Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
tyidátft TAPINTAT Egy csinos lány halad az úton, mögötte egy férfi kő. veti. Egy idő múlva a nő megunja a dolgot és dühösen hátra szól: — Ne legyen ilyen szemtelen. Már régóta figyelem, hogy engem követ. — Rendben van, adja oda a szobakulcsát, mondja meg címét és akkor előremegyek. * * * A drámaíró panaszkodik: — Megírtam a tragédiát, de nem tudom, hogy az ötödik felvonás végén hogyan fog meghalni a hős. — Mi sem egyszerűbb. Add oda neki az első négy felvonást, hogy olvassa eL STlLUSOSAJV BARÁTOK BESZÉLGETNEK — Megmondtam Évának, hogy minden udvarlőját agyon, lövöm. — Es mit felelt rá? — Ajánlotta, hogy vegyek egy golyószórót. * A mulatságot követő napon a fiú felhívja a lányt: — Emlékszem, Mancika, hogy tegnap este megkértem a kezedet, de arra már nem emlékszem, hogy igent mondtál-e, vagy nemet. — Jó, hogy felhívtál! Én is emlékszem, hogy valakinek igent mondtam, de már elfelejtettem, hogy kinek.., TESTAMENTUM — Az öreg Kropacsek haldokló ágyából jegyzőt hivatott magához és így szólt hozzá: — Tudom, hogy egész éle. tömben papucsférj voltam, ezért legyen szives és írja: — Az én első akaratom .,. percek Az idegenvezető kiviszi a tengerpartra a főleg nőkből álló turistacsoportot és így szól: — Most pedig, tisztelt hölgyeim, ha egy pillanatra elhallgatnak, hallani fogják a tenger fülsiketítő zúgását.. DIVAT — Mit szólsz az új kalapomhoz drágám? — kérdezte az asszony a férjét. — Nem tetszik nekem, sehogy sem Illik hozzád* — Hogyhogy, hiszen ez a legújabb divat szerint készült* — Az lehet, de a fejed a r&* gi maradt* Egy özvegyasszony másodszor is férjhez ment. Az új férj elégedetlen: « Túlságosan gyakran <H_ csörgeted előttem az első férjedet. — Drágám, ha majd meg. halsz, rólad is ugyanezt fogom mondani. PANASZ Az őrmester újoncokat oktat és előadása végén a jogaikról és kötelességeiről beszél: — Minden katonának pontosan az előírt adagot kell naponta megkapnia! — kiáltotta messzehangzó hangon. Ha nem, akkor joga van panaszt tenni a vezérkarnál. Kis szünetet tartott, aztán a foga közt ezt sziszegte: — De ezt a magam részéről senkinek sem ajánlom .}. KOMMENTÁR panaszkodik a Kropacsekné férjének: •— Képzeld, Péter, a te leg. jobb barátod, tegnap erőszakkal megcsókolt •.. — A te hibád! =» mondja szigorúan Kropacsek. — Ha nem védekezel, nem kelleti volna erőszakot alkalmaznia. Egy forradalmár életműve UITZ BÉLA KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI GALÉRIÁBAN EGY ZSENIÁLIS tehet- vészcsoportnak, kővette és kiállított, hatalmas sikerrel, keseredett íendülelébeD á ség elindult Magyarország- egyengette az útját a szó- Az osztrák fővárosban kéről, végigjárta a fél világot, átélte a forradalmár művész szenvedését, és dicsőségét, s fél évszázad múltán újra itthon van: Uitz Béla-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyarországon. Műveit bécsi, moszkvai, londoni és pekingi múzeumok őrzik, tárlatait látta Stockholm és Firenze, New York és San Francisco, freskói fővárosok palotáit díszítik, de itthon még mindig kevesen ismerik a hazalátogatott nyolcvanegy esztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Nem egyszerűen Magyarország, az első magyar forradalmak indították útnak. Az 1887-ben született bácskai parasztgyermek, aki Temesvárott volt esztergályos, mielőtt Budapesten művésznövendék lett, első alkotói lépéseit a társadalmi lázadás, a változtatni akaró elégedetlenség irányába tette. 1916-ban már aranyérmet nyert rajzával a San Francis co-i nemzetközi kiállításon, ne- nevét a legtehetségesebbek között emlegették idehaza. A forradalmi mozgalomhoz már egy esztendővel korábban kapcsolódott, háborúellenes folyóiratot alapított és szerkesztett az első világháború éveiben, vezetője volt a mindinkább forradalmárrá váló műM1NDZNE A KOCSI cializmusnak, amelyet a rült közönség elé Embe- Tanácsköztársaság idején riség című hatalmas kom- nagyszerűen szolgált. A hí- pozíciója, a proletárdikta- res vöröskatona-plakát al- túra idejéből, amelynek Uitz Béla: Párizsi gótika. magyar forradalom buká-i sát bosszulja, s harcosainak minden izmossága az eljövendő forradalmak erejével fenyeget. A kiállításon most a vázlatokat is látni, s a vázlatok alapján készült rézkarcokat, ezt a megrendítő grafikai sorozatot, amely Derkovits Dózsájának elődjeként vált a forradalmi grafika klasszig kus példájává, A Ludd sikeréért hívtáid meg Angliába, s miután oda nem juthatott, „útköz* ben”, Franciaországban szolgálta az eszmét három esztendeig. B. U. Martell álnéven, az illegalitás veszélyében dolgozik, kom-; munista lapokba ír, rajzol,’ munkásokat művel, az FKP magyar szekciójának egyik vezetője. És közben — akárcsak Becsben — végzi művészi munkáját és sikeresen kiállít. Ekkor szüle- tűi a mostani kiállítás IV.; termének csodálatos tus* rajz-sorozata, amely a Pá* rizsi gótika címet viseli és a középkor áhitatos mű* vészetét dolgozza fel a mo* dem forradalmi művészet erős-okos vonalaival. Ekkofl készíti el második sorozatát, amelynek címe és té* mája az imperialista hábo* rú ellen, s amelyhez Mar* cel Cachin, a párt vezető* je ír előszót. Ugyancsak ekkor készülnek monumentális színpadtervei, amelyek forradalmi színházak előkotójánák, a művészeti dl- impozáns vázlata most mu- rektórium egyik vezetője- tatja be először a magyar nek, a proletártehetségek közönségnek, milyen látó- Adásán mutatják, hogy al- művésziskolája igazgatójá- másba fogta Ö6sze az életet kotójuk a modern művészet nak tehát a bukáskor me- egy művész, aki egyszerre elvont formáit is robbanó nekülnie kellett. lett nagy alkotó és kommu- társadalmi ^ mondanivaló FDDTGT életét és műn nista- A művek beszélik szolgálatába állítja. ,—:——— . . ~ most már a mester életraj- B. U. Martell 1926-ban kassagat ismertük légin- zát a ga|^ria teremsorában, ismét Uitz Bélává válik és kabb idehaza készített mű- Kövérkupolás orosz templo- szovjet állampolgárrá. Nem- alt>urnok°an es mokról készült kemény réz- zetközi hírű mesternek já- kiallitásokon. A most meg- karcok, moszkvai várasré- ró tisztelettel fogadják új nyitott hatalmas tárlat azt Bzeket ábrázoló, izgatottan haza jóban,_ Lunacsarszkij mutatja, amit eddig Jofor- m0(jern vízfestmények jel- ír róla cikkeket és kitünte- man senki sem ismert Uitz zi,v hogy 1920 végén a téssel méltaják munkáját, ,B5Íf..i|.1.etébt?Í...f?.tP0S.a.?: -a szovjet fővárosban járt, a megbízásokat kap és kiállít, külföldön eltöltött félszáz KMp küldötteként a Ko- fiatal művészjelölteket ne- esztendot. mintem III. kongresszusán, vei és_ nemzetközi forraBécsbe menekült először. Forradalmi fejlődését pe- dalmi képzőművész-szerve- Szoros kapcsolat fűzte a dig a Ludd tábornok című zetet irányít. Hatalmas párthoz, s hamarosan ma- sorozata bizonyítja. Az an- freskókon dolgozik éveken ga is a KMP tagja lett. goi lázadó proletárok le- át, falképeket fest Frunzé- Mozgalmi munkát végzett, gén dóssá vált vezéralakja, ben és Moszkvában, köny- tárlatokat vezetett, közben General Ludd, minden el- vet ír és művészkollektívákat vezet, pályája csúcsá50. Orocsko egyedül maradt. A tábortűz közelében feküdt, élvezte a nyugalmat és a meleget, de hamarosan rosszul kezdte érezni magát. Micsoda dolog ez? Mindnyájan el vannak foglalva, mindenkinek van valamilyen teendője, őmeg tétlenül heverészik, semmiféle hasznát nem veszik, ugyanakkor kis csoportjuk bajban van?! Ez a gondolat nem hagyta nyugton. Hát jó, egyelőre nem lehet a hasznukra, a felderítő munkához erőre, szívósságra van szükség. Vadászni sem tud, ez is rendben van. De ki mondta, hogy a csapat beszüntette tudományos munkáját? Vajon ő nem tudna most például herbáriumával foglalkozni vagy szemrevételezni, he nem is az erdő mélyét, de legalább ez erdei tisztást. Hisz nem akármilyen ez a természet!. .. E gondolat után, amelyet az agronómus hangosan is kimondott, hogy meggyőzze saját magát, először felült az ágyán. Miután pihent egy keveset, felkelt, ám kénytelen volt ismét visszafeküdni. Dörmögött valamit az orra alatt arról, hogy a fekvésből baj lehet, aztán kihúzott a tűz- ből egy jókora gallyat és megismételte a felkelési kísérletet. Most sikerült. Megigazította magán a bekecset, s a botra támaszkodva elindult körbe a tűz körül. Miután elég erősnek érezte magát, végigbicegett a tisztás szélén, hogy legalább a szemével ismerkedjen meg az itteni növényvilággal. Ha meg egy kis szerencséje is van, néhány érdekes példányt szerezzen üresen álló her- báriumos dobozába, amelytől soha sem vált meg. Puskát nem vitt. Nem igen bírta volna még el. Két-háromszáz méter után elfáradt, s egy magas, vastag fa tövében letelepedett. Más körülmények között alaposan megvizsgálná a fát is és a körülötte levő növényzetet, de ebben az állapotban még csak figyelemre sem méltatta. Milyen jó pihenni egy ilyen erdőben... Gyantaillat úszik a csendes, dermedt levegőben, a földet vastagon borítják a rég lehullt tűlevelek, amelyek között fű törekszik a levegőre. A vörösberkenye bf- borszínű széles levelei takarják a súlyos, nagyszemű északi bogyók fürtjeit. Ezek a piros, telt s dér csípte bogyók alighanem nagyon ízletesek. Itt a közelben széles, szürkés-zöld borókabokrok terebélyesednek. Vékony ágaikon temérdek fénytelen, fekete bogyó. Kissé távolabb alacsony, szomorúan meghaj- ló nyírfácska csün geszti lemeztelenedet! ágait. Aztán egy másik, majd egy harmadik. .. Ohó, hisz ez egy egész család! A sudár, fehértörzsű fácskák alaposan elütnek a sötétzöld színű tűlevelű erdőtől. Orocsko lehunyta szemét. Kellemes bágyadtsó- got érzett. Almos volna? Hol is van ő most tulajdonképpen? Milyen jól ismert hely... De hisz ő a hatvanhatodik szélességi fokon van! Orocsko szélesre tárta szemét, abban a reményben, hogy a látomás eltűnik. Nemi, minden a helyén van! Ez nem lázálom és nem hallucináció. Itt van ez a hatalmas cédrus, amelynek hosszú ágai a feje fölött csüngnek. Az ágakon temérdek lilaszínű, nagy toboz. Nyírfák, borókabokrok. .. Hát lehetséges volna ez? Az agronómus felállt és csodálkozva körülhordozta tekintetét. Hogy lehet az, hogy eddig észre sem vette, mi veszi körül? Megbocsáthatatlan szórakozottság! Igen, egy vegyes fájú erdőben van! Itt mellette áll egy hatalmas cédrus, nem Észak vékony és mozgékony folyondára, hanem valódi cédruspéldány, magassága megvan vagy tizenöt-húsz méter. Ágai széles sátrat képeznek a feje fölött. Itt vannak a tobozok is, igazi nagyszemű tobozok hevernek a földön, félig kinyílt pikkelyei közöt sóik száz érett magot lát: a szibériaiak kedvelt csemegéjét. Nem, ez nem álom.., Még mindig megbabonázva a csendtől és ettől a furcsa erdőtől, Orocsko megrázta fejét, hogy meggyőződjön a látvány való- szerűségéről, megszólalt hangosan: — Orocsko, nem alszol? A visszhang nem válaszolt. Még egyszer hangosan megkérdezte: — Azt kérdeztem, nem alszol? Nem? No, akkor törd a fejed, mi ennek a nyitja. Hogyan keletkezett és miért létezhet Távol- Észak mélyében ez az oázis? Aztán néhány lépést tett előre, odement a vörösberkenyéhez, lehúzta egyik ágát, letépett néhány bogyót, és megízlelte. A csípős, édes-savanykás nedv végleg kijózanította. — Nahát! — Csak ennyit tudott mondani. — Vannak még csodák a földön! De nézzük csak, mi ebben a csodálatos? Az oázis? Igen! Szakadék, amelyet négy oldalról, köztük északról is sziklafalak vesznek körül védőn. Az ott micsoda: egy magas szikla! — Orocsko a sötét északi sziklafal felé intett. — Szél Itt nem szokott fújni. A lehűlt levegőtömegek csak felülről érkezhetnek. (Folytatjuk) ra ér. A szovjetunióbeli négy* ven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás vár ismertetésre. A krími tusrajzokat említsük-e, amelyek a megkomponált szépség remekművei, vagy a Tőletek függ című újabb sorozatának modem, tömören agitáló lapjait, Gorkijról készített erős portré* vázlatát, vagy az 56-os magyar ellenforradalomról készített faíképtervet? Talán mégis portréinak sora a legváltozatosabb, ezek a nagy lendülettel újságpapírra festett freskószerű arcképek, amelyek Csapá- jevtől névtelen kirgiz emberekig, Krupszkajától éneklő lányokig variálják a szilárd világnézet és a hatalmas művészi jellemzőerő lehetőségeit. NEHÉZ befejezni, de nem is kell: az életmű sincs még befejezve. Nyolcvanegy esztendősen, itthoni vendégségben is új terveket forgat a mester. További munkákról beszél az alkotó, akit úgy adott Magyarország az egyetemes művészettörténetnek és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak, hogy közben mindvégig megőrizte magának is. zs. a.
