Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1968. október 6, vasárnap 5. oldal Felfedező úton a megyében HáMan forr a bor Mustszag édeskés-puha gyűrűje övezi a tsz-székhá- zat. Régi gazdaház volt va- lamikoi, magaslatra épült a szőlősorok közé, de a környező tanyák közül azért is kiemelkedik, mi­vel alatta jókora, magasí­tott pince terpeszkedik el Szikár férfiak forgatják az ódivatú prések vasnyelét, nekifeszülnek teljes erővel, időnként a fejük búbjára tolják a szemükbe húzódó kiskunkalapot. A lé gumi- csövön folyik a pincébe, a nagy fahordók gyomrába. Sárgásán sűrű, tejszerű fo­lyadék egy kancsóban, az első szüretelésű nedű, ami már nem must, hanem murci. Az itt dolgozók oly­kor töltenek belőle, ott a pohár is, felhajtják, utána bajuszt törölnek. Ezt az arcot meg kell nézni! Tatárosan lapos, de markáns vonalú is, kackiá- san rásimuló bajusszal. Észreveszi, hogy figye­lem. — Jó néhány éve már, hogy egyszer vásárban va­gyok, s odajön hozzám egy tudósféle ember, mérősza­lagot vesz elő, és se szó, se beszéd, mérni kezdi a hom­lokomat, keresztbe is, meg hosszába is, az államat is, meg a fejem kerületét. Pil­lanatra meg is ijedtem, azt hittem, meg akarja venni a koponyámat. De aztán noteszt vett elő, feljegyzett minden adatot, köszönt és továbbállt... Így beszélt a kunbábo- nyi Sebestyén Pista bácsi, aki azóta pincemunkás itt, amióta a tsz megalakult. lakói az idő tájt költöztek a mai Kunszentmiklós he­lyére. Kunbábony megma­radt tanyavilágnak, azon a vidéken, amelynek nagyobb részét még száz évvel ez­előtt is mocsarak, nádasok uralták. A magasabb fek­vésű homokon azonban el­kezdték a szőlőültetést is. A lápot aztán már csak századunk huszas éveiben csapolták le, amikoris el­készült a Dunavölgyi Fő­csatorna. Zárt vidék. Pár éve halt meg egy 83 éves asszony, aki egész életét itt élte le, még Kunszentmiklóson sem járt. Egy módosabb gazda lánya 21 éves korában lá­tott először vonatot, akkor is úgy, hogy misére ment be a községbe, de kíváncsi­sága nem a templom, ha­nem az állomás felé irányí­totta lépteit. Ez azonban már a múlté. Még ha csak a közelmúlté is. Kunbábony — Kunszent­miklós tanyaközpontja, nagyjából félúton Kunpe- szér felé menet. Homoki akácligetek, sövények, és sok-sok szőlő. A központ­ban faluszerűen összeépült 50—60 ház. Aztán szétszó­ródó tanyák a nyolcezer holdnyi területen, lehet be­lőlük vagy háromszáz. Mint település, sokkal régebbi, mint az anyaközség. A török idők előtt Tatárszent- miklósnak hívták. A hó­doltság idején elpusztult, „Értesítjük a tagságot, hogy ebben az évben hosz- szútávú társasutazásokat, anyagi okokból kifolyólag szervezni nem szándéko­zunk. Ugyanis az egész községet érintő települési és rendezési tervek terve­zői díját a szociális-kultu­rális alapból fedezzük és ezért már utazási célra ösz- szeget nem biztosítunk. Ez­zel szemben — amennyi­ben a tagság részéről igény merül fel — hét végi tár­sasutazásokra, a tsz teher­gépkocsiját — térítés nél­kül — a továbbiakban is igénybe vehetik.” Szó szerint másoltam ki az idézetet az itt gazdálko­dó Kunbábony Tsz házilag sokszorosított legutóbbi hír­adójából. S az ok, amiért nem szerveznek „hosszútá­vú társasutazásokat”? ... Nos.:. — Immár elkészült Kun­bábony rendezési terve — adja tudtomra Bánhidi Ist­ván kunszentmiklósi ta­nácselnök. — Mód lesz a kommunális fejlesztésre, új művelődési ház építésére is alkalom nyílik majd, s en­nél nem kevésbé fontos az a húsz házhely, amely ok­tóber közepén már kimé­résre is kerül. Jövőre újabb húsz házhelyet vásárolhat­nak a kunbábonyiak. Mindez nem jelent