Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

1969. Január 21. kedd ÜL oldal fgy igazságosabb Egyik kecskeméti vas­ipari üzemünkben a szo­cialista brigád cím elnye­résének feltételeiről be­szélgettünk a szakszerve­zeti bizottság titkárával. Elmondotta, hogy minden e címért versengő brigád vállalásai négy szférán be­lül oszlanak meg. Úgy­mint: a termelés, munkafe­gyelem, kulturális élet és • társadalmi munka. Érdekes és megszívlelés- rc méltó szempontokat hal­lottunk például a társadal­mi munkában tett felaján­lások értékelésével kapcso­latban. Először is — na­gyon helyesen — társadal­mi munkaként — vállalás­ként — fogják fel a brl párttagok társadalmi funk, cióit, hogy tehát szakszer, vezeti bizalmi, tanácstag, segélyezési albizottság tag­ja, vöröskeresztes titkár, nőtanács elnöke egy-egy drlgozó. Értékelik e téren kifejtett munkájukat; azok­nál pedig, akik semmi funkciót nem viselnek még, a maguk felajánlotta tár­sadalmi munkát. így kerülik el, hogy egyik ember erejét meghaladó terhet vállaljon magára, a másik pedig szigorúan csak azt végezze el, amiért a fizetést kapja. Ezzel a meg­ítéléssel sikerült kiküszö­bölni korábbi évek olyan szélsőséges hibáit, hogy pél­dául egy brigád rengeteg pon.ot „összeszedett” mun­kaidőn túli bentmaradás- sal, ami szintén hasznos tevékenységgel telt ugyan el — munkahely csinosí­tása, udvar rendbehozása, stb. —, de mert ezzel is elegendő pont jött össze a felajánláshoz, más kategó­riában, mint a termelés, önképzés nem igyekeztek már valóra váltani a vál­lalást. Ez a finomítás a verseny és a társadalmi munka be­csületét egyaránt emelte. (t) II. A kezdet gondjai Az első években — Hil­den, Nemesnádudvaron, de a többi célgazdaságban is, amelyek esztendők múltán Hosszúheggyel egyesül­tek —, olyan körülmények között folyt a gazdálkodás amelyek mai szemmel leg­inkább tragikomikusnak tűnnek. Hildpusztán 1945-től 1951- ig rizstelepet működ-' tettek. Még fel sem szá molták, már megjelent a „fehér arany”, a gyapot Volt itt belőle 6—800 hold „Szent növény” volt, olyan értelemben is, hogy nem volt tanácsos bírálni, csak a bajszuk alatt morogtak az emberek, hogy bizony jobban megteremne itt a búza, meg a kukorica... Öntözőkannák és traktoroslányok Ma már mosolygunk azo. kon az állapotokon, ame­lyek a 2000 holdas sükösdi paprikatermesztő célgazda­ságban uralkodtak. (59-ben csatolták Hosszúhegyhez.) 1952- ben központi kiutalás­ból kaptak tíz pár lovat, de a szekerekről „megfe­ledkeztek” az akkori ille­tékesek. A kocsikat nagy- nehezen bizományosok út­ján szerezték be. Emiatt az első kaszálású lucerna is hónapokig kint hevert a földeken, boglyákba rak­va. Volt három ócska trak­toruk, mindegyik más tí­pus. A paprikapalántákat öntözni kellett, így erre a területre csak azok jöhet­tek, akik hoztak maguk­kal öntözőkannát. Végül is minisztériumi közbenjá­rásra kaptak harminc bá­dogedényt. Nemesnádudvar határá­ban még 1950 őszén is úgy vetettek, hogy vihar­lámpát akasztottak a gé­pekre. Rá egy évre vala­melyest növekedett a trak­torok száma, 8—9 trakto Újabb állomás TARTALMAS munkáról adott számot a Magyar Ag­rártudományi Egyesület megyei szervezetének nem­rég tartott vezetőségválasz­tó küldöttgyűlése. Az utób­bi években több mint száz új taggal gyarapodott az egyesület, és létszáma je­lenleg meghaladja a hat­százat. Az elmúlt négy év alatt a szakosztályok és az egyesület kiskunhalasi cso­portja csaknem 250 tanács­kozást, tapasztalatcserét szervezett, amelyeken 45 ezren vettek részt. Január 24-én kezdődik a Magyar Agrártudományi Egyesület V. országos kül­döttgyűlése, amelyen 33 7 küldött közül tizenöten képviselik a megyei szerve­zetet. A kétnapos tanács­kozáson megvitatják az ed­digi munkát és a további tennivalókat. A SZERVEZET 1951. szeptemberében alakult meg Micsurin Agrártudo­mányi Egyesület néven, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­sége keretében. 