Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-10 / 289. szám
IMS. december 10. kedd 1 oldal Magyarország felfedezése Az „Olvasó népért” Beszélgetés Darvas Józsefiéi, az írószövetség elnökével Ma délelőtt 9 órakor a Kecskeméti Művelődési Ház nagytermében irodalmi tanácskozásra került sor, melyen Darvas József Kossuth-dí- jas író tart vitaindító előadást. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi interjút. Sajtó- éa rádlóhírt adott a Magyarország felfedezése című sorozatról, az Írószövetség vállalkozásáról, amelynek első köteteit hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára kívánják megjelentetni. A sorozat céljáról és körvonalairól kérdeztük Darvas Józsefet — Szeretnénk Íról eszközökkel feltárni —, mondta az Írószövetség elnöke — milyen a mai magyar valóság. Célunk: reális számvetés tenni arról, hogy mik az eredmények, a hiányok, mulasztások, hol tartunk a szocializmus építésében, s mik a feloldandó ellentmondások? Tehát: segíteni a Jövő megtervezését A vállalkozás, amelyben mintegy huszonöt író vállalt részt valamelyest kapcsolódik a két világháború közötti falukutató mozgalom hagyományaihoz. Valamelyest, mondom, mert a magyar valóság, amelyet ma vizsgálunk, megváltozott Megváltoztak a történelmi körülmények le. A falukutató mozgalom főleg csak a parasztság sorsával foglalkozott ami már akkor is egyoldalúságot Jelentett. Most természetesen a társadalom valamennyi számottevő rétegének feltérképezésére teszünk kísérletet, hogy a valóság hű feltárása segítsen a mi politikánknak, a mi rendszerünknek. Munkánkban arra törekszünk, hogy érvényesüljön a marxista tudatosság, a sokoldalú, ha tetszik, tudományos igényű elemzés. Persze. Írók írják ezeket a köteteket, nem tudósok. Ahány író. annyiféle stílusban. A készülő sorozat híre jó visszhangra talált. Országszerte megértették: a társadalmi önismeret elmélyítésére törekszünk, segíteni akarunk, anélkül, hogy az irodalomnak kizárólagos, vagy akár soron kívüli szerepet tulajdonítanánk múlt és Jelen megismerésében. A szerzők dolgoznak, megfelelő támogatást kapnak. Két megyében adódtak ugyan nehézségek, de reméljük, hogy mielőbb szót tudunk érteni itt is a helyi vezetőkkel. Azt szeretnénk, ha az írók munkájának eredménye győzné meg őket törekvéseink azonosságáról, örvendetes spontaneitás — Az írószövetség másik nagyszabású kezdeményezése az ..Olvasó népért” mozgalom. Tájékoztatna haladásáról? — Az elmúlt húsz év nagy és szép eredményeire építő társadalmi mozgalom az „Olvasó népért” visszhangja igen biztató. M; csak őszre terveztük felhívásunk kibocsátását, ám a munka már a nyáron megindult. Az örvendetes spontaneitás arról győz meg. hogy időben szóltunk erről a kérdésről. Mondanak néhány konkrétumot. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem illetékes tanszéke felajánlotta: felméréseket végez, segít feltárni az olvasás, a kultúra fehér foltjait. A SZÖVOSZ könyvterjesztő apparátusa az őszi könyvheteket már célkitűzéseink szellemében rendezte. Gondok az iskolával — Tartózkodást érzünk a pedagógus fórumokon — folytatta Darvas József. — Holott egyik fontos célunk a fiatalok megnyerése, a felnövő nemzedékek olvasó kedvének felkeltése. Nem gondolunk tantervi változtatásokra, de úgy érezzük: helyes volna módszeresen megvizsgálni az irodalom- oktatás módszereit, a Javítás lehetőségeit. Ez sokévtl- zedes probléma. A helyzet sokat Javult, ds ma sem mondhatjuk még, hogy az iskola mindent megtesz az irodalom, az olvasás megszerettetéséért — A közéleti ember után az írót kérdezzük. Néhány hete jelent meg műveinek sorozatában Az író vizsgál a című kötet, 1930 és 1967 között írt vagy elmodott cikkeinek, kritikáinak, tanulmányainak éa beszédeinek gyűjteménye. Milyen élmény az ilyen dokumentumokkal való találkozás? — Fájdalmas, mert az elvégzett dolgok furcsa móelsősorban regényírónak tartom magam. Ehhez mérten elég kevés regényt írtam. Adós maradtam nemzedékem, a két világháború közötti küzdelmes ifjúság szélesebb ölelésű ábrázolásával. Amit a korról írtam, csak töredék. Ezt