keve­sebbet, mint azt, hogy Kunbábony új életre kel­het. S ez hosszú időn át nem adatott meg. A fiatal traktorosoknak szinte mind­egyike építkezni akar. Ta­nyájuk udvarán már ott hever az építőanyag. Por­dán Lajos tsz-elnök mond­ja, hogy a jövedelem az utóbbi években már sokat javult: a rendszeresen dol­gozók 20—25 ezer forintot érnek el évente, s egyre jobban hasznosítják a ház­tájit is. Jócskán ütköznek itt per­sze a jövő lehetőségei és a mai kielégítetlen igények. A közös gazdálkodás szem­pontjából korántsem idilli­kus az a helyzet, amit a pár év előtt életkor-statisz­tika mutat, s amely szerint a 171 dolgozó tag között 47-en vannak a 40 évesek és az azon aluliak. Vajda Lajos főkönyvelő szerint az arány inkább rosszabbo­dott, semmint javult. Hol­ott jó adottságaik, s szép törekvéseik vannak: kaj­szitelepítés a kipusztuló öreg szőlők helyén, s öntö­zéses zöldségtermesztés a két csatorna között. De ezekhez nem elegendő a gép, értő emberi kézre is szükség van. A rozoga kis kultúrte­remben, ahová másfél száz ember is csak „lapjával” fér be, hetente egyszer ját­szik a vándormozi. De Pordán Lajos, az el­nök derűlátó: — Meglátja, négy-öt év múlva Kimbábonv is lesz olvan, mint most Kunpe- szér... A közeljövőben 20 —25 tanyát kapcsolunk rá a villanyra, amikor a ma­jorba majd bevezetjük ... Miként a must, az élet is forrong Kunbábonvban. Az ittenieken is múlik, hogv ne lőre, hanem tisztán fénylő bor váljék belőle. Hatvani Dániel A lelki Hirosima ... Beszélgetés Andrej Voznyeszenszkijjel A, ndrej Voznyeszensz- ban már nem ragadható magyar olvasókat, de ne- kij, a neves szovjet meg a lényege. A ma ver- kém a leghálása’bb, leg- költő, már több mint egy se fel kell hogy vehesse, jobb olvasóim, híveim, s hete tartózkodik hazánk- jelezze a kor problémáit, az egyben bírálóim is a tech- ban, érthető tehát, hogy alkotó ember küzdelmét az nika emberei. A fizikusok, először benyomásairól, a- anyaggal, amely nemcsak a matematikusok, mérnö- ményeiről érdeklődünk. vasban, betonban jelentke- kök, egyszóval a műszaki »A világ eddig látott vár zik, az emberek agyvelejé- értelmiségiek. Számukra, rosai közül Budapest tét- ben lerakodott, elavult gon- akik mélységében ismrrik szik a legjobban — mond- dolatokkal is csatázni kell. a reális anyagi világot és ja, s hozzáteszi — a régi Ami a közérthetőséget látják összefüggéseit, ver- városra gondolok elsősor- illeti, a versben, amit seim nem idegenek. Ök ban.” Véleménye nem csu- mondjuk, egy stadionban naponta foglalkoznak, sőt pán udvariassági gesztus, mond el a költő, vagy tol- létrehoznak elvont gondo- hinni lehet neki, mint szak­értőnek is, hiszen eredeti „szakmája” építészmérnök. A 35 éves költő apja neves hidrológus, a bratszki és más erőművek egyik terve­zője. A családban ismer­ték, értékelték, szerették az orosz művészetet, kultú­rát, így lett Andrejből épí­tész és festőművész. Végül mégis csak a költészetnél kötött ki. Majakovszkij, Pasztemak, Garcia Lorca hatott rá erősen. A próza- írók közül pedig Gogol. „Először járok feleségem­mel, Zója Boguszlavszkaja írónővel Magyarországon — mondja. — Kevés ez a két hét, csak a Balaton, Szé­kesfehérvár, Esztergom és Andrej Voznyeszenszkij szovjet költő és felesége két­hetes látogatáson hazánk ban tartózkodik. Képün­, . . ___ , kön: Voznyeszenszkij és felesége az Írószövetségben. s ok-sok pesti találkozás zsúfolódhat bele. Ügy tér- mácsolója (zárójelben meg- latokat, alkotnak, megér- vezzük, májusban visszaté- jegyzi: ez a divat mostaná- tik mondanivalómat. Bé­rünk hosszabb időre és ne- 15311 3 Szovjetunióban, de hét, hogy verseim az első kivágunk az országnak .•» ő nem ért egyet vele), min- pillanatban meghökkentők, _ den hallgató találjon ma- érthetetlennek tűnnek, de |b roteljes, meghokken- gának valamit. A korszerű, az anyagi világban jártas to es rendkívüli te- jó verset egy fej káposzta- ember megérti hasonlatai- hetseggel megírt versekkel hoz hasonlítanám: felső le- mat, mondanivalóm tartal- lépett a nyilvánosság elé. veleit még mindenki érti mát, összefüggéseit." Hazai, de külföldi kritiku- a stadionban, a második- Furcsa költő és nagyon sainak véleménye nyomban harmadik réteget már csak emberi. Vékony, szinte ka- megoszlott: egyesek érthe- néhány ezren, s legbelül a maszos, kék szemű, és köz- tétlennek, formalistának, torzsát alig néhány százan, vetlen. Legutolsó kötetének bravúroskodónak tartották, De még ezen belül is le­ski fittyet hány a hagyó- hét valami, amit már maga Hiányoknak. Mások — és a költő sem ért teljesen, most már nyugodtan mond- csak ösztönösen rátalál, hatjuk — a többség, mellé megfogalmaz, hiszen a vers érzékenyen jelzi az embe- állt. Védelmezték, a hagyó- a folyamatok mélyébe ha- riség minden bánatát, fáj­tol. A folyamatok pedig dalmát. Lírájában a lelki végtelenek ismeretlensé- Hirosima ellen tiltakozik, gükben és mozgásukban az „emberi” megsemmisí- egyaránt.” tése ellen, a tárgyak hatal­A költészet és a technika ma ellen, ahol a „lelkek­a címe: „Achilles sarka”. Valóban a szíve ez az achillesi sarok. Ez a leg­jobban sebezhető pontja mányokat magába olvasztó korszerűségét dicsérték. Hogyan vélekedik erről ő maga? „A korszerű vers Is, mint a tudomány, a mozgást, az ál vagy valódi ellentmon- örökké változó világot se- dúsairól érdeklődöm. Az gíti folyamatában megérte- emberi elgépiesedés tüne- ni, ábrázolni. Ez a világ téről hogyan vélekedik va- pedig hihetetlenül bonyo- jón? lult. Pásztorversek stilusá- „Valószínű. meglepi a egész hajba ólomérc. Micsoda gazdag­ság! A föld felszínén érc­bányák! Fogd és vidd... Aztán megint arany, de már nem a homokban, ha­nem nézd csak, kőben, a tiszta kőben! Először életemben láttam Utolsó percemig ilyennek maradt meg emlékezetem­ben: mosolygó, borostás ar­cával, a vadászszenvedély­től csillogó szemével. Töb­bé nem láttam viszont és nyilván már soha nem is 25. A lábunk alatti homok­nak csaknem a tizedrésze aranyszemcse. De akadtak mogyorónagyságú aranyrö­gök is, amelyeknek felüle­te csiszolatlan volt és fa­megtalálni észak hatalmas pusztaságában egy kis pa­tak völgyét, mint egy tűt a szalmakazalban. Rövid töprengés után el­határoztuk, hogy pihenünk egy keveset, aztán felmá­szunk a legközelebbi hegy­nemzetek kapnak vágtába fogott. Á sebesült egymással. Ón és kecske lemaradt. Egyre lassabban futott. Követtük és lassan közelebb jutot­tunk hozzá. De egyszer- csak beugrott egy hasa- dékba és eltűnt a szemünk elől. Utána eredtünk és fogom látni, szintén leereszkedtünk a Tíz-tizenöt percet vár­hasadékba. De a kecske tam. Csend. Nyugtalankod- ilyet: a fehér kőben a friss már nem volt ott, mintha ni kezdtem, mint amikor törésnél látszanak a sárga elnyelte volna a víz. A valaki nagy bajt érez. Ek- erek. Miféle erő préselte keskeny szakadék végét jól kor fogtam egy másik fák- bele a kemény kőbe ezt a lehetett látni. Átfésültük lyát és beléptem a barlang­drága fémet?..: minden zugát, benéztünk Végre feljutottunk a sza- minden repedésbe. Meg- kadékon a hegycsúcsra és szökött! ba. Szélesedni kezdett és beleveszett a hegy sötét mélyébe. Néhány percig haladtam a sziklafolyosó­ban. Aztán megálltam, el­kiáltottam magam. Figyel- S ekkor vala­nagy oszlopot raktunk kő- Megpillantottam Szpe- 0 bői. Keskeny része az érc- ranszkijt: a meredek szik­kósárgán fénylett. Barátom rg & csúcsán kövekből je- völ5?y felé mutat. Miután lafalban látszó keskeny Te­rebélyesen mosolygott es , , .nálunlc w később elvégeztük ezt a fontos dől- pedés előtt állt. A bejárat- tem. Csend, elgondolkodott. mégis csak könnyebb lesz Rot> és ipl körülnéztünk, nál vérfoltok piroslottak a hol^olt fekete ta­ismét nekivágtunk délnek. * Még azon a napon kiér­tünk egy hatalmas fenn­— Arany... Nekünk nincs rá szükségünk. Sőt veszélyes, mivelhogy sie­tünk és mindenféle teher csak késleltet minket. A késlekedés meg egyenlő a megtalálni. Még ha néhány órát vesztünk is ezzel. Kü­lönben a magas hegyről jobban meg tudjuk majd síkra és kőszáli kecskéket határozni útvonalunkat. A szakadékban, amelyen pusztulással. De az arany- felfelé haladtunk a hegy- nak nagyon jó hasznát ve- nek, nem volt hó. Ügy szí maid népünk, forradal- látszik, a szél néhanapján műnk. És megbocsáthatat- veszettül fúj és mindent lan ostobaság lesz, ha meg- elhord. Szperanszkij élőt- hették meg feledkezünk a természet tem lépkedett a köveken, mert a szél pillantottunk meg. Szétka­parták a havat és az alatta levő avart legelték. Mi előbb láttuk meg őket, mint ők bennünket. Az óvatos állatok nem érez- a veszélyt, felőlük fújt. eme kincséről. valamit vizsgálgatott, mé- Megkezdődött a vadászat, — Mit tegyünk? — kér- rlcskélt. Végül felvett egy mert készleteink a végét deztem követ, majd egy másikat járták. Szperanszkijnak — Meg kell jelölni a he- és ideadta nekem. Igen sú- egy puskalövésnyire sike­lyet De hogyan? Mi ma- lyosak voltak. rült megközelíteni őket, és sunk sem tudjuk hol va- — Tudod, mi ez? Ritka meg is sebesített egy kecs­gyunk. Sokkal nehezebb érc, amelyért gyakran két. A nyáj szélvész-szerű tétsegbe. hóban. Tehát a kecske el­tűnt a barlagban. Ekkor Szperanszkij bement utá­na. Én a bejáratnál ma­radtam. De rövidesen visz- szatért... — Fáklya kéne, nagyon sötét van odalent. Levágtam egy nyaláb fo­lyondárt, összefontam és meggyújtottam. A cirbolya­fenyő nagyon jól ég, nyu­godt, világos lánggal lobog és alig füstöl. Vologya bal kezébe fogta az égő ága­kat, jobb karjára vette a puskáját, kedvesen elmo­solyodott és belépett a sö­volban lövés hangzott és élénk fény lobbant. Ebben a pillanatban nagy robaj­jal megindult a hegy. A barlang mélyéből sűrű por- gomolyag csapott az ar­comba. Fáklyám elaludt. Újra csend lett, síri csend. Sötétség és csend. A portól fuldokolva, négykézláb másztam vissza. Kezeim re­megtek. Borzalmas, helyre­hozhatatlan dolog történt. De mi? Sietve meggy'új- tottam a fáklyámat és új­fent bementem a sötétség­be. Hat-hétszáz méter után a barlang véget ért. (Folytatjuk.) i nek vétót emelnek”. 'IZ' ifogyhatatlan gondo- latú, beszélgetőpart­ner. Szerelmi lírájában a hős­nő nyugtalansága plané­tánk ellentmondásaiból ke­letkezik. Reális ez a nő, hi­szen az atomok csodálatos összetétele, mint minden a természetben. De milyen könnyű szétzúzni az egy­ségek ilyen összetételét, mihelyst atomrobbanással „megváltoztatják ezek rendszerét”. Szenvedélyesen óvja hát az emberiséget: „Akkor már késő lesz, késő...” A. F. Vegyen Szerencse­sorsjegyet! Ismét kapható a hír­lapárusoknál, a levél- kézbesítőknél, a pos­tahivatalokban, a tra­fikokban, az áruhá­zakban és más boltok­ban. 4 forintért berendezett öröklakást, balatoni nyaralót, személygépkocsit, külföldi utazást nyerhet. Szerencse­sorsjeggyel szerencséje lesz!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents