Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

t oldal 1969. Január 12. vasárnap Egy halk szavú forradalmár emlékére A kárcsak mások, ifjú koromban úgy voltam én is, hogy a „for­radalmár” szó hallatán égő 6zesmű, lobogó hajú, tüzes szavú férfit rajzolt meg a képzeletem. Később szá­mos olyan, az elnyomás hosszú éveiben nagyszerű tetteket véghez vitt forra­dalmárral volt szerencsém megismerkedni, aki látszat­ra, külső megjelenésben semmiben sem különbözött az átlagembertől. Ezet megtudhattam volna korában, diákkoromban is, mert iskolámban, a főváro­si felsőkereskedelmiben, ta­nult egy ifjú forradalmár. Két osztállyal járt felettem, — de hogy már akkor is tevékenyen részt vett az ifjúkommunisták mozgal­mában, erről csak több mint másfél évtizeddel ké­sőbb szereztem tudomást. (Természetesen a vele egy osztályban járt társai és a tanárai sem tudták, hogy hivatásos forradalmár.) Mint újságíró 1954-ben azt a feladatot kaptam, hogy gyűjtsem össze a 30- i>s évek végén fellendült ifjúmunkás mozgalom ve­zetője, a németek által 1944. karácsonyán Dachauban ki­végzett Kulich Gyula tevé­kenységéről az adatokat, s ezek alapján írjak a már­tírról. Egyik legszebb mun­ka volt a prakszisomban. Kulich Gyula édesanyja megmondta, ki volt a fia menyasszonya, ettől ismét kaptam egy nevet, az utób­bi viselőjétől egy újabbat, és így tovább, s végül több mint félszáz egykori ifjú­kommunista visszaemléke­zései sorakoztak a jegyzet- füzetemben. (Az illegális mozgalom szigorú konspi- rációs szabályai miatt az ifik csak a velük közvetlen összeköttetésben állókat is­merték, nehogy valamelyi­kük lebukása esetén Horthy politikai rendőrsége köny- nyedén felgöngyölíthesse az egész mozgalmat.) Az elsők közt nevezték meg Ötvös Gézát. A vele kapcsolatban állt, s a gyűj­tőmunkám idején magas tisztségeket betöltött elv­társak egyöntetűen úgy nyilakoztak róla, hogy az elvhűség, a megnemalkuvás példaképe volt; olyan fia­talként emelegették, aki szüntelenül képezte magát, s minden erejét latbavetet- te, hogy tanítsa, nevelje a mozgalom üzemekben dol­gozó ifjú tagjait. Kulich Gyulával együtt például három sillabuszt készített a marxizmus alapvető kérdé­seiről (mindegyik ötven kérdést, s az ezeknek meg­felelő válaszokat tartalma­zott), ő is gépelte le é6 sokszorosította a kitűnő ta­nulmányokat, s részt vett illegális terjesztésükben. Amikor Géza nevét hal­lottam, felrémlett bennem, hogy ismertem őt. S egy­kori kapcsolatának személy- leírása alapján kétséget ki­záróan megállapítottam; egy iskolában tanultunk. S ZINTE magam előtt láttam, mint diák­társamat. Alacsony, szemü­veges, törékeny alkatú fia­talember volt, az órák kö­zötti szünetekben, amikor mi, egy-két évvel fiatalab­bak hancúroztunk a folyo­són, vagy az udvaron, ő halk hangon, megfontolt szavakkal a sarokban ál­landóan vitatkozott két-há- rom társával. Néhányszor velem is szóba állt. Fürké­sző tekintetét pillanatra sem vette le rólam, amíg a kérdéseire válaszolgattam. Érdeklődött szüleim anyagi helyzete iránt, 6 hallva, hogy apám több évi mun­kanélküliség után nemrég kapott újból állást, a düh szikrája lobbant fel a sze­mében. De nagyon halkan csak ennyit mondott: „Ezt sohase felejtsd el! És az osztályodban legyél a leg­jobb tanuló!” Az ő osztályában senki nem tanult nála jobban. Em­lékeztem : közvetlenül az érettségije előtt egy pályá­zaton a francia nyelven írt tanulmányával ő nyerte az első díjat._ Adatszolgáltatóm emlé­keinek és az enyéimnek fel­elevenítésével különös ér­zésekkel hívtam fel telefo­non. Öt EMLÉKEZETT J pesti diák, s kitűnően meg­álltak a helyüket... Végül, 1940 tavaszán, napok alatt mintegy négyszázan lebuk­tunk... Érted már?... De a félszabadulás óta ne hidd, hogy nem figyelem mun­kásságodat — folytatta. — Kezdő vagy még, de — s megdöbbentem, hogy erre is emlékezett — ha nem fe lejted el, amit annak ide­jén a tízperces szünetben mondtam, amikor édesapád sorsára emlékeztettelek, ak­kor nem lesz baj veled. Mo6t már van időd és lehe­tőséged is a felszabadulás előtti mulasztás pótlására... Mindannyiunknak van mit pótolnia, mivel a feladato­kat sohasem tudjuk hi­ánytalanul megoldani... Néki már nincs többé le­hetősége. A Népszabadság január 8-i számában befelé sírva olvastam: „ötvös Gé­za elvtáre, újságíró, a párt és a munkásmozgalom ré­gi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitün­tetettje, hosszú szenvedés után 50 éves korában el­hunyt ... a f elszabadulás előtt az angyalföldi ifjúsá­gi mozgalomban dolgozott; később tagja lett az OIB- nek. 1940-ben letartóztat­ták. A felszabadulás után a sajtóhoz került, több me­gyei lap szerkesztője volt. 1956-ot követően részt vett a Népszabadság újjászerve­zésében. Betegségéig a KNEB-nél dolgozott.” A kárcsak mások­nak, de sok is a pó­tolnivalóm Ötvös Gézához mérten! Tíz-húsz év múlva Kecskemét külvárosa lehetne... rám, s nyomban meghívott a lakására. A fizikumában sokat erősö­dött, ám a tiszta, érdeklő­dő tekintete ugyanolyan fiatalos maradt, amilyen volt a 30-as évek végén az iskolai folyosón, udvaron. A mozgalom rengeteg eseményeivel ismertetett meg, de az ő szerepét alig említette. A másoktól hal­lott elismerő vélemények­re igen csendesen csak eny_ nyit mondott: „Nézd, a leg. nagyobb tett is kicsiség ah­hoz a történelmi feladathoz képest, amelyet a munkás- osztály nagy ügye, a szoci­alizmus szolgálatában meg kell oldanunk.” Megkérdeztem tőle, hogy engem, a hozzám hasonló származású, sorsú diákok­kal együtt, miért nem szer­vezett be akkoriban a moz­galomba. — Előbb a munkásfiata­lokat vettük sorra — vála­szolta. — Nehéz dolog volt ez is. Állandó veszélyek közt. Hiszen szinte minden­naposak voltak a lebuká­sok. Folyton újra kellett rendeznünk a sorainkat, s így nem maradt időnk, energiánk valamennyi sze­génydiákot „kézbe venni”. A vidékről bejárókkal mint veled is, hogyan is tudtunk volna foglalkozni? Rajtam kívül azonban tag­ja volt még az ifjúkommu- 1918-ban Petrográdon alakította meg Kun nista mozgalomnak néhány Béla a magyar kommunisták csoportját. — Állítom, hogy a kecskeméti járás legéletké­pesebb községe a miénk! — mondja nekilelkesülten Nagykovácsi János, a bal- lószögi tanács vb-elönke. S határozott kijelentésének igazoláséra valósággal ont­ja az érveket, tényeket — Kétezer-négyszáz a lé­lekszámúnk. A csaknem 6500 holdas határunkban több mint másfél ezer hold a szőlőültetvény. A felnőtt lakosság 75 százaléka egye­lőre mezőgazdasági tevé­kenységet folytat, 24,5 szá­zaléka, mintegy 200—240 ember Kecskeméten, az iparban dolgozik. Az utób­biak százalékaránya a je­lek szerint csak tovább gyarapodik. A múlt év má­sodik felében egyre sűrűb­ben fordult elő. hogy elhe­lyezkedés miatt kopogtat­tak az ajtómon. S mit tu­dunk javasolni? Irány: az iparosodó, munkaalkalmat kínáló Kecskemét! A tá­volság busszal mérve mindössze negyedóra. En­nél jóval több időt isbum- liznak a fővárosi villamo­sokon. buszokon. Pillanatnyi szünetet tart. aztán felpattan a székről, s az ablakhoz invitál. — Látja a szemközti új utcákat?! Két év alatt 22 családi ház épült. A Pető­fi Sándor utca végig, mind­két oldalon benépesült. A Kossuth és Ságvári utcák szintén. Az utóbbi néhány évben összesen 61 házzal gyarapodtunk, s mind ilyen egységes stílusban készült. Ugye szépek? Kétszobásak, mindenütt van fürdőszoba tért hidroíoroa megoldású kutat létesítettünk. Egye­lőre csak a középületek be­kötése van soron, de 1972-ig minden fürdőszobába sze­retnénk biztosítani a vi­zet! ... Négy év alatt mint­egy hatvan házhelyet ad­tunk eL Pillanatnyilag 30 áll rendelkezésre. mert amott — mutat ki az abla­kon — kialakulóban az Ady Endre utca. A villany- hálózat már ott van. Biz­tosra veszem, hogy 1970-ig ott is kialakul a másfél ut­ca sor. Amikor visszateleped­tünk a kis asztal mellé, látszólag rapszódikusan kö­vették egymást a tanácsel­nök gondolatai: „I960 óta hatvan ember ment el a községből, ez is bizonyság az életképességére, mert egyenleg van ... Amikor tavaly elkészül* szolgálati lakással együtt az orvosi rendelőnk, minden hirde­tés nélkül négyen is meg­pályázták: Szegedről. Mis­kolcról. S akit választott- tünk, jól érzi itt magát A lakosság is megkedvelte... A helyi tanács 1954-ben alakult.. .** Érdeklődéssel hallgattam, s közben töprengtem, va­jon mikor hozakodik elő a lényeggel? Bizonyosra vet­tem ugyanis, hogv egyetlen szava sem cél nélkül való. És lám, nem tévedtem. — Tudja, mi foglalkoz­tat? — kérdezte mosolyog­va újabb kis szünet után. — Ballószög nagyon egész­séges település! Előbb- utóbb a megyeszékhely kül­városa is lehetne. Ha bele­Tarján István is! Tavaly 168 ezer forin- gondolok, hogy nálunk Kun Béla utca Leningrádban Leningrád egyik új lakónegyedében ut­cát neveztek el a Magyar Kommunisták Pártjának egyik alapítójáról és vezetőjé­ről, Kun Béláról. A Krasznaja Zvezda idézi Kun Irén levelét, aki családtagjai és a maga nevében forró köszönetét mon­dott a leningrádiaknak a férjéről való megemlékezésért: „Leningrád különösen közel állt Kun Bélához — hangzik a levél. — Itt talál­kozott először Vlagyimir Iljics Leninnel. Hibamegállapítás műszerrel A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet és a Gépjavító Tröszt megbízása alapján a Körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum szakemberei elkészítették az első sorozatát azoknak a műszereknek, amelyek segítségével szétszerelés nélkül is megállapíthatják a traktorok hibáit. A műszerek gépkocsiba szerelve könnyen eljutnak a legeldugottabb határrészekre is, gyorsan dlagnosztikálják a traktoro­kat, s a szerelők már ennek alapján lát­hatnak munkához. Ez a gazdaságos ja­vítási módszer világszerte gyors ütemben I Házasságot 819 pár kötött terjed. 1 Kecskeméten. egy-egy kecskeméti náz- hely árából több családi ház is kikerülne — ebben volna fantázia egyik-másik, területileg hozzánk közel­álló megyeszékhelyi üzem számára! Nálunk ugyanis 45—50 ezer forintért hozták tető alá ezeket a tetszetős családi házakat. Lakás- problémával küszködő dol­gozójának — persze meg­felelő feltételek mellett — valamivel besegíthetne az üzem, s könnyebben meg­oldódhatna a gond. Itt az úgynevezett kecskeméti kis­kertakció is adott. A ho­mokos talaj a ház körüli kertben kitűnő szamócát érlelhet. Vagy: lehetőséget kínál a kisállat-, például a nyúltenyészésre. Valósá­gos kisegítő „családi üzem- ágra” rendezkedhetne be szabad idejében az üzemi dolgozó! Mi a véleménye errsl?... • Érdekes elgondolás; amely a megyei tanács el­nökének. dr. Varga Jenő elvtársnak — az egyik ta­valyi, a járási-városi vb- elnökök és a megyei ta­nács vb-06ztályvezetői szá­mára tartott értekezleten elhangzott — szavait jut­tatta eszembe. Ezek a veze­téshez elvi iránymutatást nyújtó szavak körülbelül így hangzottak: Amilyen mértékben erősödik az ön­állóság, az önálló elhatá­rozás, olyan mértékben szükséges a rendszeres együttműködés, elvi kon­zultáció a tanácsok: a me­gyei szakosztályok és a já­rás, valamint a járás és községei között. Nos, íme egy látszólag kis téma. amely figyelmet érdemel. Talán elvi konzul­tációt is az abban érdekel­tek között Pemy Irén így is fejlődik Kecskemét A vándorlások és egyéb körülmények figyelembe vé­tele mellett is megállapít­ható, hogy örvendetesen növekszik Kecskemét lakói­nak száma. Az elmúlt év­ben 2263 újszülöttel „gaz­dagodott” városunk, míg a halálesetek száma 1124 volt. DÁVID JÓZSEF: Majd holnap../ nek az érkezéséhez 60 ri. maga csúnyán rá fog Amikor hivattak a párt­ezret rakosgattunk össze, fázni erre a túlfeszített irodára, megijedtem. Mi Hatvanat meg az OTP munkára, mert gondolom, bajt követtem el? Nem vol­adott. Még van 25 ezer fo- ha innen hazamegy sem tam én raporton húsz év rint adósságunk. tartja ölben a kezét. Én alatt a művezető irodájá­Mégis azt mondták, köny- me0 évődtem vele: talán ban sem. Vaskó elvtárs mo­Azt mondtuk, hogy ha a fog érettségizni — mondta nyű nekünk: a férjem asz- sajnálja? 0 meg: nekem solygott, s mondta, hogy ház rendben lesz, s a gye- egyszer a nyáron: Anya, te talos, de a háznál, csak a nyolc. Sót, még pénzt is holnap, a szebbik ruhám rekeket szárnyukra bo- őszülsz! kőművesek dolgoztak. Azok jelent. Kevesebb a gépáUá- vegyem fel, mert jón er­esét juk, majd szeretjük Vasárnap volt. Valahogy is csak addig, amíg a fa- Nagyobb a prémest, tem hajnalban a vállalat egymást. egy kicsit az asztalnál fe- lat rakták. A többi munkát A maga boszorkányügyes kocsija es megyünk Pestre, Nevettünk ezen, de nem lejtettük magunkat. Imre, mind Imre csinálta amel- njícu nélkül sok szövőgép a Parlamentbe. Kitüntet­sokáig, mert időnk a mun- a férjem megnézett. Em- lett, hogy az üzemében állná itt.,, nek. ^ ka után csak arra volt, lékszem. Én meg őt figyel- dolgozott és állandóan ma- ~odrónő voltam a nagy Szóim is alig tudtam. Ki­hogy egy kicsit összeszed- gettem egy kicsit, s mintha szék munkákat is vállalt, szövődében. Volt olyan hó- tüntetnek? Engem? Miért? jük magunkat, aludjunk, s megszédültem volna, ka- Ha mindent összeszámol- ™?> hogy többet kerestem, _ csak — nevetett Vas­erőt gyújtsünk a holnapra, paszkodóért, a munka után nánk, a ház máris többet nunt a mester. Jcó, s intézkedett, hogy Nekem nem hiányzott a kaptam. ér, mint 200 ezer forint, Kellett a pénz. máris menjek haza. Jól pi­szerelem. A férjemnek... Mert nekünk ünnepeink pedig még nincs kész, s be- Azért otthon egyre ke- henjem ki magam, mert a Talán. Különösen, ha egy sem voltak. Egyedül talán lül csak egy szoba van kor- vesebb munka várt. Erzsi- kormánykitüntetést szára­kis szesz volt benne. De az csak a karácsony. Szinte szerűen berendezve. De hát kém, meg a nagyobbik fiam zon úgysem úszom meg, s nagyon, nagyon ritkán restelltük akkor is azt a közben nőttek a gyerekek. Imi, szépen rendberakták a holnap szükség lesz az esett, mert nem ivott. Jó- nagy lustálkodást, de Imre Tavaly már Erzsikém is lakást. Persze mosni, va- erőnlétre. zansága miatt barátja sem azt mondta: ez a mienk, középiskolába ment. Jövő- salni, főzni akkor is kel- Csak ámultam, s otthon akadt. Igaz, arra sem lett Ennyi nekünk is kijár a re Sanyika is elvégzi az ál- lett. Meg ott volt a szép valóban nem tudtam sem­volna idő. békesség ünnepén. talánost. Ruha, cipő, éle- nagy kert, ahol minden mit csinálni. Soha nem Ó, az idő! Hát igen... lem, tanszerek... Szóval megtermett... örülhettünk vártam olyan türelmetlenül Húsz év úgy elszaladt fe- Múltak az évek, s mi gond, gond... minden nap- volna... De most már ho- haza a férjem, mint akkor lettünk, hogy észre sem soha nem üdültünk, nem ra megvolt... gyan? Mert örülni ennek, este. vettük. jártunk víkendre, kirándu- Amit lehetett nekem is meg mindennek, amiért Fáradt volt, mint min­A nagyfiam — aki most lásra. A szabadságunk alatt meg kellett fogni. Bent a gürcöltünk már csak akkor dig. Nem akartam ajtóstól------------- . is dolgoztunk. gyárban, ahol én voltam a tudunk... tudnánk, ha a rohanni, hát megvártam, I9 6^as ^«n"^tánSmáso«lfádí- Házat építettünk. fő túlórás, egyszer azt férjem... amíg asztalhoz ül, s akkor jat nyert elbeszélés. Szép, családi házat, ami- mondta a művezetőm: Te- Talán majd holnap. csak mondom. Előbb, mint-

Next

/
Thumbnails
Contents