Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

IMS. növöm bér S. vasárnap S. oldal Egy szegfűvel kezdődött Bégtől fogva készülődtem C&Usériára, hogy felkeres­sem Czunyi István bátyán­kat, aüci már kora ifjúságá­ban eljegyezte magát a mimkásrnozgalornmai. Ez a tervem a napokban valóra vált. Eljutottam a megye egyik legdélibb községébe, s kezeit szoríthattam az idős emberrel S amíg a kis ve­randán — Vízin Gergely­nek, a községi tanács vb- elnökónek a társaságában — elbeszélgettünk, egy él­ményekben gazdag életsors bontakozott ki előttem. — Komárom megyében születtem, a millennium évében — kezdi, messze né­ző tekintettel Szüleim sze- gényparasztok voltak. Sokat lehelne mesélni az ekkori zsellérétetróL, a nyomorról, amely arra késztetett, hogy mielőbb magam is kenyér- kereső foglalkozás után nézzek. Tizenhat éves fej­jel a fővárosban találtam munkát. *A kölyök" A meg eZBUOB gyWrarenF bér a malomiparban kezdte tanulni az éle* iskolájának ábécéjét ZsáHkötözö lett, hetedik a „bandában”. A mázsamester csak mérle­gelt, ő pedig — bőrkötény­ben, spárgával a kezében — végezte társaival a mun­ka nehezét — Átszúrást kikötés. pSomfoálás, aztán megint elölről: ez volt a felada­tom. Eleinte persze, hogy ügyetlen voltam. Az ólom- plomba ősszemetélte az uj­jaimat, semmi sem ment úgy, ahogy szerettem vol­na. Bizony az első heteket végi gsírtam. Elképzelem a fedőről le­került kamaszt, aki gyakor­latlan mozdulatokkal, de összeszorított foggal igyek­szik lépést tartani a töb­biekkel. Várja az elismerő szót, a kollektíva hasznos tagjának akarja érezni ma­gát ... — ..A kölyök", így hív­tak. Nem gúnyból, inkább becéz óén. Mint minden szakmában, itt is mindenes, „szaladj ide. szaladj oda” volt a kezdő. Engem küld­tek, ha valaki uzsonnázni akart, vagy sörre szottyant kedve. Nem voR olyan munka, amit ne végeztem volna, a címkék bélyegzé­sétől a szénhordásig. Attilával a grundon A IX. kerületben lakott, a rövidesen jóbarátságot kötött a környékbeli, főként a Gát utcai srácokkal. Vorn, zotta őket a futball, s a bőrt rúgni a ferencvárosi kiserdőbe jártak. Volt a fiúk közt egy vékony, ele­ven gyerek, mindenki őt tartotta a vezérnek, s min­denki rajongott érte. — Gyerünk az Attilához! — ezzel kezdődtek a kirán­dulások, s mi rohantunk a Gát utcába Józsefekhez. Nagyon szegény körülmé­nyek közt éltek; proli mód­ra, de rendesen, tisztán öl­tözött Boldog volt, aki az ő csapatában játszhatott Hej, ha én akkor tudtam volna, hogy kivé lesz az a nagyszámú, madárcsontú pajtást Pórtmegbhcafds és pofon Scfeddedáságúval és be­csületességével hívta fel magára csakhamar Czunyi Pista az üzem szociálde­mokratáinak a figyelmét Egyre többször bíztak rá „tiikzaitos" csomagokat ö nem kérdezte mit kell vin­nie. Sejtette, hogy a moz­galom érdekelt szolgálja, s megbízóit talpig rendes melósoknafc ismerte. A kűl_ deményefcet, leveleket pon­tosan továbbította a meg­adott helyre. — Az egyik találkáin egy piros szegfűt kaptam. Büsz­kén tűztem a meRemre, s úgy feszítettem az Utcán. Jön a zsaru: szó nélkül le­ken* egy csattanóé pofont „Az anyád istenit, te strici, piros szegfűvel grasszálsz?” „Már virágot sem szabad viselni?” — kérdeztem vísz- sza, de aztán szedtem is a lábam. Nehéz évek Sok százezred magával Czunyi István is rossz kor­született Elkapta a nagy világégés, megjárta a frontokat Aztán újból mun­kára jelentkezett a malom­ban. A régi társak szere­tettel fogadták, de az igaz­gatóság ajtót mutatott ne­ki. Munka nélkül maradt. Hosszas kilincselés és nél­külözések következtek. „A becsületes ember bárhol becsületes tud maradni.” Ehhez az elvhez híven vé­szelte át az elkövetkező negyedszázad buktatóit S pár héttel a felszabadulás után kérte felvételét a párt­ba. A kommunista tenni­valókból bőséges részt vál­lalt. Egy évtizeden át volt pártbizalmi. Abban a 160 főnyi pártszervezetben, ahol tevékenykedett, nem for­dult elő. hogy a taggyűlés határozatképtelen lett votoa. A virágok rajongója Egy évtizede él Czunyi bécsi Csikérián. Kertészke­dik, ő tartja rendben a község parkjait. Megbecsült közszeretetnek örvendő em­ber. Tapasztalataival, jóta- nécsaival ma is ott van a pártmunka hétköznapjai­ban. Ami a pofonnal „ju­talmazott” vörös szegfűtől a osikériai virágoskertig ível: tartalmas, tiszteletre .méltó életűt. Jóba Tibor FELFEDEZŐ ÚTON A MEGYÉBEN lllancsért szól a harang Kéleshalmán több mint fél évszázadon át nem épült új lakóház. Egészen a múlt év őszéig... Jó pár évvel ezelőtt mozdult meg az élet János­halma egykori pusztáján, Illancson. E vidéken, ahon­nan korábban elillant a termőföld, s nyomában a megkapaszkodást óhajtó ember is, csen evésszé sor­vadtak a gyümölcsfák, a jánoshalmi tsz-közi vállal­kozás nagy tettre szánta el magát; monstrum-gépekkel simították el a homokdom­bokat, s hatalmas szőlőtáb­lákat alakítottak ki. Mos­tanra már megnőttek a tő­kék, a községbe vezető be­kötőút mentén óriási legye­zőként tárulnak szét az idelátogató előtt. Az út fordulóján, mint­egy betonerődítmény, ma- gaslik a közös vállalkozás új, készülő pincéje, szőlő- feldolgozója, palackozója. Bentebb pedig, amely már a községi belterület, egy­más után sorakoznak az új, többnyire még épülőfélben levő házak. A községi ta­nácselnök, Péter Szabó La­jos, 11 éve él itt, mind a hétről tudja, melyik kié, annál is Inkább, mivel köz­tük van az övé is. Itt akar HARCIAS PACIENS —- Nehogy azt állítsa, fiatalember, hogy semmi bajom, fin már akkor beteg voltam, amikor maga még a vilá­gon sem volt. (A Schweizer Illustrierte karikatúrájaj letelepedni. Azok közé tar­tozik, akiknek mancsról már nem kell elillaniük. Amíg a közös vállalkozás nem nyomult be a kéles- halmi homokvidékre, na­ponta több mint másfél szá­zan jártak el dolgozni Já­noshalmára, sőt távolabbi helységekbe is. Számuk az­óta jócskán leapadt, a kor­szerű szőlő csaknem egész­éves foglalkoztatást nyújt. S jól járt a Vörös Csillag Tsz is, amely alakulásától fogva küszködött a legkez­detlegesebb gondokkal, mi­kor is tavaly egyesült a já­noshalmi Petőfi Tsz-szel. A munkaegység már az első mmir évben 50 forintnál többet ért, holott azelőtt a 20-at sem érte el. Megoldották a talajerőpótlást, egyre több jószágot tartanak. Azelőtt majd minden gazda el akart menni, az idén pedig még nem akadt kilépő. Lassacskán magára talál a több mint kétezer hol­don gazdálkodó Petőfi Tszcs is. — Alakulástól kezdve itt vagyok — mondja Miha- lovszki Ferencné főkönyve­lő. — Jelenleg még ez az egy szoba az irodánk. De haladás ez is. Amikor ide­jöttem, három zsák rézgá- lic volt a fa alatt, néhány füzet; ez volt az iroda. Terményeiket a gazdák közösen ötékesítik. Az idei év rosszul sikerült, nagyon kevés kajszi termett. Pedig ez itt az egyik fő jövedelmi forrás. Először termett vi­szont a 25 holdas közös szőlő, a pirosszlanka, 648 mázsát szüreteltek. Úgy 47. Persze a negyvenmé­teres magasság is oly le­küzdhetetlen volt kutató­ink számára, ha figyelem­be vesszük helyzetüket, akár az ezer vagy kétezer méteres magasság. Érthető, hogy lehetetlennek tartot­ták kijutásukat a csúcsra. Arcuk elkomorult. Hall­gattak. Uszkov nézte a nap­fényben fürdő meredek kráterfalakat, a kráterét, amelybe oly tragikus úton kerültek, s nem látott sem­milyen lehetőséget a meg­menekülésükre. Ljubimov nyugodtnak látszott. A há­lózsákon ült és pipázott, mintha csak pihenne a döntő támadás előtt. Orocs- ko, akit kimerített az „ápo­lás”, aludt. Luka Lukics láthatóan elcsüggedt. Baj­sza lefelé lógott, sűrűn pis­logott és kitartóan vizsgál- gatta a szakadék szélét, mint aki még mindig re­ménykedik, hogy megtalál­ja a megfelelő kijáratot a zord falakon keresztül. Pé- tya és Borisz reménykedő várakozással néztek Usz- kovra. Fölöttük élénken tűzött a nap, lábuk alatt csillogott a hó, de szívük tele volt csüggedéssel. A saját éle­tükért és a rájuk bízott, csaknem teljesen végrehaj­tott feladat sorsáért érzett aggodalmuk egyre nőtt és nőtt.-.. Mennyi ideig bírják ki ezen a keskeny párkányon, ahol mögöttük meredek fal magasodik, előttük meg száz vagy annál is több méter mély szakadék tá­tong? Egy hétig, kettőig? És aztán? Reménykedjenek a külső segítségben? Ter­mészetesen keresni fogják őket, ez nem kétséges. Re­pülőgépeket, embereket, kutyákat küldenek ki, be­cserkészik a völgyeket, he­gyeket és a folyók mentét De hogy lássák meg a ma­roknyi embert, aikik egy mély szakadékba zuhan­tak? Még a legbátrabb, leg­vakmerőbb pilóta is aligha kockáztatja meg, hogy tél­víz idején elszánjon e he­gyes sziklacsúcsok fölött Végtére is mit láthat meg a meredek sziklafalak alatt? Hisz még fahasábjuk sincs, hogy tüzet gyújtsanak és füsttel hívják fel magukra a figyelmet De a legna­gyobb baj, hogy, nincs adó­vevőjük, nem tudnak érint­kezésbe jutni központjuk­kal. Mindnyájan él voltak csüggedve. De senki egyet­len hanggal sem árulta el kétségbeesését. Hvataj- Muha, a legkisebb Pétya, vagy ahogy ő nevezte -ta „fiú” miatt aggódott na­gyon. — Hát te, Petro, nem félsz? — kérdezte. A „fiú” erre burkolt, de méltó feleletet adott: — Azok ketten, — Ivanov és Szperanszkij — amikor megszöktek a cári száműze­tésből, s ide csöppentek a tajgába, tán nem féltek? De igaz ügyért indultak út­nak! S mentek!... A szabadságukért életük­kel fizető két bátor férfi nevének említése felrázta a kutatókat. A szél egyre több köd­ösömét szakított ki az em­berek lába alól és lassan láthatóvá vált a vulkán kráterének teljes mélysége. A napsugarak nyomban le- siklattak oda és egy tó tükrén, meg egy keskeny patak vizén pajkosan meg­csillantak. — Erdő van odalent? — kiáltott fel Pétya. Uszkov és Ljubimov sze­méhez illesztette távcsövét. Bizony, a kráterben erdő zöldéül! Ez több mint fan­tasztikus! Erdő egy vulkán kráterében!... Amikor a szél végre szétkergette az utolsó ködcsomót is, a cso­dálatos hely teljes szépsé­gében tárult fel előttük. Az emberek egy párká­nyon álltak, amely alig volt hatvan méternél széle­sebb, s vastag hó borítot­ta. Távolabb a párkánynak hirtelen végeszakadt. A kráter aljáig, Ljubimov megállapítása szerint, száz­százötven méter leheteti a távolság, ugyanakkor a patkány alatt a sziklafal már nem volt meredek, ha­nem hat-hét kisebb-na- evobb kiszögellés tarkította. Ezen nehezen, de elég ve; szélytelenüi leereszkedhet­nek. — Van lefelé vezető út! — kiáltott fei Uszkov. — Lent pedig erdő zöldell. Ez