Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
A NAGY OKTÓBER FÉNYÉBEN * A NAGY OKTÓBER FÉNYÉBEN Utak és emberek Mint szétfeszíthetetlen vasabroncs öleli körül Moszkvát a város végső határául kijelölt, több mint 100 kilométer hosszú autópálya: a Külső Gyűrű. A távlati városfejlesztési terv alkotói, amikor a Gyűrű vonalát a térképen meghúzták (s aztán rövid négy év alatt betonban, alul- és felüljárókban kivitelezték), mintegy ezt mondják: eddig és ne tovább! Az egyre terjeszkedő, szántóföldeket, falvakat, erdőket elnyelő hat és fél millió lakosú metropolis persze még nem is mindenütt érte el az autósztrádát, de már így is jócskán meghaladja egyik-másik hazai járás méreteit: északtól—délre 40, nyugat—keleti irányban 30 kilométeres hosszúságban terjeszkedik az Orosz Alföldön. Vízszintesen is, függőlegesen is A kört metsző egyenesek, vagyis a gyűrűt átszelő országutak a városba érve sugárutakká szélesednek, hogy aztán — mint a kör sugarai — a középpontban találkozzanak. Bármely irányból is érkezzék az ember Moszkvába, feltétlenül jó néhány új városrészen át vezet az útja. Kuzminkiben, Cserjo- muSkiban, Horosevóban egyébként ötször-tízszer annyi ember él, mint a budapesti József Attila- lakótelepen. S mivél az új negyedek pereme veszedelmesen közeledik a „vasabroncshoz”, Moszkva nemcsak vízszintes, hanem függőleges irányban is gyorsan növekszik. Az új házak többsége 8—12 emeletes, de nem ritka a 18 emeletes lakóház sem. Évente mintegy 120 ezer lakást adnak át a szovjet fővárosban. Ha a Külső Gyűrűhöz közeledő kerületeket külvárosnak nevezném (persze csak feltételesen, hiszen ezek a legkorszerűbb negyedek, kizárólag távfűtéses, fürdőszobás lakásokkal), akkor a Szadovaja után következik a „középváros”. A Szadovajg a második gyűrű Moszkva nagy- kőrútjának is nevezik. Jelentése: Kertutca. Ám kerteknek itt már nyoma sincs, az egykori dús fasorok helyén ma gépkocsik rohannak hat-hat sor szélességben és bizony — a KRESZ ellenére is — gyakran 80 kilométeres sebességgel. Tehetik, annál is inkább, mlvél gyalogosok, áthaladó autók, jelzőlámpák ritkán késztetik őket fékezésre. Az emberek az aluljárókon kelnek át « túlsó oldalra, míg a kereszteződések többnyire kétszintesek: alagutakon, lábas hidakon száguldanak el egymás alatt és felett a gépkocsik. A világváros Jegm-jei A középváros" Moszkva egykori külvárosa helyén épült és épül részben még ma is- Senki sem sajnálja az itt gubbasztó fakunyhókat, egy-két emeletes kőházakat Amikor eléri őket a városrendezők halálos ítélete, nem is bontják, hanem lerombolják őket. Faltörő kos-s^erű gépezetekkel, harckocsira emlékeztető acélmonstrumokkal törik-zúzzák döntik a kis házakat halomra, hogy azután néhány nap múlva megkezdődhessék az új, magas házak alapozása, vagy az új útvonalak építése. így született például — kis girbe-görbe mellékutcák helyén — a 80-as években a Katin yin-sugárút, amelynek 24—26 szintes épületeibe most költöznek be az utolsó lakók és hivatalok. A karcsú fehér épületóriásokat összekötő emeletes üzletsorban kaptak helyet Moszkva „leg”-jel: itt van a legnagyobb étterem, a legtágasabb női ruhaüzlet, a legforgalmasabb kozmetikai szalon (hivatalos nevén: szépségápoló intézet), a legbővebb választékú illatszeráruház. Naponta I 50 ezer vidéki és külföldi S csak ezután következik a belváros, amelyet a széles sávban parkosított bou- levard-gyűrű foglal keretbe. A Kremllel és a Vörös térrel ez Moszkva történelmi magja, amelyet a távlati tervek szerint egyetlen hatalmas múzeum-park komplexummá alakítanak. Egyelőre azonban még itt helyezkedik el az állami hivatalok többsége. Zsúfoltak is a városközpont utcái, csúcsidőben még a széles járdákon is valóságos forgalmi dugók keletkeznek. Ebben azonban már elsősorban nem a közhivatalok a ludasok. Négy repülőtéren, kilenc pályaudvaron, hajón, autóbuszon naponta több mint 150 ezer vidéki és külföldi lépi át Moszkva kapuit. És hagyomány, hogy a szovjet főváros vendégei még az első napon — ha ugyan nem az első órában — ellátogatnak a Kremlhez, a Vörös térre és aztán ha vásárolni indulnak (ez is tradíció, de bizony már elavult), akkor is feltétlenül a városközpont áruházait — a GUM-ot, a CUM-ot, a Gyetszkij Mir-t — keresik fel. Mindig sietnek Így aztán itt rengeteg a nép, mindenki siet, sőt — mit is tehetne ilyen zsúMoszkva egyik gyönyörű részlete, balra a hatalmas KGST-palotával. foltságban? — néha még tolakszik is. S ahogy a le- ningrádiak udvariasságukról, az ogyesszaiak humorukról nevezetesek, a moszkvaiaknak az a hírűk, hogy mindig sietnek. A moszkvai élet ritmusa csak a kétnapos ünnepeken lassul le. De ide már nemcsak a május 1-e és a nóvember 7-e tartozik, hanem — az ötnapos munkahétre való teljes áttérés óta — valamennyi hétvége is. Az embereknek több idejük jut szórakozásra« sportolásra, pihenésre, a családjukra. Hogyan ünnepelnek? Úttörők az egyetem padjaiban A Sevcsenkórói elnevezett kijevi állami egyetem matematikai szakán 1968. szeptemberében két úttörő- korú kisdiák kezdte meg tanulmányait. A 12 éves Szasa Dvorák, egy bányában dolgozó villanyszerelő fia, öt év alatt végezte el a tízosztályos iskolát és kiváló matematikusi képességei folytán felvételt nyert az egyetemre. A 14 éves Marina Burik szintén jóval rövidebb idő alatt fejezte be általános és középiskolai tanulmányait, mint a többi gyerek, és sikeres felvételi vizsga után, ő is egyetemista. A november 7-d azonban továbbra is az elsőszámú ünnep. És nem csak hivatalosan az. A forradalom évfordulóját minden család ugyanolyan bensőségesen ünnepli meg, mint nálunk mondjuk a karácsonyt. A háziasszonyok ■— miután előzőleg elvégezték a nagytakarítást —süt- nek-főznek, a családok általában együtt ebédelnek, hogy azután estére meghívják barátaikat, vagy maguk menjenek vendégségbe; a fiatalok „házibulit”' rendeznek. Késő este a legfőbb moszkvai „korzót”, a Gorkij utcát teljesen lezárják a járműforgalom elől: szakállas veteránok, összekaroló egyetemisták, gitározó-harmoni- kázó ifjúmunkások, összebújó szerelmespárok végtelen áradata hömpölyög az utca teljes szélességében. Hallgatják a hangszórókból áradó muzsikát, gyönyörködnek a Központi Távíróhivatal épületén elhelyezett, színes villanykörtékből összeállított mozgó képtablókon. Ezen az estén alighanem több ember van a moszkvai utcákon, mint bármikor máskor, de most senki sem siet. Szívbőljövöen ünnepi a hangulat. Moszkva. 1968. november. <Jj városnegyedek, amelyek „elnyelik” a régi külvárost. Kulcsár István Szasa Dvorák és Marina Burik az egyetem előtt.
