Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

196*. Január 14, kedd 5. oldal 1919—1949 A munkásifjúság mérföldkövei if Tengernyi kín, meg­aláztatás, kiszolgálta­tottság volt a része azok­nak a munkásfiataloknak, akik a monarchia Magyar- országában kerültek a mun­kapadok mellé. Naponta 10 —12 órát dolgoztak, de nem ment ritkaságszámba a 14 órás munkanap sem. A tíz, tizennégy éves gyerekek ke­gyetlen kizsákmányolása, erejüket meghaladó nehéz testi munkája ez időszak­ban szinte általános volt. Az idősebb generáció előtt nem ismeretlen a század­ele ji pékinas sorsa, aki a tanonciskolába érve leül a padba és elalszik, akiket az óra végén is csak nehezen lehet felébreszteni. A mű­helyben este nyolctól más­nap déli tizenkettőig dol­gozik, s a mester csak po- fonokkkal és bottal tudja »ébrentartani”. A hírhedt 1848 évi, a ta_ noncok tanviszonyát szabá­lyozó VII. törvénycikk le­hetővé tette, hogy a fiatal már 12 éves korában elsze­gődhessen inasnak és „ki­vételes esetben” megenged­te 12 évnél fiatalabbak fog­lalkoztatását is, persze ez a kivétel gyakori volt A ta- noncok a hosszúra nyúlt munkanap után esténként és vasárnap jártak tanonc­iskolába, így még vasárnap sem pihenhettek. ★ ötven éve, 1919. janu­ár 13-án a budapesti utcán sápadtarcú, horpadt- mellű, rosszultáplált ina­sok vonultak végig zázslai- kon e jelszóval: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Követelték, az 1884. évi reakciós és em­bertelen tanonctörvény el­törlését, s a nappali ta- noncoktatás bevezetését. A január 13—i tanonctün- tetésre a polgári demokra­tikus kormányzatnak is fel kellett figyelnie. Január 21-én a Kereskedelemügyi Minisztériumban tartott ta­nácskozáson Lékai János az Ifjúmunkások Országos Szö­vetségének képviselője ki­jelenti: „A tanon ckérdés­nek csak olyan megoldásá­ba nyugodhatunk bele, amely a mai tőkés társa­dalmi rend mielőbb várható nemzetközi összeomlása után felépülő szocialista társadalmi rendbe átvihe­tő ... Ennélfogva nem le­hetünk tekintettel a mi osztályérdekeinkkel ellenté­tes semminemű tőkés érdekeltségre”. A polgári demokratikus kormányzat, mint számos egyéb más kérdésben is csak a fontol­va halogatásig jutott el. A kizsákmányolt ifjú proletá­rok gondjait, mint számos egyéb más súlyos társadal­mi kérdést csak a Tanács- köztársaság oldotta meg. if Tíz nappal március 21_e után, rendelet je­lenik meg, mely megtiltja a tanoncok bántalmazását, elbocsátását, az esti és va­sárnapi tanoncoktatást, kor­látozza a tanoncok munka­idejét, valamint kötelezően előírja, hogy a tanoncokat tilos házimunkára felhasz­nálni. A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának na­pilapja a Vörös Újság így ír: „Mindent, amit teszünk, értetek teszünk ifjúmunká­sok”. S a Tanácsköztársa­ság 133 napja alatt végre emberszámba veszik az if­júmunkást, gondoskodnak szakmai, szellemi fejlődésé­ről, pihenéséről. Az ellenforradalmi reak­ció megsemmisítette azokat a vívmányokat, amelyeket az ifjúmunkások a Tanács­köztársaságnak köszönhet­tek. A gyermek- és tanonc- védelem helyébe újra a ta­noncok és fiatalkorúak ke­gyetlen kizsákmányolása lé­pett. if Csak a felszabadulás biztosította, hogy vég­legesen jobb napok követ­kezzenek a tanoncokra. Az MKP kezdeményezésére megalakult a Szakszerve­zeti Ifjúmunkás és Tanonc- mozgalom, mely az ipari üzemekben dolgozó fiata­lok politikai és érdekvédel­mi szervezete lett. 1948. fordulópont a fel­szabadult Magyarország éle­tében. A proletárdiktatúra győzelmével • — pontosan húsz esztendővel ezelőtt — 1949. január 14-én az or­szággyűlés törvénybe iktat­ta az iparostanulókról szóló törvényt. Az öreg „Ház” karzatán aligha hallgathat­tak törvényjavaslatot vala­ha is olyan figyelemmel, mint az a 300 ifjúmunkás, a Ganzból, a BESZKÁRT- tól, és más gyárakból, üze­mekből, akiket meghívtak az országgyűlés ülésére. Az új törvény a párt és a népi demokrácia egyik büszkesége volt. Megterem­tette az alapjait annak, hogy az ipari és kereske­delmi szakmunkás-utánpót­lás egészségesen fejlődhes­sen. Arra irányult, hogy az ipari szakmunkás-képzést döntő részben a nagyüze­mek végezhessék. if Bevezette az általános iskola 8 osztályának elvégzésére épülő két-há- roméves szakmai képzést, biztosította az évi 24 nap fizetéses szabadságot, a díj­mentes üzemi étkezést, meg­határozta a tanulók orszá­gos szintű bérezési rendsze­rét és a tanműhelyi okta­tást. A lekicsinylő, rossz- csengésű „tanonc” és „inas” helyett elrendelte az ipari tanuló elnevezést. Az 1949. január 14-én elfogadott tör­vényjavaslattal megvalósul­tak azok a törekvések, amelyekért a magyar kom­munisták, s az ifjúság leg­jobbjai három évtizeden ke­resztül harcoltak. A ma ifjúmunkásának ez csupán történelem. A mo­dern iparitanuló-intézetek és otthonok, a korszerű képzés, amelyek lehetővé teszik, hogy az ifjúmunká­sok kiváló képességű szak­emberré váljanak, a mun­káshatalom vívmánya. En­nek kezdete ötven évre nyú­lik vissza, amikor azok a sápadt arcú, meggyötört te­kintetű inasok vörös zász­lók alatt az utcára mentek tüntetni. (boros) is elfogja a sírás. Pétya is egészen gyerekmódra szipo­gott, amikor felállt és a fájdalomtól összecsavarod­va hasogatni kezdett egy tönköt. Bármennyire beteg is, bármennyire ég is az arca a láztól, de tűzre szük­sége van. Éjszaka tűz nél­kül ebben a fagyban — biztos halál. Amikor lobogni kezdett a tűz és sisteregve sült a hús, a fiú hangulata vidámabb lett. Oda se neki a láznak! Ez sebláz és nem is olyan magas. Ma-holnap teljesen begyógyul a seb, ő mind­járt jobban lesz, és foly­tatja útját dél felé. Érde­kes, vajon mennyi jdeje van úton? Tíz, tizenkét napja? Lám, az emlékeze­te... Ezen az éjszakán a fiú nem folytathatta útját. Na­gyon nagy szüksége van egy kis pihenésre. Pétya a tűz mellett ült, és azon töprengett, milyen irányba is folytassa útját, A leg­jobb, ha leereszkedik a Tomboló folyó menti la­pályra, megkeresi régi tá­borukat a meleg vizű ta­vak partján és ha szüksé­ges, egy-két napot pihen, feltölti élelemkészletét hal­lal és vaddal, aztán folytat­hatja útját a hágókon át dél felé. 101. Két csapzott, bozon­tos kutya és egy ember fe­küdt a tűz mellett. Kissé távolabb egy medve szét­tépett teteme hevert meg tegy pár síléc. Az alvó em­ber oldalánál puskacső csillogott. Angyal nyomban kitalál­ta, mi játszódott le a sza­kadékban alig egy órával ezelőtt. De vajon ki ez a kutyás ember? S miért van egyedül? Még puskával sem jár az ember egyedül a taj- gában. Mindenesetre ugyan­olyan óvatosan visszakú­szott és folytatta útját fel­felé a hegynek, hogy meg­nézze, merre van a többi ember, s egyáltalán van­nak-e. Hamarosan rábuk­kant a sí- és kutyanyomok­ra. Egyedül van ... Senki sincs vele. Angyal felhá­gott a hegytetőre és onnan a magasból mégegyszer megszemlélte a szakadékot. Megint csak nem látott sen­kit. Tehát ez az ember egyedül érkezett a hegyek­ből. Mit keres itt? Már pirkadt, amikor Pé­tya felébredt és az első, amit észrevett, az volt, hogy lázas. A hidegrázás termé­szetes következménye. Ar­ca lángolt, derekát mintha tüzes vassal égetnék, még csak hozzá sem lehet ér­ni. A tábortűz kialudt. Hi­deg volt. Pétyát szomjúság kínozta. Szíve rendetlenül vert. Egy egészséges embernek sem könnyű egyedül ván­dorolni a néma erdőkben. De háromszor szomorúbb és keserűbb az élete egy betegnek a néptelen tajgá- ban. Ki segít rajta, ki bá­torítja gyengéd szavakkal? Elszorul a szíve és oly el­hagyatottnak, szánalomra- méltónak és gyengének ér­zi magát, hogy akaratlanul így látja az osztályfőnök Mikor Dankó Gézát, a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanárát felkér­tük beszélgetésre, még nem tudtuk, hogy az I/a osztály, amelynek ő a vezetője, biz­tató eredményeket ért el. A beszélgetés folyamán de­rült ki, hogy az I/a első félévi eredménye 3,58, ami meghaladja az iskolai át­lagot. A Bányai Júlia Gimná­zium főként leányok isko­lája, ezért Dankó Géza osz­tályában is 30 lány és 12 fiú tanul. Önként kínálko­zik tehát a kérdés: — A lányok a törekvőb­bek, vagy a fiúk? — A lányok általában tö­rekvőbbek, mint a fiúk, mégis a fiúk között van az osztály legjobb tanulója: A földalatti vasút építői jó ütemben haladnak a Du­na alatti szakasz fúrásával. A két hatalmas szovjet gyártmányú fúrópajzs kö­zeledik a budai partfal fe­lé. A jobb oldali vonalala- gút mindössze 17 méterrel Zsámboki János, aki szín­ötös tanuló. A lányok kö­zül kiemelkedik Takács Il­dikó 4,7-es eredményével. Elmondja: az osztályban a biológia-kémia politech­nikai tantárgyként szere-, pel, ami azt jelenti, hogy majdnem tagozatos osz­tálynak számít az I/a. A rendes heti óraszámon kí­vül ugyanis az említett két tantárgyat még gyakorlati foglalkozás formájában is tanulják heti két órában. — A tanulók érdeklődési körének megfelel ez a két tantárgy? — Feltétlenül, hiszen szinte kivétel nélkül ma­guk kérték, hogy ebbe az osztályba vegyük fel őket Legnagyobb részük . egye­temre, főiskolára szeretne hogy az esetleges vízbetö­réskor akadálytalanul jut­hassanak a légzsilipekhez a munkások. , Metánészlélő műszer és könnyűbúvár mentőkészülékek egészítik ki a biztonsági intézkedése­ket. A tervek szerint ame_ menni, orvosi, gyógyszeré­szi, vagy más egészségügyi pályára, ahol a biológia és a kémia főtantárgy. Hadd mondjam el még: latint is tanítunk az osztályban, meg olaszt is, a kisebbik rész az utóbbit tanulja. A latin iránt nagy az érdeklődés, az osztályátlag 4. — Ha már ilyen magas az osztály félévi átlaga, hallhatnánk esetleg a többi tantárgyról is ? — Hogyne. Tehát a fél­évi osztályátlag: matema­tika 3, olasz 3,92, orosz 3,75, magyar nyelv és iro­dalom 3,73, biológia 3,58, kémia, földrajz 3,41, ének, torna, rajz és gyakorlati foglalkozás a 3 és 4 között váltakozik. — Milyen általános isko­lai átlaggal jöttek gimná­ziumba a tanulók? — Elég magas, 4,56-os át­laggal. Természetesen a na­gyobb követelmények ki­csit meghökkentették őket, így magyarázható a csak­nem egy egészet kitevő eredménycsökkenés. — A tanulók humán, vagy reál érdeklődése erő­sebb-e? — Általában egyforma a kettő. Mondom: nagyon sze­rencsés összetételű osztály az I/a, csupán két tanuló bukott félévkor, egy-egy tantárgyból. Nyugodtan mondhatjuk ezekután: az I/a általában megfelel azoknak a köve­telményeknek, amelyeket a gimnáziumban tanulókkal szemben támaszthatunk az iskolareform bevezetése után. B. J. Tárgyalás Moszkvában Hétfőn Moszkvában meg. kezdődött a magyar—szov­jet kulturális együttműkö­dési kormánybizottság 4. ülésszaka. A több napos tárgyalásokon a magyar küldöttséget Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter ve­zeti. A tanácskozások napi­rendjén szerepelnek az iro­dalom, a könyvkiállítás, va­lamint a televízió terén megvalósítandó együttmű­ködés kérdései, továbbá an­nak a tervnek megvitatása, amely Lenin születése 100., a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltása 50., és ha­zánk felszabadulása 25. év­fordulójának ünnepi ren­dezvényeivel kapcsolatos. Ünnepség Kiskoroson Szombaton este Kiskőrö­sön a MŰM 621-es ipari 6zakmunkásképző-intézet KISZ-szervezete ünnepsé­get rendezett a KIMSZ megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából. A fiatalok fáklyás menetben érkeztek meg Ligeti Károly emléktáblájához, ahol ko­szorút helyeztek el, majd a művelődési ház termében ünnepi taggyűlést tartottak, amelyen jelen voltaJc a já­rás és a község ifjúsági szervezetének vezetői, gim­nazisták és úttörők. Az ün­nepi taggyűlésen 106 új KISZ-tagnak adták át a tagkönyvet. A fiatalok meg­hívásának eleget téve az ünnepségen jelen volt Kő­vágó Vendel, a munkás- mozgalom veteránja is. (Szemkeö Péter tudósítása.) R Duna alól Jelentik... van Budától, a bal oldalit 60 méter választja el. A víz alatti munkák különle­ges körülményei miatt sok megelőző biztonsági intéz­kedést foganatosítottak; plusz egy atmoszférás túl­nyomás alatt dolgoznak menekülő hidat készítettek, Aludni már nem tudott többé. Hálózsákján ült a tűz mellett, fákat rakott a tűzre, tisztogatta a fegy­verét, megvizsgálta a sílé­ceket és sokáig tanulmá­nyozta a térképet. Ha Pétya most felnézne a magasba, biztosan észre­venné a feje fölött maga­sodó sziklán a tűztől vö­rösen ragyogó és diadalma­san csillogó emberi szem­párt Ferdeszájú Angyal gú­nyos tekintettel figyelte a vándort. Hát ilyen gyer­kőccel hozta őt össze a sors a tajgában?! Mit keres itt ez a taknyos ? De azért lát­szik, hogy bátor fickó, lám mekkora medvét terített le... Nem érdemes többé rej­tőzködnie. Angyal óvato­san leereszkedett a szikla­peremről a szakadékba. Leseperte magáról a ha­vat, elmosolyodott, megiga­zította sapkáját és bátran elindult a tűzhöz. ... A kutyák nyomban felugrottak és veszettül csaholva berontottak a sö­tétbe. Tuj régi szokásához híven minden teketória nélkül belemart az idegen nadrágjába és máris a vér ízét érezte a szájában. A férfi a hirtelen támadás­tól felüvöltött és leült. Pé­der alatt 12—15 méter mély­ségben húzódó mindkét vo- nalalagút egy hónapon be­lül „megérkezik” Budára. Képünkön: teljes üzem a Duna alatt. (MTI-foto — Bara István felvétele.) tya felugrott és megragad­ta a puskáját. Kiáltás hangzott fel a sötétségből: — Ejnye, ki van ott? Az ördögbe, hívd magadhoz a kutyákat!.... Pétya égő zsarátnokkal a kezében elindult a hang irányába. — Vissza! Tuj, Káva, vissza! A fiú megpillantotta az idegent. A havon ült, és feje fölött kétségbeesetten hadonászott a késével. A két kutya oly dühösen tá­madta, hogy ha Pétya nem kiált rájuk, az idegen alig­ha ússza meg szárazon. — Menjen a tűzhöz — pa­rancsolta Pétya, s kezéből le nem téve a puskát le­ült előbbi helyére. Szíve hangosan és riadtan kala­pált. XXX. FEJEZET A banditák fogságában. — Vallatás. — Tutajjal a Tomboló folyón. — Szép kis példány — mondta az idegen köszönés helyett és leült Pétyával szemben. Bizalmatlanul és félénken pislogott a ku­tyák felé, amelyek gazdá­juk mellett álltak és ébe­ren füleltek. — Hogy ke­rültél ide. fiú? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents