAMI TÁMOGATÁSA A pénzügyminiszter módosította a helyiipari dotációról az Országos Anyag- és Arhivatallal egyetértésben a múlt évben kiadott utasítását és úgy intézkedett, hogy ezentúl a vállalatok egyedi kérelmei alapján állapítja meg a Pénzügyminisztérium, hogy milyen mértékben és egyáltalán nyújt-e dotációt a helyiipari vállalatoknak. SÁROSPATAKI DIÁKNAPOK A hagyományos sárospataki diáknapokat az idén május második felében rendezik meg. Az ünnepségre Borsod, Hajdú és Szabolcs megye középiskoláiból. illetve szakmunkás- képző intézeteiből mintegy háromezer versenyzőt várnak. A KISFALUDY-HÁZ Átépítés miatt idén zárva tartják a badacsonyi Kis- faludy-házat. A híres műemléképület vendéglője a főszezonbem mér eddig is kicsinek bizonyult A rövidesen megépítendő badacsonyi személyszállító kötélpálya egyik állomását is itt képezik ki, s ez, várhatóan tovább növeli a forgalmat A Hungária Szálloda és Étterem Vállalat 4 millió forintot költ az épület bővítésére. VIRÄGKARNEVÄL DEBRECENBEN A Debreceni Városi Tanács 1969-ben is megrendezi — immár negyedik alkalommal — az országos vi- rágkamevált A szervező bizottság idegenforgalmi szakembereket is bevont az előkészítő munkába, mert a karneválra külföldi résztvevőket és vendégeket is meghívnak. A múlt évben 22 intézmény, vállalat illetve iskola vett részt a virágok színes kavalkád- ján, s az idén még több résztvevőre számítanak. Ezért a debreceni kertészeti vállalat a felvonuló vi- rógkocsik díszítésére 2.5 millió szál virágot — a tavalyinál félmillióval többet — termeltet izsi festők a Nemzeti Galériában A Kulturális Kapcsolatok ntézete rendezésében meg- yílt Budapesten a párizsi jstők montreuili csoport- inak reprezentatív kiállí- ása. A Nemzeti Galéria lísztermét töltik meg a fés- Scsoport legmaibb, agita- ív jellegű alkotásai, mezek a jellemzően szabad ormák és színek erejével elzik a bátor életigenlés írómét. Az érdekes kiállí- ást Pogány ö. Gábor, a Jaléria főigazgatója nyitotta meg, s a kollekció érékét méltatva, a művészek közül kiemelte Georges Si- monkát, a Párizsban élő és dolgozó magyar festőt, aki legújabb amszterdami és Strasbourg! kiállításai után most öt festményével szerepéi a Budapesten is sikeresnek ígérkező francia tárlaton. A magyar televízió szombat este már be is mutatott négy festményt a kiállításról, ezek között egy Simonka-képet is. (George Simonka egyébként fia a Kecskeméten élő Simonka György nyugdíjas újságírónak^ Csak forintért! Gondterhelten róttam a nagy nyugat-európai főváros utcáit. Azon töprengtem, hogyan költhetném el pénzemet a legelőnyösebben. Hirtelen ál- mélkoáva torpantam meg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MA- GYARTUR1SZT”. A kirakatban elhelyezett feliratokból kitudódott, hogy az üzletben csak forintért árusítanak, sőt, a helybeliek oda még a lábukat sem tehetik be. A csodálkozást büszkeség váltotta fel honfiúi keblemben.. Benyitottam a boltba. Bűbájos és udvarias elárusítók sereglettek körém. Izekre tört magyarsággal, diszkréten érdeklődtek: nem tévedés-e? Igazán magyar forintom van? Fölényesen igent intettem és körülnéztem a boltban. Elvégre jól meg kell nézni, hová teszi az ember a valutát. Az egyik pulton palackok sorakoztak. Olvastam a címkét: „Galgamá- csai pecsenyebor”. Az egyik mosolygós elárusítónőhöz fordultam: „Bitte sehr, megmondaná Mademoiselle — kérdeztem kifogástalan „angolsággal” —, mi a vicc abban, hogy én a forintomért galgamácsai pecsenyebort vegyek maguktól? — Nézze, Memsahib, erre rá van írva: „MAGYARTU RISZT”. Mindössze háromannyiba kerül, mint otthon maguknál. — És ezek? Bambi, Narancsital, Birslé... — Pompás üdítő italok, behozhatatlan előnyben vannak például a Coca-Colával, a Pepsi- colával vagy az Afri-colával szemben. Ez utóbbiak ugyanis csak jégbe- hűtve fogyaszthatok, míg a magyar üdítő italokat akár langyosan is ihatja. — Jé, maguk sertéshúst is árusítanak? — Voila, signor, ha ebből vásárol, mondhatom, nem akármire költi a valutáját! Ezek ugyanis abszolúte magyaros sertések: nincs májuk. — Aha. — Májnélküli sertés, szenyor, gondolja meg, ilyen nincs másutt a világon! Valamit keres, uram? — Igen, cigarettát... de elfogyott. Adhatna egy doboz Marlborot? — Marlborot? Hová gondol, uram? Ne szórja a pénzét! Nálunk a valódi forintjáért Fecskét is kaphat. Parancsoljon. Ez különlegesség: hogy szeleljen, rendkívüli szívóhatást kell rá gyakorolni, miáltal az ön drága tüdeje olyan erős lesz, akár egy kovácsfújtató. Mindössze húsz forint egy doboz. — Na de Fräulein, ez nálunk otU hon csak 4,40! — Persze, vámmentesen. — Hát ezek? Ezek magyar zsilettpengék. — Ügy van, Sir, ugyancsak magyar különlegességek. Emlékezzék, a mi hazai pengéink éleit megszámozzák, 1- töl 8-ig, vagyis előírják a vevőnek, hogy melyik élét használja. A magyar zsiletten egy fia számozás sincs, azt használja a kedves vevő, amelyiket óhajtja. — Ni csak, még cipőpasztát is... — Rámutatnék, Mylord, a magyar cipőpaszta előnyei-, re. A mi hazai ci- pőpasztás dobozaink csak egy kal- lantyú elfordításá-t val nyithatók, viszont a kiváló ma-, gyár cipőpaszta dobozát akár szeker- cével is felnyithatja, ha óhajtja. — Várjon csak, kedvesem, ezek az apró ajándéktár-t gyak nagyon érdekelnek. — Ezek remek dolgok, mein Herr, ajánlhatom például ezt a magyar bicskát. Tessék. A gyerek még kicsi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem, uram, ez, mint mondottam, magyar bicska, pengéje olvasztott lavórból készül. De tessék talán egy nagysze-t rű gyermekjátékot. Csak forintért! Különleges minőség, -okszoros öröm. — Hogyan érti ezt, szenyorita? — Kérem bármelyiket választja, egyik sem tart másfél óránál tovább, ezért ön kénytelen újabb játékkal meglepni szeretett kisdedeit. Hát van na* gyobb öröm egy új játékszernél? H. J,