éreztem, amikor Az író vizsgája cikkeivel újra találkoztam. Szeretem ezeket az írásokat. vállalom a vitatkozó, ország és világ dolgaiba beleszólást igénylő író attitűdjét. Nem állítom, hogy véleményem mindig pontos és helyes volt. De ebben az attitűdben mégis olyan írói program összegeződött. amely nemcsak ábrázolni, hanem elsősorban megváltoztatni akarta az akkori valóságot. — Említette, hogy a Kortárs szeptemberi számában megjelent riport anyagát és tapasztalatait általánosító drámán dolgozik. Miskolci premier '— Ha minden jól megy, nemsokára be is fejezem, és átadom a Miskolci Nemzeti Színháznak, amely jövő év elején kívánja bemutatni. Másik drámán is dolgozom. Amint befejezem a miskolci színháznak írt darabot, folytatni szeretném a munkát Bajcsy-Zsilinszky-drá- mámon. Ennek egy változatát befejeztem már. de nem elégít ki. Átdolgozom, vagy talán újra írom. Zrínyi-darabom is két változatban készült. Könyvalakban mindkét változat az olvasó elé kerül. — Regény? — Folytatni szeretném a Részeg esőt, de erről nem mondok többet... Irodalmi verseny a rádióban Ady Endre halálának 50. évfordulójára irodalmi versenyt rendez a Rádió ifjúsági osztálya. A nyilvános felvétel december 10-én lesz a VI-os stúdióban. A versenyben a költő nevét viselő budapesti, nagyatádi és ráckevei gimnázium, valamint a Budapesti Vendéglátóipari Technikum Ady Endre Leánykollégiuma vesz részt. A versenyt január 26-án, vasárnap sugározzák. 78. — Mi baj van? — Kimberlit!... — suttogta Uszkov. — Kimberlit? Hát az meg micsoda? Ljubimov csodálkozva nézett a szürkéskék kőre, amelyet Uszkov tartott. A főnöknek csak úgy csillogott a szeme a gyönyörűségtől. — Ha ez kimberlit, ba- rátocskám, akkor itt gyémántnak is kell lenni! Ügy ahogy mondom! Érted? Ez szétmállott vulkanikus magma. Sok millió évvel ezelőtt a Föld legnagyobb mélységeiben a hatalmas nyomás és az óriási hőmérséklet következtében az izzó magmában megszülettek a gyémántkristályok: különleges összetételű, tiszta szénmolekulák. Ismét több millió év telt el, s a magma valahol áttörte a Föld kéigét, a felszínre zúdult, krátert képezett, amely telítve volt ezzel a világoskék kőzettel, ki' hűlt magmával, amelynek kimberlit a neve. — No és? — Hát az, hogy a kim- berlitben lerakódik a gyémánt. Érted már? Ez gyémánttermő kőzet! Valahol itt gyémántnak kell lenni! Sokkal értékesebb, mint az arany és a platina! Uszkov hangosan beszélt, majdhogynem kia- ba.t. De aztán hirtelen leim ította a hangját: — De egyelőre mégis lakatot tegyünk a szánkra! Én persze kilmcvenkilenc és fél százalékban meg vagyok g' őződve, hogy ez kimberlit. De mégis leeh lenőrzöm magam. Azért, mert ha egy geológus kikotyog ilyesmit, aztán kiderül, hogy tévedett, az, tudod, nagy szégyen. Ügy, Virágok költője Nem könyveket, vagy cikkeket ír Borka néni. tisztes családi nevén Czabai Istvánná. Levelet is csak akkor, ha Margit lányához Tatabányára küld üzenetet. Borka néni nevét országvilág ismeri, bár eddig kevés újságcikk született róla. Valahogy kiesett a „szórásból”. Pedig már 1963- ban elnyerte a Népművészet mestere kitüntetést. Mutatja az okmányt: maga Kádár János elvtárs írta alá, mint a kormány elnöke. Büszke is rá Borka néni. Szépen becsomagolva őrzi a szekrény fiókjában, a többi kitüntetés mellett. A lakásán kerestük, mert — nyugdíjban van már. Meglepő, hiszen fiatalasz- szonynak nézné az ember, friss, üde a mozgása, beszéde hasonlóképpen fiatal- asszonyra vall. — Hogyisne — szabadkozik a „gyanúsítás” ellen. — Tudja mikor mentem én férjhez? Harmincnyolc éve, 1930-ban. Szakmáralsóereki lány voltam, onnan hozott el az uram ide. öregcsertőre. Azóta itt élünk. — És az „írás”, a művészet, Borka néni? — Ma már kevesebbet írok, hiszen a nyugdíjas állapot azzal jár, hogy pihenni is kell. Aztán meg nem is nagyon kapok munkát a Népművészeti Szövetkezettől. Igaz, a nyugdíjam 750 forint, de jól jönne az az 500. amit még kereshetnék, de már második hónapja nem jutott nekem munka. — Olyan sok az íróaazszony? — Alig hinném. Talán tízen ha vannak. A hímzők, azok igen. Ügy tudom, ezernél