Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-23 / 18. szám

4. oMst 1969. Január S3. csütörtök Rekordmennyiségű vegyszert használtak fel mezőgazdasági nagyüzemeink Televízió a tanyán A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium il­letékes főosztálya a na­pokban összesítette az el­múlt évi növényvédőszer felhasználását. A felmérés­ből kiderült, hogy a mező- gazdasági üzemek a külön­féle rendeltetésű védősze­rekre 850 millió forintot költöttek. 100 millióval töb­bet mint az elmúlt évben. Ez rekordnak számít a ha­zai mezőgazdaság történe­tében. Különösen nagy a fejlődés a vegyszeres gyom­irtás vonatkozásában; míg 1960-ban mindössze 420 ezer kataszteri holdról ^száműzték” a gyomokat vegyi kezeléssel, addig ta­valy ez a terület elérte a 2,4 millió holdat, tehát a vegyszeresen kezelt terület több mint ötszörösére nö­vekedett Ehhez az eredményhez Bács-Kiskun megye is hoz­zájárult a maga rekordjá­val. Mezőgazdasági nagy­üzemeink 1968-ban csak­nem nyolcvannégymillió fo­rintot költöttek védekező­szerekre. A legkeresettebb szer a K 64-es jelű vegyi­anyag, amelyet a kukori­cánál alkalmaztak. Az AG- ROKER tájékoztatása sze­rint ebből 605 mázsát vá­sároltak az üzemek ötmil­lió forint értékben. Alaposan visszaesett vi­szont a kereslet a rézgá­Az élüzem címet a gaz­daság ötször nyerte el, egymást követő években. Az 1962-es év eredményei alapján egyúttal Bács-Kis- kun megye legjobb állami gazdasága rangjára is szert tett. S ami mint rang nem hi­vatalos ugyan, de a gazda­ság jelenlegi és jövőbeli si­kereinek alapja, azt így foglalhatnánk össze; a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság modern nagyüzemmé yált. Mit jelent ez a gazdál­kodás folyamatában? Az üzemegységi rendszer 57- ben, 58-ban alakult ki, nagyjából ekkor kezdődtek a jövedelmezőséggel kap­csolatos, a mostanihoz ké­pest még eléggé kezdetle­ges vizsgálatok. 60—61 óta az üzemegységek részére is külön terveket szabtak meg. Aztán kialakult az ered­ményesség ágazatonkénti viasgálata. < Hasznosabb értékesítés A földbe süllyesztett be­tonpince gyomrában — végleges kiépülés után 80 ezer hektós lesz — a vas- bordázatú felső folyosóról végig pillantva a csempék csillogó során, látványnak sem utolsó dolog, ami a szem elé tárul. A palacko­zóban a termés kétharma­dát töltik üvegekbe. Az igazgató bizakodik: a kül­földi kereslet a bor iránt növekvőben van. S ha a hozamot tovább növelik, olcsóbb árakkal is jól ér­vényesülnek. Már felismer­ték az igazságot: aki győzi mennyiséggel, azt nem vág­ja agyon az alacsony ár. licnáL E régi gombaölő szernél már hatékonyabbak az új vegyi anyagok, a nagyüzemi gazdaságokban már csak elvétve alkal­mazták. A felmérés szerint sok még a javítani való a nö­vényvédelem szervezésénél és a helyszíni munkáknál egyaránt. A kémiai anya­gok hasznosításának ará­nya továbbra is kedvezőt­lenül alakul, — alig ha­ladja meg az ötven száza­lékot! — mégpedig azért, mert a helytelen raktáro­zás és a szakszerűtlen fel- használás miatt a készít­mények jelentős része tönkremegy, a szavatossági idő lejárta előtt. Annál is inkább figye­lemre méltó ez a veszendő­be ment ötven százalék, mert a számítások alapján a mezőgazdaságban a ké­miai eredetű termelőesz­közökre egy év alatt for­dított összeg eléri a gép és az épület amortizáció nagy­ságát, tehát hatalmas ősz­szegekről van szó! Megyénkben az elmúlt évben már a százezer hol­dat is meghaladta a vegy­szerekkel kezelt terület nagysága és az informá­ciók alapján továbbra is rohamos ütemű emelkedés­re számíthatunk. Persze a minél hasznosabb értékesítés továbbra sem megvetendő szempont, sőt éppen emiatt építik fel a pince szomszédságában a 400 vagon befogadóképes­ségű hűtőházat. És a ter­més gyengébb minőségű hányadának hasznosítása céljából a gyümölosléüzem is mihamarább elkészül. Az új sertéstelep, amely 44 milliós beruházással épül, évi 7000 hízó kibocsátására lesz képes. A telepre szük­ség van, az utóbbi években már takarmányfelesleg jelentkezik. önálló feladatok A korszerűsödés emberi konzekvenciái semmivel sem jelentéktelenebbek, mint a közgazdaságiak. A Hosszúhegyi Állami Gaz­daság 23 egyetemi, illetve főiskolai, továbbá 14 fel­sőfokú technikumi végzett­ségű szakembert alkalmaz — az 1968. év végi állapa- tok szerint. A fiatal szak­emberek zömmel helybeli­ek — vagyis azokból a községekből származnak, amelyekre a gazdaság mű­ködési körzete kiterjed —, s nagyobb részük a gazda­ság ösztöndíjasaként ke­rült ide. Jó néhánynak a szülei is a gazdaságban dolgoznak. Amint az egye­temi és a főiskolai padok­ból ideérkeznek, tüstént önálló feladatot kapnak; rájuk bíznak egy-egy terü­letet az idősebb, nagy ta­pasztalattal bíró szakembe­rek irányításával. Kezdet­ben bebizonyíthatják már, mire képesek. S az önálló munkának ez a hangsúlyozott szerepe ko­— Hányán te vagytok, gyerekek? — Harmincnyolcán — előzte meg a számolást a tanító. — Ki nem látott eddig közületek televíziót? A kisfiúk, kislányok sor­ba nyújtják fel a kezüket A látogató számolja, s a végeredményt mondja. — Tizennégyen. . Ez a kis epizód január 8­án játszódott le, a kiskőrö­si járás szarvaskúti tanyai iskolájában. A vendég Ka­tona Tibor volt, a járás népművelési felügyelője. A televízió — a járási tanács ajándéka — már megelőz­te őt Ez alkalommal csak a gyerekek örömében osz­tozott, beszélgetett velük. Kérte őket, hogy vigyázza­nak a készülékre, hallgas­sanak a tanító bácsi taná­csaira. ök is, szüleik is so­kat tanulhatnak, szórakoz­hatnak a tv műsoraiból... Szinte meghatotta Katona elvtársat, mikor a kisisko­lások — a szokásostól elté­rően így köszöntek el, kó­rusban, minden összebeszé­lés nélküL — Köszönjük szépen a televíziót. Egy vb-hcrtározattal kezdődött Ez az aprócska esemény egy kedves része annak a programnak, amely tavaly, szeptember 3-án, egy já­rási tanácsi vb-határozat­rántsem csak a szakembe­rek körében érvényesül, öt évvel ezelőtt a szőlő gé­pesítése elérte azt a fokot, hogy a gazdaság vezetői el­határozták: a nem gépesít­hető munkákat a családok végezzék el, akkora terü­leten, amennyit egész év­re elvállalnak. Ma már a szőlő nagyobb része csalá­di művelésben van, mint­egy másfél száz dolgozó vál­lalásában. Hogy a módszer bevált, azt a termésered­mények kellően bizonyít­ják. 1968-ban már a cu­korfokot is fi gyeim be vet­ték az eeredmények érté­kelésénél. Igen kevesen vannak olyanok, akiktől a vállalt területet meg kel­lett vonni Műszaki átképzés A gyorsított gépesítéssel a hozzáértő szakemberek alkalmazását illetően nem tudtak lépést tartani, ezért kénytelenek voltak a helyi képzés rendszeres formáját nyújtani a jelentkező fia­talok részére. A 60-as évek elejétől számítva évente 20—25 ifjú embert iskoláz­nak be a tanműhelyekbe, ahol három év alatt szer­zik meg a szakmunkáské­pesítést. Korántsem marad mindegyikük a gazdaság­ban, a környékbeli tsz-ek csábítása nem csekély, ám más szempontból nézve a dolgot ez lényegében a tsz-ek támogatásának az egyik hatékony módja. A gazdaság ezzel úgyszólván a falun maradó fiatalok műszaki átképzésének a misszióját tölti be. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel tál vette kezdetét Ez mondta ki: villanyfényt kell vinni a tanyára. Igen ám. Könnyű a szó — nehéz a só — ahogy a szó­lásmondás tartja. Köny- nyebb egy vb-határozatot megszövegezni, ám mennyi munka, erőfeszítés követ­kezik a megvalósításig! A járás lakosságának — ke­rekítve — 40 százaléka él tanyákon. Márpedig kétszer se kell mondani, mennyi az olyan tanya, határrész, ahol a villamosítás lehetetlen. Az­az hogy: mégis lehetséges ilyen helyekre is villany­fényt vinni. — Csak helyi áramforrá­sok útján — idézi most a vb-határozat akkori inten­cióit Csizmadia Tibor élv­társ, a járási tanács vb-el- nöke, akinek nyugodt sza­vaiból érezhetően csendül ki a csendes öröm. Afelett, hogy reális volt a Vb el­képzelése, s hogy a bizo- nyos „helyi áramforrások” leghatásosabb gerjesztője az összefogás volt. Minderről itt esik szó, az új- járási párt- és ta­nácsszékház elnöki szobád jában. Egyikében a sok ha­sonlóan szép, modem, ugyanakkor rendkívül cél­szerű ökonámiával beren­dezett helyiségeknek ahol — szimbólumként is — min­den együtt van, amit a já­rás szellemi, fizikai ener­giája létrehozott. Értve a színes bútorokat, az ötle­tes szefcrényfalat, vagy a szobafalnyi ablakot éppúgy, mint a járás híres, borfaj­táit, a művészi hatású ba­tikolt képeket Mindenki adott bele — Az aggregátort az ot­tani tszcs, s a közvetlenül is érdekelt lakosság és a községi tanács szerezte be a fejlesztési alapból. A te­levíziót a járási tanács ad­ta ... Ehhez hasonló volt a megfogalmazás azokra a tanyai iskolákra vonatkozó­lag, melyek egy-egy tanya­csoport központjaként vil­lanyfényt kaptak az emlí­tett vb-ülés óta. Csupán ilyen eltérésekkel, hogy például az Abonyi majori iskolának — Bocsa — az erdőgazdaság vette az agg­regátort. Vagy, hogy Fi- scher-Bócsáo a nagy telje­sítményű aggregátor mű­ködtetéséhez egy traktort is beszereztek a helyiek. E két helyen 280—300 ta­nyai ember közös kincse, kultúrálódásának, színvona­las művelődésének, szóra­kozásának lett forrása az elektromosság, illetve a te­levízió. De így van már Zöldhal- mon, s a kezdeményezők példáján így lesz Bagi-Bó- csán is. Soltvadkerten — a felsőcsábori, sei ym esi két tanyai iskolát a vezetékes hálózatba kapcsolták be, Kővágón és Szarvaskúton a szakszövetkezetek vásá­roltak aggregátort az isko­lának Felsőcebén, Erdőtel­ken szintén működik már a tv. Az idei költségvetésből további 4 televíziót vásá­rolnak, mégpedig a Csá- szártöltés-Csala pusztai, a Kecel-Szilos, a soltvadker- ti tsz- és az alsótabdi is­kolába ... A hitetlenek is hisznek A járási tanácstól távo­zóban, a községi tanácsel­nökök értekezletéről szál­lingózók között Molnár Fe­rencet a bócsai vb-elnököt is megpillantjuk. Tőle ér­deklődünk, hogy is megy az a fischer-bócsai villamosí­tás, a traktorokkal, villany­póznákkal, bekötésekkel? — Ki tudná azt ponto­san, kinek a pénzéből vet­tük a traktort? — moso­lyog. Közös küszködés ered­ménye ott minden. A trak­tor fölé úgy építettünk gép­házat, hogy még az isko­lások is rakták-adták a vá­lyogot Tíz házba a villanyt is bevezettük. A póznákat a tanya körüli fákból vág­ták — s cserélték egymás­tól — az emberek ... Majd vezetik már a többi tanyá­ba is — 30—35 ház köthe­tő be — a villanyt Azok akik eddig nem hitték, hogy meg tudjuk csinálni... A szilveszteri műsort 80 ember nézte a tv előtt... Zsúfolt volt az iskola az Abonyi majorban is. De- mizsonokkal mentek az em­berek, de az erdész, Valkai Sándör, aki a tv-nek is ke­zelője egy kortyot se en­gedett inni senkinek — éj­fél előtt... ö arról is híres, hogy a járás őt bízta meg itt a népművelési teendők össze­fogásával. Nem jól mon­dom: felkérték, s 6 • szíve­sen vállalta, örömmel „pa­naszolta”: — Mióta televízió van az iskolában, úgyis minden estém foglalt... Azelőtt nálunk — de a többi ta­nyacsoportnál is — havon­ta két-három alkalommal jöttek össze harminc-negy­venen. Most egyetlen este többen vannak... A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma most hozott állásfoglalásában ki­fejtette, hogy a kényszer­elvonó kezelést — ameny- nyiben törvényi, illetve egészségügyi feltételei fenn­állnak — a kiszabott sza­badságvesztés tartamától függetlenül el kell rendelni. Nem lehet mellőzni pusz­tán abból az indokból, hogy az elkövetővel szemben hosszú tartamú szabadság- vesztést szabtak ki, s ez szükségtelenné tenné a Vízóra Lehet-e túlzott mértékű a falu városiasodásának folya. mata? Össztársadalmi szem-* pontból aligha. A vízmű vál­lalatok tapasztalatai alapján viszont igen. Az ellentét — ahogy mondani szoktuk — nem antagonisztikus. f eloldá­sa néha attól függ, hogy van-e elegendő vízmérő. Igen, vízmérő. A kultúrál, tabb otthoni környezet meg­teremtését, ami feltétlenül beletartozik a városiasodás fogalmába elősegíti a vízmű- vesítés. Sok-sok kilométernyi vízvezetéket fektetnek le évente a falvak, községek ut_ cáiban sok-sok társadalmi munkaóra alatt. S amikor néhány méterre van már a csaptól a ház előtt elnyúló cső, akkor szökik fel több­nyire a higgadt falusi ember vérnyomása. A vízvezeték be­kötését a tanács ugyanis csak abban az esetben engedélye, zi, ha egyúttal vízórát is fel­szerelnek. Ez érthető. Mert anug egyesek átalányt fizet­tek, g közben veteményt lo­csoltak, vagy éppen szódás­üvegeket hűtöttek a csap alatt, a számla és a tényle. ges fogyasztás közti különb« séget a helyi tanácsoknak kellett kiegyenlíteni. Példánl Katymáron is med- dőn húzódik végig a vezeték a Lenin utcában több ház kapuja előtt, hiszen a mérő­műszerek hiányában nem ve­zethették be a lakásokba a vizet. A Dél Bács.Kiskun me­gyei Vízmű Vállalat illetékes bajai üzemvezetőségén el­mondták, hogy ilyen okból tavaly 257 Igénynek nem tud­tak eleget tenni a körzetük« ben. Ennyivel kevesebbet szállított a Magyar Optikai Művek, ahol a szóbanforgó készüléket gyártják. Most viszont, amikor fagyott a föld, és szinte senki sem vál. lalkozik a bekötésre, raktá- ron is fekszik néhány óra a bajaiaknáL Az idei előjelek mégsem biztatóak. Az Észak Bács-Kiskun megyei vízmű Vállalat például 3570 külön­böző vízmérőt rendelt meg, s a MOM ennek a 10 száza­lékát sem igazolta vissza. A megyében mintegy nyolc­ezer vízmérő kellene, hogy a megrendelőkhöz bekössék a vízvezetéket. Köztük azokhoz a falusi családokhoz, akik közelebb szeretnének kerülni a városi életmódhoz, ök kér­dezik: mikor lesz elegendő vízóra, Magyar Optikai Mű­vek? Halász Ferenc kényszerelvonó kezelést. Egyébként ilyen esetben az elítéltet a szabadság- vesztés letöltése előtt két hónappal kell a kényszer­elvonó kezelés végett az erre a célra kijelölt bünte­tésvégrehajtási intézetbe át­szállítani. A kényszerelvo­nó kezelés megfelelően al­kalmazva — feltéve, hogy orvosi akadályai nincsenek — hozzájárulhat, hogy az elítélt kiszabadulása után ne folytassa korábbi italozó életmódját B. P. Jfonw&tieqNitiktéiivitowi ív. A »»i rr I ■ ■ JOYO alapjai TMh István Bucka Hangzatosabb, tájjellegübb elnevezést nem is kaphatott vol­na Csengődön a nyáron felavatott új vendéglő és presszó, mint amit visel: Bncka. Nemcsak a helybeliek, de a környék fia­talsága Is szívesen látogatja, főként a hétvégi délutánokon, es­téken az Ízléssel berendezett, tágas, szép szórakozóhelyet. Elvonókúra — a börtönben is

Next

/
Thumbnails
Contents