Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-03 / 232. szám

1968. október 3, csütörtök 5. oldal Hasznos „befektetés” ÚTINAPLÓ Ausztriából IV. Az arcnélküli folyam Plakátkiállítás és -pályázat Kiskoroson Ebben az évben a Kiskő­rösi Petőfi Gimnázium me­gyei plakátkiállítást rende­zett a VIT, illetve Kiskő­rös újratelepítésének 250. évfordulója alkalmából. Jö­vőre a KISZ megyei bi­zottságának javaslatára or­szágos plakátpályázatot hir­detnek. A téma a Tanács- köztársaság köszöntése. irányelvei A Művelődésügyi Mi­nisztérium, valamint a Pe­dagógusok Szakszervezeté­nek illetékes vezetői és munkatársai megtárgyalták az 1967. november 9-i és az 1968. március 8-i központi vezetőségi ülések határoza­tainak végrehajtásával kap­csolatos közös tennivalókat Egyidejűleg kialakították az állami és szakszervezeti szervek együttműködésének irányelveit. Ezek egyebek közt kimondják; a Művelő­désügyi Minisztérium főfel­ügyelete és a tanácsok köz­vetlen felügyele alatt álló oktatási intézmények irá­nyítói és vezetői, illetve a pedagógusok szakszerveze­tének területi és intézmé­nyei bizottságai közösen határozzák meg területük időszerű oktatási céljait, az oktató-nevelő munkára vo­natkozó terveket, elképze­léseket és programokat, va­lamint az ezek realitását biztosító anyagi eszközöket. Tartsák kötelességüknek területükön az oktató-neve­lő munka politikai és szak­mai színvonalának állandó emelését. Biztosítsák, hogy a kiemelkedő munka a dol­gozók minősítésében, elbí­rálásában. előléptetésében, vezetői tisztségre történő kiválasztásában, bérezésé­ben és egyéb anyagi jutta­tásokban is kifejezésre jus­son. 22. Amikor szétverték Kolcsa- kot és Szemjonov atamánt, a hadseregükből megma­radt néhány banda kelet­nek és északnak vette út­ját, bevették magukat az erdők sűrűjébe, hogy mi­nél messzebb kerüljenek az emberektől. Sokukat az a remény éltette, hogy átjut­nak Amerikába, Kamcsat­kára vagy a Kurili szige­tekre, mivelhogy ott ücsö­rögtek oltolmazóik, a ja­pánok. Ezek a bandák nem mertek lakott helyeken mu­tatkozni, nem mertek az emberek szeme elé kerül­ni. Eldugott ösvényeken osontak, mint az éjjeli tol­vajok. Útközben raboltak, feldúlták a szálláshelyeket, fosztogattak. Lehet, hogy ebben a völgyben is fel­tűntek az effajta „vendé­gek”. Ekkor határozta el magát Protogyakonov, hogy a feljegyzéseket eltemeti, A pártoktatás év­ről évre növekvő ered­ményeiben fontos szerepe van annak, hogy az alap­szervezetek jobban, előre- látóbban és körültekintőb­ben készítik elő az oktatá­si évet. Esztendőről esz­tendőre javulnál?; az okta­tás módszerei, tapasztal­tabb és képzettebb propa­gandistákat állítanak a tan­folyamok élére. Mindezek Tartsák kötelességüknek az oktatásügyi dolgozók élet- és munkakörülményei­nek állandó javítását. El­lenőrző munkájukkal járul­janak hozzá a dolgozók ügyeinek, kérelmeinek, munkaügyi vitáinak törvé­nyes, gyors és bürokrácia­mentes elintézéséhez. Az együttműködési irány_ elvek a továbbiakban kitér­nek az egyetértési jogra. Eszerint a szakszervezeti bi_ zottságok egyetértése szük­séges az oktatásügyi dol­gozók munkaviszonyával, élet- és munkakörülmé­nyeivel összefüggő helyi szabályozás megalkotásá­hoz. Részletesen kitérnek az irányelvek arra is, hogy mikor illeti meg a szak- szervezeti bizottságokat ki­fogásolási jog, s leszögezi a szakszervezeti bizottság által emelt kifogás halasztó hatályát. Végül javasolják az irányelvek, hogy a vezetők és a szakszervezeti bizott­ságok a tartalmi kérdéseket illetően, az együttműködés és a szakszervezeti jogo­sultságok gyakorlásának módozataira nézve kösse­nek egymással megállapo­dásokat, azokat meghatáro­zott időközönként vizsgál­ják felül és a gyakorlati tapasztalatok alapján töké­letesítsék. (MTI) nehogy a kezükbe kerülje­nek. — Pétyával éppen azon tanakodtunk, mi késztet­hette a helyi lakosságot, hogy elhagyja a Tomboló folyó völgyét Szóval ez a rejtély nyitja — tette hoz­zá Orocsko. — „Aranyvölgy”, így ne­vezi Ivanov — szólalt meg Ljubimov. — El kell fogad­nunk ezt a nevet és le­mondani a miénkről. Az elsőbbségi jog a felfedezőt illeti. Uszkov hallgatott, s bó­logatott. Legyen hát Arany- völgy. De vajon miért arany? Ezt egyelőre még nem tudni. De vajon nem azt jelenti-e, hogy Ivanov és Protogyakonov többet tudtak, mint ők?... i — Valószínűleg így tör­tént — mondta végül. — Amikor Ivanov meghalt, az öreg Gavriil elkészítette a koporsót, tüzeket gyúj­tott, s úgy olvasztotta fel hatására is megnövekedett a dolgozók érdeklődése a politikai oktatás iránt. Lát­ják az értelmét a tanulás­nak, gyarapodnak tudás­ban, látókörük szélesedik. A színvonal emelkedése azonban csak az egyik ok. Az eredményekben szere­pe van annak a körülte­kintő, szervező munkának is, amelyet az alapszerve­zetek végeznek. Az okta­tási felelősök külön-külön beszélnek minden dolgo­zóval. Megkérdezik milyen témakör érdekelné őket, megbeszélik velük, hogy tudják-e vállalni a tanfo­lyammal járó elfoglaltsá­got, képzettségük megfe­lel-e a követelményeknek. Ezeknek a beszélgetések­nek az alapján állítják össze végül a tanfolyamok hallgatóinak névsorát. A gondos előkészítés jó példája az a munka, amit a Kecskeméti Vá­rosi Tanács pártalapszerve- zetének vezetősége végzett az idei oktatási évad előtt. Az alapszervezet taggyűlé­se önálló napirendként tár­gyalta a politikai oktatás eddigi tapasztalatait, meg­állapította, hogy a tömeg­politikai tanfolyamok nép­szerűek voltak már az elő­ző évadban is. A legutóbbi tanévben csaknem százan tanultak a párt- és a szak- szervezet által szervezett tanfolyamokon. Ezután az idei évad programját tárgyalták. Számba vették a szükség­leteket és a lehetőségeket. Megállapították, hogy meg­vannak a lehetőségei a magasabb fokú oktatás megindításának. Ekkor hangzott el a javaslat, hogy szervezzék meg az idén a marxizmus—leninizmus es­ti középiskolai osztályát a városi tanács pártalapszer- vezeténél. A tanács dolgozóinak ugyanis alig 12 százaléka végzett eddig magasabb po­litikai iskolát. Az állami oktatásban szerzett kép­zettséget tekintve jó a helyzet. Az apparátus ve­zetőinek és ügyintézőinek csaknem 80 százaléka érett­az átfagyott talajt, megásta a sírt, s leresztette oda ba­rátját. Ekkor törhettek rá a tanyára a hívatlan ven­dégek. Erre a füzetet be­letette Ivanov kezébe. A megboldogult kívánságát a jakut ember teljesítette. Mindnyájan türelmetle­nül várták a napló folyta­tását. Mi jön ezután? Hol és hogyan pusztult el Iva­nov fiatal útitársa, Szpe- ranszkij ? Milyen felfede­zésekről ír Ivanov a nap­lójában? ... — Legyen szíves, olvas­sa tovább — kérte Borisz Uszkovot. Uszkov újból felnyitotta a füzetet és lassan olvasni kezdte a naplót. 5>... M indent vittünk ma­gunkkal, amire csak szük­ségünk lehetett. Tarisz­nyáink degeszre voltak tömve. Kétszersült, só, sza­lonna, gyufa, néhány me­leg holmi. Két par jókar­ban levő sílécünk van, tal­pára borjúfókabőrt szegez­tünk. Puha rénszarvasbőr­ből készítettünk hálózsá­kokat. S ami a legfonto­sabb, van fegyverünk. Mindkettőnk övében széles, hosszú pengéjű jakut kés. Kettőnkre egv puska jutott, egy kipróbált öreg dupla­csövű, amelyet társaink né­hány vidrabőrért cseréltek ségizett, egyetemet és főis­kolát végzett. Ehhez ké­pest a politikai képzettség távolról sem érte el még a kívánt színvonalat. Az alapszervezet fontos fel­adatának tekinti tehát, hogy változtasson ezen a helyzeten, és megteremtse a lehetőséget a magasabb fokú politikai továbbkép­zésre. Az elhatározás egyetértésre talált. Az első hívó szóra harminchármán jelentkeztek a marxizmus —leninizmus esti középis­kolájára. Többen, mint amennyire az alapszerve­zet vezetősége számított, hiszen a túlságosan nagy létszámú osztályokkal nem lehet megfelelőképpen fog­lalkozni. Ezért valósággal le kellett beszélni néhány jelentkezőt, míg végül is megindulhatott a tanfo­lyam 28 hallgatóval. Érdemes kitérni arra is, hogy kik jelentkeztek. A hallgatók több mint fele nő. A széles körű érdeklő­dést jelzi, hogy a beosz­tást és életkort tekintve is igen sokszínű az össz­kép. Fiatalok és időseb­bek, előadóktól osztályve­zetőkig ott találhatók a névsorban. Annál örvendetesebb ez a nagyfokú érdeklődés, mert a pártszervezet ve­zetősége maga sem számí­tott rá. Hiszen a középfo­kon már nemcsak hallgat­ni kell az előadásokat, nemcsak részt venni a fog­lalkozásokon. A marxizmus —leninizmus esti középis­kolájában a hallgatók vizs­gáznak is a tanultakból. Mégis vállalták sokan és szívesen, mert tudják, hogy szükségük van rá. Az idén először induló középiskolai osztály mel­lett a pártvezetőség termé­szetesen megszervezte a ta­nulást a többi oktatási for­mán is. Heten tanulnak az idén a marxizmus—leni­nizmus esti egyetemén, azok pedig, akik nem ké­pezik magukat tovább kö­zép- és felső fokon, a po­litikai tömegtanfolyamok hallgatói lesznek. Horváth Ignác az előbb említett Vegyer- nyikovtól. Hátúi övünkbe dugva egy széles fejsze. A málha hátunkhoz simul, a bekecs kényelmes és jó me­leg. A pontosság kedvéért hozzá kell tennem, hogy Szperanszkij tarisznyája sokkal nehezebb, mint az enyém, de nem csak amiatt, hogy cipellője húsz évvel fiatalabb nálam. Az ő zsák­jában volt a már említett holmikon kívül a moha kö­zé rakott, gondosan pa­pírba csomagolt friss bur­gonya. Szperanszkijhoz ké­pest én csak egyszerű mun­kás vagyok. Biológus a fog­lalkozása, s valamilyen tu­dományos címe is van, ha jól tudom, doktor vagy tán professzor is, s letartózta­tása és száműzetése előtt a pétervári egyetemen taní­tott. Telepünkön eredmé­nyes földművelést folyta­tott. Néki köszönhetjük egészségünket, mindnyájun­kat kigyógyított a skorbut- ból. A krumpli az ő mun­kájának a gyümölcse, ő ter­mesztette Kreszt-Alzsán- ban. Ezért pár darab bur­gonyát is hozott magával, mivel ismerte gyógyhatá- sát. A nyers krumpli a skor- but nagyszerű ellenszere, ezt tudom magamról. Nem Állok a Schönbrunn előtti útkereszteződésben, reggel hét óra felé jár az idő, lábam előtt hömpö­lyög, árad, kavarog, ör­vénylik az autófolyam, mintha valami őrült, me­chanikus szerkezet hajtaná a maga rejtélyes törvényei szerint Az elágazási rend- i szer előtt sikoltva fékeznek, pillanatok alatt 80—100 ko­sorokban, de ha villan az automatikus irányítás zöld fénye, azonnal meglódul­nak. Am ekkorra a másik torkolatnál torpan meg a folyam, s egymásba hajló krómozott fém-üveg fo­lyamágak kígyóznak, el­válnak kétfelé, sőt három­felé, más ágakkal egyesül­nek, s ez a következő ke­reszteződésnél újra ismét­lődik. Egy-egy kocsi út­jának két állomása között sok-sok folyam ágnak ré­sze, s a két elágazás között százas, száztizes vágtával próbálja behozni az állás miatti hátrányt A tempó nagy, leválni nem lehet, tartani kell az iramot, mindazonáltal egyetlen összekoccanás sem esik, egy-egy fél másodperccel korábbi, esetleges „kiug­rás” miatt sincs hangos szitkozódás. Sőt, semmi­lyen méltatlankodás nincs, mindenki vigyázzon magá­ra éa kocsijára, ahogy tud. S vigyáznak is, a bécsiek vagyok benne biztos, de azt hiszem, hogy Vologya ta­risznyájában voltak még valamiféle vetőmagrak is. A száműzetés évei alatt ál­landóan a növényekkel ve­sződött, sőt megpróbált ki­nemesíteni vagy már ki is nemesített saját zöldség- és fűfajtákat... No persze nem tudott olyan könnyen megválni tőlük. Telve azzal a legneme­sebb törekvéssel, hogy mi­előbb a forradalmi esemé­nyek sűrűjébe kerüljünk, haladtunk tovább délnek. Folyók völgyében, hófödte kialudt vulkáncsúcsokon mentünk és kerestük az utat a megfagyott tudrai mocsarak között. Már rég köztudott, hogy az álmok árnyakat adnak az embe­reknek. Valószínűleg ezért sikerült oly messzire be­hatolni az ismeretién he­gyek vad rengetegébe. Sarkvidéki hegyek.. Az erdőkkel, folyondá­rokkal borított, alacsony vulkánokat, amelyeket az első két hét alatt mász­tunk meg, lassan felváltot­ták a kopár, hegyes csúcsú kőhegyek. Rövidesen el­fogyták a fák. Most már nem tudtunk melegedni a pásztortűznél, megpihenni a frissen hullott tűlevelek ágyán. (FolytatjukJ az autózás zsonglőréi, mi­velhogy azzá is kellett válniuk, ha épségben akar­nak maradni ebben az in­ternálás gépi forgatagban. E sorok írója nem ellen­sége az autónak, így az autózásnak sem, nagyon is elismeri a gyors helyvál­toztatás célszerűségét, de ez a bécsi látvány — amely érhetné bármelyik nyu­gati nagyvárosban — nem tölti el egyértelmű öröm­mel. Nehéz megmagyaráz­ni, miért. A felgyorsuló négykeréknek ez a fanati­kus imádata a manapság oly sokat emlegetett „fo­gyasztási társadalom” két- | ségtelen velejárója, sőt jel­képe. Természetesen nem a fogyasztással van. baj. Hanem azzal, hogy fo­gyasztani kell, autót, meg minden egyebet, akár van rá szükség, akár nincs, mert különben lemarad az ember, valóságosan is, meg átvitt értelemben is, kivül- reked a tömegen. S a nyugati nagyváros polgára ennél nyomasztóbbat alig­ha tud elképzelni- A me- chanizált, arcnélküli tömeg részévé válni, elrejtőzni a karosszériák kulisszái mö­gé, ez az életideál, ha ezt egyáltalán lehet és szabad eszménynek tartani. És a csábítás igen nagy. Az autószalonok a leg­újabb márkákat kínálják, az országutakon a legkü­lönfélébb konszernek töl­tőállomásai kilométeren­ként, sőt olykor sűrűbben is folyton a tankolásra fi­gyelmeztetnek, csoportunk egyik tagja 13 ilyen cégjel­zést jegyzett fel. A villamos ötschillinges vonaljegye is az autóvásárlásra ösztönöz, nem is szólva a részletvá­sárlás reklámozott előnyei­ről, pedig törleszteni kell,' havonta, különben a kocsi is, meg az addig befizetett részlet is odavész. Nem számítva az idegenforgal­mat, Ausztriában egymillió hazai kocsi fut, de az otta­ni helyzet jó ismerői azt tartják: ha a kifizetetlen kocsik eltűnnének az ut­cákról, Bécs asztfaltjain maradna is autó, meg nem is. A magyar turista, ha or­szágúton érkezik Bécsbe,’ először a Simmerring Friadhof-fal. Európa legna­gyobb temetőjével találko­zik. Ám a beadeckemek ez a megállapítása már csak féligmeddig érvényes, a Simmerring-et másfajta temetők előzik meg: az autóké. A négy-öt sorosan felrétegzett gigantikus vas­szendvicsben a roskatag autók — megdöbbenésem­re — ekkor emlékeztetnek első ízben emberi ábrázat- ra. Talán éppen múlandó­ságuknál fogva­Hatvani Dániel (Következik: Bécsi vásár, § rokokó jegyében.) A Művelődésügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete esi torlódik össze, hatos A partravetett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents