Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

í. oldal 1989. Január 31. péntek Izraeli légitámadás Nincs előrehaladás a párizsi tárgyalásokon Nixon európai körútja A bagdadi rádió adását megszakítva hivatalos köz­leményben jelentette be, hogy helyi idő szerint csü­törtök délelőtt 11 óra 30 perckor (magyar idő: 9 óra 30 perc) hét izraeli repülő­gép bombatámadást hajtott végre a Jordánia északi ré­szén állomásozó iraki had­erők ellen. A védekező ira­ki erők az egyik izraeli bombázót lelőtték: a lángo­ló gép szabad szemmel jól láthatóan az Izrael által megszállva tartott szíriai magaslaton zuhant le. A közlemény hozzáfűzi, hogy iraki részről nem volt vesz­teség. A Reuter ismerteti azt a Tel Aviv-i közle­ményt, amely cáfolja a bagdadi hírt a légitámadás­ról. A bagdadi bejelentéssel csaknem egyidőben Am- manban a jordániai kato­nai szóvivő közölte, hogy a reggeli órákban két izraeli bombázó jordániai terület­re repült be. A jordániai légvédelmi erők tüzelése a két gépet visszafordulásra kényszerítette. (Reuter) A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencia csütörtöki második teljes ülésén az ügyrendi megál­lapodásnak megfelelően először a dél-vietnami ható­ságik és az Egyesült Ál­lamok képviselője, majd a VDK és a DNFF küldötte emelkedett szólásra. Pham Dang Lam nagykövet a sai- goni küldött tagadni igye­kezett, hogy kormánya megsértette a genfi egyez­ményeket, és azt próbálta bebizonyítani, hogy ezeket az egyezményeket a VDK kormánya szegte meg. Vé­gül azon erőlködött, hogy a saigoni rendszernek, a nép bizalmára épült törvényes kormány látszatát kölcsö­nözze. Henry Cabot-Lodge nagykövet, az Egyesült Ál­lamok küldöttségének ve­zetője rövid felszólalásában újra azt javasolta: ne a múltról, hanem a jövőről ( beszéljenek, a jövő tekinte­tében azonban továbbra is csak a katonai részletkérdé­sekre, a demilitarizált öve­zetre és a csapatok- kölcsö­nös visszavonására irányu­ló javaslatát terjesztette elő. Xuan Thuy miniszter, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségé­nek vezetője megállapítot­ta;- az Egyesült Államok, mint a vietnami háború, a történelem legnagyobb és legkegyetlenebb gyar­mati háborújának előidé­zője, azért nem akarja, hogy ezen a négyes kon­ferencián szó essen a há­ború eredetéről, a múltról, mert el akarja kerülni fe­lelősségének megállapítá­sát a jelenlegi súlyos viet­nami helyzetért. Xuan Thuy rövid történelmi visszapillantásában tények­kel bizonyította az Egye­sült Államok felelősségét a háború kirobbantásában, a saigoni hatóságokról szólva pedig megállapí­totta, hogy azok csak az amerikai dollárok és ba- jonettek segítségével tud­ják magukat felszínen tar­tani. A VDK képviselője végül feltette a kérdést: vajon az amerikaiak va­lóban akarják-e a vietnami probléma igazságos meg­oldását, vagy pedig csak azért akarnak tárgyalni, hogy becsapják a nemzet­közi közvéleményt, leplez­zék agressziós manőverei­ket és fenntartsák neoko- lonialista terveiket. — Ép­pen ezért — hangoztatta befejezésül Xuan Thuy mi­niszter — egyszerre kell megoldani a politikai és a katonai kérdéseket, és a politikai kérdések ren­dezésével lehet a katonai kérdések rendezésére el­jutni. 74 ezer vasutas sztráfkol Nixon elnök tavasszal európai körutat tervez. Az elnök útiprogramjáról egye­lőre semmi sem ismeretes, propagandafőnöke. Herbert Klein azonban újságírók­nak kijelentette. hogy Nixon a NATO-országok vezetőivel kíván elsősorban tanácskozni egy ilyen út során. A Fehér Ház egye­lőre nem nyilatkozott ar­ról, hogy az európai utat nem kívánják-e egy szov­jet—amerikai csúcstalálko­zóra felhasználni. Nixon A VDK külügyminiszté­riuma nyilatkozatban tilta­kozott az ellen, hogy az Egyesült Államok, Észak- Vietnam bombázásának megszüntetése óta, a legsú­lyosabb harci cselekménye­ket követte el január vé­gén, 23-án, 24-én és 26-án, amikor is az amerikai pa­rancsnokság B—52-es ne­hézbombázókat küldött Bo Trach körzetének bombázá­sára. A barbár bombatá­madások következtében 18 azonban korábbi nyilatko­zataiban utalt arra, hogy mindenfajta ilyen találko­zás előtt az USA NATO- partnereivel kell megbeszé­léseket folytatni. Washing­tonban egyébként változat­lanul számolnak azzal a 'e- hetőséggel is, hogy a NATO áprilisi jubileumi tanács­ülését, amelyet az ameri­kai fővárosban tartanak meg, az új elnök esetleg ,.nyugati csúcstalálkozó” céljaira használja fel. asszony és gyerek megsebe­sült, illetve meghalt. Ugyanakkor a DNFF hír- ügynöksége arról számol be, hogy az Egyesült Álla­mok fokozza a mérgező vegyszerek alkalmazását Dél-Vietnamban. Az Egye­sült Államok 1968—69-ben 71 miliő dollárt irányzott elő a vegyiháborúra és na­ponta öt gépet küld Dél- Vietnam fölé, mérgező anyagok szórására.-mm» iMinr^i. ausztráljában Csaknem egész Ausztrá­lia területén leállt a vas­Vegyiháborn Dél-Vielnamlian «&1 tr & Szovjet—dél-jemeni leánygyermekéé pedig 40. Ötvenezer dollár jutalom úti közlekedés: 74 000 vas­tárgyalások Csütörtökön a Kremlben folytatták a szovjet—dél­jemeni tárgyalásokat, ame­lyek január 29-én kezdőd­tek. A tárgyalásokban Pod- gomij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, Poljanszkij. a minisztertanács első el­nökhelyettese, illetve Kah- tan al Saabl, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke vesz részt. Tízezer új FKP-tag Az Humanité hasábjain Georges Marchais. az FKP Központi Bizottságának tit­kára, a politikai bizottság tagja beszámol arról, hogy 1969 első hónapjában az FKP tagjainak száma tíz­ezer fővel gyarapodott. Emellett az új évben két­száz új pártalapszervezet alakult. Marchais rámutat, hogy főként a fiatalság és a munkásság soraiból gya­rapodott a taglétszám. „Kis”-mama A törökországi Anatóliá- ban egy asszony fele akko­ra gyermeket szült, mint saját maga. Az anya ma­gassága ugyanis mindössze 89 centiméter, egészséges A csecsemőnek rendkívüli méretű édesanyja mellett egészen átlagos termetű, 177 centiméter magas ap­ja van. Papiruszcsónakkal az óceánon Thor Heyérdahl norvég néprajztudós, aki ä Kon- Tiki nevű expedíció révén vált világszerte híressé, most újabb nagy útra ké­szül. Ügy tervezi, hogy má­jus végén Nyugat-Afriká­ból indulva egy papirusz­csónakon átszeli az Atlan­ti-óceánt és Közép-Ameri- kában köt ki. Heyerdahl azt akarja bebizonyítani az expedícióval, hogy a kö­zép-amerikai kultúra. így például a mexikói pirami­sok eredete az Óvilágban keresendő, mert bátor ha­jósok már a fáraók korá­ban átkerülhettek csónak­jaikon Közép-Amerikába. Hegynek ütközött a repülőgép A török légierő négy tisztje meghalt, amikor két eltűnt vadászbombázó után kutatva helikopterük egy hegycsúcsnak ütközött és lezuhant. Az amerikai polgári légi- társaságok szervezete 50 ezer dollárt ígért annak, aki a rendőrség kezére ad­ja a repülőgépeket erőszak­kal Kubába irányító sze­mélyeket. A Magyar írók Szövetsé­gének a nagyváradi Ady- ünnepségen részt vett kül­döttsége csütörtökön dél­előtt sétát tett a Holnap városában, elzarándokol­tak a ház elé, amely első otthonául szolgált a Vá­radra tért Ady Endrének, végigmentek a hosszú hárs­fasoron, megálltak Léda háza előtt, majd megtekin­tették a barokkpalotát, „a holdfényes püspöki udvart” az árkádos kanonoksort, pompájuk annak idején a kukoricaföldek övezte vis­kókba torkollt. (Az éles el­lentét Adyt a Nagyváradi Friss Újság 1901. áprilisi számában megjelent „Egy kis séta” című cikk meg­írására ihlette, amelyért a káptalan beperelte és a utas sztrájkba lépett. A dolgozók béremelést köve­telnek, s szakszervezeteik képviselői közölték, hogy a sztrájkot mindaddig foly­tatják, amíg ki nem elégítik követeléseiket. törvény rövid szabadság- vesztéssel sújtotta.) A küldöttség