Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

í. oldal 1969. Január 85, sw>ml»al Ha: plenáris ülés Párizsban , szombaton tartják meg a francia fővárosban a né­gyes tárgyalások első ple­náris ülését. A múlt heti ülésen született megállapo­dás értelmében nem lesz vita az értekezlet napirend­jéről. Amint Cabot Lodge, az amerikai delegáció új vezetője a dél-vietnami küldöttség vezetőjével csü­törtökön folytatott több mint másfélórás megbeszé­lés után kijelentette: „min­denki beszélhet mindenről, amikor csak akar”. Az érdemi tárgyalások előestéjén a DNFF-nek a párizsi tanácskozáson részt vevő küldöttsége fogadást rendezett a francia és kül­földi újságírók számára. Tran Buu Kiem, a küldött­ség vezetője itt kijelentet­te: a négy delegáció szom­baton kezdődő tárgyalásai­nak az a célja, hogy meg­találják a vietnami problé­ma politikai rendezését. A DNFF delegációja jószán­dékkal kezd a tárgyalások­hoz, amelyeknek kimenete­le teljes egészében a sai- goni és az amerikai admi­nisztrációtól függ. Nguyen Thi Binh asz- i szony, a küldöttség helyet­tes vezetője hangsúlyozta, hogy a fennálló problémák megoldásának sikere nagy­részt attól függ, milyen gyorsan vonja ki az ame­rikai kormány saját és szö­vetségesei csapatait Dél- Vietnam területéről. Terrorper Athénban Üjabb terrorperben hir­dettek .ítéletet pénteken Görögországban. Az athéni vérbíróság állítólagos „fel­forgató tevékenység” vádjá­val három fiatalembert és egy diáklányt összesen 16 •évi börtönbüntetésre ítélt. A bírák azzal vádolták a 29 éves Szotirosz Anasz- tasziadisz filmrendezőt, a 31 éves Joannisz Reklitisz építőmunkást, a 33 éves Joannisz Patropulosz festőt és a 23 éves Maria Kaller­ghi diáklányt, hogy a haza­fias front ellenállási szer­vezet tagjaiként tevékeny­kedtek, merényleteket ter­veztek a katonai junta el­len. A vádlottak a tárgyalá­son elmondották, hogy kín­zással próbáltak belőlük vallomást kicsikarni. Pet- ropulosz bizonyítékként megmutatta lábát, amelyről kínzói harapófogóval tép­ték le a körmöket. (UPI, Reuter) Otto Winzer az EAK-ban Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere csütörtö­kön hivatalos látogatásra Kairóba érkezett. A politi­kus egyhetes egyiptomi lá­togatása során tanácskozá_- sokat folytat Mahmud Riad külügyminiszterrel és több más hivatalos egyiptomi személyiséggel., ^(vMZKTKÄ figyelő A csehszlovák helyzet Lengyel jegyzék az ENSZ főtitkárához ’tírs3 IRÍ Katasztrofális tornádó Huszonkilencen vesztet­ték életüket és több mint kétszázan sebesültek meg, ‘köztük többen súlyosan, a Mississippi állam déli ré­szén pusztító tornádó kö- - vetkeztében. Szemtanúk beszámolója szerint a ha­talmas széllökések hatásá­ra kártyavárként omlottak ősze a lakóházak és a na­gyobb teherautók is gye­rekjátékként repültek több száz méterre. A károkat az első becslések több millió dollárra teszik. Elevenen eltemették gyermekeiket? A lyoni rendőrség azzal vádolja a 43 éves René Thien gyári munkást és 38 éves feleségét, hogy közvet­lenül születésük után ele­venen eltemették három, 1959-ben. 1962-ben és 1964- ben világraj ött gyermekü­ket. A házaspárnak van egy 16 éves fia és egy 13 éves lánya. A rendőrség fi­gyelmét a szomszédok hív­ták fel arra, hogy Thien asszony állapotos, és ezt ez­úttal sem jelentette be. Alain Delon a rendőrségen A hírhedt Markovic-ügy legújabb fejleményeként a párizsi rendőrség 48 órás előzetes letartóztatásba he­lyezte Alain Delon világ­hírű francia filmszínészt. Ismeretes, hogy volt test­őrének és dublőrének, a ju­goszláv származású Marko­viénak meggyilkolása ügyé­ben „Roccót”, az emléke­zetes Visconti-film fősze­replőiét már több ízben kihallgatták. A 48 óra el­teltével Delont vagy sza­badon bocsátják, vagy hi- ' vatalos vádat emelnek el­lene. „Műhold-értekezlet” McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvi­vője közölte, hogy az Egye­sült Államok csütörtökön hivatalosan meghívta a Szovjetuniót a Washington­ban február 24. és március 21. között tartandó értekez­~mTn DEN T «J a~ bTl—^ letre, amely a távközlési műholdak problémáival foglalkozik. A szóvivő han­goztatta, hogy az Egye­sült Államok üdvözli azon országok részvételét is a konferencián, amelyek nem tagjai az Intersatnak, a nyugati országok távközlé­si műhold-szervezetének. A washingtoni kormány üd­vözli azt a tényt is, hogy Jugoszálvia és Bulgária megfigyelőkkel akarja kép­viseltetni magát az értekez­leten, amelyen mintegy 90 ország vesz részt. (AFP, DPA) NEW YORK (PAP) Egyes nyugati államok ENSZ-képviseletei a múlt hónapban levelet intéztek az ENSZ főtitkárához, egyebek között azt hangoz­tatva, hogy egyedül az NSZK-nak van joga nem­zetközi fórumokon az egész német nép nevében fellép­ni. Január 23-án a Lengyel Népköztársaság ENSZ-kép- viselete ezzel kapcsolatban a következő szövegű jegy­zéket intézte a világszerve­zet főtitkárához: A Lengyel Népköztársa­ság kormánya számtalan­szor hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság létezése elvitatha­tatlan tény, amelyet nem változtat meg semmilyen nyilatkozat ennek az or­szágnak az el nem ismeré­séről. Az NDK teljesen szuverén ország, amely egy­re inkább megerősíti hely­zetét a világon. Szuverén jogaival élve az NDK dip­lomáciai kapcsolatot létesí­tett a világ sok országával, közöttük ENSZ-tagorszá- gokkal is. Az a tény, hogy egyes államok nem ismerték el az NDK-t, semmiben sem korlátozzaa ennek az ál­lamnak a jogait és szuvere­nitását. Hasonló jegyzékeket — mint a PAP megjegyzi — más szocialista országok is intéztek az ENSZ főtitká­rához. Három újabb tanú NEW ORLEANS (MTI) Csütörtökön a vádhatóság három újabb terhelő 'tanút idézett a New Orleans-i törvényszék elé, amelynek Clay Shaw ügyében dönte­nie kell. A három új tanú a következő: Millie Moor­man asszony dallasi lakos, akit felkértek, hogy mutas­sa be azokat a fényképfel­vételeket, amelyeket 1963. november 22-én készített a Kennedy elnök ellen elkö­vetett merénylet színhe­Müliárdok fegyverkezésre Világviszonylatban a ka­tonai kiadások 1967-ben el­érték a 182 milliárd dtíl- lár összeget. Az Egyesült Államok 1966-ban 64 900 millió dollárt, azaz a brut­tó nemzeti termék 8,1 szá­zalékát fordította katonai célokra. A világméretű ka­tonai kiadások összege megfelel Latin-Amerika, Közel-Kelet és Délkelet- Ázsia egymilliárd lakosa jövedelmének. (AFP) lyén; dr. Robert Shaw, dal­lasi lakos, aki a merénylet alkalmával súlyosan .’meg­sebesült,... Connally texasi kormányzót .orvosi kezelés­ben részesítette; . James Altgens, az ÁP dallasi iro­dájának fotoriportere, aki szintén fényképezett a me­rénylet színhelyén. Miután Garrison ügyész­nek nem állnak rendelke­zésére a Kennedy holttesté­nek boncolásáról készített fényképek — ezeket hasz­talan kérte az országos le­véltártól — a fenti tanúk vallomásai esetleg lehető­vé teszik annak a feltevés­nek az alátámasztását, hogy Kenne'dyre két vagy há­rom irányból adtak le lö­véseket. Haggerty tárgyalásvezető bíró reméli, hogy az esküd­tek teljes létszámát két na­pon belül biztosítani tud­ják. Csehszlovákiában ismét felszültté vált a politikai élet légköre. Pénteken nyil­vános helyen felravataloz­ták a tűzhalált halt Jan Palach egyetemista holttes­tét, szombaton lesz a te­metés. A diákvezetők hova­tovább olyan pozíciókból tárgyalnak a kormánnyal, mintha valamely államha­talmi szerv képviselői len­nének. A jobboldal nyo­mása egyre növekszik a párt és az állam vezetésére, annak ellenére, hogy a köz- társasági elnököt is bele­értve, a legfelelősebb sze­mélyiségek szólították fel a lakosságot a nyugalom megőrzésére. Hogyan alakult ki a je­lenlegi helyzet? A jobbol­dal erői a szövetségi nem­zetgyűlés elnöki tisztségé­nek betöltése körüli vitát választották ürügyként ar­ra, hogy- a decemberi vi­szonylagos nyugalom után felkavarják a politikai szenvedélyeket. Ismét szószékhez jutottak azok, akik kétségbevonták a kommunista párt vezető szerepét és egy ellenzéki csoportosulás létrehozását sürgették. Üjra terjeszteni kezdték a szovjetellenes, rágalmazó illegális röpla- ppkat, sőt a pályaudvaro­kon megtámadtak olyan szovjet katonákat, akik fegyvertelenül szabadságra utaztak. A jobboldal leg­elszántabb erői által mes­terségesen felszított légkör odáig fajult, hogy sor ke­rült Palach- önelégetésére. A Csehszlovák állam ve­zetői úgy értékelték az ese­ményeket, mint a pánik- hangulat kirobbantására irányuló kísérleteket. Svo- boda köztársasági elnök te­levíziós beszéde során ko­molyan' figyélmeztette azo­kat, akik Palach cselek­ményét szocialistaellenes agitáció eszközeként keze­lik és az állampolgárokat arra hívta fel, hogy „szab­janak gátat az emberi ér­zelmekkel történő vissza­élésnek”. Cemik miniszterelnök a politikai helyzetet elemez­ve kijelentette: „Vannak szélsőséges erők, amelyek nem akarják a konszolidá­ciót, nagyon ügyesen ki­használják a belső és a nemzetközi összefüggéseket, rendszeresen befolyásolják A párizsi új szakasz A saigoni delegáció által pro­vokált párizsi asztalvita — amelynek segítségével az ame­rikai—saigoni fél tíz héten át megakadályozta a négyes tár­gyalások megkezdését - végül is nem hozott semmiféle ered. ményt sem Saigon, sem Wa­shington számára. A múlt szombati előkészítő ülést, ame­lyet most, január 25-én már az első érdemi tárgyalás követ, méltán tekinthetjük a VDK és a DNFF állhatatos politikája és szilárd tárgyalási pozíciója fényes eredményének. E siker lényege az, hogy a saigoniak és az amerikaiak szabotázsa ellenére szombaton mégiscsak négyes értekezlet kezdődik a Kiéber sugárúti pa. lotában, amelynek egyik tel­jesjogú részvevője; a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front. Hiszen az asztal vitát 70 napon át azért erőltették a saigoniak, azért nem akartak a kerek, vagy a négyszögletes asztalformába beleegyezni —, hogy „kettős értekeyletté” szű­kítsék a párizsi tárgyalást, melyben az egyik oldalon „a szövetségesek”, a másik olda­lon „a kommunisták” vesznek részt. így akarták elkerülni, hogy legalábbis de facto elis­merni kényszerüljenek a DNFF.t. A Thieu—Ky-féle pozíciók feladását azonban a múlt hé­ten már számos körülmény sürgette. Ezek között a legfon­tosabb, hogy valóságos ver. senyfutás alakult ki a törté­nelmi bizonyítványát szépíteni óhajtó Johnson, s az elnöki hivatalt átvevő Nixon között, melyiküké legyen a tárgyalási akadályok elhárításának érdé. me. Rogers, Nikon külügyminisz­tere már a múlt hét szerdáján bejelentette a szenátus kül­ügyi bizottságának, hogy az új elnök kész e feladat megoldá­sára. Johnson párizsi megbí­zottjának, Harrimannak szinte a lelépő elnök utolsó hivatali óráiban sikerült a VDK kül. döttségével az egyezséget meg­kötnie. Nixonnak nem maradt más hátra, mint jóképet vágni a dologhoz és hangoztatni hogy „az új adminisztráció kontaktusban áll a régivel” s minden „kölcsönös konzultá­ciók alapján történik”. Most mindenképpen új sza­kasz kezdődött el a vietnami konfliktus sokesztendős törté, netében: a hadviselő fel^k mindegyike egy tárgyalóasztal köré ült le. Nem kétséges, hogy ebben a most, kezdődő szakaszban a saigoni—ameri­kai fél még súlyos akadályo­kat fog a kibontakozás elé gördíteni. Mégis, a január 25-i találkozó már érdemi kérdése, két vet fel, s ez mindenkép­pen pozitív előjelű dolog: kez­dete lehet a tényleges politikai kibontakozásnak. A VDK és a DNFF szándé­kai teljesen világosak: mind. ketten a Vietnam elleni ame­rikai agresszió teljes és végle­ges beszüntetését óhajtják. Szabad, független, semleges és virágzó Dél-vietnam megterem, tése a céljuk, olyan országé, amely földjén egyetlen idegen katona sem tartózkodik, s amely békében, saját elhatá­rozásából, északi testvéreivel egyetértésben dönt majd a két országrész újraegyesítésének módjáról, az egységes, szabad Vietnam megteremtéséről. Korántsem ilyen egyértelmű az amerikai—saigoni tárgyalá­si koncepció, különösen az­után, hogy az amerikai fél „menetközben” cserélt delegá­cióvezetőt. — Henry Cabbot Lodge, aki 1960-ban elnökje­löltként együtt szenvedett ve. reséget Nixonnal. J. F. Ken­nedy ellenében, hosszú ideig „héja” hírében állt: saigoni nagykövet korában azt vallot­ta, hogy egyedül a katonai győzelem vezethet Vietnamban megoldásra. Azonban, akár­csak Nixon a tavalyi választá­sokon, úgy most Lodge is „új arccal” jelentkezik a politika színpadán, mérsékeltebb han­gon nyilatkozik, s Párizsba utazásakor az álláspontja fe­lől érdeklődő újságírókat arra kérte, ne tekintsék őt sem „héjának” sem „galambnak”, hanem — reálisának, Washingtonban és Saigonban arról szivárogtatnak ki híre­ket, hogy az Egyesült Álla. mok rövidesen 65 ezer fővel kívánja csökkenteni 540 ezer főt számláló dél-vietnami had­erejét. E lépés katonai jelen­tősége elhanyagolható lenne, politikai gesztusnak azonban el lehet fogadni. Más hírek vi. szont kérdésessé teszik, komo­lyan gondolják-e a létszám- csökkentést? A Johnson által ez évre elfogadtatott — Nixon által is helyeselt — amerikai költségvetés 25,4 milliárd dől. lárt irányoz elő a vietnami háborúra. Igaz, ez az összeg 3,4 milliárddai kisebb a tava­lyi kiadásnál, de még így is olyan óriási, hogy nyilvánva­lóvá teszi: az Egyesült Álla­mok „betervezte” a vietnami háború folytatását. Nagyon va­lószínű, hogy az amerikaiak egyidejűleg ákarják katonai és politikai eszközökkel szorgal­mazni a saigoni kormány meg­szilárdítását, s addig elhúzni a dolgokat, amíg a VDK és a DNFF bele nem fárad a há­borúba. Teljesen jogos tehát Tran Puu Kiemnek, a DNFF párizsi küldöttsége vezetőjé­nek megállapítása: „az eme- rikai kormány és a saigoni rendszer még mindig nem dön­tött véglegesen a politikai megoldás mellett. A DNFF, a harcmezőn és a tárgyalóasztal mellett egyaránt folytatja küz­delmét a dél-vietnami nép füg­getlenségéért”. Sz, L, L az emberek érzelmeit, új és új konfliktusokat okozva ezzel”. Hozzátette, hogy a társadalmat minden esz­közzel meg kell védeni a nyugtalanságtól, a rend­bontástól és a káosztól. Az események komolysá­gát húzza alá az is, hogy a napokban Dzur honvé­delmi miniszter a hadse­reghez, Pelnár szövetségi, Groesser cseh, Pepich szlo­vák belügyminiszter pedig a biztonsági szervekhez for­dult, és az állam rendjének megőrzésében való felelős­ségükről szólt e szervek beosztottjaihoz. Ez idő sze­rint nem mérhető fel, hogy a következő órákban vagy napokban milyen irányban fejlődnek a csehszlovákiai események. A cseh szakszervezetek alakuló kongresszusán a helyzet kiéleződéséért nem utolsósorban felelős fém­ipari szakszervezetek elnö­ke nagy nyilvánosságot ka­pott beszédében megpróbál­ta ugyan csökkenteni ezt a felelősséget azáltal, hogy szavakban elismerte a párt vezető szerepét a társada­lomban, de nem hagyott kétséget az iránt, hogy va­lamiféle „ellenzék” szere­pét a jövőben is be kíván­ják tölteni. Ez a társada­lom további megosztásá­nak, a szenvedélyek ismé­telt felszításának tartós fe­nyegetéseként értékelhető. Ezenkívül — bár a jobbol­dal szüntelenül a cenzúra eltörlésének követelésével operál — egyes újságok, a rádió és különösképpen a televízió zabolátlanul foly­tatják a jobboldali propa­gandájukat. Ilyen légkör­ben nem csoda, ha már a legfőbb állami tisztségek viselőit is súlyos támadá-? sok, rágalmak érik. Ha pe- lig valamely sajtóorgánum, mint legutóbb a Tribuna című folyóirat, megkísérli a jobboldal bírálatát és a realitások talaján kíván politizálni, akkor el kell vi­selnie a legszélsőségesebb támadások kereszttüzét egé­szen odáig, hogy a szak- szervezet cégére alatt meg­tagadják a lap nyomdai előállítását. A CSKP novemberi plé­numa, majd azóta több ta­nácskozás, olyan határoza-* tokát hozott, amelyek meg­valósítása kivezethetné a válságsorozatból a csehszlo­vák társadalmat. E határo­zatok azonban vagy csak papíron maradnak, vagy igen vontatottan halad a végrehajtásuk. A felelősség mindezért a jobboldalt ter­heli, amelynek létérdeke a politikai feszültség fenntar­tása. Eltemették Belien Oszkárt Pénteken a Kerepesi te­metőben, a munkásmozga­lom nagy halottainak gyász­drapériával borított pan­teonjában mély részvéttel búcsúztatták Betlen Osz­kárt, a magyar és a nem­zetközi kommunista mozga­lom kiemelkedő harcosát; Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Friss Ist­ván mondott búcsúszava­kat. A Magyar Partizán Szö­vetség, az egykori harcos­társak, barátok nevében Fodor Zoltán és Leon Sta- siak, a német Auschwitz- bizottság elnökségének tag­ja búcsúzott Betlen Oszkár­tól. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents