Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-21 / 16. szám
1969. január 21. kedd 5. oldal ■ ; ' : ' - i üt éve íz MSZMP Bács-Kiskun m gyei Végrehajtó Bizott- sá a az elmúlt év végén fo; lalkozott a pedagógus pá tszervezetek munkájá- na : eredményeivel és meg- jel ilte a további tennivalóka . . .lapvetően a párt IX. ko igresszusának a párt vezet i szerepétiek további nőve lséről, a pártmunka mc iszereinek fejlesztéséről és a hivatali pártszervezetek megnövekedett jogairól szc ó határozataiból kell kii dúlni a pedagógus párt- sze vezetek vizsgálatánál is. Me lállapítható, hogy az úté )bi két évben nagy fejlőd s következett be a pe- daf jgus pártszervezetek tárták ú munkájában, szervezet kereteiben, az alap- sze vezetek számában egy- ará it Jelenleg a megye pe- dat igusainak 21,6 százaléka tag a a pártnak. Ez igen póz tív jelenség. Ugyanakkor az is igaz és figyelmet érd mel, hogy ez a megyei átlí l az egyes területeken, de néginkább az egyes ok- taté ii intézményekben jelen 5s eltéréseket mutat. Ez sok egyéb mellett helyen- kén a pártépítéssel való elm lyültebb, tudatosabb fogl ilkozást igényli. E edmény az is, hogy nőtt a i jdagógus pártalapszer- vezi :ek száma. A megye alsó , közép- és felsőfokú oktc ási intézményeinek párt ag pedagógusai közül a t bbség a jelenleg működ 61 pedagógus párt- ala; szervezetben tömörül. Különösen fontos, hogy e pártalapszervezetek több mint fele önálló, csak egy iskolához kapcsolódik. Az utóbbi években a pedagógus alapszervezetek tartalmi munkája is sokat javult. Az iskolai munka egészén belül egyre jobban megtalálják a helyüket. A pártmunka eszközeivel jelentős eredményeket értek el a nevelés eszmei-politikai irányításában, a neve- léscentrikusság biztosításában, az oktatási reform eredményes megvalósításában, az ifjúsági szervezetek irányításában és munkájuk hatékonyságának növelésében, a tömegpolitikai munka erősítésében. Az alapszervezetek javuló munkáját tükrözi a szervezeti élet alakulása. Valamennyi alapszervezet terv szerint dolgozik és a munkatervek többsége jól tükrözi a pedagógus pártszervezetek tennivalóit. A kötelezően előírt napirendeken túl rendszeresen vizsgálják a tantestületek nevelőmunkáját, a pedagógusok ideológiai fejlődésének és továbbképzésének helyzetét, az iskolában működő szervezetek tevékenységét, az iskolavezetés kérdéseit, a hátrányos helyzetben levő tanulók segítésének lehetőségeit, a pedagógusok közéleti szerepének alakulását. A taggyűléseket rendszeresen megtartják és azok többségükben aktívak. A beszámolók mind elemzőbbek, kritikusabbak. Ezeket a megállapításokat erősítik meg az elmúlt év végén lezajlott vezetőségválasztó taggyűlések is. E taggyűlések előkészítése, a munka elmélyült értékelése, az új vezetőségek kiválasztása és megválasztása, a mindezekben érvényre jutó demokratizmus mutatja pedagógus pártalapszervezeteink megerősödését, munkájuk fejlődő tendenciáit. A vezetőségválasztó taggyűlések, de más tapasztalatok alapján is elmondható, hogy alapszcrvezeteink a párttagok többségének konkrét pártmegbízatást adnak és a munkáról be is számoltatják őket. 0 B E EH Ezek a megállapítások általában is, de különösen az egy iskolához kapcsolódó önálló alapszervezetekre érvényesek. A több iskolát átfogó vagy területi közös alapszervezetek már nehezebben tudnak ilyen intenzív politikai munkát végezni. A taggyűlések pl. ezekben az alapszervezetekben általánosabb szinten mozognak, kevésbé elemezhetik egy-egy iskola nevelő- testületének szerepét, tevékenységét. A kialakított véleményeket is sokkal nehezebb konkretizálni. így esetenként a pártélet formális elemeivel is találkozunk. Mindezzel nem azt állítjuk, hogy a több iskolát átfogó közös községi, városi pedagógus alapszervezetek nem végeznek lelkiismeretes munkát. Azt jelezzük csupán, hogy az összevont alapszervezetekben minden törekvés ellenére is sokkal nehezebben oldható meg a IX. kongresszus által meghatározott igény az alapszervezeti munka iránt, mint az önálló iskolai párt- szervezetekben. Ezért bír különös jelentőséggel az iskolai pártcsoportok munkája. Pedagógus pártszervezeteink munkájának fejlődését mutatja, hogy egyre jobban ténylegesen pártmunkát végeznek és egyre ritkábban, helyenként már egyáltalán nem vállalnak magukra tipikusan igazgatási feladatokat. Ez a helyzet jó alapja a további előbbrelépésnek. A témára még visszatérünk, így most csak általánosságban jellemeztük a pedagógus pártszervezeteket. A feladatokkal, a munka más kérdéseivel a következőkben foglalkozunk. GYÓNI LAJOS, a megyei pártbizottság osztályvezetője A könyvterjesztés: népművelés l©mn-myvek miniatűr kiadásban A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent miniatűr kivitelben Lenin: „Az államról” című munkája. A 45x65 mm-es kötetet Lenin egy-egy munkájával, további hat hasonló méretű kiadvány követi, kötetenként 5 ezer példányban. A tanyán, ahol a könyvet csak imitt amott ismerik közelebbről, nem köny_ nyű a könyvterjesztő dolga. Nem a kivételekről van itt szó, hiszen ilyenek is akadnak már: könyvesp. ■: a nádtető alatt, vagy verseskönyvet olvasó libapár-;:/ torlány — találkoztunk már ezekkel is. A nagy többség tanyán még nem tartja életszükségletnek a könyvet. Mit kell tenni, hogy annak tartsa? Erről beszélgettünk ami. nap Sütő Bélával, a lajos- mizsei Népfront Tsz üzemgazdászával, aki idestova tizenkét éve árulja, terjeszti a könyvet. — Már előző állásomban, a Terményforgalmi Vállalatnál is én voltam a könyvbizományos, sőt hogy az ilyenirányú családi kapcsolataimat is megemlítsem, ugyanannál a vállalatnál a feleségem volt az elődöm. Kilencedik éve, 1961. áprilisában kerültem főkönyvelőként a termelő- szövetkezethez és „könyves” megbízatásomat oda is magammal vittem. A Népfront Tsz nemrégiben három kisebb termelő- szövetkezet egyesüléséből jött létre. A Sallai, a Vörös Csillag és a Törekvés Tsz-ek határozták el, hogy elaprózott erőiket összevon ják, úgy próbálnak gazdálkodni. Most 6300 hold birtokon 380 tsz-tag, s mintegy 500 nyugdíjas és eltartott családtag dolgozik. Sajnos, a terület rendkívül szétszórt, a tagsággal való érintkezés nagyon nehéz, ezért nincs könnyű dolga a könyvterjesztőink. De hadd beszéljen erről maga Sütő Béla: — Először talán a bérezésről szólnék, hiszen ez szoros kapcsolatban van a vásárlóképességgel. A három termelőszövetkezet egyesülése után bevezettük a garantált készpénzfizetést, minden hónap 20-án fizetünk. Az állattenyésztésben dolgozók és a traktorosok keresete magasabb, mint a növénytermesztésben dolgozóké, de ná'unk Hazaérkezett Moszkvából llku Pál Ilkü Pál művelődésügyi miniszter — aki a magyar— szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság negyedik ülésszakának tárgyalásain a magyar küldöttséget vezette — vasárnap a késő esti órákban Moszkvából visszaérkezett Budapestre. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Lugossy Jenő és dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes. A Szovjetunió budapesti nagykövetségét N. N. Szikacsov követtanácsos képviselte az érke- zésnéL senki sem keres rosszul. A hiba tehát nem itt van. A nagy területen szétszórtan élő tagok havonta átlag egyszer térnek be az irodába, a könyvterjesztő viszont aligha keresnet fel mindenkit a munkahelyén, vagy a tanyán. Így aztán a bizományos tevékenysége jóformán az irodai dolgozókra korlátozódik. Az adminisztratív és szakalkalmazottak alkotják vásárlói zömét. — Karácsony előtt a tagság nagyrésze vásárolt, kétezer forint volt az ünnep előtti forgalmam, máskor havi 600—700 forint körül mozog. Általában — tehát az ünnepi forgalmat leszámítva — a mezőgazdasági szakirodalom és a könnyű széppróza fogy. — Mit lehetne tenni, hogy a tanyai lakosság is megismerje a könyvet? — A könyvterjesztés tulajdonképpen népművelés. Miért nem lehet például a TIT keretében az olvasás szükségességéről előadást tartani? Tizenkét előadásra van szerződésünk a TIT-tel, eddig még egyet sem tartottak meg ebből a* idén. Előbb meg kellene a könyvet ismertetni, szerettetni a tanyai lakossággal, akkor elérhetnénk azt, hogy maguk keresnék az alkalmat a vásárlásra. Mert a legfontosabb teendő: felhívni a figyelmet rá, megszerettetni a könyvet! Sütő Béla egyébként ennek a feladatnak is igyekszik eleget tenni, mert ha — mint a tsz üzemgazdásza — felkeresi a munkahelyeket, részlegeket, munkacsapatokat, nem felejti el, hogy ő könyvbizományos is egyben. De ez a fajta figyelemfelkeltés még kevés. Intézményesen is népművelési kérdésként kellene kezelni a tanyai könyvterjesztést. A művelődési autó a kölcsönzés mellett szerepet kellene, hogy vállaljon ebben is. Balogh József 107. De a félszigeten túl nem találta már a fiút. Angyal rálelt arra a helyre, ahol Pétya kimászott a vízből, megpillantotta a nyomokat, és rájött, hogy a fiú elindult a folyó mentén felfelé, vissza az odúhoz. De miért nem kiabált, miért nem hívta fel az emberek figyelmét magára? Rejtély. Ferdeszájú egy pillanatig sem gondolt arra. hogy Pétya nem tudott a vízesés környéki táborról, és nem is »látta. Itt valami sántított. Bárhogy legyen is, a bandafőnöknek csupán egy maradt hátra: Pétvát követni a saját odújához. A bosszú vágya forrt benne. Bosszúra vágyott, hogy lecsillapítsa felajzott idegeit. A bal parton haladt a fák között osonva. De, most már nem egyedül. A jobb parton majdnem Ferdeszájúval párhuzamosan öt lovas haladt. Nyomban a tutaj pusztulása után hagyták el á tábort. Kis ideig ők is rejtőzködve haladtak. Ahhoz, hogy rajtaüthessenek Angyalon, először is gázlót kellett találniuk ezen a szörnyű folyón. Már sötét volt, amikor Pétya elérte az odút. Ruhája a hosszú úton majdnem megszáradt rajta, de a lábai... Csak vánszorogni tudott már á fáradtságtól. Booskora jóformán szét- mállott, szőrmeharisnyája csupa víz volt és nem melegített. Tüzet nincs mivel gyújtania, nincs gyufája. A levegő lehűlt. Amint lebukott a nap, fagyni kezdett. Hideg szél húzott a folyó felől. Pétya egész teste reszketett, amikor átöltözött. Valahogy összekötözte lábán a szétmállott bocskort és elhatározta, azonnal folytatja útját. Tekintete megakadt azon a helyen, ahol a tűz égett. A hamu alig észrevehetően füstölgött. Tehát van tűz! Sietve szétkaparta a hamut. Egy vastag gyökér hevert a földön. Félig elégett és még mindig füstölgött. Pétya reménykedve fújni kezdte. Lám, milyen jól jön most Ljubimov tanácsa! Találni egy száraz, korhadt fadarabot — már csak pillanatok műve volt. A korhadt fát az izzó gyökérmaradványhoz préselte, fújni kezdte, s amikor a tűz belekapott a korhadt fába, Pétya száraz mohába csavarta a két izzó fát és óvatosan maga előtt tartva vitte a völgy felé. Erdőn, kidőlt fákon, nedves mohán és vékony jégkéreggel bevont havon, patakok mellett haladt, megkerülte a mocsarat és sietett a sötét éjszakában a völgy felé, mintha csak hazafelé rohant volna. Már nincs messze. Lába cset- lik-botlik, és fáj. Mar nem is fázik, nem. Csupa tűz az egész teste. Még Tuj is, aki egész idő alatt enge-*' delmesen futott mögötte, az is nyüszített, vinnyogott a fáradtságtól. Nem, Tuj pajtás, megyünk, míg csak kezünkben nem lesz a fegyver, hogy túlerőben fogadhassuk az ellenséget! Gyerünk, pajtás, előre!..; Itt is van ez a szerencsétlen katlan. Káva teteme, a félig elfogyasztott medve. De mi ugrott félre oly fürgén a medvétől? Á, farkasok! Csattogtatják fogukat, de hátrálnak, el- somfordálnak a kutyás ember közeléből. Jóllakottak, nincs kedvük harcba keveredni. Majd máskor... Pétya nem törődött többé a ragadozókkaL Leült a régi tábortűz mellé és fújni kezdte a tüzet. Hogy is tanította Ljubimov? Vékony forgácsokat, majd apró gallyakat rakni rá sátorként, a tetejére pedig már fákat tehet. Igen ... Néhány perc múlva fellobogott a tűz. Pétya rőzsét rakott köréje, tetejére pedig egy egész halom száraz ágat dobott. Világos lett, a sötétség meghátrált. Lám, itt feküdt, errefelé ment... A hó olvadni kezdett, már csak kevés volt belőle, vékony réteg feküdt a köveken. S ebben a jeges rétegben megpillantotta fegyverét. A fekete pisztoly beleolvadt a fehér hóba, mintha csak bele- préselődött, belenyomódott volna. Felülről víz borította, amely később megfagyott. Máris töri a jeget, kezébe veszi a hideg acélt, megtörli, megmelegíti... Pétya a belső zsebébe rejtette a revolvert és most 6zívén érezte a hideget. No, most aztán jöhetsz, Ferdeszájú Angyal, nyomban leszámolok veled! Hogy a bandita odamegy, abban, egy percig sem kételkedett. Ám a tajga hallgatott, békésen álltak a fekete fák, hallgattak a madarak és a vadak, befagytak a patakok és még az oly éber és hűséges Tuj is oly mélyen aludt, hogy meg sem moccant. Pétya megnézte a závárt, meggyőződött, benne van-e a töltény és közelebb húzódott a tűzhöz. Arca lángolt, a hátán a hideg futkározott. Megint elfogta a hidegrázás. A feje zúgott, agyában minden összezavarodott, és legszívesebben végigfeküdt volna a rozsén háttal a tűznek és aludt volna... Nincs többé ereje az üléshez! Pétya szedett még rőzsét, arrábbtolta a tüzet, a forró földre rőzsét terített és ráfeküdt. Érezte, amint a jóleső meleg átjárja átfagyott, beteg testét. Még egy-két perc és elaludt az alvó kutya mellett. (Folytatjuk)
