Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
41. oldal 1968. december 19, csütörtdfe fiz építkezés „árnyékéban” „Már kezdtük remélni, hogy végre rend lesz a házunk táján — írják a többi közt a kecskeméti Klapka utca 10-es számú ház elkeseredett lakói szerkesztőségünkhöz intézett levelükben —, vasárnap reggel azonban végképp lemondtunk róla, mert újabb, jó néhány vagonnyi sódert raktak le a házunk elé (közvetlen mellettünk egy emeletes társasház épül), méghozzá úgy, hogy kevés híján eltorlaszolták a kapubejáratot. Megpróbáltunk tiltakozni ellene, ám — pusztába kiáltott szó volt az csupán, sőt majdhogynem bennünket „barnítottak le** a szállítók, mondván: semmi közük hozzánk, ők azt az utasítást kapták, hogy oda, éppen az általunk kifogásolt helyre túrják le a kocsikról a sóderszállítmányokat. Hogy ki utasította őket és mikor, azt persze nem árulták el — őszintén szólva nem is voltunk rá kíváncsiak, mivel tapasztalatból tudjuk: amióta épül (épülget!) a Klapka utcai Luca-ház, nincs ott gazdája semmiféle ésszerű utasításnak. Kezdődött azzal, hogy egy eléggé forgalmas belvárosi utcát lezártak, holott építőanyag-raktárnak sokkal célszerűbb lett volna a közvetlen közelben levő Tatay utca Klapka utcába torkolló nagyobbik szakasza, majd folytatódott egy lomtár „kialakításával**. Hosszadalmas lenne felsorolni azt a sok bosszúságot, amiben részünk volt azóta, hogy épülget a Klapka utcai társasház, s inkább azt javasoljuk: az illetékes hatósági szervek szánjanak ki a helyszínre, hogy meggvőződhesse- nek az ottani áldat*an állapotokról, s főként arról, hogy milyen helytelen volt engedélyezni annak ideién az nt~a lezárását; az építésvezetőség pedig fáradjon el alkalmasint a Bem utcai társasbáz-építke- zéshez, ahol bizonvára jót és hasznosat tapasztalhat.** * Eddig a levél, kommentálni felesleges, V. 1. Nagy értékű tudományos munka Megjelent a kísérleti intézet II számú bulletinje A közelmúltban megjelent a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet II. számú bulletinje. A magyar, angol, orosz nyelvű kiadvány nemzetközi tudományos értékű dolgozatokat tartalmaz. Berényi Miklós, a fűszer- paprika öntözésének hatásáról, Kapeller Károly, a fűszerpaprika vírusos fertőzéséről és a vetőmag csá- vázásos védekezési lehetőségeiről, Márkus Ferenc pedig a növény hliftsterilitásá- nak vegyszeres előidézéséről írt értékes tanulmányt. Rövid közleményben Kiss Árpád és Fehér Béla II. a triticale agrotechnikáját ismerteti gyakorlati szakemberek számára. Két dolgozatot találunk a magyar kajsziról. Kecskeméti Já- nosné a trágyázás hatását vizsgálta a — megyénkben immár történelmi múltú — gyümölcsfajta generatív teljesítményére. Nyújtó Ferenc és Kovács Gabriella előzetes ismertetést ad egy rendkívül veszélyes gombafajtával történt kajszifertőzési kísérletsorozatról. Az eredmény: rövidesen hozzákezdhetnek az ellenállóbb fafajták kiválasztásához, amellyel a kajszi gutaüté- ses pusztulása nagymértékben csökkenthető. Farkas József kutató a paradicsombogyó leválásának szövettanát vizsgálta. Megfigyeléseit az elkövetkező években nálunk is meghonosodó gépi szedésnél hasznosíthatják, A paradicsom szárazanyag-tartalma meghatározásának legkorszerűbb módszerét, a refraktométeres eljárást hasonlították össze Vidéki László és Szemes Sarolta a hagyományos szárításos móddal. Végül az intézet munkatársainak egyéb írásairól kapunk tájékoztatót. A 150 oldalas kiadvány igen jól reprezentálja az Európa-hírű kutató intézet munkatársainak értékes tevékenységét. B. P. Fagyos emlékek Mindenki vigyen magának annyit, amennyire szüksége van! Az jogosan az övé! Eleget szipolyoztak benneteket a papok!... Ezt kiabálta az az ember. Bolyhos Andrásnak hívták, Borotáról jött át lóháton, október vége felé. Azt mondta, új világ, lesz most már. Tizenhat éves voltam akkor. Mi. az érsekhalmiak először nem mertünk hinni neki, de másnap aztán kiki vitte amit tudott az érsek magtárából. Erre a következő napon kijöttek Hajósról a nemzeti katonák, összetereltek mindenkit a birtokról. Ügy látszik, tudták már, kit kell megfogni, mert kiráncigáltak közülünk négyet, odaállították a falhoz, s mindjárt agyonlőtték. Borotaiak voltak mind a négyen, köztük egy fiatal asszony meg az öos- cse... Rettentő volt, de nézni kellett, fenyegetőztek, s közölték, hogy megtartották a tárgyalást. Kettőt agyonlövésre ítéltek, kettőt meg akasztani. Rok- kestájnt meg a másik agyonlövésre ítéltet mindjárt vitték is, nekünk megTV-NOTESZ „Elemi” dolgok Még a háború idején járta a következő gyilkos vice: Bemegy a vevő a pékhez és zsemlét kér. Megnézi, s azt mondja: Kicsi ez a zsemle. A pék dühbe gurul: nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy! Az elemekről jutott eszembe ez a vicc. A rúdelemekről. Amik nincsenek. A Tv-híradó nagyon okosan teszi, hogy Időnként vallatóra fogja az illetékeseket egy-egy hiánycikk ügyében. A széles nyilvánosság, a közfigyelem talán erősebb ösztönzés az üzemek számára,, mint az az unalomig megszokott tény, hogy gyártmányaik iránt nagy a kereslet. Kedden este a táskarádió „tápláléka*’, a kis rúdelem Karácsony közeledik A sok millió forint, amelyért a napokban vásárolnak az üzletekben, egy közös nevezőre hozható. Vagy fenyőfa, vagy a fára, esetleg a fa alá való lesz belőle — egyszóval karácsonyi ajándék. Az ajándékozás évszázados divatja az idén is divat maradt. A kirakatok ünneplőbe öltöztek és a vásárlók rohama is megindult. Játékok, dísztárgyak, használati cikkek tömege talál „előzetes” gazdára a napokban. Elindultunk mi Is egy kis előzetest készíteni ' az ajándékfrontról. A fára is, a fa alá is bőven jut az édességbolt karácsonyi nagy csomagjából. A szaloncukor mázsaszámra fogy a Rákóczi úti édességboltban. után nyomozott • Televízió riportere. Röviden valahogyan így zajlott le a gyárban a beszélgetés: Tudják, hogy nincsen? — kérdezte a riporter. Tudjuk — telelte Illetékes. Akkor miért nem gyártanak többet? — kérdezte a riporter. — De kérem, ml teljesítjük a tervünket! — felelte Illetékes. Nem rossz talán az a terv? — hangzott a következő kérdés. Nem bizony — volt a válasz. — Az üzem ennyi elem gyártására rendezkedett be .., Fából vaskarika! „Annyit gyártunk, amennyi a terv, a tervet pedig a gyakorlat Igazolja, mert pontosan annyit gyártunk .. De hogy piac Is van a világon, kereslet és új mechanizmus, meg szitkozódó emberek, arról tudomást sem vesz Illetékes. Erre már riporter kollégánk is elvesztette kissé a türelmét, felhagyott a „rávezető’* módszerrel, hiszen Illetékes...úgyse érti. Egyenesen nekiszegezte a kérdést: akarnak-e és tudnak-e tenni valamit? Hogyne — jött a válasz — beruházunk, megvalósítunk (hosszabb magyarázat), s akkor félmillióval több elemet „adunk” (Tán bizony ajándékba? Megfizetjük. Szívesen. Csak legyen.) De nem lesz. A félmillió kevés. Importálni kell továbbra iß. Am nem Is az a legbosszantóbb az egészben, hogy hiánysikk marad a rúdelem, hanem az, hogy hiábavalónak tűnik minden vallatás, kérdőrevonás, a nyilvánosság bevonása, ha némelyek magyarázat helyett továbbra is magyarázkodnak. Egyenes választ kérünk. Az új gazdasági mechanizmusban már nem lehet így „érvelni”: Ml jól dolgozunk, csakhogy a közönség túlságosan követelőző .., M. U tek a katonák, hogy mi Is úgy járunk, ha nem hozzuk vissza, amit elvittünk. Nem tudom én, hány mázsával több gabona jött aztán vissza, mint amit elvittek az emberek. Mert aki szomszédos birtokról is hozott, dehogy merte cipelni, itt adta le Ijedtében, s még a sajátját is, csak nehogy keressék rajta... Azt hittük, rendben van, de három vagy négy nap múlva megint jöttek a nemzeti katonák.1 Volt Itt egy Rokkestájn János nevű. hadifogságból jött, az mesélte, hogy volt ’ Oroszországban. ö volt az első, s vele még hármunkat megfogtak. Ügy látszik, megint négy kellett nekik. Bevittek Hajósra, Na, ott aztán amit kaptunk! A jegyző volt a vezér, meg egy tartalékos hadnagy, helybeli, nem mondom meg a nevét, mert a gyereke most is él, § nagyon rendes ember. De ez a hadnagy eldicsekedett vele később, hogy legalább kétszáz pofont kaptunk. Meg a puskatussal, ami belefért Délután három óra lehetett, amikor megint jötősltés — játékokból. A Rákóczi úti játéküzletbe 110 >r forint értekben érkeztek új babák, autók, vasutak, ■ legkisebbek örömére. Baranyi Pásztor A pénz bűvö Elöljáróban mindjárt le kell szögeznünk, hogy egyáltalán nem vagyunk or- vosellenesek, sőt tiszteljük és becsüljük azokat az embereket, akik hivatásuknak tekintve a gyógyítást, egész életükben becsülettel és lelkiismeretesen fáradoznak társaik megsegítésén, gyógyításában. Az orvostársadalom zöme ilyen hivatás- szerető és becsületes emberekből áll. De mint mindenütt, az életnek ezen a területén is találkozunk sajnálatos kivételekkel, olyan amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni. Mert van-e vissza taszítöbb és elítélendőbb dolog annal, mintha egy orvos visszaél hivatásával és jogtalanul pénzt követel attól, aki segítségért folyamodik hozzá. Nos, az utóbbi években ilyen orvosnak ismerték Lajosmizsén és a környéken dr. Magyar Károlyt, a községi szülőotthon vezető orvosát Mi késztette erre a nagyfokú anyagiasságra az 54 éves embert? Pontos választ erre aligha tudnánk adni, de egy bizonyos: nem azért követelt a betegektől pénzt, mert rosszul fizette az állam. Havi jövedelme ugyanis megközelítette a 4 ezer forintot. A vezető orvos „módszerébe” sokan belenyugodtak, természetesnek vették. De akadtak olyanok, akik felháborodtak ezen és felhívták a jelenségre az illetékesek figyelmét. Dr. Magyar Károly azt is megtette, hogy ha nem volt- az illető asz- szonynál pénz, azt a „jóta- nácjot" adta neki: kérjen kölcsön. Miről is volt szó konkrétabban? A szülőotthonban abortuszokat is végeztek. Az ilyen céllal megjelenő nőktől az orvos 70 és 200 forint közötti összegeket követelt, illetve fogadott el. A pénzt a lakásán levő rendelőjében kellett kifizetni, de néha az otthonban is elfogadta. Ezzel a módszerrel dr. Magyar — ötven forint híján — 30 ezer forint jogtalan haszonra tett szert két év alatt. Ez azonban csak az egyik, bár kétségtelenül a legnagyobb bűne volt az orvosnak. Az anyagiasság nála is együtt járt a felháborító gorombasággal. Munkatársát, az egyik szülésznőt például a beteg jelenlétében hülyének, állatnak nevezte A Bács-Kiskun megyei Orvosetikai Bizottság dr. Magyar Károlyt felfüggesztette állásából, ügyében a nyomozás befejeződött és a Kecskeméti Városi-Járási Ügyészségen a napokban készült el a vádirat, amely meghaladja a. negyven oldalt, Több mint háromszáz terhelő tanúvallomást vettek ezenkívül jegyzőkönyvbe a nyomozok. A bíróság a közeljövőben kezdi meg a tárgyalást, amelynek befejezésekor az ítéletről tájékoztatjuk olvasóinkat G. S. i mondták, hogy majd reggel akasztanak. Később hallottam, mi történt. A katonák nem nagyon akarták őket kivégezni. Odasúgták, hogy laza a kötés, amikor vezényelnek, rántsák le a kezükről meg a szemükről, aztán usgyi!... Azok szegények úgy is tettek, de amint látta a hadnagy, kikapta egy katona kezéből a puskát és már a kerítés tetején lőtte le őket.., öreg este aztán ki- parancsoltak minket kettőnket is a mezőre, kézzel kellett lekaparni a, holttestekről a . vékony földet, s közben a fülünkbe üvöltözték, hogy ide raknak bennünket is, Az az éjszaka? Képzelheti. Egy asszony hozott még délelőtt ' egy libacombot, meg egy karéj kenyeret. Nem tudtuk megenni reggelig ... Az éjjel még párszor megvertek, de reggel azzal nyitottak be, hogy telefon jött Kalocsáról, nincs kivégzés több, kössenek ki bennünket két órára, aztán mehetünk. Hát így volt... — De mondja, Sándor bátyám, tizenkilencben aztán nem kapták el azt a hajósi hadnagyot? — Nem azt. Ki merte volna? Hisz a csendőrök is ott voltak végig. Maradt az bizony, nemzeti hősnek, valamikor a második háború előtt halt meg. Belémdöbben. hogy eny- nyi se jutott el a Tanács- köztársaság rövid hetei alatt a proletárdiktatúrából Érsekhalmára? Az ember ilyenkor érti csak, milyen rettenetes nyomással üít a régi világ az országon, s milyen nehéz harcra tették fel életüket azok, akik meg akarták váltani ezt a népet. A halálra ítélt András Sándor ma 66 éves. Érsekhalmán lakik, a Temetősor 84-ben, súlyos beteg feleségével. Annak idején nem jött vissza többé az érseki birtokra. Távoli erdészetekben dolgozott, így nem háborgatták. Talán hogy mindig szabadban élt. annak köszönheti friss egészségét. Hiába kínálom a falu boltjánál a kocsit, nem kell. „Majd otthon találkozunk”. S fürgén elindul gyalog. Még dolgozgat. Csőszkö- dik. Kell az a kis Pénz, a 678 forint p nyugdühoz. Mester László
