Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-03 / 232. szám
4. oldal 1968. október 3, csütörtök SzüreteI az iskola Minivizor, vegyifülke Üzempróba a galvanizálóban Érik a SZÖlÖ, hajlik a vessző... — csendül a fülünkbe már messziről a szüretelő kiskőrösi diákok pattogós éneke. — Hát, hogy érik, meg hajlik, az nem is baj. — zsörtölődik kísérőm, a Petőfi Szakszövetkezet egyik tagja — de ez a sok eső a rothadást is ráhozta. — Félrehajt néhány levelet: bizony, jó néhány penészfolt bontja meg a kadarka — vagy ahogy Kőrösön mondják, a kádár — dús fürtjeinek hamvas sötétjét. Ilyenkor bizony aranyat ér minden segítő kéz a szőlőkben, örülnek a sok ezer tanulóink megyénk gazdaságai. A Petőfi Szakszövetkezet nyílegyenes szőlősorai között a névrokon tanintézet, a Petőfi Sándor Általános Iskola két nyolcadik osztályának nyolcvan tanulója hajladozik. Szemmel láthatóan óriási az igyekezet. — Versenyben vannak a párok — magyarázza Szabadszállási István, a 8./C osztályfőnöke. — Amelyik kettős először ér a sor végére, kap egy ötöst, azokat, akiknek segíteni kell, a hármas veszélye fenyegeti. A tíznapos munka végén majd összegezzük az eredményeket, a szüreten tanúsított helytállás beszámít majd a gyakorlati jegybe. — De az osztályzat mellett, hiszen teljesítménybérben dolgoznak, ugye, a kereset lehetősége is ösztönzi a gyerekeket? — Igen, és ez kollektív hajtóerő, mert nincs lehetőség a teljesítmény egyéni elszámolására, az átlag alapján kapnak fizetést. Ha valaki eljátszadózik, azonnal ráripakodnak a többiek: „Siess, mert nem akarunk miattad ingyen dolgozni!” — Mennyit keresnek a gyerekek? — Tizennyolc-huszonhárom forint között naponta. Négy órát dolgozunk, közben még tízórai szünetet is tartunk. De a pénznél jóval fontosabbnak tartom, hogy megkedveljék a munkát, és kibontakozzanak bennük a munkaerkölcs csírái. Ez a vidám, szinte játékos hangulatú, de mégis versenyszerű szervezési forma kitűnően alkalmas erre. — Elégedettek a gazdaságok is? — Háromszázhúsz hetedikesünk és nyolcadikosunk mintegy 240 mázsa szőlőt szedett, illetve szed le az állami gazdaságban és a szakszövetkezetekben. A felnőttek teljesítménye sem sokkal nagyobb ennyi idő alat. Közben a sor végére ér a szedők csapata. A C-osz- tályból két fiú, a D-ből egy leánypáros bizonyult a leggyorsabbnak. — Nekünk még sohasem kellett segíteni! —• törli meg bicskáját büszke, fel- nőttes mozdulattal Vrbán Pista. — Nem fájdul bele a derekatok a hajladozásba? — Egy nehéz számtandolgozat fölé hajolni sem Tíz éve, 1958 őszén alakult százöt tag 9900 forint részjegyével a Jászszent- lászlói Takarékszövetkezet. A napokban már a most vásárolt és csinosan rendbehozott. bebútorozott székházban gyűltek össze az alapítók és a meghívott vendégek, hogy megünnepeljék az felső jubileumot és visszatekintsenek a megtett útra. Tápay Emőné, a „falusi bank” vezetője elmondta, hogy az alapítási év végén 17 110 forint megtakarított pénze volt 18 betétesnek és 2000 forint kölcsönt folyósítottak. Ezek a „mini” számok szinte nevetségesek a mai állapothoz viszonyítva. Ez év július 31-én 1192 tagot tartottak nyilván, s 901 betétesnek már 6 787 000 forint betétje volt a takarékszövetkezetben. Az igénybevett kölcsön összege meghaladta a 2 millió 600 ezer forintot. könnyebb — nevet — Kö- vesdi Mari. — Nem ismeretlen előttünk a munka, dolgozunk az iskola gyakorlókertjében is minden héten. — Semmiség az egész — húzza ki magát Tóth Pista. — A szedés inkább lányoknak való. Én már put- tomyoztam is, az az igazi! — Hát a keresetet mire költitek? — Takarékbélyeget veszünk rajta, jó lesz majd tavasszal, ha kirándulni megyünk — mondja Andriska Ilona, és társai helyeslőén bólogatnak. Nincs sok idejük a beszédre, a többiek elfoglalták már helyüket a szedet- len sorok elején. Rohannak vissza, hogy tartsák magukat az élvonalban, mert nagyon sokan akarnak törleszteni. Sz. J. A fejlődést mutatja az is, hogy 1867-ben kihelyezett pénztárt nyitottak Petőfi- szálláson, az ottani lakosok kényelmére. Tíz év alatt 2943 alkalommal, összesen 12 milliót meghaladó kölcsönt vettek igénybe a kis banktól. Ám nem volna teljes a kép, ha nem említenénk azt a sokoldalú tevékenységet, amivel szintén a falusi lakosság igényeit elégítik ki. B'iztosításkötés, kártérítés, társasutazásszervezés, államkölcsön- nyeremények kifizetése, IKKA-utalványok beváltása stb., mind a feladataik közé tartozik. Szerdán délelőtt 9 órakor, ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság a jubileumi munkaverseny ez évi tapasztalatait, illetve az ez évi versenymozgalmak feladatait tárgyalta meg. Többek között határozat született arról, Befejezéshez közeledik a Kecskeméti Gépjavító Állomás galvanizáló üzemének próbaideje. A korszerű, 1300—1500 literes kádakkal ellátott üzem alig két hónapja működik. A létesítmény 15 millió forintos költséggel készült el. Eddig több ezer darab minivizor- és rádióalkatrészt szállítottak a Videotonnak, és a vegyifülkék krómozott tartozékait adták át a Kecskeméti Ezermester Ktsz- nek. Közben állandóan érkeznek az újabb megrendelések. Az Országos Üvegipari és Hőpalackgyár 40 ezer hőkancsó fémcsiszolásával, rezezésével, nikkele- zésével, illetve krómozásával bízta meg az üzemet. A termékeket Svédországba exportálják. Az elképzelések szerint a jövő hónapban napi 100 garnitúra minivizor, illetve 200 garnitúra rádióalkatrészt adnak át a székesBrachna János, a MÉSZÖV igazgatósági elnöke is elismeréssel szólt a jól vezetett kis kollektíva sikeres munkájáról. Elmondta, hogy országosan is fejlődnek a takarékszövetkezetek és jelentős tényezői a falusi életnek. A megyében 24 takarékszövetkezet és 22 kirendeltség működik, a betétállomány eléri a 200 milliót. Felsorolta a további feladatokat is, ezek között első helyen szerepel a betétállomány növelése, kölcsönkihelyezéssel az igények kielégítése, s az eredményes gazdálkodás. T. M. hogy létrehozzák minden városban a KISZ városi bizottságai mellett az ifjúmunkás tanácsokat. Ezek a testületek főleg a munkás ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkoznak. Az ifjúmunkás tanácsokat ez év végéig választják meg. Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Évforduló — székházavatással Ülést tartott a KISZ megyei vb fehérvári gyárnak. A számítások alapján teljes kapacitással napi 30 ezer forintnyi " termelési értéket produkál az üzem. Az érdeklődésből következtethetően máris kicsiNAPKÖZBEN M EGY LAKATOS szakemberrel beszélgettem a napokban. Megkérdeztem tőle, hogy miért rosszak az olajkályhák? ö csodálkozott a kérdésen, majd elmondta, hogy egyáltalán nem rosszak, sőt igen jók a nálunk forgalomban levő kályhák. Csupán egyetlen probléma van, amit a hozzá nem értő ember önerejéből nem tud megoldani. Az említett kályhák ugyanis rendkívül érzékenyek a huzatra, tehát „be kell állítani” a huzatot és tökéletesen működnek. Bevallom őszintén, kissé kétkedve fogadtam a választ mindaddig, amíg pár nap múlva egy újsághirdetésben nem olvastam, hogy valamelyik élelmes fővárosi ktsz huzatbeállító készüléket kínál eladásra: Megrendelésre postán is szállítunk utánvétellel. Az ár, ha jól emlékszem a száz forinton jóval alul volt. Ha ezt tudják az olajkályhákat előállító üzemekben, akkor miért nem szerelik fel a gyártmányokat ezzel a készülékkel, miért engedik meg, hogy egy külön ipari tevékenységre — minden bizonynyal jövedelmezőre —, rendezkedjék be a másik üzem? De ami a legfontosabb, miért tűrik, hogy a laikus vásárlók a kályhák minőségét kifogásolják. Nem járna jobban a gyár is és a lakosság is, ha ezt a huzatbeállítót együtt árusítanák a kályhával? Hiszen hozzá tartozik..« NEM EGYEDI jelenségről van azonban szó a kályha esetében. Hasonló ^félkész” árukról szólva meg kell említenem a cipőket is. Ha vásárol az ember egy pár lábbelit, nem húzhatja fel azonnal, mert előbb el kell * vinni valamelyik cipészhez, nek bizonyult a gépjavító állomás ipari létesítménye, s ezért néhány hónapon belül a vidékre települő forgácsoló üzemrész helyiségeit is birtokba veszik. Ötletek és javaslatok hogy vasat tegyen rá. A két-háromszáz forintos cipőre már „sajnálja” a gyár a néhány filléres sarokvédőt? Miért nem lehet oz olajkályhát, a cipőt a megvétel pillanatától úgy használni, mint az inget, lábast, nagykabátot stb. Miért nem lehet például azt elérni, hogy ha az ember kerékpárt vásárol, kihozva az üzletből felpattanhasson rá és — mert jelenleg még olyan gondosan be van csomagolva —, ne kelljen egy napig szerel- getni odahaza, miután az ember a hátán hazacipelte. Miért a kedves vásárlónak kell „üzemképes” állapotba helyezni? LEHETNE még sorolni az ehhez hasonló gyártási, vagy kereskedelmi fogyatékosságokat, amelyek) arra engednek következtetni, hogy nem elég leleményesen hasznosítják ma még több helyen az új gazdasági mechanizmus kínálta lehetőségeket, nem törekednek minden áron arra, hogy maximálisan kielégítsék a vevők igényeit, hogy a kedvükben járjanak. El tudnám képzelni például azt is, hogy az újon- nannan vásárolt televíziót — amelyet már díjtalanul házhoz szállít a bolt —, az üzlet szakembere kapcsol be a lakásban, beállítja a készüléket, sőt — itt térek vissza az olajkályhához —, ezt a kályhával is meg lehetne tenni, beállítani a huzatot. Régi és jól bevált kereskedelmi jelszó, hogy legjobb reklám a minőség. Ez pedig attól is függ a különböző készülékeknél, hogy szabályosan működtetik-e. Viszont nem lehet mindenki ezermester, sőt olyan ember is van, akiknek egyáltalán nincs érzéke a műszaki dolgokhoz. f I — gál Feldolgozta: Márkus László. Rajzolta: Zórád Ernő.
