Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
t Száz és száz hang hirdeti... Kodály és a magyar vidék Naponta hallunk Ko- gyeszékhely. Az új muzsika ség hazájának tekintették, dály Zoltán műveinek kül- mégis nehezen hódította Bartók és Kodály legfel- földi sikereiről. Világhírű meg az embereket. A hú- jebb — tisztelet a kivételkoncerttermek közönsége szas évek elején rangos Ti- nek — vicctéma volt. Amicsodálja alkotásait. Hírét- sza-parti muzsikusok kije- kor Vikár Béla 1932-ben SIMONYI IMRE: Varga öreganyám A vadmadarak már gyülekeztek, amikor Varga öreganyám azon az őszön útnak indult, mivel a Megfeszített sírját vágyta rég látni, s Jeruzsálem templomait. — E megváltatlan pusztai szikről kegyes, üdvözült mosollyal és mezítláb ment el: it a gyepen, át a kiserdőn, fel a töltésre, s lefelé aztán által a kompon, túl-a-Körösre. Harmadnap este vásáros népek jöttek a hírrel: Belényes alatt a gulyakútnál látták utolszor, ahogy Tenkének gyalogolt volna — s azontúl tovább, Jeruzsálemig. Tavaszodott már, mikor egy délben nyílt a kertajtó, lassan belépett, mosolygott, kissé körülnézett annyit mondott csak: szentföld... — Aztán csendben leült a tanyavégnél.! nevét mind az öt földrészen ismerik. lentették: amíg mi dirigá- befejezte tanulmányait a lünk itt, addig Kodály nem Zeneművészeti Főiskolán, A tanár úr életében is teszi be a lábát. Egy for- Kodály így búcsúztatta: sűrűn érkeztek a külföldi mán viszolyogtak tiszta. Menjen vidékre, ott van elismerésről tudósító közle- őszinte zenéjétől és szóki- szükség jó muzsikusokra gyakran mondó, demokratikus szel- C már tudta, hogy csak jó lemü egyéniségétől. Persze kórusokkal lehet hitelesen, mények. Hívták, kedvező ajánlatokkal. maradt, pedig hosszú ideig az idő kerekét nem lehet vonzóan megszólaltatni az a közöny dermesztette. visszaforgatni. 1926-ban az új magyar énekkari iroda- Maradt, mert tudta, neki eMik szegedi magániskolá- lom remekeit. A teremtő „Kodály gy _ ’ _ _ 1 TT.’TJÍT An*. „TA** I/-,7Tí»1 T YAIaA» megtörték itthon van dolga. Túlságos ban Villő eléneklése előtt lelkű Vikár fáradozásai jégpánkarnagy szinte bocsána- nyomán Nyíregyházán egy- “ ™ ,, , '1° bemutató kért a közönségtől a re több énekkar vált a lkai- célját. ^ hollandi, angol, németországi, olaszországi diadaT7™; ............... ték”-it (Otiára a kecs- El8bb a gyerekek, majd lókat követően először f elejtették, élni fog egy ^k-et. (Útjára a kecs- ^ kórusok, végül Sopronban bizonyította a művelt nép, amely magáé- ™™etl BodlnPálkísér- a felnőtt énekkarok szerez- Kodály Zoltán múltat jevá teszi a zeneművészet tója, fonjál kísér^ önmaguknak és lennel ötvöző zser Hasai már a legigényesebb kórus- OVonyoruséget közönségük- A Háryt hazai es ..u fóidi művei szerepeltek a helyi nek a ma már klasszikus- színházak egymással szerénységgel, saját alkotá sait lekicsinyelve így nyilatkozott még fiatal korában: „Amikor már nem élek és a műveimet is el a tot kért a közönségtől a mű bemutatásáért... 1933- mássá Bartók, Kodály, Bárben már maga a mester dós műveinek előadására, vezényelte a „Nyári esmagasztosságát és boldogabb lesz.” így is fődéinek és kortársai- énekkarok műs0rában, , nak többségével ellentet- . * fontosabb• az utben ő a magyar zenei mű- A Béniik az Énekló If- s^áz hang hirdeti itt, hogy Csákvár község műkedve- veltséget az alapoknál ki- ------ — - » « m**%**x ifamoi* nAiiniknzAan laikeaívenak számító kompozíciók télkedve tűzték műsoruk- tolmácsolásával. „Száz és ra. Kodályt mégis a kis a magas zenei műveltség lőinek vállalkozása lelkesívánta erősíteni. Jellemző- } 9ezres tömege tapsol a nem eüVes kiválasztottak, tette. Ok is bemutatták a séül gyakran és joggal hi- fi árunak A felszabadulás nem magánosok kiváltsága, furfangos figurás nagyot- vatkoznak szavaira: „Fon- wn'n lf4ú-enai „ Ma_ hanem közkincse lehet mondó históriáját. Hevesi tosabb az, hogy Kisvárdán fch fenséges szála- mindenkinek...” — irta Sándorral nézte végig H hjjr,,, gyarOKUOZ jenseges SZUÍU aj.JA- mn I __ _ nromiort” ftrrjrnmol in k i az énektanár, mint, hogy ki az Opera igazgatója..." Íme, két város példája. mait. Szabolcs Szeged gazdag, müveit me- elmaradottság, ^assess«. Tóth Aladár 1937-ben a „premiert”, örömmel tap- Kodály műveiből rendezett soltak a csákváriaknak és megyét az nyíregyházi koncert után. meghívták őket a főváros- a szegény- jvem sok idő múltán már ba. 1500 ifjú dalolt a város Érthető, fia Fabry Zoltán régen vallja, le Is írta, szóban el is mondotta, levelek is őrzik ama nyilatkozatát, mely szerint ő minden művében — publicisztikáról lévén szó! — önmagát adja. Mégis, ha ezt figyelembe vesz- szük is: azt kell állítanunk, hogy Stószi délelőttökkel a legszubjektívabb Fábry-írások gyűjteményét veszi kezébe az olvasó. Talán szabadon játszó gondolatnak tűnik, ha azt írjuk a kötet címe alá: „Fábry Zoltán őszikéi.” A kötet önvallomás, sőt önéletrajz. Költőelődök és kortársak, példaképek hatását bemutató könyvről van szó. A Stószi előszó jórészt, s szinte önéletrajz, az író által objektivált motívummal. Mert mit tesz az íróT Cáfolja a „stószi remeteség” legendáját. De hogyan? Ügy, hogy közben írói-emberi arculata bomlik ki előttünk: a stószi magányban a világra nyit táruló ablakot Fábry Zoltán. Stósz és a világ. Stósz és Európa Stósz és a humanizmus. Mindez együttesen a valóságot és a vox humanat idézi. A szellem: erkölcs. A valóság: erkölcs. A kettő között a híd: az erkölcsi realizmus. Az író megvétózhatatlan alapállása és joga. Ezen keresztül nézi a világot. Egyszerűen azt mondhatjuk. Fábry Zoltán ily módon, ilyen írói-emberi prizmán keresztül néz ki stószi házának ablakán — a csöndben, a zúgó-zuhogó kis Bodva patak partján. Ezzel már meg is fogalmaztuk azt, amelynek elsőségét nem tulajdonítjuk magunknak: Stósz — mérték lett. Az emberi és az írói helytállás mértékéé. Nézzük csak! Ady, Gorkij, Bartók, József Attila, Gaál Gábor, Kodály, Lysohorsky és így tovább, így sorjázik a példaképek rendje. De ezzel csak névmutatót állítanánk össze. A tematika elrendezése: ez az író vizsgája. Lukács György éppen harminc esztendeje írta meg Ady-tanulmányában, hogy mit jelentett az ő nemzedékének egy-egy újabb Ády-kötet: „a magyar olvasók Idősebb nemzedéke, amely még az önálló publikációkból ismerte az egyes Ady-verseket, emlékezni fog arra, hogy minden kötet meglepetést hozott Ismertük az egyes verseket, de összefüggésükben, az Ady-teremtette sorrendben, kompozícióban, egymást támogatva és erősítve, egyoldalúságokat és kilengéseket a fővonalba igazítva, erősebbnek hatottak, mint külön-külön.” Valahogyan így vagyunk Fábry Zoltán köteteivel, s köztük a Stószi délelőttökkel is. A pozsonyi Irodalmi Szemléből, s néhány magyarországi folyóiratból jól ismerjük mindazokat az írásokat, amelyek most a kötet szerves részei (az egyetlen kivétel A vádlott megszólal). Mégis: ahogy itt kapjuk a tematikai csoportosítást Csokonaitól Adyn át, Kodályig és Balogh Edgárig az író sajátos prizmájának törésszögein át látjuk korunk és századunk nagy problémáit. Nagy problémákat jeleznek Fábry Zoltán írásai: a magyarság és az európaiság kapcsolatát, a határokon túl szakadt magyarság provinciálisnak tűnő kérdéseit, a Duna-völgyi népek kapcsolatát, olyan esztétikai problémákat, mint például az antisematizmus. A költő helyét, a költészet funkcióját vizsgálja, Fábry Zoltán — a legbonyolultabb kölcsönhatásban, abban a közegben, amelyben él, mozog létrehozza az alkotásokat és funkcionál. „A költészet realitás. A költő mint névadó: a valóság hitelesítője” — vallja eg.v- helyütt. „A lényeg: az emberség. Az írás lényege é" értelme, mértéke és értéke: a vox humana." A Fábry Zoltán-i életmű és mondanivaló lényegéhez érkeztünk. A vox humana mondanivalójához. így — e sajátos prizmán át nézve — jobban érthető Ady — Csokonai emberségét is magába olvasztó — átsütő, lobogó hatása, a Bartók-i tiszta forrás lényege („Mivel én vagyok a forrás, a művem azonos velem”), a József Attila-i emberi-költői szépségideál — mindaz, ami képes szembeszállni a barbársággal, a háború démoni erőivel, az atombombával, a hamis vádcikk^l A Stószi délelöttők: Fábry Zoltán legszemélyesebb vallomásait tartalmazza — a személyi kapcsolatok feltárásában, a tematika sokféleségében. Mind mögött, példaképek előtt, kortársak között ott a fedezet, az író: Fábry Zoltán. „A szellemi antifasizmusnak nem voltam épp utolsó magyar katonája. Aki ismeri írói működésemet, az tudja, hogy az utolsó szabad éveket — itt az 1938—39-ig terjedő éveket érti az író — minden soromat és gondolatomat a hitlerizmus elleni szellemi harc determinálta, annvira, hogy kritikusaim már mániákus monotóniáról beszéltek” — vallja A vádlott megszólal-ban, amelyet nem éppen könnyű vitában idézett föl, még 1964-ben, s amely csak most, 1968-ban jelent meg első ízben nyomtatásban, amelyet viszont az író „leiekből leledzett legkedvesebb gyermekének” tart. Méltán. Mit mondjunk még, az első híradás örömében?! Ha azt kérdezné tőlem valaki: mondd meg, kicsoda Fábry Zoltán? Akkor én a lényeget kitapintani akaró, s keresgélő „keresetlen” szavak helyett a Stószi délelőttöket adnám a kezébe. Rend és harmónia: így kell élnie az embernek; így kell leltárt készítenie elődökről, példaképekről és kortársakról, az egyéni és a nagyvilágot foglalkoztató nagy problémákról. Ezért nem tűnik frázisnak, s Fábry Zoltánra mutatóan nagyképűségnek — ha azt mondjuk: a Stószi délelőt- tökben megleljük és megismerjük Fábry Zoltán igazát, amely a század emberének vallomása. Kovács Győző főterén. Kodály személye általa jelképezett olyan jelentős, hogy most e csendes ünnepen, születésé- s az nek 86. évfordulóján, hálás ügy szívvel gondolnak rá az vele egész országban. Kodály kapcsolatban minden fon- Zoltán — Móricz Zsig- tossá válik. Vidéki váró- monddal, Illyés Gyulával és saink ezt felismerték és másokkal egyetemben — egymásután összegzik a megbecsülte a vidéki kultu- tanár úrhoz fűződő emlé- tális törekvéseit. Jól tud- keiket. A győriek, debre- ta a néma berkek is meg- ceniek, kecskemétiek, in- szólalnak, ha hites, avatott dokolt örömmel hivatkoz- emberek dolgoznak az isko- nak arra, hogy a példa- Iákban és a művelődés inmutatók közé tartoznak, tézményeiben. Ezért járta Az 1929-ben, 1930-ban olyan szívesen az országot szervezett ifjúsági hang- és azért törődött olyan so- versenyek mindenütt átütő kát morális és pedagógiai sikert arattak. Megintcsak kérdésekkel, a hűséges krónikás, Tóth Az eredmények őt igazol- Aladárra hivatkozunk: ják. Heltai Nándor Elméletileg is a végére kell járni Ismételt közbevetés a nemzeti öntudatról folyó vitához fi szinte örömmel és jóérzésekkel olvastam a Petőfi Népe december 8-i számában Szabó Attila cikkemhez írt hozzászólását, s az örömöt nem csupán többször is kifejezésre juttatott egyetértése ébresztette bennem, hanem elsősorban az, hogy cikkem gondolatokat indított, s mint a hozzászólás tanúsítja, olyan is akadt, akit gondolatainak írásba foglalására késztetett. Mégis, mivel egyes, cikkem mondanivalójának pontatlan értékeléséből adódó megállapításai téves látszatokat kelthetnek, kötelességemnek érzem megjegyezni, hogy távolról sem szemantikai, vagyis szóelemzési problémákról, hanem mélyen a társadalom tudatába ivódott, a történeti jelenben is élő és ható kérdésekről és fogalmakról van szó, amelyeknek pontos, fejlődésükben, változásukban való megismerése, jelenleg betöltött funkciójuknak feltárása és elemzése közelről sem olyan egyszerű, mint ahogy azt a cikkíró véli. Nagyon ;s összetett, a történettudomány, az ismeretelmélet és a szociológia összefogásán alapuló vizsgálatokra van szükség, ha a cikkemben idézett kérdések végére akarunk járni, azok mélyére akarunk tekinteni. Ezeket a kérdéseket ahnál is inkább fontos felvetni, mivel a legtöbb probléma épp a kategóriák tisztázatlanságából adódik. önkritikusan kell azonban cikkemhez hozzáfűznöm, a vitát kissé tán a kelleténél szigorúbban bíráltam, mert bárhogyan is forgassuk a szót, vannak a mindennapi gyakorlat szempontjából is fontos eredményei, így pl.: óriási eredmény annak tisztázása, hogy a nemzetinek a nacionalizmussal való azonosítása helytelen, a marxizmus—leninizmustól idegen, nemzeti nihilizmusból, kozmopolitizmusból fakadó, szubjekti vista— voluntarista álláspont. Eredmény továbbá, hogy tisztázódott: a hazafiság magas hőfokon sem nacionalizmus, nem különleges gyógyszertári készítmény, mely kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg. (Más kérdés persze, hogy van nacionalista hazafiság is!). Végül pedig tisztázódott az is, hogy a demográfiai kérdésekkel és a határainkon kívül élő magyarság sorskérdéseivel való törődés sem nacionalizmus, ha ezeket a kérdéseket lenini elvszerűséggel vetjük fel. M agam elsősorban az ilyen természetű kérdések 1,1 tisztázását sürgetném, és ehhez igenis szükség van a társadalom tudatában élő fogalomrendszer beható tanulmányozására. Persze, tudom, hogy mindezt nem itt, a „Kunsás mezején” fogjuk megoldani. De a problémák felvetéséhez és tisztázásához hozájárulha- tunk, és ezért jó, ha közösen törjük a fejünket. Kávássy Sándor
