Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
1 oMal 1968. október 6, vasárnap Az első kecskeméti szerkesztő A kecskeméti újság- — - írás százados évfordulóját illően, név szerint köszöntenünk kellene a helyi sajtó elhalt kitűnőségeit: az okos szavú Tóth Lászlót, a művelt Szántó Kálmánt, a bátor Horváth Ambrust, az elmés Kada Eleket és sok-sok társukat. Meg az élőket: Hajnal Józsefet, a Magyar Alföld egykori szerkesztőjét, Hajdú Ernőt, a németek által betiltott Kecskeméti Ellenőr irányítóját, Vadász Ferencet ... Érdemeik felsorolására, munkásságának ismertetésére még tán egy vaskos folyóirat is szűknek bizonyulna, s nem egy szerény terjedelmű napilap. Madarassy Lászlóról is mindenképpen szólnunk kell. Tudjuk milyen szerepe van a véletlennek az életben, de egyáltalán nem tekinthetjük véletlennek, hogy ő volt itt az első lap- szerkesztő. I zsáki származású Oa■ talember. 28 esztendős korában határozta el, hogy újságíró lesz. Ismerősei fejcsóválva értesültek döntéséről. Reménységesen haladt a pályáján és már ifjan professzor a Jogakadémián. A szerkesztők helyzete ma sem könnyű, hát még akkoriban! Ma begyakorlott gárda segíti munkájukat, kialakult szokásokra, tapasztalatokra építhetnek. Száz esztendeje tíz kecskeméti sem akadt, aki a hetilapnak akár egy hónapnyi fennállást jósolt volna. Először is — mondták — kik írják tele azokat a ménkű nagy oldalakat. (A Fővárosi Lapok formátumában adták ki az első itteni orgánumot.) Igaz, néhányan eddig is küldözgettek tudósításokat, a Hölgyfutárnak, meg más pesti lapoknak. Olykor havonta két-három kecskeméti híradás is megjelent, máskor hónapokig semmi. Ha az urak híjával voltak az időnek, kedvnek, avagy a mondanivalónak: hallgattak. A Kecskeméti Lapoknál pedig a „muszáj’’ uralkodott. Minden hét csütörtök estéig muszáj volt leadnia kéziratot. Ha a barátok, kollégák ígéretet hoztak kézirat helyett, a szerkesztő úr gyorsan körmöltmég két-három hasábra valót és törte a fejét, mit is írjon a cikkek alá, milyen álnevet válasszon. Mit szólna a publikum, ha rájönne: egy-két ember írta tele a hatalmas lepedőket? A hitetlen Tamások biztosak voltak dolgukban. „Kik olvassák majd az újságot?” Lám, Homyik János tekintélyes ember, könyvét az Akadémia is díjazta. Panaszkodik: köteteit az üres, törött ablaküvegek pótlására sem vásárolják. A lakosság fele írástudatlan, egész testével-lelkével a mezei gazdaságon függ. Ki ad itt egy krajcárt is bötűért? Azóta mintegy másfélszáz hosszabb-rövidebb ideig munkálkodó újság, folyóirat jelent meg Kecskeméten. 1868-ban megint a bátraknak lett igazuk, akik „nagyot mertek” s elsősorban Madarassynak, az úttörőnek. Idősebb korában többször felidézte élete legizgalmasabb korszakát: kecskeméti szerkesztői éveit. Kalandos pályafutása során gyakran került kritikus helyzetbe. Amikor a hetvenes években Amerikába hajózott, hosszú ideig tányérmosóként tengette életét. 1/ özép-Ameríkát egy gyógynövény-kereskedő ügynökeként barangolta be. Peruban rablóbanda fogságában sínylődött napokig. Jó barátjának, a perui államelnöknek a kérésére Chilében, Bolíviában a harcoló limaiak biztatására indián törzsek fellázításával kísérletezett. (Mit féljen nyilzá- portól, vérszomjas ellenségtől, aki átélte egyegy megsértett kisvárosi tekintély bosszújának villámait?) De félre a tréfával, téved, aki Madarassyt afféle könnyelmű fickónak tartja. Elolthatatlan tudásszomj vezérelte az ismeretlen ki- fürkészésének vágya hajtotta. ^ Két könyvét az Akadémia adta ki. A természet- tudósok elismeréssel emlegetik nevét Rovargyűjte- ménye vagyont ért. Jogi tanulmányaival pályadíjakat nyert. Ö rülünk, hogy a hatszázéves Kecskeméten megemlékeznek a sajtó kiváló helyi munkásairól, s köztük is az úttörőről, Madarassy Lászlóról. .HeUai Nándor TÁJÉKOZÓDÁS, ÖH! ' ' '* ‘jA 7JT----nt“'iOp — Na látod, ez a te kitűnő navigációs készüléked! Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz Lászlő. Rajzolta: Zórád Ernő. „Engem VÉKONY, szemüveges ember áll a bíróság előtt Kiskunhalason. Szemében némi dac villog, kezét hátul összekulcsolva egyáltalán nem a megtévedt ember benyomását kelti. Ez nincs is szándékában, sőt talán megsértődne, ha eltévelyedésről beszélnénk az ő esetében. Nagyon jól tudta, hogy mit csinált, illetve mit akart tenni, nem egyik percről a másikra született meg benne az elhatározás, hogy illegálisan elhagyja az ország területét. Kísérlete most sem sikerült éppen úgy mint a megelőző három esetben. A harmicéves férfi ugyanis negyedszer került a bíróság elé tiltott határ- átlépés kísérlete miatt Meglepődik az ember, amikor hallja a személyi adatait: Bordács László, született 1938-ban, Budapest XV., kerület, Bocskai utca 162. szám alatti lakos, nőtlen, iskolai végzettsége pedagógiai főiskola két évfolyama, büntetve volt. Foglalkozása jelenleg nincs. Hogyan is lenne foglalkozása, amikor augusztus 1-én szabadult a váci börtönből és három nappal később már újra letartóztatták: a határőrség fogta el, mintegy 500 méterre a határtól. Disszidálni akart. Makacsul és újra megpróbálta, újra rajtavesztett. Mikészteti ezt az embert arra, hogy önmaga ellensége legyen, hogy börtönben töltse az éveket? Figyeljünk a büntetőtanács előtt tett vallomására: — Több, mint tíz évvel sérelem ért..." ezelőtt 1955-ben fiatalkorúak bírósága nyolohónapi felfüggesztett börtönre ítélt tiltott határátlépés kísérlete miatt. A három év szerencsésen eltelt, majd tanítóképzőt végeztem és két évig a Somogy megyei Ecseny községben tanítottam. Ezt követően a budapesti Mező Imre Nevelőotthonba kerültem nevelőnek, s közben beiratkoztam a pedagógiai főiskolára. Az otthonban azonban a gyerekek felőrölték az idegeimet. Az elkeseredés teljesen eluralkodott rajtam és az alkoholban kerestem feledést... MONDANUNK sem kell, hogy a részegeskedő nevelőnek felmondtak, mint pedagógiai munkára alkalmatlannak. Ö azonban ezt úgy mondja el, mint valami hallatlan nagy igazságtalanságot, sérelmet. Egyáltalán nem szállt magába, nerr^ hagyott fel az ivással, hanem... de hallgassuk őt magát: — A múlt év május elején — ekkor mondtak fel — állás nélkül voltam és inni kezdtem, pontosabban : folytattam az ivást. Volt úgy, hogy egy hónapig szinte egyfolytában ittas állapotban voltam. Pedig előtte már alkoholelvonó kezelésen is átesett. Ügy látszik semmit sem használt, de ő mégis panaszképpen említi, hogy abban az időben — a felmondás előtt — már közelebbi ismeretségbe került egy lánnyal. El akarta venni feleségül, de amikor megtudta, hogy elküldték az állásából, otthagyta. Vajon elmondta-e a lánynak hogy miért került „utcára” ? Nem valószínű, hi szén a bíróság előtt is a következőképpen állította be önnmagát:' — Az elmúlt évben több sérelem ért. Ügy éreztem, hogy én többet adtam ennek a társadalomnak, mint amennyit kaptam tőle. Tizenkilenc éves korom óta dolgozom, mindig tudásom legjavát adva... Arról elfeledkezett Bordács László, hogy amíg becsületesen dolgozott, nem volt semmi baj. Tanulhatott, szód fizetése volt, megbecsülték. Azt azonban nem hihette komolyan még ő sem, hogy egy örökösen italozó ember nevelője lehet a fiataloknak. Nem a társadalmat kell hibáztatni, hanem önnmagát. De ő, aki „tudása legjavát adta”, nem így gondolkozott. Eltanácsolása után fél évre, 1967. szeptemberében illegálisan akarta elhagyni az ország területét. Ekkor hat hónapot kapott. Mikor kiszabadult, első útja ismét a határhoz vezetett. Ekkor már tíz hónapra ítélték — 1968. február 10-én. Büntetésének negyedrészét elengedve 1968. augusztus 1-én jött ki ismét a börtönből, de — amint említettük — 4-én már Csikériánál érdeklődött, hogy merre van a határ. Természetesen elfogták. A KISKUNHALASI Járásbíróság dr. Faldum tanácsa ezúttal égyévi sza- badságvesztésire ítélte és elrendelte a korábbi tízhónap le nem töltött részének a végrehajtását is. G. S. Ritka kivétel? E hó 6-án éppen két hónap* ja lesz annak, hogy lapunk* ban a fenti címmel fényképet közöltünk, amelynek aláírásában a Mátyás téri 6 lakásos társasház építőit dicsértük meg. ök ugyanis arról szá* moltak be a riporternek, hogy milyen remek tempóban folyik a munka, s ha minden jól megy, határidő előtt adják át az új lakásokat. Vajon az eltelt két hónap* ban mennyivel jutottak közelebb az építők ígéretük valóra váltásához? A jelek szerint mégsem megy minden olyan jól.. * Mert a társasházépítkezés ottjártunk óta egy jót* tányit sem haladt előre. Árván mered az égnaek a daru* a helyszín kihalt. Talán anyaghiánnyal küzdenek? — Nem valószínű, hiszen a tere* pen annyi az épületanyag* hogy két ekkora ház is kitelne belőle. £s hová tűntek a hajdani építőmunkások? Azok bizony elszegődtek máshová* s állítólag csak a hó végén veszik kézbe újból a Mátyás téren szerszámaikat. A feléből-harmadából „kész*» épület felső szintjének betonteknőiben megrekedt az eső* víz. A pincében mázsaszámra szétszórt perlitpor, cement; „Nyílászáró” szerkezetnek se híre, se hamva. Pedig általános gyakorlat, hogy egy-egy szint felhúzása után nyomban sor kerül az ajtók, ablakok behelyezésére. Alkalmunk nyílt elbeszél* getni az V. számú építőközösség tagjaival. Panaszaikból* sérelmeikből — regényt lehetne írni. Elmondták, hogy az építkezés 1967 augusztusában kezdődött. Míg dolgoztak rajta az építők, szintenként 2 ég fél, 3 hét alatt végeztek a munkával. A hosszú hónapok során tehát alig több mint két hónapot fordítottak az épület-« re. Igaz, a végleges átadási határidő: jövő augusztus. Az eddigi tempó azonban nem sok jóval bíztat. Tető alá kerül-e a társasház még ez évben, nem iesz-e kité\Te az időjárás viszontagságainak? Értesülésünk szerint a ktsz-nek jó néhány munkafolyamathoz kapacitása, szakmunkása sinc s. Olyasmi ez, mintha például a nyomda csak úgy vállalkozna egy könyv elkészítésére, hogy abból az „e”, „i” és „o”-betű hiányozni fog . .. A közelben az ÉPSZER kivitelezésében készül egy társasház. Megjegyzendő, hogy később fogtak hozzá, mint a jánoshalmiak a Mátyás térihez, de már tető alatt áll, folynak a belső munkák, s úgy fest, hogy két-három hónapon belül lakható is lesz. Erre már több joggal mondhatjuk, hogy „ritka kivétel’*! Nem lenne teljes a kép, ha elhallgatnánk, hogy a Klapka utcai 12 lakásos társasház jövendő lakói is hasonló cipőben járnak. Az épület ugyan már téliesítve van, s egy-két fokkal előrehaladottabb amannál, de hogy abban az idei határidőre lakni nem fognak* jóformán mérget vehetünk. Az újságíró ezeíj után kény« télén elnézést kérni* amiért a kapott információt készpénznek vette, s előlegezte a bi* zalmat. — jóba — r NYÚLJ A . MELLESEM ALA, A NYAKAMON . LÖß. DOBOßK a kiszabadított p agyarokra bíztak a félszímü sorsat. EGY PAP IS VOLT A FOGOLY MAGYAROK KO ZÖTT: SOMOGYI GABOR. MOST C SZÓLOTT KÖZBE'. ..ES A PAP MAGA MARADT A TOROKKEL. JUMURDSAK PÉNZT KÍNÁLT ÉLETÉÉRT. DE. r. z2. MOST AM RAJTAD A SOfít A PENZED NEM KELL! AZT AZ AMULETTET KÍVÁNOM TŐLED. LATTATOK, HOGY t/AtLÁTOTT ENGEM?! MÉLYÍTEK NE K TÖBB A JOGA ARRA, HOGY fZZEL A VADÁLLATTAL ELBÁNJON? MENJETEK CSAK TI A VITÉZEKKEL / KŐTELET NEKH TÜZET HAJA!