is többen dolgoznak be a szövetkezetbe. Számukra el kell készíteni az „írást” — a kézimunkák előrajzolását nevezik így. Volna hát munka, úgy hiszem. — A tudományáról, művészetéről ha beszélne. Borka néni. — Kislány korom óta csinálom. Sokan kérdezték már tőlem, hol tanultam. Mindig azt ezoktam mondani: nem tanulja az ilyesmit az ember. Születik va- 'e. Margit lányomat sem tanította senki, mégis remekül ír, pingál és hímez. Ez a készség — úgy látszik — ennek a vidéknek a sajátossága. Nem tudom megmagyarázni, hiába la kérdi. — Hogy készül az „írás”t — Hát nézzen ide. így. Elővesz egy fehér vásznat, párnahuzat lehet. Maga elé teszi, aztán ceruzát vesz a kezébe és a vászonra rajzolja a mintát. Semmi sablon, fejéből, fantáziájából folyik a minta, mégpedig úgy, hogy minden virág, minden dísz különbözik a többitől. Ha szabályosan Ismétlődő szakaszok jönnek, ahhoz'sem használ- sablont. Ha azonban ugyanabból a fajtából kell több példány, akkor indigót tesz az első vászon alá és azzal másol két-három példányt. — Hányféle mintát szokott használni? — Nine* annak száma. — Honnan Ismeri annyira a virágokat, növényeket? — Az ember nyitott szemmel jár. Két egyforma virág nincsen. Így törekszem én is a változatosságra .., Így él Czafial Istvánná, Borka néni, az öregcsertői íróasszony. Nyugdíjban ugyan, de művészete olt- hatatlan szeretetével továbbra is rajzolgatva a kalocsai virágok ezreit. Balogh József — Nyugodtan kiírhatjuk, már semmi baja! (A Paris Match karikatúrája) hogy egyelőre hallgassunk róla. Társaiknak csupán a vízzel végzett kísérletekről számoltak be. A hatás leírhatatlan volt. — Az egészet Pétyának köszönhetjük! — Jelentette ki Ljubimov. — ö volt az, aki elsőnek öntötte le vízzel a tábortüzet. — De a vizet Szperanszkij hozta. — A tüzet pedig Orocsko rakta meg. — Nos, ha már így áll a dolog, akkor Uszkov parancsára hatoltunk be a barlangba. r- Határozat: a szerzői jog egész kollektívánkat illeti — jelentette ki Uszkov. — Holnap pedig meg" indítjuk a rohamot. Most pedig aludni! De az álom elkerült mindenkit. Csak feküdtek és arról ábrándoztak, hogyan térnek majd vissza a Nagy Földre. Szperanszkij szólalt meg váratlanul: — Tudományunk természetesen érdekes adatokhoz jut majd a Föld múltjáról. Az Ersot kráterét átkutatják és feltárnak mindent. Nagy hasznára lesz ez a tudománynak. De anyagi hasznot is fog hozni..) — Természetesen — felelte Uszkov. — A névte* len patak menti lelőhelyen, amelyeket az ön elhunyt társának feljegyzései alapján találtunk meg, adják majd az országnak azt, amit ön anyagi haszonnak nevez. Talán még másvalamit is találunk... — Már meg is találták azt a „valamit”... Uszkov hirtelen felkönyökölt: — Mire gondol? — Hát olyan apróságokra, mint amilyenek most itt hevernek a közelünkben immár hosszú-hosszú évek óta.. ■ Szperanszkij felállt és izgatottan meggyújtotta a mécsest. Felkeltek a kutatók is. Az öreg hangja ün* nepélyesen zengett, amikor megszólalt: — Ezt az ajándékot szeretném átadni az új Oroszországnak! A falnál egy keskeny, hosszú faláda hevert Cédrusfa hasábjaiból tákolták össze. Ugyanakkor lócának és ágynak is lehetett használni. Szperanszkij leszedte róla a bőröket és levette a fedelét, A láda dugig volt apró, dió és annál kisebb méretű kövekkel. A mécs lobogó fényétől csillogtak, ragyogtak, különböző színekben játszottak. Egyesek ■zöldes színűek voltak, mások halványkékek, megint mások rózsaszínben pompáztak. Egyesek áttetszőek voltak, mint a harmat- csepp.:. — Gyémántok! Gyémántkristályok! — kiáltott fel Uszkov és Ljubimov egyszerre. Nehéz volna megmondani, mennyi volt belőlük. Senki sem látott még ilyet, hogy drágakövek úgy heverjenek egy rakáson, mint a zab a hombárban. — Ez igen! — tört ki Bo- rlszból az őszinteség. — ö, micsoda gazdagság! — ámuldozott Luka Lukics. Uszkov pedig már egy geológus szenvedélyével nézegette a drágakövek egyes példányait. — S mindezt a kráterben találta? — kérdezte végül. — Természetesen... Egy kis bányából termeltem ki a barlangom közelében. Kék agyagban hevertek;..j (Folytatjuk.)
