Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
december 24. kedd 8. oldal Fázósan húzódnak meg a tanyák a tiszaújfalui határban. Simára munkált földek, keményre fagyott utak, a levegő szikrázik, mintha karácsonyfa csilláLénárt József: — Voltak keserves esztendők. mai hullanának az égből. Ilyenkor szívesen behúzódik az ember , a meleg kuckóba — ahogy errefelé mondják. — Az esztendő végén gyakran emlékezünk a kezdetre. A fiam akkor tájt született, amikor ezt a termelőszövetkezetet alapítottuk. Közel van a Tisza, elhatároztuk hát; hogy a folyó nevét veszi fel az új közösség Fekete András emlékezik a két évtizeddel ezelőtti küzdelemre. A szolgálati lakás konyhájában beszélgetünk. A termelőszövetkezet vezetősége az állat- tenyésztők részére egy egész házsort építtetett, hogy megoldja lakásgondjaikat. — Talán harmincán voltunk alapító tagok, a Bodor-tanyán volt a közgyűlés. Agrárproletárokból, újgazdákból állt a társaság. Én voltam a legfiatalabb köztük. A többiek már nyugdíjasok, én most 48 éves vagyok. Kicsit elgondolkozik, bizonyára a régi küzdelmek, a mérleghiányos esztendők jutnak eszébe. — Bizony voltak olyan évek, hogy éppen csak tenkomoly arckifejezése akkor sem változik, amikor a pincér eléje tálalja a kővetkező fogást. Késsel-villával kezdi, azután csak villával folytatja, étvágy nélkül turkál a tányéron. Megint errefelé nézeget. Megáll a kezében a villa, s észrevehetően elmosolyodik — a mackós kisfiú marékkai nyúlt bele az apja tányérjába. pincér letakarítja az asztalomat. — Az a kislány törzsvendég? — Igen, hogyne. Mindennap itt ebédel, vasárnap is. — Késik a mama? — A ... egyedül. Előre egy hónapra befizetik az ebédjét, mindig egyedül jön. Valami zűr... Előttem notesz és golyóstoll. Odapillant a pincér, más hangon folytatja: — ... Nem, ez nagyon rendes kislány, vagyon rendesen gondját viselik. Rá gődtünk, de az utóbbi időben nem panaszkodhatunk. Tavaly is harmincezer forint körül kerestem a tehenészetben. Ha ehhez hozzászámítom a háztáji jövedelmét, szép kis summá. 3n már úgy vagyok vele, aogy nem tudnám máshol elképzelni az életem. Sokszor mondjuk, hogy megérte a küzdelem. Ezek után azon sem csodálkozom, hogy Fekete András gyerekei sem kívánkoznak el innen. Az alapítás idején született András — aki most húszéves — traktoros. A tizenhét éves István szintén állattenyésztő akar lenni, ötéves korában már név szerint ismerte a gazdaság lovait A fiatalok jól keresnek és a szórakozást is megtalálják a termelőszövetkezet kultúrházában. A szolgálati lakásban villany van. Televízió, rádió nyit ablakot a világra. Járjuk tovább a határt Lénárt József párttitkárral. Ű javasolta, hogy nézzünk körül a termelőszövetkezet szétszórt tanyavilágában, ö is alapító tagja a termelő- szövetkezetnek és hat éve van a pártszervezet élén. — Volt mit hallgatnunk Fekete András: — Harmincán kezdtük, i a tagoktól az első években. Most már más a helyzet, mint hallotta Fekete Andrástól is. 1962-ben 1 millió 800 ezer forint mérleghiánnyal zártuk az évet. Sok minden összejött. A következő évben nem volt kell csak nézni, milyen szépen járatják, kérem, ennek megvan mindene. És egészen önálló. És nagyon rendes. Most halad el mellettünk a kislány. Komolyan, csinosan, divatos formájú piros csizmácskáiban. A lengő üvegajtó túloldalán megáll egy hosszú pillanatra, míg a tekintete az izgő- mozgó zöld mackóra az új szemszögből is rátalál. Kiváltja a ruhatárban az ezüsthamvas csincsillabundát. Ráérősen öltözik. Andalogva megy át az utcán, szemben a sarkon megáll — háttal a játéküzlet karácsonyi kirakatának — s fölfelé, a libegő hó- pelyhek felé tartja az arcát. C sak menet, közben, futólag pillant oda a játékokkal zsúfolt kirakatra, amikor tovább indul. Sokszor láthatta már. Vagy megvan csakugyan mindene, amit megkíván, mindene megvan, mindene, ami csak megvásárolható. mérleghiány, a termelési érték kétszeresére, 6 millióról 12 millióra emelkedett. Az idén 19 millió forint körül lesz, ahogy számolgattuk nemrég, de majd az elnöktől többet megtud. Herédi Károlyéknál éppen nagytakarítás van. A házigazda már serdülő kora óta a közös gazdaság tagja. 1950-ben lépett be és nyolc éve ő is a tehenészetben dolgozik. Standján már bevezették a gépi fejést. Tavaly 4500 liter volt az általa gondozott teheneknél az évi fejési átlag. A felesége és nagylánya is segít — Éppen a napokban számolgattunk. Tavaly a család 47 ezer forintot keresett a szövetkezetben. Lehet, hogy az idén keve- seob lesz. Belátjuk, hogy ez nehezebb esztendő volt Van már annyi tartalékunk, hogy ne okozzon gondot az ilyesmi. A tehenészek reggel 4 óra körül kezdenek. A korai felkelést már megszokták. Napközben van idő egy kicsit pihenni. Behány Péter elnököt az irodában találjuk. Fiatal, energikus ember. Azt mondják a tagok, nagy része van abban, hogy az utóbbi években töretlenül felfelé ível a gazdálkodás, a 4600 holdas, 260 tagú termelőszövetkezetben. — Nem nagyképűségből mondom, de nekünk, vezetőknek, szinte naponta kell vizsgázni, sok gonddal, bajjal küszködünk. Az idei esztendő különösen nehéz volt az aszály miatt. A kiesést ugyan nagyrészt pótoltuk, de egyéb kiadásaink voltak, például növekedett az adónk, bevezettük a fizetéses szabadságot és így tovább. Ezért nem osztunk annyit, mint tavaly. Erről beszélgettünk már a tagokkal is. Általában megértik a helyzetet. Jövőre is kell tartalékolnunk. Jelentős beruházásokat szeretnénk megvalósítani, hogy továbbra is fejleszteni tudjuk a gazdálkodást. Tbc- mentessé tesszük a tehénállományt, az idei 20 vagon helyett jövőre 40 vagon műtrágyát használunk fel, gépesítjük a kukorica- termesztést, növeljük a hí- zóállományt. Az a benyomásom, hogy okos, megfontolt gazdálkoHerédi Károly: — Serdülő korom óta tag vagyok. dással igyekeznek még nagyobb eredményeket kicsikarni a természettől. Mire hazafelé indulunk, felkel a hideg decemberi szél. Akadálytalanul süvít a szétszórt házak között. K^ S. Tisza menti gazdák Reform és társadalom ÍRTA: ERDEI FERENC PÁRT, állami és szak. szervezeti fórumok vizsgálták és értékelték a gazdaságirányítás reformjának első évi gazdaságpolitikai és általános politikai hatását. A mérleg egyértelműen pozitív. S a mérleget az hitelesíti legjobban, hogy a számadások reálisan feltárták gazdasági életünk hosszabb és rövidebb lejáratú problémáit is. Ezek nagyobbrészt a korábbi időszakról, a régi mechanizmusból erednek, de elkerülhetetlenül az új mechanizmus nyomán is támadnak problémák. Éppen gazdasági életünk megoldandó feladataira tekintettel, határozottan arra a következtetésre kellett jutni, hogy a IX. kongresszus határozatainak megfelelően, tovább kell dolgozni a gazdasági reform elveinek érvényesítésével a harmadik ötéves terv teljesítéséért Ez tehát a -mi szilárd és eredményesnek mutatkozó gazdaságpolitikánk. További kérdés azonban, hogy a gazdaságirányításnak milyen társadalmi hatásait tapasztalhatjuk? Egy év nagyon kevés ennek a megítéléséhez, ezért ez még nem is kerülhetett napirendre. Bizonyos jelenségeket és tendenciákat azonban megfigyelhetünk, e érdemes ezekre máris figyelmet fordítanunk. A LEGFŐBB, amit társadalmunk a reformtól várt az, hogy ösztönző hatást fejt ki a vállalatokra, hogy bátrabban kezdeményezzenek, termelési és szolgáltatási tevékenységüket jobban ráirányítsák a szükségletekre, jobb minőséget és nagyobb választékot érjenek el, a hazai szükségleteket is jobban kielégítsék és az exportlehetőségeket is jobban kihasználják. E tekintetben kétségtelenül már érezhető a reform kedvező hatása. Korántsem beszélhetünk még megelégedésről, de mindenki érzi, hogy „megmozdult a front”. Több és jobb áru, s új szolgáltatások jelentek meg, a kezdeményezés és a fellendülés jelei érzékelhetők az állami vállalatok működésében is, de talán mégin- kább a szövetkezeti vállalatoknál. E tekintetben nem következett be csalódás, ellenkezőleg, kezdenek teljesülni a várakozások. Az egyes dolgozók helyzetét illetően pedig azt várta a közvélemény, hogy olyan ösztönző hatás érvé- nyesül, amely fokozottabban megbecsüli a jobb munkát és nagyobb mértékben növekszik azok személyi jövedelme, akik odaad óbban dolgoznak és bátrabban kezdeményeznek. Ebből is teljesült valami. Vannak példák erre, sezek száma növekszik. Nem mondhatjuk azonban, hogy ez a tendencia általánosan érvényesül, mert ellenállással is meg kell küzdeni. Azzal Is, ami még a gazdasági mechanizmusban benne van, s azzal is, ami társadalmunkban beidegző- dött. Voltak azonban aggályos várakozások is. így mindenekelőtt az, nehogy kisebb vagy nagyobb körben a foglalkoztatottság csökkenjen, továbbá nehogy veszélybe kerüljenek azok a társadalmi juttatások, amelyeket a korábbi időszak szociális vívmányaiként szokott meg társadalmunk. É6 különösen az életszínvonal emelkedésében ne következzék be törés. Ezeket az aggodalmakat a reform első éve nem igazolta. Nem következtek be azok a hatások, amelyektől sokan féltek, 6 az aggályos várakozásokat a közvéleményben mindinkább a bizakodás váltja fel. Indokoltan. Gazdasági reformunk lényege és fő célja, hogy az életszínvonal állandó és megbízható emelkedését alapozza meg, s egy év is elegendő volt annak a bebizonyítására, hogy ez a tendencia kezdettől fogva érvényesül. Azonban a gazdasági élet objektív törvényszerűségeit nem hághatjuk át. A vállalatok jobb gazdálkodásra és termelékenyebb munkára való ösztönzése és az egyes dolgozók jobb munkára való serkentése döntően az anyagi érdekeltség útján lehetséges, tehát az eddigieknél nagy ob jövedelmi differenciáltságot kell megszoknunk. Ez pedig nemhogy ellentétes lenne a szocializmus elveivel, hanem ellenkezőleg éppen annak felel meg: „kinek-kinek munkája szerint”. Gazdasági reformunk társadalmi hatásai tehát eléggé bonyolultak, de több irányban világosan felismerhetők és egészükben véve kedvezőek, a szocialista fejlődés irányába esők. KEZD érvényesülni és napról napra erósödik a közgazdasági szemlélet. Ennek az a lényege, hogy fokozatosan feloldódik társadalmunkban az a régi beidegződés, hogy elegendő a felülről kapott terveket elfogadni és többé-kevésbé teljesíteni. Mind szélesebb körben felülkerekedik az a reálisabb szemlélet, hogy minden gazdálkodó szervnek és kollektívának magának is felelősséget kell vállalnia azért, amit maga elé tűz és azért