Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
1W9. Január Sl. péntek t. «Mat Hiánykönyv van — jó gyermekcipő nincs Elindulás A rendkivttl árnyalt francia nyelvben van egy kifejezés — le départ —, szószerinti fordításban ez any- ' nyit jelent: az elindulás. De, ha használják ezt a kifejezést, az többnyire valami mélyebb értelemben történik. Az olyan folyamatokat jelölik vele, amelyeket egy magasabb, nemes cél elérése érdekében indítanak az egyedüli helyes úton. Amikor végignéztem három kiskőrösi szakszövetkezet, a Petőfi, a Toldi és a Rákóczi együttműködési tervét, a vezetőkkel bejártam a határt és ahogy hallgattam lelkes szavaikat a közös erőfeszítésekről, újra és újra ez a kifejezés jutott eszembe. És az, hogy ha a fogalomra szótárban nincs is pontosan ráillő szavunk, a gyakorlatban az effajta elindulások egyáltalán nem ritkák. A kiskőrösi szakszövetkezetek példája — egy a sok közül. Talán csak annyival érdekesebb a többinél, hogy itt valóban hihetetlenül nehezek voltak az első mozdulatok, és a kijelölt pálya — noha a tavaly decemberben megjelent törvény so- • feat egyengetett rajta — rögösebbnek tűnik a többinél. Forgalmas cipőüzlet Baján. Nyílik az ajtó, fiatal- asszony lép be, pöttöm gyermekét kézenfogva vezeti. A csöppség, ahogy meglátja az első, felpróbálásra átnyújtott apró lábbelit, nyomban kérlelni kezdi a mamát: — Anyuka, ugye hazavisszük? A szülők, s velük együtt az eladók, természetesen nem hatódnak meg rögtön a portéka küllemétől. Fölöttébb érdekli őket a gyermekcipők minősége, tartóssága. (Az ipar képviselői erre rendszerint azt mondják, hogy tartósak a termékeink, ha az Illető lábbelit alkalomszerűen, s az időjárás változásának megfelelően hordják.) Vajon mi a tapasztalata Ballal Kálmánná üzletvezetőnek? — (Zárójelben ugyanakkor közöljük a gyermekcipőket legnagyobb mennyiségben készítő vállalat, az Alföldi Cipőgyár illetékesének egyelőre egymondatos reflexióit) — Negyedévenként mintegy hétezer pár gyermekcipőt forgalmazunk, s körülbelül 40—50 esetben érkezik reklamáció. A vidéki vásárlók azonban ké- nyelmességi okokból inkább be sem jönnek panaszkodni. — A vevők kifogásolják. A növényvédelmi szakemberek 500 oldalas tanulmányt készítettek a növényi kártevők előrejelzésének tudományos módszeréről. A terjedelmes munkát széles körűen elterjesztik a hazai mező- gazdaságban. Ezzel egy- időben országszerte megkezdődött a készülődés a szezonra. 1969 a növény- védelmi előrejelzés terén sok újdonságot hoz. Jelentősen megerősítik, korszerűsítik például a vidéki előrejelző központokat. Ezentúl nemcsak a megyék egész területére adnak prognózist, hanem hogy tipegőcipők nem kaphatók. (Tipegőket valóban nem gyártunk.) — Jók voltak a kis rámás, gyógy betétes termékek, amelyek most hiánycikkek. (Nem foglalkozunk velük, mert egészségügyi szempontból kifogásolha- tóak, az egészséges lábakat is feltámasztják.) — A gyermekcipők talpa átázik. Miért nem készítenek mikropórusos talpakat? (Nem rendelik meg.) — Nagyon bosszantó, hogy gyakran hiányzik a 22 és 27-es számok közötti méret 35-tól 38-ig a leánykáknak szinte egyáltalán nem tudunk szolgálni cipőkkel. (Az utóbbi árukat, mivel olcsóbbak, felvásárolják a kis lábú nők.) — Leányka lakkcipőből sem kapunk annyit, hogy ki tudnánk elégíteni az igényeket. (Ezekből any- nyit gyártunk, amennyi bőrhöz hozzá tudunk jutni.) — A cipőgyárak közül egyedül a Ceglédi Cipőipari Vállalat cikkeivel vagyunk elégedettek. Az üzletben feljegyezzük a vásárlók kifogásait Hiánykönyvünk tehát van — igazán jó gyermekcipő viszont még nincs. H. F. tájegységekre is. így a gazdaságok még pontosabb képet kaphatnak arról, hogy milyen kórokozóval, vagy kártevővel kell fokozott mértékben számol- niok. Újdonság lesz az is, hogy az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségeivel élve, nagyobb gazdasági egységek, vállalatok is megszervezik önálló vidéki előrejelző szolgálatukat. Így például a SZÖ- VOSZ, a konzervipar és a cukoripar. Ezek a szervezetek szorosan együttműködnek a növényvédelmi állomásokkal. Az alaptevékenység a gyümölcs-, a szőlő- és a bortermelés. Ezek biztosítják a tagok megélhetését. A követelmény: többet, olcsóbbat, jobban termelni, és mindig a kor színvonalán, náluk is érvényes. Sőt: a legutolsó kitétel talán ezeket a termelő csoportosulásokat szorítja legjobban. A korszerű nagyüzemi telepítések, a feldolgozó, a borkombinát, a palackozó, a hűtőház megépítése, berendezése, kényszerítő, közeli feladat, ha helyt akarnak állni a következő évek termelési és értékesítési versenyében. Ez a helytállás pedig csak közös erővel sikerülhet. ■ ■ ■ ■ — Az együttműködés terve nem új — mondja Kelemen Sándor, a Petőfi elnöke. — Már két évvel ezelőtt felvetődött a gondolat: egy közös bortároló és feldolgozó létesítésére van szükség, hogy az elhelyezési gondokat megoldjuk, és a majdan termőre forduló közös telepítések termésének is helye legyen. Emellett a korszerű nagyüzemi borkezelést is meg kell alapozni. Persze, az ekkora beruházás megvalósításához és kihasználásához nem elegendő a mi területünk. Ezért a megbeszélések alkalmával egyeztettük terveinket. így kezdődött ... A SZÖVOSZ tervezőirodája már elkészítette a rajzokat egy 30 ezer hektoliter befogadóképességű bortároló és egy 60 ezer mázsa szőlő fogadására alkalmas feldolgozó kombinátra. Az üzem a volt vásártéren, a vasútállomás mellett épül fel. Még az idén elkezdődnek a munkálatok. Az eddigi tárgyalások alapján valószínű, hogy a Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő Vállalat szakemberei készítik el a 20—22 millió forintot érő pincét. A költségeket a Rákóczi Szak- szövetkezettel közösen áll- juk. ■ ■ ■ ■ Földi a Rákóczi főagronómusa: — Az egységes, magas termőképességű, egy későbbi, átgondolt, borprogramhoz szükséges szőlőfajták nagyüzemi telepítését már megkezdtük. A költségek arányos részét mindhárom szakszövetkezet vállalta. Az első ütemben egy 600 holdas táblát telepítünk be, 50 holdon már folynak a földmunkák. A talajgyaluknak hozzávetőleg 1 millió köbméter homokot kell megmozgatniuk. Ennék a dombok közti, présházas, buc- kás tájnak meg vannak számlálva a napjai. Talán ez a munka lesz a legnehezebb, éppen ezért jó, hogy e tekintetben közös nevezőre jutottunk. A kisebb tábláknál is segíteni kelletne valahogy... Kelemen Sándor ismét átveszi a szót. — A kisebb területekre is figyelmet fordítunk, a fajta és a telepítési mód megválasztása itt sem hanyagolható el. Kidolgozunk egy olyan javaslatot, amely szerint ezeket is egységesen betelepítenénk, majd önköltségi áron, bizonyos használati időre átadnánk a tagoknak. Nem állítom, hogy ez az egyetlen „üdvözítő” módszer, de a tagoknak is, nekünk is elfogadható volna. ■ ■ ■ ■ A Toldi elnökével Volák Jánossal, a hűtőházról beszélgettünk. — A Bajai Gépjavító Állomás máris megkezdte a felvonulást, s a 100 vago- nos, öt és fél millióba kerülő hűtőház elkészítését szeptemberre ígérték. Ha megépül, sokat segít majd, és nemcsak mi rajtunk, hiszen bértárolásra is akad benne hely. Közhasznú ötlet A lépcsőházban valamelyik nap újra szemembe öt- lik az írás: „Értestíjük fogyasztóinkat, hogy január 21-én 10-től 11-ig gázdíjbeszedést és gázóra leolvasást tartunk”. A szöveg ismerős, hiszen nem először látom már. Sajnos, tudom, hogy a jelzett időpontban családom egyetlen tagja sem tartózkodik majd otthon. Végre aztár találunk valakit a házban, aki 21-én 10-től 11-ig otthon lesz. Odaadjuk a pénzt, papíron a gázóra állását és megköszönjük a szívességét. így I megy ez hónapról hónapra. A gázmű még csak bagyján, mert előre jelez. De a DÁV egyet sem szól, legfeljebb kialszik a villany és este megtaláljuk az értesítést: ekkor és ekkor ide és ide mehetünk fizetni. Mi pedig megyünk, mit is tehetnénk egyebet. Nincs hát egyéb megoldás? Bizonyára van. Egy sor ötlettel az illeíékesek is tudnának szolgálni, s az ilyen és egyéb díjfizetési ügyekben az OTP is felajánlja közreműködését. Én ezt mégsem szeretném propagálni, nehogy a díjbeszedők, e kis írást olvasván, „fúrásnak” vegyék. Mégis mit lehetne tenni? Ezen töprengtem sokáig, mígnem a legutóbbi felhívást követő álmatlan éjszakán megszületett a nagy gondolat. Azt a zseniális ötletet agyaltam ki, hogy miután bérházunkban napközben alig tartózkodik otthon valaki, mi lenne, ha a díjbeszedést nem napközben, hanem mondjuk este 6 óra után eszközölnék. Szinte látom az elfintorított arcokat: hol itt a zsenialitás, hiszen ez any- nyira kézenfekvő, hogy másoknak is eszébe jutott már. Tényleg így van. Szerény leszek hát és nem kívánok a felfedező szerepében tetszelegni. Már az is kielégít, ha a gáz- szolgáltató vállalat, a DAV és a többi díjbeszedő intézmény magáévá teszi és megvalósítja javaslatomat. Tegyék bátran, nyugodtan (jelszó: új mechanizmus). A nyilvánosság előtt kijelentem, hogy ha ezt megérem, még az újítási díjról is lemondok! , A szakszövetkezetek területi szövetségének elnöke, Kői Béla röviden így foglalta össze a három szakszövetkezet közös munkáját. — Ha vannak is még véleménykülönbségek, a vállalt célkitűzések jó irányba mutatnak. A tervek akárhogy is hajtják végre őket, összehangoltak és egy biztonságos, megalapozott gazdálkodást szolgálnak. A járulékos beruházások — noha az elképzelések itt különböznek, szintén alkalmasak arra, hogy egy nagyobb közös terület termelési feladatait segítsék. Az út jó és — régi törvény —, ha az erőket összegezzük, a cél gyorsabban elérhető. A három kiskőrösi szakszövetkezet már elindult a célhoz vezető úton. Baranyi Pál Korszerűsítik a nöyényyédelmi prognózist Egy-ketto a HA VALAKI vásárolni megy — legyen egyszerű háziasszony, vagy vállalati beszerző —. és a listára följegyzett húsz cikk közül akár csak egyet-kettőt is nem talál meg, a hiány miatt érzett bosszúsága százszor nagyobb, mint elégedettsége, hogy csaknem minden szükségeshez hozzájutott. Ez egészen természetes. arról nem is szólva, hogy a hiány esetleg a megszerzett áruk jó fel- használását is kérdésessé teheti. Ezeket azért bocsátjuk előre, nehogy bárki is túlzottnak ítélje, amit a szükségletek szerinti termelésről. a vállalatok úgynevezett piacérzékenységéről. ma, egy esztendővel a reform bevezetése után, elmondhatunk. Tagadhatatlan, hogy akár a fogyasztási cikkek, akár a termelőeszközök, beruházási áruk kínálata lelenleg lényegesen közelebb áll a kere'Whez. mint az elmúlt években. A reform tehát húsz közül amint vártuk, miközben megszüntette a kötelező vállalati tervszámokat, jóval arányosabb, tervszerűbb népgazdasági fejlődést indított el. mint amilyet a gazdasági irányítás korábbi rendszere lehetővé tett. A cél azonban nyilvánvalóan az, hogy az említett „húsz” közül az az „egykét” hiány is mielőbb megszűnjön, és a vállalati termelés a legmesszebbmenőkig a mindenkori kereslethez alkalmazkodjék. A piac tökéletes hatását a vállalati termelőmunkára számos tényező, körülmény korlátozhatia. Itt csupán néhányra térünk ki, a legfontosabbak közül. A IFOTÖRH nehézséget az elmúlt esztendőben e téren egynémely termelői ár okozta. Ezekbe a kezdeti termelői árakba ugyanis igen sok esetben annyi nyereséget kalkuláltak bele — vagy legalább is. ez derült ki utólag — ami már érdektelenné tette a vállalatokat, hogy újabb, keresettebb cikkek gyártásába fogjanak, s általában tüzetesebben kutassák, mi iránt növekszik különösebben a kereslet. Ez a laza árukalkuláció nagyon is alkalmas arra, hogy eltompítsa a termelők piac iránti érzékenységét, különösen, ha olyan pénzbőséggel párosul, amilyent a vállalatok — a kezdeti biztonság érdekében — tavaly élvezhettek. AZ IDÉN azonban — amint a pénzügyminiszter is ecsetelte az országgyűlésben — már lényegesen változik a helyzet, a vállalatoknak, az újabb intézkedések összhatásaképpen, keményebben és figyelmesebben kell dolgozniuk a nyereségért, sokkal érzékenyebben kell reagálniuk a kereslet minden rezdülésére. Egvik esetben a csökkent érdeklődés miatt, a másikban a vevő megtartása érdekében nyú'nak maid a vállalatok az árcsökkentés eszközéhez, vagy — hasonló megoldásból — ú'abb, vonzóbb termékek gyártás sának megkezdéséhez, amelyek jobb árral, több nyereséggel kecsegtetnek. A hangsúly az erősödő gazdasági kényszeren van. amely állandó velejárója, ösztönzője lesz a vállalati munkának. ILYEN értelemben szoktuk volt magyarázni egyes apróbb fogyasztási cikkek, tömegáruk krónikus hiányát, mondván: rossz áruk van, ezért nem érdemes velük a gyáraknak foglalkozni. Csakhogy ez az okoskodás részben tévesnek bizonyult, az új ármechanizmus sem szüntette meg egy sor ilyen cikknek a hiányát. Egyszerűen azért nem, mert az ár önmagában még nem teszi vonzóvá egy új cikk gyártását az üzem számára, ha adottságai egyébként nem teszik erre alkalmassá: mert esetleg amit nyer a réven, elveszíti a vámon. Ahogy azonban majd az új mechanizmus mind teljesebb érvényesülésével rugalmasabbá lesz az egész termelőapparátus, mindegyre kiválnak majd azok a termelői egységek, amelyek a legalkalmasabbak egy-egy valóban keresett új, vagy nem is új termék gyártására. Sőt, napirendre kerülhet új szövetkezeti, tanácsi üzemek alapítása és egy- egy nagyobb gyár új leány- vállalatot alapít határozottan azzal a céllal, hogy bizonyos, jól felmért szükségleteket kielégítsen. A szocialista vállalkozásnak ez a fajtája ugyan még a jövő zenéje, de a jelek szerint már a közelebbi jövőé. AZ EMT,TTETT érzékenység a piac, a fogyasztó viselkedésére azonban, a gazdasági ösztönzők kifogástalan működése mellett sem teljesen spontán folyamat eredménye; mint sok egyébre, erre is föl kell készülni, meg kell teremteni hozzá a szükséges szervezeti és személyi feltételeket. A piac szüntelenül változó jellegzetességei nem olvashatók ki a meteorológiai jelentésekből — bár nem érdektelen azokat sem tanulmányozni — a szük'óoes piacismeret megszerzése ma már igen fejlett, sokágú tudomány és gyakorlat, amelyet el kell sajátítani, majd helyesen alkalmazni kell. És ez még csak az egyik fele a dolognak, hiszen nem kevésbé fontos a piac befolyásolása, amelynek korszerű eszközei éppúgy bonyolultak és változatosak. Mindez nélkülözhetetlen a korszerű szocialista vállalat hatásos fegyverzetéhez, amely hozzáértő alkalmazással fokozatosan még teljesebb egyensúlyt teremthet a népgazdaság valamennyi szektorában, persze nem statikus, hanem szüntelen mozgásban levő, dinamikus egyensúlyt. az a körülmény. hogy a reform már az első esztendőben számos területen növelte ezt az egyensúlyt, semmi esetre sem lebecsülhető eredmény. Hát még ha a felsorolt — és fel nem sorolt — tényezők, eszközök is erőteliesebben érvényesülnek maid — akkor fog csak igazán kibontakozni szocialista gazdaságunk igazi ereje, életrevalósága,