ezután a Körös parton haladva, el­ért a vármegyeházhoz — amelyre „Felszállott a pá­va”. Adyfalvára, az egykori Érdmindszentre, Ady szü­lőházához az utazás elma­radt, az amúgyis nehezen járható betonúira ónoseső hullott és az megfagyott. Lehetetlenné vált a terve­zett tiszteletadás ott. A vendégek és a vendéglátók elhelyezték Ady szobrának talapzatán a romániai író- szövetség és a magyar író- szövetség koszorúit. A Ma­gyar Írók Szövetségének küldöttsége csütörtökön délután Váradról hazain­dult. Emlékezőséta Nagyváradon Ez történt Sztálingrádnál írta: V. Szt/epanov a 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa Parlamenterek 1943 januárja a Volga partján látszólag nem bővelkedett ese­ményekben. A doni frontsza­kasz csapatai Rokosszovszkij tábornok parancsnoksága alatt (a 6. német hadsereg teljes be­kerítése után a hadműveletben részt vett egységeket egy front­ba fogták össze) tovább har­coltak, hogy a bekerített had­seregcsoportot felmorzsolják. Az egyre gyengülő ellenség, minden vesztesége ellenére, eszeveszetten ellenállt. Fegy­verbe állították az utolsó tar­talékokat - a harcképtelen katonákat, betegeket és sebe­sülteket is. Január 8-án a szovjet pa­rancsnokság parlamentereket küldött Paulus törzskarához, javasolva a bekerítetteknek, hogy adják meg magukat. A hitleristák azonban visszauta­sították az ultimátumot. Január 10-én csapataink pa­rancsot kaptak a bekerített hadseregcsoport likvidálására. Már január 25-én sikerült két részre, egy északi és déli rész­re osztani a „katlant”. Elérkezett január 31-e. A hadsereg törzskara a lövészár­kokból már régen átköltözött Sztálingrád egyik elővárosába, Beketovkába. Ekkor már szin­te minden éjszaka alhattunk. Ezen a napon is hajnalban keltünk, mint rendszerint. A tisztek rendbe hozták magu­kat, én éppen borotválkoztam. Egyszeriben feltárult az ajtó és a hadsereg törzskarának főnöke, Laszkin tábornok lé- peíí, be. — tolmács, hozzám! Azonnal jelentkeztem.- Egy pillanat alatt legyen kész, és indulunk — mondotta a tábornok és eltűnt. Gyorsan letöröltem még bo­rostás arcomról a szappanha­bot és a táb ornok után ira­modtam, menet közben gom­bolgatva bundámat. Laszkin tá­bornok házánál az utca szo­katlan képet mutatott: ott állt a hadsereg szinte egész sze­mélyautóparkja, hosszú sorban álltak a gépkocsik. Alig fog­laltam helyet az egyik autó­ban, máris megindult a kocsi­sor. Mi történt - kérdeztem Lasz­kin segédtisztjétől — aki a ko­csiban maradt. — Sztálingrádba megyünk Paulusért. — Es elmesélte a részleteket. Az elmúlt éjszaka a hadseregünkhöz tartozó ten­gerészgyalogos dandár katonái szorosan körülzárták a 6. had­sereg törzskarát. A németek arra kérték parancsnokságun­kat, küldje el képviselőit, hogy tárgyaljanak a megadásról. Megadás ... Milyen zenéje van ennek a szónak. Paulus törzskara azonban azt a felté­telt szabta, hogy a szovjet parlamenter rangban legalább tábornok legyen és feltétlenül Rokosszovszkijt képviselje. A választás Laszkin tábornokra esett. íme, itt állt előttünk Sztálin­grád, a sokat szenvedett hős város. Egyszeriben kiderült, hogy nem is olyan könnyű feladat felkutatni az ostromlott ellen­séges vezérkart. A térképen ugyanis gondosan fel volt tün­tetve, de hogyan lehetett vol­na megtalálni ezen a terepen, ahol a halál és a pusztulás uralkodott! A legpontosabb ve­zérkari térképek sem nyújt­hattak segítséget: semmiféle támpont nem maradt. Körös­körül, amerre a szem ellát, mindenütt szétzúzott kő, meg­semmisített acél hevert és a hó végérvényesen felismerhe- tetlenné tette az utcák arcu­latát. Sokáig keringtünk, egyre- másra kérdezgetve a szembe­jövő katonákat. Olykor néme­tekkel is találkoztunk, fegyve­resek voltak, takarókba bu- gyolálva, otromba műanyag- csizmákat viseltek. Rá se he­derítve a szokatlan gépkocsi­karavánra, mint a holdkóro­sok, baktattak valahova. Meg­próbáltunk szóbaelegyedni ve­lük, de apatikus tekintetük semmit sem árult el. A mély hóban kitaposott keskeny ös­vények hol szétfutottak, hol ismét találkoztak: így volt min­A „világfalu" Alekszej Rumjancev aka­démikus, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia alelnö- ke a Kommunyisztban, az SZKP Központi Bizottsá­gának elméleti és. .politikai folyóiratában Mab Ce-tung „filozófiájának” antimar­xtetft, lényegét tárja. maoizmust olyan túdo- mányellenes eszmerend­szernek nevezi, amelyet lé­nyegében a vallási dogmák rangjára emeltek. A szerző megjegyzi, hogy Mao anarchista nézetei nemcsak a huszas években mutakoztak meg, hanem a későbbiekben is, különö­sen. a hírhedt „kulturális forradalom” idején. „Mao lényegében nem is­merte és nem ismeri Marx, Engels és Lenin alapvető munkáit. A „marxizmus kí- naisításáról” elmélkedve Mao Ce-tung a nemzeti sajátosságokra hivatkozva elveti e tanok internaci­onalista tartalmát, általá­nos igazságainak a kínai életre való konkrét alkal­mazása helyett Mao csak azt emeli ki a marxizmus­ból, ami pragmatikus denütt. Szétrombolt, vagy tel­jesen ép tankok és ágyúk — egy csepp benzin, egyetlen töl­tény nélkül. Chlorodont fog­krémtubusok, ólomsúlyú, egy­általán nem habzó szappan da­rabkái. Pisztolyok, géppiszto­lyok, puskák, acélsisakok, táv­csövek, különféle ruhadara­bok. Es még valami ... Eleinte azt hittük róla, hegy téglahalmaz. Amikor aztán az egyik megállónál kérdezőskö- dés közben kiszálltunk a ko­csiból, valaki csizmájával meg­rúgta a fagyos havat. Kide­rült, hogy nem téglatörmelék van alatta, hanem holttestek. A hitleristák rengeteg holttes­tet hagytak maguk után. Holt­testek, holttestek mindenütt. Soha a háború végéig egyetlen egyszer sem láttam annyi te­temet. ... Félkörben álltak tank­jaink és közöttük 43 millimé­teres ágyúk. Az ágyúk csöve egyetlen pontra irányult - egy hatalmas épület romjaira. Va­lamikor ezt az épületet áru­háznak nevezték. Az ágyúk csövénél szintén félkörben szo­rosan egymás mellett álltak kigombolt tölténytáskákkal és lövésre kész géppisztolyokkal a hitleristák. Ez volt Paulus törzskara. (Folytatása következik,) okokból megfelel a maois­ta politikának. Mao Ce-tung legismer­tebb filozófiai cikkeiről a tudós megjegyzi, hogy Mao felszíni jelenségeket vesz alapul, anélkül, hogy lé­nyegükbe, mélyükre hatol­na. F-ilezofálgatása sza­vakkal folytatót játékká degradálódik, amelyeket gyakran régi kínai forrá­sokból merít, s ilyen labi­lis alapon végzi a világ- események politikai érté­kelését is. Mao Ce-tung csoportja marxista frazeológiával próbálja leplezni a nem­zetközi kommunista moz­galomban folytatott szaka- dár tevékenységét — mu­tat rá a szovjet tudós. Nincs a marxizmusnak egyetlen olyan filozófiai kérdése sem, amelyet „Mao Ce-tung eszméi” el ne tor­zítanának. így például a proletariátus és a burzso­ázia ellentétét, amely ko­runk alapvető ellentéte, az anyaországok és a gyarma­tok közötti ellentéttel cse­réli fel. A nemzeti felsza­badító mozgalom Mao sze­rint napjaink vezető moz­galma, míg a munkásmoz­galom az 6 számára má­sodrendű. Különösen nyil­vánvaló a fogalmak ilyes­fajta felcserélése abban a Mao-féle elképzelésben, amely elsődleges jelentő­séget tulajdonít a „világ­falunak” s a „világ-város” körülzárásáról beszél a „világ-falu” erői által. Ez a gondolat szöges ellentét­ben van a kommunista és munkáspártok képviselői­nek nemzetközi tanácsko­zásain megfogalmazott té­tellel, arról, hogy korunk fő ellentéte a szocializmus i (proletariátus) és kapita- I lizmus (burzsoázia) közötti ellentét. A cikkíró végül hangoz­tatja, hogy Mao Ce-tung eszméi éles ellentmondás­ba kerültek a kínai kultúra nemzeti és általános em­beri alapjaival, s lerombol­ják a kínai nép kialakult magatartási és erkölcsi ne imáit.

Next

/
Thumbnails
Contents