Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-10 / 289. szám
1 »Mal WOT. december TO, kedd Búcsú Óbudától A mai Öbuda, pontosabban a főváros III. kerülete a legváltozatosabb budapesti település. 1969-ben a kerület központjává lett Óbudán ezer lakást kell lebontani. Az elmúlt két esztendőben 1150 rozzant földszintes lakás került már csákány alá, és 1961-től 2200 új lakás épült a kerületben. A zöldövezet és a kertes település ellenére a kerület hihetetlenül zsúfolt 38 négyzetkilométerén 1968- ban 90 ezer ember élt Nyaranta a hegyi negyedekben a Táor-, Arany- és Csillag- hegyi részeken nincs viz, úthálózatából 248 000 négyA holnap Óbudájának képe takozik: a múlt és a jövő cáak látszólagos cas évek hírhedt nyomortelepe a Juhász-falu még áll. Húszezer lakás építését tervezik itt. A házak átlarégl Óbuda egyik jellegzetes utcája, a Föld utca, amely felett bizony jócskán eljárt az idő. Sorsa ma már csak a lebontás lehet egyre erőteljesebben kibon- békés egymás mellett élése és ideiglenes... a holnapi felhőkarcolók tövén meghagynak egy-egy tenyérnyi „romantika rezervátumot”. Hogy ez így lesz, bizonyság rá a Meggyfa utcai üveg és betonhéj alá rejtett római Hercules- villa és mellette a modern iskola csodás harmóniája. Húsz évszázad távlatából ölelkezett itt össze két kultúra, kétfajta emberi igény. Így lesz ez a Lajos, Mókus, Calvin utca és Dugovics tér (tábla jelzi Krúdy szerény lakóházát), a Főtér, a Laktanya utca esetében is, ahol a leendő felhőkarcolók gyűrűjében szinte minden elmúlt évszázad a maga feltárt és megmentett pompájában őrzi meg korának hangulatát ízlését. Búcsúzunk a régi Óbudától, hogy türelmetlenül sürgessük az új felépülését Sz. R. Egy íalu, amely „kinőtte" boltját Nem olyan túl hosszú az út a kunfehértói vasútállomástól a falu szívéig: mindössze egy jó séta. Még ilyenkor is kellemes az országút melletti sárga homokban járni, amikor a csípős szél sötét hófelhőket görget a lombjukat pergető fák fölött. A Kiskunhalas és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 12. sz. vegyesboltja valahol fe- leúton van az állomás és a faluközpont között Tágas és egyúttal látogatott helyiségbe lépünk be. Mindjárt afelől érdeklődünk Törteli Tibor boltvezetőtől, hogy milyen árukkal elégedett, illetve miben lát hiányt a lakosság? — Ilyenkor, ősz végén valóban időszerű ez a kérdés — mondja. — A kissé „ráérősebb” időszak, a névnapok, ünnepek, disznótorok közeledte jóval élesebben világít rá a gondokra. Kályhával, tűzhellyel, olajkályhával Bajáról látják el a boltot. Akad panasz, különösen az utóbbiból szűkös az ellátás. — Már nem is a választék lenne a fontos, csak többet kaphatnánk! Az idén 50 olajkályhát adtunk el, s még legalább ugyanzetmétemyi burkolatlan földút A városmag kivételével az egész kerület csatornázatlan. Gáz csak a belső területeken található, annak ellenére, hogy itt van gos magassága tíz emelet lesz. A gázlámpás földszintes házakkal szegélyezett kerületben jóleső pihenés a délutáni bolyongás. A Duna és a Táborhegy lába Egy műemlék, amely túléli majd Óbuda nagy átalakulását: az egykori selyemgyár ellipszis alakú épülete. a főváros nagy gázgyára, közti városban lépten-nyo- Az Aranyhegyen barlang- man évezredek emlékeibe lakások, a Bécsi úti tégla- botlani. Vigasztalnak. Mind- gyár környékén a harmin- ebből a változatos múltból Pályázati felhívás Középiskolások, ipari tanulók! A KISZ megyei bizottsága és a polgári védelem megyei parancsnoksága pályázatot hirdet: PLAKÁTTERV: A/2, illetve A/3-as méretben készítendő bármilyen rajz-, vagy festőtechnikával. A plakát képben és kiegészítő felirattal fejezze ki a polgári védelmi kiképzések szerepét a haza védelmében, mozgósítson e kiképzéseken való részvételre. PLAKETT-TERV: kidolgozása történhet rajzban, gipsz-, illetve bármely más anyagból. A tervek alapján készülő plakettel kívánják megjutalmazni a jövőben a megyében tartott polgári védelmi gyakorlatokon kiemelkedő munkát végzett egységek parancsnokait, ezért a plakett-tervek ilyen igényt elégítsenek ki. A pályázat jeligés, ezért csakis postán küldött művet fogadnak el. Ehhez csatolni kell a szerző nevét, címét, és az iskola nevét tartalmazó lezárt borítékot, amelyre kívül szintén fel kell tüntetni a pályamű jeligéjét. A pályaműveket 1969. május 30-ig kell eljuttatni a Polgári Védelem Megyei Parancsnokságához, Kecskemét, Beloiannisz tér 2. címre. A beküldött munkákat nyilvános kiállításon mutatják be, g a helyezéseket a közönség szavazata dönti él. A legjobb három pályaművet mindkét tervnél jutalmazzák. Az első díj 1000. a második díj 750. a harmadik díj 500 forint. A beküldött pályaműveket csak a pályázók kérésére küldik vissza. A díjazott munkák felhasználása esetén külön dijat nem fizetnek. ennyi elkelne, ha volna. A legutóbbi szállításkor „ha gyományos” kályhát egyáltalán nem, tűzhelyet is keveset kaptunk. Hasonló a helyzet az igen kapós hordozható cserépkályha és a fűrészporos zománckályha tekintetében is. — És a fekete, zománc- tál an? ... vetjük közbe. — Uram, kinek kell az már! — hangzik a válasz, ami az igények növekedésére vall. — Így, „sertéshalár évadján, milyen kellékeket keresnek leggyakrabban, s van-e belőlük elegendő? — Sajnos, a 10 literesnél nagyobb fazekakból, lábasokból mindeddig foghíjas volt az ellátás. — Textiláru? — Ebből a szempontból lényegesen jobb a helyzet Amit raktáron tartunk — tréningöltöny, fehérnemű, takarók stb. — az mind mennyiségét, mind a választékot tekintve, elegendő és megfelelő. A legfőbb panaszok egyike, hogy bár a bolt „síküvegvágásra kijelölt”, ennek ellenére a nagykereskedelmi vállalattól az idén még egy négyzetméternyit sem kaptak, holott a községben csupán a törések okozta pótlásokhoz legalább 500 négyzetméterre lenne szükség. Törteli Tibor egy évtizede vezeti ezt a boltot. Ez- idő alatt a forgalom megkétszereződött: az utóbbi évben 15 százalékkal, s az idén összegben meghaladja a félmillió forintot. — Ha „sírunk” is néha, joggal nevethet a másik szemünk — mondja. Biztos keresetet nyújt, s jól fizet az állami gazdaság az ott dolgozóknak. Az igény épp ezért — no meg sok más tényező hatására is — egyre nő. Ezt lesz hivatva kielégíteni a jövő évben felépülő, korszerű ABC- áruház. — Bármennyire megszokták is a jelenlegi öreg boltot, a község kinőtte már. Az ABC-ben nagyobb lesz a választék, s egy sereg olyan áru is kínálja majd magát — több textilféle, méteráru, cipő —, amit jelenleg nem tarthatunk. S akkor majd az a visszás helyzet is megszűnik, hogy a vevő valamiért Halasra kénytelen utazni... Kell tehát a fehértóiaknak az ABC áruház, a hiányok felszámolása • végett, de meg a mindegyre kulturáltabbá váló életforma is szinte parancsolólag efelé mutatja az utat. J. T. Ha függesztik ki a nyereménylistát Vasárnap a Liszt Ferenc téri könyvklubban megtartották a 27. könyvsorsjáték húzását. A főbb nyeremények: A Moszkvics 408-as típusú személygépkocsit a 12-es osztály 11133-as számú sorsjegy tulajdonosának juttatta a szerencse, a Corvin Áruház tízezer forintos vásárlási utalványát a 22-es osztály 14 424-es számú sorsjegye nyerte. Nyolcezer forintos IBUSZ-utazási utalványt ért az 5-ös osztály 9250-es számú sorsjegye. Hatezer forintos IBUSZ utazási utalvánnyal húzták ki a 3-as osztály 14 250-es számú sorsjegyét. Sztár típusú tv-készüléket nyert az I-es osztály 7875-ös és a 21-es osztály 11 475-ös számú sorsjegye, s egyenként ötezer forintos vásárlási utalványra jogosít a Xl-es osztály 9347-es számú, a 13-as osztály 13 135-ös számú és a XlII-as osztály 14 288-as számú sorsjegye. A hivatalos nyereménylistát december 10-én függesztik ki a könyvesboltokban. Azokat a sorsjegyeket, amelyek nem nyertek, a könyvesboltok névértékben váltják be. A nyárfának fehér húsa Ki nem csodálta már meg az országutak mentén az ég felé rugaszkodó, hatalmas jegenyenyárfa-soro- kat. Fenséges vonulgtulz, viharoknak akaszkodó lombjuk mindenütt kiemelkedik a táj növényzetéből, s irányt mutat a határban dolgozóknak, a dűlőutakon szekerezőknek, s talán a madarak is ezekről tájékozódnak. A falként sorakozó hatalmas fák azonban nem mindenkiben a lírai álmélkodást keltik életre. Szabó János 45 éves kiskunhalasi teknőkészítő mester például a munkához szükséges anyagot látja az öles derekakban. Ha útja ilyen növényóriások közé vezet, kalapját tarkójára tolja és oldalvást felpillantva „tetőtől talpig” szemrevételezi az anyagot. S vagy bólint, vagy visszahelyezve a kalapot, tovább ballag. — Én már olyankor meg tudom mondani, hogy mire képes a fa, amikor még a madár csiripel rajta — mondja most a kis konyhában, ahová a vigasztalanul egyhangú eső beszorította az egész családot. — Nagy sózóteknőnek leginkább az a nyárfa jó, amelyik olyan vastag, mint a biciklikerék átmérője. Ilyet'nehezen talál az ember, de azért akad. Meg aztán, amelyik megfelelő vastagságra, az még nem biztos, hogy minőségileg is jó. Lehetséges, hogy csupán fakanál lesz belőle. A tűzhely körül sürgölődő asszonyok felnevetnek erre a szóra. — Az az, fakanál! — mondják szinte egyszerre és mikor látják az arcomon, hogy nem értem miről van szó, röviden, csak úgy mellékesen mondja Szabó János, hogy a fakanalat az asszonyok szokták faragni, ha éppen olyan kedvük van, vagy ráérnek. — Elkészítenek egy nap alatt húsz-huszonötöt és a piacon eladják két- három forintért darabját. Szóba kerül aztán, hogy mi mindennel foglalkozik egy teknőkészítő mester. A nagy sózóteknő a legrangosabb feladat. Ilyenért az Alföldön 800—1000 forintot adnak, a Dunántúlon a kétszeresét sem sajnálják. Aztán jönnek a kisebb tek- nők: dagasztó, kalácskel- tető stb., míg el nem jutunk a kerek fatálakig. De a mester vályúkat is vés: szarvasmarhák, lovak itatására alkalmasat. A disznónak ez nem jó, mert élrágja a fát. Annak beton, vagy vas kell. — A jó teknő — kezdi Szabó János a mesterség fogásaiba való beavatást — mindenképpen szabályos. Akármelyik felől nézem, nem szabad eltérésnek lenni az oldalak között. A belseje sima, mint az üveg, kívül kerek, mint a tojás. De van, aki a külső két végét bordázza a kapocskával, ezzel a borotvaéles, ügyes kis szerszámmal. Régebben fület is csináltunk a teknőnek, ma már ritkán. Csak ha a megrendelő akarja. — Van-e dolga mostanában? — Nemigen! Nehéz fát szerezni, szinte lehetetlen. Az útfenntartó vállalat, ha szélesítést végez valahol, akkor részibe eladja a fákat az út mellett, de ez nem mindig jó nekünk. A tsz-ek, ha van nyárfájuk, szerfás építkezéshez használják, vagy lécet, deszkát vágatnak belőlük. Azért időnként sikerül találnom alkalmas nyersanyagot. Keresnék pedig a teknőt, szükség van rá. Nem a mosáshoz, mert azt már géppel végzik az asz- szonyok, de a disznóvágásnál, a hús besózásálioz szinte nélkülözhetetlen. Mikor kikísér, még mindig szakad az eső. A ház előtt az utcán gúlába rakva néhány nagyobb darab nyárfa. Megtapogatja őket és már magyarázza is, melyikből mit lehetne készíi teni. Most azonban esik az eső. Aznak a rönkökben rejlő fakanalak, dagasztó- teknők, fatálak. — Majd meglátjuk, mit tesz velük az idő. Hogyan száradnak meg. Ha alkalmasak valamire, akkor nem szabad megrepedniük, mert a repedt fa nem jó, csak tűzre, hogy megfőzzék fölötte a levest... * Gál Sándor Rugalmasság, ól Mindegy, hol történi; valahol, ahol rádiót és tv-t árulnak. De történhetett volna esetleg másutt is... Fiatal házaspár választ magának egy Weimar típusú NDK-rádiókészülé- ket. Kipróbáják, — valami nem stimmel. Négy lépéssel odébb a cég házi szerelője egy tv-vel bajlódik. Az eladó odaszól: — Szakikám, megnézhetné ezt a masinát, süket a középhullám. — No és, vegyem feleségül? — Belekukkanthatna, vevő van rá. — Vegyenek magyar rádiót! — Ez ' kellene, ehhez ragaszkodnak. — Sajnálom, nem tudom megszámítani. Ami van, azt kell szeretni! Az ifjú vevők pirulva, leforrázottan búcsúznak és távoznak az üzletből. A kedélyes szerelő pedig önfeledt vidorsággal du- dorászik tovább a lámpák és tekercsek közt: „Van akinek így, van akinek úgy múlik el az élete...” Hát, bizony! —a —r
