Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-30 / 24. szám
1969. Január 30. csfltSrtSk I. oldal Villanyvonaton Ceglédtől — Budapestig Éles sípszó, lendül a tár- I ponta majdnem egy órával csa és a V. 41515. számú kevesebbet töltenek vona- villanymozdony simán ton. megindul. Űilaki Andrási Kollégámmal a mozdonyŰjlaki András mozdonyvezető. Értékrend mozdonyvezető biztos kézzel markolja az indítókereket, s közben egy pillantást vet a műszerekre. — Kijárat szabad! — mondja hangosan, szavait a mellette ülő Öcsai Sándor vonatvezető ismétli. Alig hagytuk el a váltókat, a sebességmérő mutatója máris a nyolcvan felé mozog. Berreg a telefon. Bécsi József a szerelvényt toló mozdonyról jelentkezik. Minden rendben ... — Hát. ezt is megértük — mondja a vonatvezető. — Mától kezdve naponta hetvenkét villanyvonat indul, illetve érkezik a Nyugatiba. Az utazók nagyon várták már a forgalom megindulását. Különösen a Ceglédiek járnak jól. navezető mellett való utazás élményeitől eltelve alig vesszük észre, hogy már Albertirsára érkeztünk. Kényszerpihenő, meg kell várunk amíg elhalad mellettünk egy gyorsvonat — Négy percet késtünk — mondja Űjlaki András. — Vecsésig behozzuk. A gyorsaságot különben az utasoknak is meg kell szokni. A napokban például Kispesten nagy szerencséje volt egy férfinek. Jó látta, hogy jövünk, de nem gondolta, hogy olyan gyorsan. Azt hitte, át tud még menni a szerelvény előtt. Megúszta sérülés nélkül, mert a mozdony kilökte a vá- nyok közül. Lendül a tárcsa, indulunk. Otthagyjuk a szerelvény vezetőit meglátogatjuk az utasokat. Bencsik László és Füle László jegyvizsgálóknak nincs sok dolguk, a hatszáznegyven ülőhellyel rendelkező kocsikban csak itt-ott van néhány utas. — Vasárnap délelőtt van. — mondja Füle László —, nézzék meg majd a forgalmat holnap reggeL Az egyik fülkében középkorú nő üldögél. — Felszaladok a lányo- mékhoz Pestre — mondja, amikor utazásának célja felől érdeklődöm. — Nem ültem még villanyvonaton, és nagyon meglepődtem, amikor nézegettem a menetrendet Fél tízkor indultunk Ceglédről. Pesten tudok tölteni másfél órát, és két órára már otthon lehetek. Mire visszaértünk a szerelvény vezetőihez, már a Ferihegyi műút mellett robogtunk, magunk mögött hagyva néhány Trabantot — Nos. mit tapasztaltak hátul? — kérdezi Öcsai Sándor. — Mindenekelőtt azt, hogy kellemes meleg van az egész szerelvényen. — Ez a villanyvonat egyik nagy előnye. Az utasok maguk szabályozhatják — ha majd megtanulják — a hőmérsékletet A Nyugati előtt néhány percet ácsorgunk, megvárjuk míg elhúz mellettünk egy tehervonat A csarnok negyedik vágánya mellett búcsúztunk el a vonat személyzetétől, akik másfél óra múlva indultak vissza Ceglédre. O. L. Aa elmúlt esztendőben többször adtunk hirt arról, hogy egyik vagy másik közös gazdaságunkban ennyi és ennyi forintos költséggel új gépszínt építettek, vagy adtak át rendeltetésének. örömmel nyugtáztuk ezeket a híreket, annál is inkább, mert tudtuk, hogy e téren még nagy a lemaradás, milliók vesznek kárba a mostoha tárolási körülmények miatt. Aztán, ahogy eljött a tél, és körüljártuk a megye gazdaságait, a sok új, fedett szín mellett azt is láttuk, hogy mennyi még a hiányosság. A termelőszövetkezetek, amelyek még nem rendelkeznek fedett, esetleg teljesen zárt színekkel, többségükben gondosan előkészítették erő- és munkagépeiket a téli időszakra. Vastag olajréteggel, zsírral és más korróziógátló anyagokkal vonták be az alkatrészeket, leszerelték az üléseket, elektromos berendezéseket, akkumulátorokat. Olyan termelőszövetkezetekben is jártunk, ahol a felbakolás után a motort műanyagfóliával, használt ponyvákkal burkolták. Ezeken a helyeken öröm volt hallgatni, hogy az új esztendőben mekkora igyekezettel pótolják a hiáAddeke H. Boerma, az Egyesült Nemzetek élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) vezérigazgatója felhívta az európai országokat, hogy a fejlődő országok helyzetének javítása érdekében tekintsenek saját gazdasági érdekeiknél messzebbre is. Sürgette, hogy az úgynevezett Mansholt-terv javaslatainak megfelelően csökkentsék az Európában nyosságokat, milyen erőfeszítéseket tesznek a tároló- helyek építésére. Érthető a sietség, hiszen senkinek sem közömbös, hogy a drága — néha több százezer forint értékű —• gépeit hogyan tárolja. Éppen ezért keltett bennünk nagy megütközést a látvány, ami a bajai járás egyik termelőszövetkezetében tárult elénk. A három oldalról zárt. fedett gépszín egy részében — hány meg hány szövetkezetben „sóhajtoznak” ilyen után — rossz gumiabroncsokat és néhány bála szalmát tároltak. Egy százlóerős, lánctalpas traktor pedig alig harminc méternyire, a szabad ég alatt, jó húsz centi mélyen a sárba fagyva szo- morkodott. Tudjuk, az SZ—100-asok sokat kibírnak. Ezt talán felesleges ismét kipróbálni, annál inkább, mivel ezek a gépek meglehetősen drágák. Olcsóbb lett volna kidobni azt a néhány köteg szalmát, rossz abroncsot, és a helyükre állni a százezer forintnál is drágább traktorral — még a befagyás előtt. Ha már megépítették azt a gépszínt — szintén több százezer forintért. földműveléssel foglalkozók számát és a művelés alatt álló terület nagyságát Boerma aggodalmát fejezte ki, hogy az európai országok termelésének gyors növekedése megnehezítené a fejlődő országok exporterőfeszítéseit Véleménye szerint el kellene törölni a trópusi országok termékeire kivetett fogyasztási adót és importjuk ellenőrzését Bécsi József villamosgép-kezelő. Baranyi Pál Á fejlődő országok exportja r _ »» »» nyilvánosan Kevés kormányrendelkezés találkozott olyan széles körű ellenkezésseL mint amely a vállalati dolgozók kategorizálásáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett. Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80. a középszintű vezetők 50. a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes keresetük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximális részesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximumnak a fele, akkor az I-es kategóriában átlagosan az évi alapbér 40 százalékát, a II-es- ben a 25 százalékát a III-as kategóriáiúak pedig az évi kereset 7.5 százalékát kapják. A TÖBBSÉGET ALKOTÓ III. kategóriájú dolgozók igazságtalannak tartják a felosztási arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagvobb részesedést. amikor a felosztás alapjául szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitázzunk ezzel a „többségi” nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma még gyakorlatilag a jelentős állami támogatások miatt nincs ilyen veszély.) Ha a kategorizálás mostani rendszerét vagy a részesedési alap felosztásának mai arányait sem tekintjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek. alkalmasnak azért időszerű feladatunk. az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére. (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megoldást is alkalmazni. Ma azonban a Jelenlegi rendszer érvényes, és ezt kell következetesen végrehajtani.) Az anyagi ösztönzés hatékonyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Nevezetesen, differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalt felelősségtől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségeket is szükséges kiterjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségek további növelését is. Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4,27 arány volt. addig ez az arány 1966-ra l:3,37-re csökkent. AZ ŰJ RENDSZER mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek közötti különbségeket. A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést. hanem a különböző korábbi prémiumokat, jutalmakat is a részesedési alao kategóriáinkra jutó bánvadából kanják. S azét ott a vezetők az év végi pv°rec4c?r^c”rf*cci,^^^t a adózott, jövedelem után kanták (tehát a nrőrrniurt után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak. Ezek után érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában levők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelemveszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechanizmusban is megkaphatták átlagbérük 60— 80 százalékát, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbérük 40—50 százalékát, különböző prémiumok formájában. A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8 százaléka volt. tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kanhatják. Vagyis az úi rendszer a dolgozók többségének kedvez, nagyobb anyagi előrehaladást biztosít. A KÓZOS MUNKA eredményein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem i«az«áetalan. Ha maximtim fizetésére a reform első éve után még nem is keriil sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének elérésűbe* js a vezetők mbh munbáiára volt — és 10R0- ben lesz — szükség. Ezért nagyon fontos — a félreértések eloszlatása miatt is — a vezetők célpremizálá- sánák konkrét, igazságos, ösztönző és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása. Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abbóL hogy az első vagy a második kategóriába sorolták, senki nem húzhat anyagi hasznot. Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott már év közben kellő céliutal- mat kapott a részesedési alap terhére. Senki nem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle. Vita és félreértés pedig ott van (és méginkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt felelősség arányában. Az egyenlősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki. miért, mennyit kaphat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést. mint általában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan. Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utólag megmondani, hogy kinek a teljesítményével, s miért elégedetlenek. MINDEN ESETBEN legyen a premizálás, a nyereségrészesedés fizetés nyilvános. mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is .teremt amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénz- osztogatás elkerülésére, a bátor és következetesen igazságos anyagi ösztönzés- re, a kategórián be’üR lényeges jövedelmi különbségek létrehozására. K. 3.