nem délibáb. Nem! Igazi erdő! Érthetetlen jelenség, de egy ideig legalább tűz mellett leszünk és meleg­szünk. Percnyi időt sem vesztegethetünk. Készül­jünk a leereszkedéshez... Ismét elővették a kötelet. Ügy döntöttek, hogy egy­szerre ereszkednek le mindnyájan. Ljubimov és Uszkov összekötötték egy­mást, óvatosan a párkány széléhez mentek és a sza­kadék fölé csüngő havas jeget kezdtek tördelni. Ez különösebb nehézség nélkül sikerült is nekik. Néhány sarokrúgás után a súlyos hó-jégtömb nagy zajjal vált le a párkányról és zuhant a mélybe. Az elől álló Usz­kov megcsúszott és lefelé siklott, de nyomban csüng­ve maradt a kötélen, ame­lyet erősen tartott három társa. — Kapaszkodj, felhú­zunk! — kiáltották le neki. — Nem kell — hallat­szott lentről, — óvatosan eresszetek lefelé. Alig hét méternyire van a második párkány. iFolytativMl tervezik, az árából vesznek egy tehergépkocsit. Az idén már vásároltak egy trak­tort, meg egy pótkocsit. Nem minden tekintetben biztatóak a jövő kilátásai. A kétszázötvenhét gazda nagyrészt idős ember, a fiatalok innen is a közös vállalkozáshoz járnak át dolgozni. Gyorsulóban van­nak a földfelajánlások, s a közösnek máris gondot okoz — mit kezdjen velük? Egyelőre 60 hold kajszis és meggyes telepítését tervez­getik. Más mód aligha mu­tatkozik az előrelépéshez. Pompás színekben fürdeti a tájat az ősz. Fátylas fé­nyek motoznak a tanyaud-, varok lombjai között... Ám a hivalkodó szőlősor rok mögött még nem tűn­tek el Illancs múltjának! mélységei. A dülűút alighogy kika­nyarodik a belterületről, két kopár homokdomb kö­zött szűkül össze. Az egyik tágas lankáján van a te­mető. A másiknak a tete­jén csak a drótkerítést lá­tom. Ott mi van? — Az is temető — vála­szol a tanácselnök. — Az öngyilkosoké, akiket az egyház kiközösített... Mintha nem lenne elegen­dő, hogy az életen is kí- vülrekedtek... Elhanyagolt sírdombok: odafenn. Egészen friss is található közöttük. A homok szorításában, nemcsak a test, a lélek is nyomorodik. S az előbbi előtt hiába nyílik meg a felemelkedés útja, ha az utóbbi nem tudja követ­ni. Nem messze innen la­kik az egyik tszcs-gazda, egyedülálló ember, tanyá­ját szépen megrenovál fa, még esőcsatornát is csinál­tatott rá, ő maga azonban föld reszórt szalmákon al­szik, s noha anyagi helyze­te nem indolná, éjjel-nap­palt együvé téve dolgozik földjén; mondják, éjsza­kánként viharlámpát köt a derekára, úgy kapálgatja növényeit. Pár éve má” titűntek á földbevájt putrik is. Egy kivételével,.. Lakója, An- ka János, egy meghatároz­hatatlan vallási szekta hí­vőiéként, különös, vad lá­tomások bűvöletében vár­ja az Antikrisztus eljövete­lét, rongyokban j ár-kel, csontváz lovával él egy fe­dél alatt, családja már megvált tőle ... Csend van, déli verőfóny. Megszólal a harang... Villanyoszlopokkal rakott teherautó kanyarodik be a dűlőútra. Meghosszabbítják a vezetéket a tavasszal ki­mérésre kerülő 17 újabb telek felé is. A művelődési ház bejáratán estére egész­ségügyi előadást hirdetnek, az asszonyok részére. A szép épületben van a könyvtárszoba is, mellette tv-terem, esténkén-e zsúfo­lásig telve. Színjátszó cso­port is működik. Betonpince és földbevájt putri... Nagyüzemi szőlő­sorok és öngyilkosok teme­tője ... Hány évszázad el­lentmondásai sűrűsödnek ezen a pár négyzetkilomé­ternyi homoktájon? Harangszó a verőfény­ben. lllancsért szól a ha­rang. i hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents