Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
8. oldal 1968. november 14. csütörtök Biszku Béla felszólalása a LEMP V. kongresszusán Zavargások Pakisztánban Hivatalos cáfolat Ajub Khan letartóztatásáról Elnök a zongoránál A Columbus Broadcasting System amerikai tv-társa- ság kedden este felvételről (Folytatás az 1. oldalról) eddigi lépéseket, s pártunk ezután is mindent megtesz, hogy a széles nemzetközi találkozó is mihamarabb létrejöjjön. Ezután- a csehszlovák helyzettel kapcsolatos állásfoglalásunkat vázolta Biszku Béla. Kezdettől fogva azt kívántuk csehszlovák elvtársainknak, hogy sikeresen küzdjék le azokat a hibákat és torzulásokat, melyek a korábbi korszakban hátráltatták a szocialista építés teljesebb kibontakozását és ezáltal védjék meg és fejlesszék tovább a szocializmus alapvető vívmányait, s ne adjanak lehetőséget az osztályellenségnek, az imperialistáknak arra, hogy kérdésessé tegyék az országban a szocializmus további sorsát. Ez a tiszta szándék vezette a Magyar Népköztársaságot éppen úgy, mint a többi szövetséges szocialista országot abban is, hogy amikor elkerülhetetlenné vált, csapataik fel- használásával is segítséget nyújtsanak a szocializmus csehszlovákiai erőinek. Ez a közös fellépésünk egyben internacionalista ösz- szefogásunk próbaköve is volt. Úgy ítéljük meg, hogy pártjaink, országaink kiállták ezt a próbát. A szocialista közösség országait összefűző internacionalizmusnak korunkban mindnagyobb a nemzetközi szerepe — hangoztatta a szónok. A vietnami szabadság- harc sikerei is ezt példázzák. Internacionalista ösz- szefogásunk érvényesül az európai kontinens békéjének biztosítósában is. A kongresszusi küldöttek forró ünneplésben részesítették a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségét, amelynek vezetője Nguen Van Tran, a KB titkára bevezetőben tolmácsolta a vietnami nép, a párt, és Ho Si Minh legforróbb testvéri üdvözletét a kongresszusnak és a lengyel népnek, majd hangoztatta: — A vietnami nép hálás a szocialista országoknak és a testvérpártoknak azért, hogy következetesen támogatták és támogatják igazságos harcát. Nguen Van Tran végül átadta a kongresszusnak a Vietnami Dolgozók Pártja KB üdvözlő levelét és a VDK felett lelőtt háromezredik amerikai repülőgép egy darabjából készült em- lékserleget. Jozef Spychalski, a Lodzi Vajdasági Pártbizottság első titkára felszólalásában hangoztatta, hogy a párt gazdaságfejlesztési koncepciója a termelés automatizálása mellett módot ad a szakkáderképzés fejlesztésére. Jozef Tejcham, a párt Központi Bizottságának titkára hangoztatta a szocialista demokrácia fejlesztésének a szükségességét és elemezte a lengyel többpártrendszer sajátosságait Jozef Dénárt, a CSKP KB titkára üdvözlő beszédének bevezetőjében vázolta a lengyel és a csehszlovák történelmi múlt közös vonásait, majd megállapította: A hitlerizmus elleni harcban a csehszlovák és a lengyel nép testvéri barátsága újjászületett A Szovjetunió támogatásával új korszak kezdődött: népeink a szocializmus építésének útjára léptek. — Az utóbbi időben felmerült problémák ellenére — hangoztatta Lenárt —, őszintén erősíteni akarjuk országaink együttműködését, amelyhez jó alapot nyújt az 1987 márciusában aláírt barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményünk. Fontosnak tartjuk, hogy a szocialista országokkal fennálló nézteltéréseket felszámoljuk — mutatott rá a szónok. — A nehézségek leküzdésében együtt akarunk működni a testvérországokkal és pártokkal. Erősíteni akarjuk kapcsolatainkat a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalommal. őszintén és a'ktívan részt kívánunk venni a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésében és egyetértünk a testvérpártok találkozójának az összehívásával. Lenárt beszédét a kongresszus küldöttei és a testvérpártok képviselői nagy tapssal fogadták. Beismerték a vereséget MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda szerdai számában Jurij Zsukov, a lap szemleírója „Köszönet az őszinteségért, Mr. Kahn 1” címmel közölt cikket. Hermann Kahn, az amerikai Hudson-intézet igazgatója a Fortune című amerikai lapban nemrégen beismerte, hogy Csehszlovákiában a Nyugat egy „kísérletet” hajtott végre, amelynek során megvizsgálták, van-e lehetőség a kapitalizmus „csendes” visszaállítására. A „kísérlet” forgatókönyve — Kahn szerint —, a következő lett volna: elsőként Csehszlovákiában „ideológiai eróziót” hoznak létre az an- tiszocialista erők belső és mindenekelőtt az NSZK külső támogatásával. A második szakaszban megkezdték volna az NDK és más szocialista országok elleni aknamunkát és végül „a varsói paktum gyengülése Nyugat-Németország egyidejű megerősödésével egy szép napon az NSZK- nak a Szovjetunió elleni, amerikai támogatás kíséretében véghez vitt támadásával végződött volna”. Hermann Kahn, aki egyébként azt az intézetet igazgatja, amely az Egyesült Államok kormánya számára politikai terveket dolgoz ki, beismeri e tervek kudarcát. Kahn végkövetkeztetése az, hogy a közelmúlt eseményeinek szervezői nem értékelték kellőképpen a szocialista országok elhatározottságát, hogy a szocializmus vívmányait minden országban megvédik. (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint szerdán reggel Pakisztánban újabb zavargások robbantak ki. A nyugati hírügynökségek egymásnak ellentmondó jelentéseket közölnek. Az AP és a Reuter úgy tudja, hogy szerdán Lahoreban őrizetbe vették Bhutto volt külügyminisztert, az 1967- ben alakult ellenzéki néppárt vezetőjét. Az AFP viszont úgy értesült, hogy a Karachiban szerdán kitört zavargások nyomán Ajub Khan elnököt tartóztatták le. Pakisztánban egyébként már egy hete folynak a zavargások. Karachiban szerdán hivatalosan cáfolták, hogy letartóztatták Ajub Khan pakisztáni elnököt A hivatalos közlemény szerint viszont őrizetbe vették Bhutto volt külügyminisztert Államellenes összeesküvés vádjával letartóztattak még 13 más személyiséget is. (AFP) Vietnami nagygyűlés Párizsban A Párizsban élő vietnamiak nagygyűlést tartottak a béketárgyalásokra érkezett VDK- és DNFF-küldött- ség részvételével. Xuan Thuy, a VDK képviselője beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok késlelteti a négyes értekezlet megkezdését A képen: a nagygyűlés elnöksége, (balról-jobbra) Mai Van Bo nágykövet, dr. Nguyen Ngoc Ha, Xuan Thuy, a VDK- delegáció vezetője, Nguyen Thi Binh asszony, a DNFF- küldöttség vezetője, és Nguyen Trung Dong. (Telefoto — AP—MTI—KS) sugározta Nixon nyilatkozatát, amelyben a megválasztott elnök megállapította, ha újra kezdhetné, nem politikával foglalkozna, hanem zongoraleckéket venne és zenét szerezne, hogy „kiöntse azt, ami benne kavarog”. „Még őszülő fejjel is leülök a zongorához néha és néhány dallamot rögtönzők, s ilyenkor olyan szomorúnak érzem magam« mivel nem temerem azokat az akkordokat és hangjegyeket, amelyek kifejezhetnék, mi dúl bennem. Olyankor a politika útvesztőibe süllyedve visszasírom azokat a napokat, amikor nyugodtan ülhettem egy csendes szobában és valamilyen nagyszerű könyvet olvashattam. De megfertőzött a politika vírusa.” — Fejezte be az amerikai tv-nézők előtt érzelgős önvallomását a megválasztott elnök. Á CSKP delegációt küld Budapestre Kedden Prágában ülést i tanácskozásával kapcsolattartott a CSKP KB Elnök- ban javaslatokat tárgyal- sége. A Központi Bízott- ] tak meg._ A KB ülésén a ság csütörtökön összeülő | beszámolót Alexander A kitartottak >> Nem ült össze Párizsban november 6-án a várt négyes találkozó, amelyen a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front, az Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció képviselőinek kellett volna részt venniök. Megkezdődött tehát az a bonyolult diplomáciai csata, amelyre Johnson elnök október 30-1 bejelentése után minden tárgyilagos megfigyelő méltán számíthatott. Ma még nyilvánvalóbb, mint az elnöki bejelentést követő első órákban volt, hogy a VDK elleni bombázások és más háborús cselekmények megszüntetése csupán a lehetőséget nyitotta meg az érdemi tárgyalások számára. Az október 30-a óta bekövetkezett fejlemények tükrében még jobban megmutatkoznak a Johnson bejelentésébe szándékosan beépített kétértelműségek és kibúvók veszélyei. Különösen veszedelmes, hogy Johnson nyitva hagyta a lehetőséget: ha a demilitarlzált övezetben kiújulnak az összecsapások, vagy pedig harcok tömének ki Dél-Vietnam nagyvárosaiban, akkor szinte automatikusan felújíthatják az lázadása amerikaiak a bombázásokat* vagyis visszaállíthatják az október 30-a előtti helyzetet. Mivel a bombázási szünet semmiféle kötelezettséget nem ró az ország déli részében sem az amerikai tábornokokra, sem a saigoni adminisztrációra, fennáll annak a lehetősége, hogy olyan méretű fegyveres összetűzéseket provokálnak ki, amelyekre hivatkozva semmissé lehet tenni a politikai kibontakozás felé tett eddigi lépéseket. Aggasztó jelek mutatják, hogy komoly erők vállalkoznak provokációkra. A VDK bombázásában korábban részt vett erőkkel most az amerikai tábornokok megsokszorozták a légi tevékenységet a demilitarlzált övezet déli szegélyén és Laosz felszabadított területei ellen. Egy napra sem szüneteltették a VDK elleni felderítő repüléseket, aminek következtében október 30-a óta már Hanoiban is többször kénytelenek voltak légiriadót elrendelni. Nemcsak folytatják, de fokozzák a VDK elleni röplapháborút. Vagyis, az amerikaiaknak eszük ágában sincs egészében teljesíteni a párizsi tárgyalások előfeltételéül szabott jogos követeléseket; a VDK elleni összes ellenséges cselekedetek megszüntetését. (E követelések sorában még mindig nem teljesítették a DNFF elismerését, csupán abba egyeztek bele, hogy a szabadságharcosok képviselője „jelen legyen” a párizsi tárgyalóasztalnál.) Mindezek ellenére a Vietnami Demokratikus Köztársaság rugalmasságot és jóindulatot tanúsított, amikor elfogadta a négyes értekezlet gondolatát. Hogy november 6-án erfe mégsem került sor, azért a felelősség az amerikai és a saigoni felet terheli. Thieu, a dél-vietnami bábrendszer elnöke először megtagadott „mindenfajta részvételt bármiféle tárgyaláson”. Mindenki számára világos, hogy az amerikaiaknak ez a kitartottja, aki mögött nem áll semmiféle önálló politikai erő, soha nem mert volna gazdái elhatározása ellen lázadni, ha ehhez nem kapott volna bizonyos amerikai körökből biztatást és támogatást. A bombázási szünetnek, s általában a vietnami probléma politikai megoldásának ellenzői az Egyesült Államok katonai köreiben, valamint a republikánus párt jobbszárnyát alkotó politikai berkekben most a salgoniakat beszéltetik maguk helyett. A kényszerítő realitások azonban, amelyek Johnsont és kormányát az október 30-i bejelentésre ösztönözték, igen erősek ős változatlanul főszerepet játszanak Washington vietnami politikájában. Ezért Thieu és támogatói most manőverezésre kényszerülnek, előállnak a „kétoldalú tárgyalások” ötletével, amely szerint a párizsi tárgyalóasztalnál csak két küldöttség ülne, Hanoié és Saigoné, s „a dél-vietnami küldöttségben részt vehetnének az amerikai kormány és szükség esetén más szövetségesek képviselői, ugyanakkor a másik oldalon Hanoi küldöttségében is jelen lehetne a DNFF megbízottja”. Természetesen mind a VDK, mind a DNFF elutasította ezt a javaslatot, amelynek a célja csupán a bábrendszer felértékelése, a tárgyalások elhúzása és végső soron a megtorpedózása. A Fehér Ház is — az AFP jelentése szerint — „rendkívül hidegen” fogadta a saigoni indítványt. Johnson- nak és híveinek, ha nem akarnak a történelem legeredménytelenebb amerikai adminisztrációjának bélyegével levonulni a január 20-i őrségváltás alkalmával a politikai színpadról, cselekedniük kell: meg kell fékezniük a vesztüket érző csatlósokat. Sokan feltételezik, hogy ha Thieu nem tér idejében észhez, gazdái készek lesznek rövid úton megszabadulni tőle. Erre mutat, hQgy az amerikaiak nemrég visszavitték thaiföldi emigrációjából Saigonba «• hűséges emberüket, Minh tábornokot, aki annakidején — ugyancsak amerikai érdekeket képviselve — vezefő szerepet játszott Diem rendszerének megbuktatásában, s rövid ideig államelnök is volt. Minh most a konzervatív buddhisták körében szervezkedik. Saigonban változatlanul érzékeny kérdés a vallási határvonal, amely a katolikus kisebbségre támaszkodó uralkodó klikk és a széles buddhista tömegek között húzódik. Minh jelenléte oly komoly fenyegetést jelent a Thieu-cso- port számára, amivel ez utóbbi kénytelen számolni. Ennek is szerepe lehet abban, hogy a tárgyalások megtagadásától Thieu már visszajutott a kétoldali tárgyalás kompromisz- szumáig, ahonnan már csak egy lépés a négyes tárgyalásokba való beletörődés. Most rengeteg múlik azon, hogy a választásokon győzelmet aratott Nixon milyen magatartást fog tanúsítani. Az Egyesült Államok leendő elnöke elküldi megbízottait mind Saigonba, mind Párizsba. Feladatuk egyelőre csak a megfigyelés, de senki előtt sem kétséges, hogy véleményük nagy hatással lesz a helyzet további alakulására. Nixon korábbi kétértelmű állásfoglalásaiból úgy tűnik, hogy még nem kötelezte el magát sem a háború folytatása, sem a politikai megoldás tisztességes keresése mellett. Joggal bízhatunk azonban abban, hogy a hadszíntéren kialakult helyzet és a politikai erőviszonyok realitásai végül is az Egyesült Államok új vezetését is a békés kibontakozás irányába szorítják. Szabó L. István Dubcek tartja, a párt jeJ lenlegi fő feladatairól. Az elnökség elítélte a Prágában és más városok, ban rendezett akciókat és azok kezdeményezőit. Ezek szervezői a fiatalok politi. kai tapasztalatlanságát, szovjetellenes rendzavarásokra használták fel, Az elnökség megállapítja, hogy az államhatalom szervei a nyugalom és rend helyre, állítása érdekében teljesí. tették kötelességüket. A KB elnöksége felhívja az állampolgárokat, főleg a fiatalokat, diákokat és ipari tanulókat, hogy a jövőben tartózkodjanak a hasonló megnyilvánulásoktól, amelyek sértik a törvényeket és amelyek a szélsőséges elemek, valamint az ország nyugodt szocialista fejlődése ellenségeiknek malmára hajtják a vizet. A KB novemberi ülése — hangsúlyozza a párt elnöksége —, meghatározza a CSKP további teendőit. Az elnökség végül úgy döntött, hogy a CSKP delegációt küld Budapestre a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság november lR-án kezdődő ülésére. (MTI)
