Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

1968. Mecembw 19, csütörtök 5. oldal Az első szülői értekezlet A kecskeméti 9. AKÖV- nél ez év őszén ötvennégy ipari tanuló kezdte meg a különböző szakmák elsajá­títását. Közülük harminc­hétén már új oktatási for­ma szerint tanulnak. Az idén már itt is bevezették a 3+3-as oktatást, amely­nek lényege az, hogy a résztvevők a szakmunkás­bizonyítvány megszerzése után tovább tanulhatnak a gimnáziumok harmadik osztályában. A harminchét autószere­lő-tanuló szüleit összehív­ták a napokban, hogy meg­beszéljék velük az oktatás eddigi tapasztalatait. D. Kalics Lajos, a hunya­divárosi 307-es Iparitanuló­intézet igazgatóhelyettese és Tóth József tanműhelyve­zető tartott rövid tájékoz­tatót. Ismertették a mun­ka-, illetve tanrendet, maid a szülőkkel megbeszéltél, gyermekeik eddigi eredmé­nyeit. Számos kérdésre ad­tak választ a szülői érte­kezlet vezetői, majd meg­választották az osztály szü­lői munkaközösségének ve­zetőségét. Több emberhez szólni, igényesebben A beszélgetésünk legele­jén még nem dőlt el, hogy a könyvtárról, vagy az is­meretterjesztő munkáról váltsunk-e bővebben szót Borbély János ugyanis nemcsak a dunaveesei járá­si könyvtár igazgatója, ha­nem a TIT járási titkára is. — Legjobb lesz, ha mind a kettőről beszélünk — mondja — mert amúgy is kiegészítik egymást A könyvtáros sohasem tudja elhatárolni magát a könyv­tár falain kívüli munkától. Ezért vállaltam a TIT ver zetését is. — Lássuk talán előbb a könyvtárakat. — A járás könyvállomá­nya 76 000 kötetre növeke­dett és a 9500 fős tervezett olvasólétszámból sem sok hiányzik. Továbbra is az a feladatunk, hogy egyrészt növeljük a könyvállományt, másrészt újabb olvasókat nyerjünk meg. Az olvasók jelentős hányada fiatal, s ők egyre igényesebbek a választék iránt — Javult-e a helyzet ta­nyán? Vi!ág-mezőgazdaságí tanszék a Szovjetunióban Félévszázados jubileu­mát ünnepli a krasznodari (Kubány) mezőgazdasági főiskola. Fennállása óta 13 ezer nagy képzettségű szak­embert adott a mezőgazda­ság különböző ágazatainak. Az intézet falai közül sok világhírű tudós került ki. Közéjük tartozik Va- szilij Pusztovojt akadémi­kus, aki nagy olajtartal­mú, világszerte sok millió hektáron vetett napraforgó- fajtákat termesztett ki, Pá- vel Lukjanyenko akadé­mikus, a nagy hozamú és széles körűen elterjedt bú­zafajták kinemesítője. Ma már a főiskola épü­leteiben és diákszállásain csaknem száz különféle nyelvű beszéd hallható. A Szovjetunió népeinek kép­viselőin kívül ötven fej­lődő ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai ország fiatal­jai tanulnak itt. Nemrégiben határozat született arról, hogy a fő­iskolán megszervezik a Szovjetunió első világ-me­zőgazdasági tanszékét, ame­lyet később önálló karrá fejlesztenek. A tanszék ta­nári karát a legnevesebb szovjet szakértőkkel egé­szítik ki. A tanszék meg­teremtése lehetővé teszi, hogy megjavítsák a fejlődő országok mezőgazdasági szakembereinek képzését A jubileum alkalmából a világ sok országából üd­vözletek érkeznek a főiskola címére. ' — Tanyai könyvtáraink még mindig szűkös lehető­ségekkel rendelkeznek. Nin­csenek megfelelő helyisé­gek, gondot okoz sokszor a tárolás is. Pedig egyre több tanyai lakos keresi a köny­vet, újat, s régit egyaránt. A temelószövetkezetek mind többet áldoznak a fa­lun és tanyán élő emberek tartalmas és magasabb szintű szórakozásának — művelődésének elősegítésé­ra; a gyökeres változást azonban az jelentené, ha lenne elég fűthető, jól be­rendezett klub. De ehhez nagyon sok pénz kell. — A TIT számára még fontosabb kérdés, hogy van- e elég klub? — Természetesen, hiszen hideg-rideg terembe a leg­jobb előadás sem vonzza a közönséget. Igyekszünk azonban a jelenlegi körül­mények között is sokolda­lúbban dolgozni, hogy bő­vüljön az érdeklődők köre. Jobban figyelembe vesz- szük az egyes rétegek spe­ciális igényét, másrészt a TIT-ben feldolgozásra kerü­lő témákat szervesen kap­csoljuk a járás legaktuáli­sabb társadalmi és gazda­ságpolitikai kérdéseihez. És még valamit: nemcsak az előadások számát növeljük, hanem az előadások színvo­nalát is. A témákat tehát úgy osztjuk fel tagjaink és állandó előadóink között, hogy szakterületüknek megfelelően a legjobbat produkálhassák. — Hallhatnánk néhány részletet a legközelebbi ter­vekből? — Az após tagi Duna Tsz- ben a munka- és baleset- védelem, a vegyszerek he­lyes alkalmazása, a jövedel­mezőség és a földtörvény problematikája kerül fel­dolgozásra négy előadásban. A dunaveesei nyugdíjas klubban egészségügyi és földrajzi sorozatot Inditunk, ffunszentmiklótson, a Házi­ipari Szövetkezet dolgozói részére közgazdasági és iro­dalmi előadásokat rende­sünk ... Szabó Attila Hova, m®rre A Kalocsai Hunyadi János Kollégium klubszobájában öt fiú ül egy asztal mellett. Halk duruzsolás. Esti sza­badfoglalkozás van. Dr. Szvétek Sándor igazgató fi­gyelmeztet: ha a mai fiata­lokról amolyan „egy cso­korba kötött” képet szeret­nénk kapni, telepedjek le az öt fiú asztalához és ismer­kedjem meg velük. Szót fogadtam. Órákon át beszélgettünk, szinte már fegyelemsértés is lett belő­le, hiszen még a vacsora­csengőt sem vettük észre. Hogy miről folyt a beszél­getés? Mindenről, az élet­ről, a világról. Elsősorban az őket körülvevőről per­sze. És hogy milyen a fia­talok véleménye? Az alap­benyomás: nagyon jó. Hadd mutassam be be­szélgető partnereimet. HODIK KAROLY: Az I. István szakközépiskola IV. osztályának jeles tanulója, a kollégiumi diáktanáos tit­kára. „Az iskola oszlopa” — mondja róla az igazgató. Solton tsz-tag az édesapja. És Karcsi vajon mi szeretne lenni? Agrármérnök. így vall a kollégiumról és az is­koláról: „Tavaly 3,8 volt a kollégisták átlaga. Az I. Istvánban 115-en érettségiz­tek, közülük 15-öt vettek fel az egyetemre, 9 kollégi­umi diák volt. — Milyen a kollégiumi élet? — Az igazgató úr — köz­ismert ez —, nagy fegyel­met tart. Ám kell ez és mi hálásak vagyunk érte. Az életben semmire se men­nénk enélkül. Nagy gondot fordítunk a gyengébb ta­nulók korrepetálására, a konzultációkra és a szak­körökre. — Szeretsz-e olvasni? — Már százkötetes „ma­gánkönyvtáram” van. Az ifjúsági és a tanári kar bizalmának egyformán birtokosa Karcsi. FEKETE GYULA: „Olyan, mint a csík, állandóan fé­ken kell tartani” — ez róla dr. Szvétek Sándor vélemé­nye. És a fiúnak sajátma­gáról? — Elmondok egy esetet. Tavaly farsang táján össze­beszéltünk, hogy néhány is­merősünket megtréfáljuk. Feladtunk vagy 60 báli meghívót, persze portósan. A címre még külön rádup- láztunk, valahogy így: Só­der- és malomkőcsempész; gólgyáro6 és hintalópingáló. Meg hasonlók. Irtózatos nagy ügy lett belőle, kitu­dódott, ki a szerzője az egésznek. A diáktanács „utolsó figyelmeztetés”-ben részesített... Ö mondja el: a kollégis­ták az ősszel 11 ezer forin­tot kerestek két nap alatt. Egyébként a 109 kollégiumi diáknak 45 ezer forintja van bankbetétben. — Te milyen pályára ké­szülsz? — Geológus leszek! — (így mondja: leszek! Erős- akaratú fiú!) TÓTH MIHÁLY: Az ő neve — mint a beszélgetés­kor kiderült — nem isme­retlen lapunk olvasói előtt sem. A Kecskeméti Dózsa ifjúsági atléta versenyzője, tavaly az országos ifjúsági seregszemlén 3000 méteren első lett, az idei őszi ifjú­sági bajnokságban 3., a kö­zépiskolás bajnokságon pe­84. A fiú meleg bőrökkel le­takarva feküdt. Mennyi aggodalom tükröződött Usz- kov szemében! Mennyire izgult Ljubimov! Hvataj- Muha bajsza sehogy sem ak-rt többé felfelé kunko­rod ni, fáradtan lefelé fity- tyedt. De Szperanszkij, aki el nem mozdult a beteg ágyától, ezt hajtogatta: Semmi vész! Túléli! Erős fiú. Ha meggyógyul, kiül a napra, hamarosan magához tér. A tavasz már itt van az udvaron! Hát igen, beköszöntött a tavasz. Mindenütt nedves fenyőillat érződött a leve­gőben. A kráter fölött egy­re gyakrabban kéklett a tiszta és magas ég és a nap bevégezte azt, amire nem volt képes a tél folyamán az alvó vulkán melege: a talaj párolgóit, száradt és sűrű zöld fű borította el. A lehullott levelek alól nagy csoportokban kandi­káltak ki a törékeny hó­virágok. A cédrustoboz, amely egész télen nyugod­tan hevert a sűrű fűben, most számos zöld hajtást eresztett, rájuk támaszkod­va szilárdan kapaszkodott a földbe, mintha anyja ke­belére borult volna, s tele­szíva magát annak nedvé­vel, sietve kieresztette zsenge, duzzadt sziklevél­kéit. A madarak is meg­ünnepelték a tavasz szü­letését A magtörő hollók károgtak. A szarkák cser­regtek. A fekete rigó, amely nem tudni mikor és hogyan került fel ide Északra, egymásután trll- lázta énekét A hósármá­nyok halkan csevegtek egy­mással. A tűnődő varjak napokon át hallgatagon ücsörögtek a száraz ága­kon, aztán hirtelen fel­ébredtek és őrjítő károgá­sukkal felverték ai erdőt. Az állatok tele voltak riadt várakozással. A kó­szált kecskék nekiiramod­tak és oktalanul ugrándoz­tak a köveken. A medvék párosán sétáltak és Borisz megesküdött, hogy már látott apró bocsokat. A ró­kák és a vadnyúlak min­den reggel nagy kergető­zést csaptak, hajszolták egymást a sűrű mogyoró­bokrokban és hangák kö­zött. A természet diadalünne­pét ülte. És Pétya valóban jobban lett Már asztalnál ülve evett Hamarosan kimehe­tett a tisztásra, ahol a ku­tyákkal játszott, sütkére­zett a napon, amely a krá­ter fölött ragyogott. Újabb pár nap telt el és a fiú mér vadászni ment és néhány vadkacsát ho­zott Luka Lukicsnak. Most mór mindnyájan boldogok voltak. De... de ekkor váratla­nul újabb baj közelített feléjük. Hogy miről volt szó? Uszkov és Szperan- szkij elmentek a gázbar­langhoz megnézni, milyen ott a helyzet. Már nem tudták megközelíteni a bar­langot. A fal előtt szomo­rú, télies képet nyújtott a zöld fű és az alacsony bo­zót. Minden világos volt: a barlang halálos gáza át- ömlött a falon és a kráter belseje felé húzódott. Mind a ketten komoran tértek vissza. Uszkov így szólt társaihoz: — A gáznak nincs innen kijárata. Szétömlik a krá­teren és akkor ennek a pompás természetnek — erdőnek, rétnek, állatvilág­nak — vége. Mi sem ke­rülhetjük el a sorsunkat. Amint látják, a dolog több mint komoly. Az életünk­ről van szó. Két-három hó­nap múlva a krátert elönti a gáz és kihalt, puszta sza­kadékká változik. Ismét­lem: két-három hónap múl­va ... De lehet, hogy rövi- debb idő alatt... A csapatvezető vala­mennyiükhöz intézte sza­vait, mégis halkan be­szélt: Pétya a lócán feküdt s mintha aludt volna, ami­nek viszont Uszkov szerfö­lött örült. Nem szerette volna megrémiszteni a még nem teljesen egészséges fiút. Pétya azonban nem aludt. Helyesebben aludt, de köz­ben felébredt, s amikor meghallotta, miről beszél­nek, rájött, hogy a legjobb, ha tetteti az alvást, és haH- gatózlk. Amikor pedig vé­gighallgatott mindent, és látta, milyen komor hall­gatás követi a beszélge­tést, váratlanul megszólalt: — Vászja bácsi, hisz most már kijuthatunk innen. Át­törtem a falat! Vagy nem? Csak álmodtam az egé­szet? — Nem, Pétya, nem ál­modtad — felelte Uszkov kissé zavartan. — Bizony áttörted. A nyílás viszont nagyon szűk nekünk. Hisz még te is csak nehezen férsz át rajta. És legalább hat méter hosszú. Mennyi munka van ott még! Hó­napokig eltarthat. — De én ki tudok jutni a túloldalra és behozhatom a vasrúdakat és a csáká­nyokat. Ott feküsznek a barlangban... — Korai még neked mun­káról beszélni. — De hisz egészséges va­gyok! Mint Vid! A többiek hallani sem akartak róla. Pétya legna­gyobb csodálkozására még Luka Lukics is, aki pedig már napok óta azt hajto­gatta, hogy Pétya úgy néz ki, mint „egy eleven csi­kó”, még ő is váratlanul kijelentette, hogy Pétya bi­zony „nagyon törékeny, en­nie, aludnia kell most so­kat”. (Folytatjuk) dig 5. Komoly, nagyon ro­konszenves fiú. — A sport nem von el a tanulástól? — Egyáltalán nem. A je­les és a kitűnő között „buk­dácsolok”. Az a baj, hogy nagyon sok minden érde­kel és a napnak csak 24 órája van. Főként a bioló­gia és a politika a kedven­cem. Orvos szeretnék len­ni. Negyedikes vagyok. — Milyen lapokat olva­sol? — Legjobban a Magyar- országot szeretem. Azután: Társadalmi Szemle, Nem­zetközi Szemle, Új írás, Kortárs következik, húszon, kilenc napilap és folyóirat jár a kollégiumba. Mind ol­vasom és szeretem. BASKI IMRE: Igazgató- ja úgy jellemezte: „Ö a közlegény, akiben mindig lehet bízni.” Még csak har­madikos, de már felnőt- tesen, komolyan gondolko­dó fiú. Ügy hallottuk, na­gyon szereti a francia és német nyelvet. — Igen, és ez kapcsola­tos is pályaválasztásommal. Ügy tervezem, nem tanu­lok tovább az érettségi után, szeretnék a Hungaro-. camion Vállalatnál gépko­csivezető lenni. Ha sokat utazhatnék! Nagyon szere­tem az útleírásokat, de a filozófiát is. A kollégiumi marxista kör tagja vagyok. Azonkívül van még egy hobbym: szeretnék a kisku­nok történetének kutatá­sával foglalkozni, őseim kunok, sőt egy „neves em­ber” is van köztük: Baski Gyuri a kunsági betyár. Az ő életét is kutatom. Egyéb­ként az I. István Szakkö­zépiskola kultúrfelelőse va­gyok. Igazgatója szerint: nagy kár Jenne, -ha Imre nem ta­nulna tovább. Átlagos né­gyes tanulmányi eredmé­nye alapján erre könnyen lehetne módot találni. VÉKONY ERVIN: Még * * csak másodikos, de máris egy négytagú tanulóbrigád vezetője. Nem tőle, mások­tól tudom meg: három elég­gé gyenge tanuló van a cso­portjában. Ervin célul tűz­te maga elé, hogy ezeket a gyerekeket „felhozza” és ezért nem sajnál semmi fá­radságot. Ö a korrepetálás, a segítés apostola. Éppen ezért, a sok áldozatos tár­sadalmi munka miatt jó­formán csak a kötelező ol­vasmányokat tudja elolvas­ni. Emellett magának is kell igyekeznie, mert átlaga va­lamivel alatta van a 4_es- nek. Mezőgazdasági gépsze­relői pályára készül. * öt fiú, valamennyi más­más alkat. Van köztük a végletes huncutságra hajla­mos, valóságos tudós, van gyakorlati ember és akad megszállott könyvbarát is. Egyben azonban valamenv- nyien találkoznak: köteles­ségtudók, szorgalmasak. Balogh József A kéoen balról jobbra: Ho- dik Károly, Fekete Gvula, Tóth Mihálv. Bakéi Imre és Vékony Ervin.

Next

/
Thumbnails
Contents