is, hogy milyen gazdaságosan végzi a munkáját S ez sok mindent jelent A vállalati vezetésben a szükségletek a piaci lehetőségek és az adott vagy előteremthető feltételek felelős egybevetésével kell kitűzni a közelebbi és távolabbi vállalati terveket, s ezért a felelősséget senkire nem lehet áthárítani. Az MSZMP KB december 4-i ülésén azt állapította meg, hogy „A gazdasági vezetők, a vállalatok és a szövetkezetek nagy részében képesnek bizonyulnak arra, hogy önállóan megoldják a vezetés nagyobb felelősséggel járó feladatait.” Továbbá azt is, hogy „Az új irányítási rendszer mind a vezetők, mind a kollektívák részéről egyre szélesebb körben, s növekvő mértékben vált ki olyan törekvéseket, amelyek a gazdálkodás jobb megszervezéséire a korszerűség fokozására, a jövedelmezőségre irányulnak.” A vállalatok dolgozói körében pedig azt jelenti ez, hogy nem lehetnek közömbösek vállalatuk tervei teljesítésében, mert ez egyéni érdekeltségük körébe vág A közgazdasági szemlélet az ő esetükben azt jelenti, hogy munkájuk, annak a feltételei és a munkájuk utáni személyi jövedelmük nem függetleníthető a vállalati eredménytől, tehát abban érdekelten kell végezni a maguk munkáját. Az új mechanizmusban ez élesebben jelentkezik mint a régiben, tehát e szerint kell cselekedni és dolgozni. Ez a felismerés és az ehhez való igazodás láthatóan halad előre az állami vállalatokban is a szövetkezetekben is. A MÜSZAkT fejlesztésben is tör előre a közgazdasági szemlélet. Itt az az új elem, hogy nem lehet csak műszaki szemléletben gondolkozni, akár a mérnökök, aikár a szakmunkások részéről. Meg kell tanulni, hogy a nagyobb piz- dasági eredmény, a jobb minőség a cél, tehát a műszaki fejlesztésnek ezt kell szolgálnia, s a magasabb műszaki színvonalra törekvés kőtelező, mert jobb gazdasági eredményt csak ezúton lehet elérni. E szemlélet térhódítása az oktatásban, a tudományos kutatásban és az üzemekben egyaránt megfigyelhető. A reform nyomán szocialista tervgazdaságunk demokratikus elemei is erősödnek. Maga az a tény, hogy az elhatározások felelőssége a központi szervekről több ezer állami és szövetkezeti vállalatra szélesedett, döntő jelentőségű. Ügy is mondhatjuk, hogy a régi mechanizmusban néhány száz ember viselte annak felelősségét, hogy milyen népgazdasági tervet tűzünk ki, míg az új mechanizmusban a gazdasági vezetők tízezernyi gárdájára szélesedett ki a gazdasági tervezés felelőssége. De ugyanezen az alapon a dolgozók milliói is érdekeltebbé váltak a gazdasági döntésekben is, a maguk munkája eredményében is. Ezzel reális alapot kapott a dolgozók széles körének a bevonása, a gazdasági vezetésbe. A szocialista demokráciának ez az előretörése egyaránt érzékelhető az állami vállalatoknál, a szövetkezetekben és a helyi tanácsok gazdálkodásában. A GAZDASÁGI élet demokratizálódása természetesen egész társadalmi életünkre is kihat. Úgyis lehet mondani, hogy a gazdasági tevékenység társadalmunk általános politikai ügyévé válik. Az MSZMP KB-a december 4-i ülésének a határozatában ez áll: „A Központi Bizottság ezúton is hangsúlyozza, hogy a párt munkáiéban. harcában a szocialista építés jelenlegi szakaszában döntő a gazdasági munka”. Ez természetesen nemcsak a kommunistákra vonatkozik. F,«ész társadalmunk számára a aazdnsári feilődz- eő po- lj+ilrpl Irérdés és ' '1nsági fH]aa<s«i!r'Vhen a szooiaiis- ta nolí+ilra. a c-ooialisi’a j«rroiM-ia a fejlődés fő tényezője.