1957-ben vette fel jelenlegi nevét. Nyolc országos társaságá­nak tevékenysége a mező- gazdasági tudomány és termelés vaiamennvi főbb területét felöleli. Tizenki­lenc menyei szervezete van. Ezek lehetőséget nyúitanal- az ország enész területén szétszórtan élő. cseltv"m 10 ezer főnyi egyesületi tag­ság számára, hogy egy-egy tudományos kérdéssel, vagy egy-egy termelési ágazat fejlesztésével elmélyülten foglalkozzanak, az általános érvényű és helyi jellegű szakmai kérdéseket sokol­dalúan, mélyrehatóan meg­vizsgálják és véleményt nyilvánítsanak, állást fog­laljanak. AZ EMLÍTETT küldött- gyűlésen a megye legsürge­tőbb feladataival való fog­lalkozást jelölték meg. A megyei szervezet sokat te­het az új kutatási eredmé­nyek, a korszerű termelési eljárások és az állattenyész­tésben jól alkalmazható, modern tenyésztési, techno­lógiai módszerek elterjesz­tésében a gazdaságosabb termelés elérésében. Ennek érdekében még az idén bő­vítik az egyesület tevékeny­ségét. Megalakul Kecske­méten az agrárközgazdasá­gi szakosztály, Kiskőrösön, Baján, Kalocsán pedig he­lyi csoportot szerveznek. A MAE megyei szerve­zete országosan is kiemel­kedő munkát végzett az el­múlt négy esztendőben. Kü­lön elismerés illeti a szak­embereket, hogy társadal­mi tevékenységüket anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szakmaszeretetből, a mező- gazdaság szocialista fejlesz­téséért érzett felelősségből, önkéntesen végzik. —ő —r rosnak már tudtak munkát adni, de a munkagépek még jó ideig csak olyanok voltak, amelyek lófogatok után használatosak. Gru­ber György gépészcsoport­ja ezeket bütykölte össze, hogy valamelyest hatéko­nyabb munkát lássanak el az erőgépek után. Ugyanakkor egyre sű­rűbben jelentkeztek a gé­pekért lelkesedő parasztle­gények, akikből rövid idő alatt kiváló traktorosokat neveltek. Sőt hat traktoros­lánya is volt az állami gaz­daságnak, mivel az orszá gos propaganda itt sem maradt hatás nélkül. Mi sem természetesebb, hogy a két nembeli traktoros­fiatalokat mihamarább gyengébb, erősebb érzelmi szálak fűzték össze, s nem egy ilyen kapcsolat végző­dött máig is sikeresnek mu­tatkozó házassággal. Hatvan tehén tíz helyen Nagy Ödön, aki első íz­ben 1951-ben került a ne­mesnádudvari gazdasághoz, mint fiatal segédagronó- mus, a nagyüzemi állatte­nyésztés legcsekélyebb je­lével sem találkozott. Az akkori 60 tehén napi két­literes istállóátlaga olyan „eredmény”, amit ma már egy valamire való kecske­tenyésztő is szégyellene. De milyen is lehetett volna? Az állatállományt tíz, bér­bevett parasztistállóban tartották. Az állapot ter­mészetesen velejárója volt, hogy mindegyik istállóhoz fogadtak egy éjjeliőrt. A takarmányozás színvonalá­ról beszélni meddő dolog lett volna, hiszen a kuko­ricaszárat — kévéjét egy forintért — egyre-másra vásárolták fel az egyéni gazdáktól. De voltak telek, amikor a legfőbb takar­mány a búzaszalma volt, meg az árkokból, a fák alól összegereblyézett falevél. A gazdaságnak az első években a saját épületál­lománya csupán az az öt­hat tanya volt, amelyet a területtel együtt „örökölt”. De 1952 tavaszán már megkezdődött az építkezés, két, egyenként 80 tehén befogadására alkalmas is­tálló alapjait rakták le. Az igyekezet, a szívós ki­tartás a számtalan gond közepette is kezdte meg­hozni gyümölcseit. Ahosz- szúhegyi gazdaság az 1956- os évet még ötmilliós vesz­teséggel zárta. 1957-ben pe­dig már ugyanilyen össze­gű nyereséget könyvelhet­tek el. Ám a kezdettel együttjáró „gyermekbeteg­ségek” sem itt, sem Hild­pusztán nem tűntek el egy csapásra. Sőt, csaknem a legutóbbi évekig kísértet­tek. Szabadulás a veszteségtől Antal András, a hild- pusztai üzemegység veze­tője úgy véli, még az 50-es évek második felében is annyi retek- és takarmány- réipamagot termesztettek, hogy Európa ilyenfajta szükségletét két évtized­re ugyancsak kielégíthet­ték. A raktárak mélyén még most is hánykolódik belőlük néhány kiló. Hogy mindez mibe került, ar­ról jobb nem beszél­ni. Hosszú éveken át érthetetlenül túlmérete­zett volt a lótenyész­tés is. Az átlagos csikó­létszám elérte a 300-aL Márciusban és áprilisban, amikor már fogytán volt a takarmány, de még nem zsendült a legelő, 10—15 embert csak azért tartott a gazdaság, hogy a lovakat emelgesse. A 70 hold do­hánytól csak 1964-ben si­került megszabadulniuk, holott ez minden évben meghozta a maga egymil­liós deficitjét. Hasonló volt a helyzet a komlóval, amelynek területét erősza­kosan futatták fel 96 hold­ra, így felerészben olyan helyre kellett tenniük, amely eleve nem kedvez ennek a növénynek. Az egymilliót itt is a vesztesé­gek rovatába kellett beír­niuk. Az utóbbi 2—3 évben egyetlen veszteséges ága­zatuk sincs. Sem a nö­vénytermesztésben, sem a kertészetben, sem az állat- tenyésztésben. Utoljára a tehenészet zárt veszteség­gel, de csak azért, mert a teljes állományt kicserél, ték. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel Több áru, nagyobb választék Az AGROKER igazgatójának tájékoztatója A Megyei Mezőgazdasá­gi Ellátó Vállalat, az AG­ROKER telepén még év eleji hangulat van. Na­gyobb forgalomra csak a következő hetekben számí­tanak. Pálfi Pál igazgató el­mondja, hogy a tavalyi eredmények összesítése el ebben az időszakban, míg egész esztendőben ösz- szesen 82-öt. Erre a trak­tortípusra január 1-től is­mét érvényes az említett vásárlási kedvezmény. Je­lenleg csaknem nyolcvan darab van belőle. Ismét számítunk az érdeklődés növekedésére. Az ellátó vállalat új raktára» most főijük, s már kiszá­mították, hogy 860—880 millió forint értékű árut forgalmaztak az elmúlt év­ben. Az idén nagyobb lesz a készletük. Ebből követ­kezően egymilliárdon fe­lüli a várható forgalom. A vállalatnak az elmúlt esztendőben régi gondja ol­dódott meg. Az épülő te­lephelyen elkészült az új növényvédőszer-raktár. Az épület megfelel az egész­ségügyi követelményeknek, gépesített a vegyszerek ki- és berakása. Az idén június 30-ig elkészül a többi épü­let isi, közöttük három, egyenként 1600 négyzetmé­teres raktár és az új iro­daház. Hírt adtunk az 1968. de­cember 1-töl 20-ig tartó kedvezményes alkatrészvá­sárlási akcióról, melynek keretében több száz féle al­katrészre kaptak tíz-hetven százalékos engedményt az üzemek. — Mintegy kétmillió fo­rint értékű árut forgalmaz­tunk ebben az akcióban. Többet vártunk. Hadd te­gyem hozzá, hogy az UE— 28-as traktorra 10 ezer fo­rint vásárlási kezdvezményt kaptak az üzemek az el­múlt év harmadik negye­dében. Növekedett a for­galom, 27 traktort adtunk Világgazdasági hírek ŰJ OSZTRÁK váltópénz Az osztrák nemzeti bank kivonja a forgalomból az 5 schillinges ezüst érmé­ket és helyettük 75 száza­lékos arányban nikkelből és 25 százalékos arányban rézből vert érméket hoz forgalomba. Erre az intézkedésre azért került sor. mert az ezüst árának emelkedése miatt az eddigi 5 schillin­ges váltópénz ezüstértéke 6,5 schillingre emelkedett. (DPA) LENGYEL HITEL ECUADORNAK Quitóban. az Ecuador Köztársaság fővárosában lengyel—ecuadori hitelmeg- állapodást írtak alá. A megállapodás értelmében Lengyelország 6 millió dol­lár összegű hitelt nyújt en­nek a dél-amerikai köztár­saságnak. Ecuador a hitelt az ország Manabi tartomá­nya villamosításának bőví­tésére fordítja. (TASZSZ) MINDEN ÖTÖDIK TONNA ACÉL SZOVJET 1968-ban a világon min­den ötödik tonna acélt a Szovjetunió termelte. A Szovjetunió gépipara ez év végéig 107 millió tonna acélt gyártott. 1970-ben e számnak 125 millió tonnára kell emelkednie. CSEHSZLOVÁK ESÉLYEK Vaclav Vales csehszlo­vák miniszterelnök-helyet­tes legutóbbi sajtóértekez­letén, gazdasági kérdések­ről szólva, egyebek között kijelentette: „Semmikép­pen sem fenyeget bennün­ket gazdasági csőd. Meg­győződésem, Csehszlovákia egyetlen esélyt sem vesz­tett el, illetőleg minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy mint szocialista or­szág, népgazdaságában ma­gasabb rentabilitást ér­jen eL SZIBÉRIÁBÓL AUSZTRIÁBA A nehezen hozzáférhető szibériai Tyumen-területről kiinduló gázvezetéket még 900 kilométerrel meghosz- szabbítják. A tyumeni gázt eredetileg az OSZSZSZK ipari központjaiba, az Uraiba, a balti államokba és Belorussziába akarták szállítani. Időközben meg­állapították, hogy Tyumen terület északi részében a gázmezők még gazdagab­bak, mint gondolták. A gázipari minisztérium ezért úgy döntött, hogy a gáz­vezetékeket meghosszabbít­ja Nyugat-Ukrajnáig, s on­nan az NDK-ba. Lengyel- országba, sőt a már meg­épített gázvezeték-rendsze­ren keresztül Szlovákián át Ausztriába is szállítanak tyumeni gázt. < Rendelet jelent meg a gépjavítási díjkedvezmé­nyék csökkentéséről. Ennek egyik célja, hogy az elavult gépeket újjal cseréljék fcl a gazdaságok . — összesítéseink szerint a megyében több mint öt­ezer traktor van a nagyüze­mek birtokában. Legalább 10 százalékát ennek a mennyiségnek ajánlatos lett volna az elmúlt eszten­dőben kicserélni. A tavalyi vásárlások alapján megál­lapíthatjuk, hogy csupán hét százalékát újították fel a gépparknak. Jelenleg 180 erőgépünk van raktáron és ebben az évben összesen 650-et ka­punk. Milyen ellátásra lehet számítani a betakarító gé­pekből? — Burgonyafelszedő és osztályozó van elég, sőt va­lószínű el sem tudjuk adni, cukorrépaszedőből is ki tudjuk elégíteni a szükség­letet. Kukoricabetakarító gépekből viszont az idén sem lesz elegendő, annak ellenére, hogy jóval többet kapunk mint az elmúlt esz­tendőben. Hetven Zmáj-t és 30 francia csőtörő adap­tert ígértek. Milyen újdonságokkal szolgál a vállalat ebben az évben? — Űj, háromvasú magyar ekéket hozunk forgalomba» azonkívül az úgynevezett csipkés tárcsákból is kerül hozzánk. Az utóbbit jól tud­ják hasznosítani a szőlős termelőszövetkezetek. Űj tí­pusú, műanyag, könnyűi és olcsó háti permetezőgépeket hozunk forgalomba. Az ál­talános fogyasztási és ér- tékesíső szövetkezetekkel megállapodást kötöttünk mezőgazdasági kisgépek és háztáji berendezések árusí­tására. Ezer forinton felü­li vásárlásnál részletfizetési lehetőséget ad az OTP. A lakosság rég óhajtott igé­nyét elégítjük ki azzal, hogy öt-tíz-ötven kilogrammos csomagolásban mintegy 250 vagon műtrágyát hozunk forgalomba, szintén a fo­gyasztási szövetkezetek üz­lethálózatán keresztül. Elegendő mennyiségben forgalmazunk tejfeldolgozó, tároló és egvéb berendezé­seket. Etetők, itatok nagy választékban vannak rak­táron. Sőt, épületelemeket is kanhatnak nálunk az üzemek. Az AGROKER tehát az idén több árut és nagyobb választékot ígér. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents