Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

1969. Január 15, szerda 5. oldal A ,,barátság mestere" Mátyási József halálának 120. évfordulójára 1849. január 15-én, 84 éves korában Kecskeméten halt meg Mátyási József költő. A XVIII. század forduló­jának és a múlt század el­ső felének jellegzetes köl­tője volt. A hivatalos iro­dalom nem fogadta be, mégis a „gyökeres magyar­ság kincsesbányája” lett. Petőfire és Arany Jánosra is hatott. Az alkalmi költé­szet körébe tartozó vidám, sőt pajzán hangú versei kéziratban is országszerte elterjedtek. Híres Gulyás­nótájának egyes részletei még életében népdalokká váltak. A kecskeméti hagyomány napjainkig fenntartotta em­lékét. Izsáki születésű volt, de a közvélemény Kecske­méthez kapcsolta: gimná­ziumba járt itt, később it­teni barátait látogatta hosszabb-rövidebb időre és élete utolsó 25 esztendejét is Kecskeméten élte le. A hagyomány szerint névnapokra és vidám ösz- szejövetelekre sok verset írt, de éppen ezek a versei sokáig levéltárakban, kéz­irattárakban lappangtak. Csak az elmúlt 10 évben sikerült ezeket a verseket felkutatnom és részben kö­zölnöm is. Itt írt versei igazolják azt a képet, amelyet a helyi hagyomány napjainkig megőrzött. Ma már tudjuk, hogy nem fiatalkori versei­nek nyomtatásban is meg­jelent, különös című SEM­MINÉL TÖBB VALAMI, hanem KALÁSZKAPARÉK című kéziratos versgyűjte­ménye alapján értékelhet­jük költészetét. Közvetlenség, derűs ke­dély, emberszeretet, barát­kozó természet és a bajo­kon való felülemelkedni tu­dás jellemezte. Így megért­hetjük, hogy sok barátja, jóakarója, tisztelője volt a városban, köztük bognárok, molnárok, szabók és gaz­dák is, akiknek a névnap­jára szinte évente írt újabb verseket. Költeményeinek vi­dám hangja ellenére sem volt mulatozó, korhely ter­mészet. Visszavonult életet élt, öregkori magányában verseit, iratait rendezgette, sokat olvasott. Alaposabban meg kelle­ne ismerni Mátyási életét és műveit. A rádióban ja­nuár 6-án felkérésre írt rö­vid előadásom hangzott el róla. Így talán országosan Kodály Zoltánnak, váro­sunk nagy szülöttének a mellszobrát még az idén felállítják Budapesten, a margitszigeti művészsétá­nyon. Ezen a helyen, ahol jelenleg 22 szobor áll, az Nepp József Balázs Béla-dí- jas rajzfilmrendező, a közked­velt Guszfáv-sorozat szerzője a nyáron új sorozatot kezdett. — A Magyar Televízió részé­re a múlt évben négy — egyenként 26 perces — filmet kellett befejeznünk — mond­ja. — A „Mézga család" epi­zódjairól van szó. — A figurák realisztikusak — folytatja — mint például az „öt perc gyilkosságában. So­kat tépelődtem, amíg ezt az ábrázolási formát választottam. A közönség már valami rea­lisztikusabbra vágyódik a sok — túlságosan is — absztrahált figura után. Továbbá a téma kibontása, utópisztikus volta miatt meghökkentőbb kont­rasztot kap a reális grafiká­val. Figuráim ugyanis kapcso­latba kerülnek a XXX. száza, zadi leszármazottaikkal, akik különböző tanácsokkal látják el őket. Ebből adódnak aztán a konfliktusok. Ezt a bizarr szituációt még abszurdabbá te­szik a realisztikus figurák. Nepp Józsefet munkájában három fiatal tervező segíti: Bánki Katalin, Koltai Jenő és Ternovszky Béla. A főcímet Gémes József készíti, aki Kon- certissimó című filmjével Krakkóban elnyerte az Arany Sárkány nagydíjat. Koltai Jenő stábja nyolcezer rajzot készített a „Mézga 4"­is újra felfigyelnek rá. Ne­künk a sok kecskeméti vo­natkozás miatt is érdemes lenne behatóbban foglal­kozni műveivel. Akkor megtanulnánk tőle azt is, hogy mennyire fontos az emberek közötti barátság, egymás megbecsülése. Ezt hagyta ránk, utódai­ra: És mint barát közületelc árnyékként majd eltűnök, De barátság-mesteréül jelen lenni nem szánok. Kiss István Kodály-szobor a fővárosban Mézga család Új rajzfilmsorozat készül elkövetkezendő tíz évben 16 olyan író és művész mellszobrát helyezik el, akiknek munkássága jelleg­zetesen képviselte korunk leghaladóbb társadalmi és művészeti törekvéseit hez. Az epizódokat számokkal jelzik, a címek ugyanis kissé nyakatekertek, mert a szerző a fantasztikumot akarta velük kifejezni. A „Mézga 4" címe egyébként: Meteoromutomotor. Ezt az időjárás irányító szer­kezetet a XXX. századi leszár­mazott tanácsa szerint akarják használni a családi kirándulá­son. Az ezer évvel későbbi ta­lálmány alaposan megtréfálja az ősöket. A tő partján borús, szeles az idő. Mézga Géza előveszi a kis szerkezetet, lenyomja a kart és máris meleg, sőt hő­ség támad. Olyannyira, hogy a tó vize felforr ... sült kesze­get fog a horgász! Amikor azonban enyhíteni akarja a kánikulát, hófúvást, majd vi­hart varázsol. Sátrukat a fa tetejére repíti az orkán... A filmet az örökké elégedetlen­kedő, zsörtölődő Paula asszony sóhaja fejezi be a fa koroná­járól: „Ha én akkor a Hufnä­gel Pistihez mentem volna fe­leségül .,. r* A Mézga-soroza* szövegét Bomhányl József írta. A csa­lád tagjainak hangját Harká­nyi Endre, Győri Ilona, Toma- nek Nándor, Alfonzó, Somogy- várl Rudolf, Hacser Józsa, Föl- desi Margit és Némethy Attila szólaltatja meg, Ca. Kj 102. — Maga kicsoda? — fe­lelt Pétya kérdéssel a kér­désre, miközben kitartóan fürkészte az égből pottyant idegent. Aztán puskáját úgy helyezte a térdére, hogy a csöve merő vélet- lenségből egyenesen az ide­gen mellének szegeződjön. — Tedd le azt a fegy­vert. taknyos. Vedd figye­lembe, hogy nem félek tő­led, megsebzett farkas va­gyok ... Azt kérded, ki va­gyok? Amott egy gödörben vájkálunk. Munkások va­gyunk. — Gödörben? Kutatócso­port dolgozik erre? Kié? — Mintha minden cso­portot ismernél. Nos. hát mondjuk a Petrovszkij cso­portja. Hallottad már hí­rét? Abból az ízéből, a trösztből... Ismered? — Nem. Merre vannak? — Ne siess, majd talál­kozol velük. Hát te ki fia borja vagy. miért nem fe­lelsz? — Vadász vagyok. Med­vékre vadászom. — Egyedül? — Ne-em. Mögöttem em­berek jönnek, öten... Ferdeszájú elnevette ma­gát. A csavargó észrevette a lázrózsákat Pétya arcán és a véres ruhafoszlányo­kat, amelyek a tűz mellett hevertek. — Megmart a medve, mi? — Megpróbált színész- kedni, hogy hangjából ki­érződjön az együttérzés. — Fájdalmaid vannak, nem­de, és még felvágsz. Fe­küdj le, majd én őrkö­döm. — Csapatjuk messze van? — A folyónál. Holnap reggel elindulunk. Meghal­lottam a lövéseket. A fiúk azt mondták, eredj nézz utána. Nos, eljöttem és rádakadtam. — Hogy-hogy fegyver nélkül indult el? — Én-e? Van nálam... — Kivett a zsebéből egy pisztolyt és feldobta a te­nyerén. Pétyát még nagyobb ag­godalom fogta el. Tudta, hogy a kutatócsoportok munkásai nem kapnak ka­tonai pisztolyokat Itt va­lami sántít Eszébe jutott Uszkovnak az a figyelmez­tetése, hogy a tajgában az ördög tudja miféle embe­rekkel akadhat össze az ember, s ekkor villámként hasított belé a felismerés: bandita ül vele szemben. Pétyát elfogta a félelem. — De hisz te nem vagy gyáva — mondta az idegen nyilván megsejtve Pétya állapotát. — Adj inkább valamit falnom. Mid van? Angyal még mindig a kezében tartva a pisztolyt felállt és Pétya felé lé­pett. Túl rámordult és elő­re ugrott. — No, no! Mert én nyomban... — Angyal megcélozta a kutyát. — Tedd ela fegyvert! — szólt rá élesen Pétya. — Eredj mán ... — fe­lelte Angyal és nyugodtan zsebre tette a revolvert. — Tartsd vissza a kutyákat, én megyek és vágok ma­gamnak egy kis húst. Elővette kését és sűrűn hátra-hátranézegetve elin­dult a medveteterp felé. arc, három vélemény... A dunavecsei járásban valamennyi KlSZ-alapszer- vezetben lezajlott a tagsági könyvek érvényesítése. El­ső hallásra egyszerű szer­vezeti intézkedésre gondol­na az ember, a tagsági könyvek érvényesítése azonban nem csupán abból áll, hogy a fiatalok, akik továbbra is a KlSZ-szerve- zetben akarnak maradni, eleget tesznek egy admi­nisztratív intézkedésnek. A tagkönyvek érvényesí­tése azt jelképezi, hogy ké­szek részt venni a további feladatok megoldásában, készek eleget tenni a KISZ- tagsággal járó kötelezettsé­geknek. Ilyenkar számot adnak egyénenként és kol­lektíván is a végzett mun­káról, elbírálják tevékeny­ségüket, kritikusan és őszintén, a jót és a hibá­kat egyaránt Amikor kéz­be vették az érvényesített tagkönyvet, egyúttal igent mondtak az 1969-es eszten­dő közös feladatainak meg­valósítására is. A dunavecsei járásban több mint 1600 fiatal mond­ta ki ezt az igent a közel­múltban lezajlott taggyű­léseken. Ugyanakkor kör­vonalazták, alaposan meg­vitatták az elkövetkezendő időszak programját. A já­rás ifjúkommunistáinak — s alighanem a szerveze­ten kívüli fiatalok nagy többségének is — a véle­ményét fejezi ki az a há­rom dunavecsei fiatal, aki­ket megkérdeztünk. Íme az 1600 nevében hármuk válasza: Vörös Sándor, a Duna­vecsei Űj Élet Tsz KISZ- szervezetének vezetőségi tagja: — A taggyűlésen min­denki arról beszélt, hogy milyen akciókat kellene végrehajtanunk ebben az évben. Ez jó jel. Most raj­tunk a sor, a vezetőségen, hogy az elhangzott ötletek­ből, javaslatokból kialakít­suk a végleges programot. — Milyen lesz ez a prog­ram? Pétya összehúzta magát. Mit tegyen? Szökjön meg? Ho­vá is menekülhetne? Lője le a csavargót? Aztán mért? Hátha kiderül róla, hogy rendes ember? Ferdeszájú hozta a húst, felaprította, nyársra húzta a szeleteket és a tűz fölé tartotta. Néma hallgatás. Pétya lázasan fontolgatta magában a dolgot. — Tudja, mit — szólalt meg végül. — A tajgában bizalmatlanok az emberek. Maga például... Vissza­megy a csapatjához, ma­gamra hagy engem. Holnap ismét találkozunk és min­dent megbeszélünk. Rend­ben? Angyal nem válaszolt. Legszívesebben szájonvág- ta volna a fiút, elvette vol­na holmiját, aztán hadd táncoljon itt a fagyban. De a kutyák!... Meg a fiú puskája! Arról van szó, hogy a pisztolyhoz, amely- lyel fenyegetőzött, nincs tölténye. — Elzavarsz?... Hová mehetnék ebben a sötét­ségben? Eltévedek és meg­fagyok. Éjszakázzunk együtt. Ne félj, nem eszlek meg. Hát elzavarhat egy em­bert a tűztől ki a sötét éj­szakába, a hóba, az erdő­be?! Bárki lett légyen is, a tűznél helyet kell adni — Szeretnénk, ha nagyon változatos lenne. A munka mellett a művelődést és a tartalmasabb szórakozást tűztük ki magunk elé cé­lul. Meg akarjuk ismerni kicsit jobban az országot is. A taggyűléseken sokat beszéltünk a külpolitikai kérdések kapcsán más or­szágokról és népekről mindez nagyon érdekes és tanulságos is volt, de úgy gondolom, hogy a fiatalok hazafias nevelését jól szol­gálná ha alaposan szétnéz­hetnénk az országban. Polgár Katalin az Üj Elet KISZ-titkára: — Alapszervezetünk múlt évi munkáját a járási KISZ-bizottság jónak érté­kelte. A tagsági könyvek érvényesítése után bátrab­ban mondhatom, hogy ed­digi eredményeinkhez mél­tóak leszünk. Egység van nálunk, de nem úgy, hogy hallgatunk, hanem vitat­kozunk, érvelünk és meg­győzzük egymást. Ez a faj­ta egység az, amelyet sze­retnek a fiatalok, mert ta­pasztalják, hogy érdemes elmondani a véleményüket. — Tavaly megkétszerező- jött az Üj Élet KISZ alap­szervezetének taglétszáma. Minek tulajdonítja ezt a nagy eredményt? — Amikor megkérdez­tük a fiatalokat, hogy mi vonzotta őket leginkább a KISZ-be, a legtöbbjüknek ez volt a véleménye: Ti jól együtt vagytok. Valóban. S hogy ez így van, abban igen sokat segített a terme­lőszövetkezet párt- és gaz­dasági vezetése. Támogat­nak bennünket és egyre többet bíznak ránk, ez pe­dig nem kis dolog, mert ko­rábban nem így volt Jól dolgozik a KISZ-vezetőség és a tagság is — Vörös Sa­nyi, Tóth Bálint, Cérna Eszter és még jó néhányan. Erdős Éva, a MÉK-kiren- deltség KISZ-szervezetének titkára: — A mi alapszervezetünk még nagyon fiatal. Mind­össze néhány hónapos. Amikor bejelentettük a já­rási KISZ-bizottságan, hogy meg akarjuk alakíta­ni az alapszervezetet, még nem sok elképzelésünk volt a munkáról. De tudtuk, hogy a nálunk dolgozó fia­talok társaságra, baráti kö­zösségre vágyódnak. Hama­rosan megkapjuk a válla­lattól az ígért helyiséget amit a magunk ízlése sze­rint szeretnénk berendezni. Klubszerűén: folyóiratok­kal, könyvekkel, játékok­kal és persze lemezjátszó­val, mert zenét hallgatni és táncolni is szeretünk. — Milyen programot ál­lítottak össze? neki És Pétya rábólintott. — Jól van, itt fogunk éj­szakázni! Én ... kissé gyen­gélkedem. Ügy, hogy egye­dül próbáljon ... Tegyen a tűzre, vágjon gallyakat és feküdjön le a tűz túlsó ol­dalán. Ferdeszájú hallgatott Vágott tűzrevalót hozott rozsét és arccal a tűz felé lefeküdt a gallyalomra. Fe­jét kezére támasztotta. Pétya a tűz innenső ol­dalán ült. Férfiasán küz­dött az álmosság ellen. El­határozta magában, hogy egyáltalán nem fog aludni. Leszakadt az éjszaka, a leghosszabb és legbaljósabb éjszaka Pétya életében. Lá­bát a hálózsákba dugva, puskáját magához ölelve félig feküdt, félig ült. A kutyák lecsillapodtak és összecsavarodva melléje fe­küdtek. Pétya szélesre tár­ta a szemét, nézegette a szikrázó csillagokat, a fehér Tejutat az égen. Időnként elszenderedett, 5 már ott járt az égen a csillagösvé­nyeken. Lélegzése egyenle­tessé vált, mint az alvó em­beré. De «mint egy gally pattogni kezdett a tűzben, vagy a tűz túlsó oldalán a legkisebb neszt észlelt, nyomban felébredt szundi­kálásából. Még szélesebbre tárta szemét, gyorsan fel­nézett. — Szerepel benne néhány irodalmi, művészettörténe­ti és politikai előadás. Et­től sokat várunk, fontos­nak tartjuk. Tagjaink jó ré­sze érettségizett, tehát ma­gasabbra emelhetjük a mércét, de a szórakozásra is szakítunk időt. Minden­képpen szeretnénk jó csi­nálni azt, amibe belefog­tunk, mert mi is várjuk az új KISZ-tagokat Három különböző véle­mény, de mindháromban benne van az elhatározás: kedvvel és lelkesedéssel kell folytatni a munkát, mert elsősorban ezt jelen­ti a tagkönyv érvényesíté­se. (Folytatjuk) Szabó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents