Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-25 / 251. szám
W68. október 25, péntek 5. oldal Mit láttak Halléban? Egy külföldi vendégség kettős haszna Nehezen Indult meg a beszélgetés, pedig a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet KlSZ-klubjá- ban barátságos volt a hangulat. A lányok —r tizenhármán —, kissé megille- tődve, egymás között suttogva elevenítették fel élményeiket. Végül is Jera- bek Jutka hangosan elkezdte: — Ä Német Demokratikus Köztársaságban jártunk, a Hallei óvónőképző Intézet növendékeinek magyarországi látogatását viszonoztuk. Célunk kettős volt, egyrészt megismertük a demokratikus Németország óvónőképzését, barátságot kötöttünk, az ott- tanulókkal, másrészt szórakoztunk, üdültünk. •. Az üdülés részleteit talán órákig mesélték volna a lányok, hiszen közülük sokan most látták először a tengert, néhányan megcsodálták az emeletes vasúti kocsikat, a kora középkori falvakat, s ki tudná felsorolni mindazt az ezernyi apró, de mégis maradandó élményt, amelyet egy életre elraktároztak. Ám nem voltak közömbösek számukra a szakmai tapasztalatok sem. — Néhány óvodában jártunk, s valamennyiünknek az a meggyőződése, hogy az NDK-ban erősebb a test- nevelési foglalkozás, igaz edzettebbek a gyermekek is — folytatta Jerabek Judit. — Ez nálunk is megvalósítható, csupán az előírásokat kellene betartani. Részt vettünk ábrázoló foglalkozásokon is, amelynek az volt az érdekessége, hogy a gyermekek a lemosható falra, zsírkrétával rajzoltak... — Ami nekem feltűnt, az a gyermekek muzikalitása volt — vette át a szót Varga Mária. — Ä kicsik állandóan énekelnek, nagyon sok dalt tudnak. Az óvodai egészségügyet jól szolgálja a gumi vagy műanyagpadló, a külön szekrénykék, s az elkülönítő, ahol a beteg, főleg a náthás gyermekekkel foglalkoznak. Az állatok szerete- tét oltja az óvodásokba az úgynevezett állatsarok. Ketrecekben, akváriumokban, terráriumokban különböző állatokat tartanak, amelyek gondozását maguk a gyermekek végzik . Akadt tehát tanulni-, látnivaló, hiszen a nehezen, akadozva induló beszélgetés csermelyéből, néhány perc alatt dagadó folyamú szóáradat keletkezett. Az intézet vezetői nagyra értékelik a külföldi tapasztalatszerzés később, már a gyakorlatban jelentkező hasznát. Ezért is van szoros kapcsolatuk a hallei óvónőképzőn kívül szovjet, lengyel és jugoszláv intézetekkel. Az első tanulókból álló csoport kiválasztásánál — valamennyi utolsó éves hallgató — figyelembe vették a tanulmányi eredményt, a KISZ- ben végzett munkát, s a nyelvtudást. Gémes Gábor Kecskemét — Leningrad Mint arról már hírt adtunk, a Magyar Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége hatnapos társas- utazást indít november 23- án Leningrádba. A résztvevők az utat repülőgéppel teszik meg oda-vissza. A gazdag programú le- ningrádi út iránt megye- szerte igen nagy az érdeklődés. Különösen a kecskeméti és a bajai járásból jelentkeztek sokan. A járási-városi népfrontbizottságok és a kecskeméti IBUSZ-iroda néhány napig még fogad el újabb jelentkezéseket az útra. Fénylő szemek tüzében Ugye, a kovász szerű! A könyvben tályos tanulója: milyen csodát mű- csupán olvasom, vei? A parányi adag amit az az író elnyolcnak” címmel rendez a gyermek- könyvtár. — Hat írót hívunk meg — tájé— Nagyon szere- koztat Kórossy Ar- tem a történelmet, túmé könyvtárvemekkorára keleszti mond, de egy ilyen ezért érdeklődéssel zető. — A követke- a tésztát: százszo- találkozó alkalmá- vártam az előadást, zőkben Balázs An- rosára, ezerszeresé- val minden kérdé- Nagyon sokat ta- na> Lengyel József re? Szakasztott így: sünkre választ kap- a kecskeméti gyér- hatunk. Egy-egy nultam belőle. és Hegedűs Géza mekkönyvtárban működő gyermekklub cselekszik hasonlóképpen. Beszélgettem nékönyv olvastán na- jegyeztél meg? — Különösen mit van soron. Nem afgyon sok kérdés fel— A munkásmerülhet az ember- mozgalommal kap- ben. féle protokolláris író—olvasó találkozók ezek, hanem — TI is kérdezcsolatban mindent, kötetlen beszélge- amit az író mon- tések a gyermekek hány fiatallal erről tetek Vadász Fe- dott. A magyar és és egy-egy író kö------ —nctől? csehszlovák mun- zött. Csodálatos ér— De még meny- kasok , kapcsolata deklődéssel nyilat- nyit! Először rövi- különösen megraga- koznak meg a gyer- dott. A gyermekkönyvtárnak ez a az „erjesztő” mun- renctől? káról. Legjobb, ha őket idézem. Kovács Ede, den elmondta életKatona József Gim- útját, beszélt gyemekek, s vendégünk alig győz válaszolni a kérdénázium I/d osztá- rekkoráról, majd a sorozata hasznos se- ---------- _ ------l yos tanulója így fiatalkora követke- gítség_ a történelem- sekre. Azt szeret- beszél: zett és az, hogyan tanuláshoz. Estig nénk, ha tanulá— Azon a vasár- került kapcsolatba napon, amikor Va- a munkásmozga- dász Ferenc író be- lommal. Nagyon ér- szélgetett a klub dekesen mesélte el elhallgattam volna Sukban hasznát az előadást... / vennék ezeknek a Valóban: már né- beszélgetéseknek, gén elmúlt déli egy Bizony, hasznát tagjaival, én is ott a koncentrációs tá- óra, még mindig veszik. A forradalfolyt a beszélge- mi évfordulókra voltam a könyvtár- borok életét. Erről ban. Mondhatom, eddig csak köny- egészen lenyűgözött, vekben olvastam. Amikor megtudtuk, Elmesélte, kikkel hogy a klubban raboskodott együtt: előadássorozat in- személyes ismerőse tés. Kórossy Artúr- való felkészülésnek né, a könyvtár és egyik leghelyesebb a klub vezetője kö- útját választotta a zölte a gyerekekkel: kecskeméti gyeraki akar, hazamé- mekkönyvtár. Hogy dúl írók részvételé Fock Jenő minisz- hét ebédelni. Senki mennyire népszevel, valamennyien nagyon megterelnöknek is. Együtt volt bezárva sem mozdult, to- rűek lesznek az elő- vább folyt a kér- adások, csak anyörültünk. Eleinte Schőnherz Zoltán- dezősködés fáradha- nyit: már panaszok nem tudtuk, milyen nal (most írja a ré élmény: szemtől la szóló könyvét) és szemben állni azzal, akinek a könytatlanul. érkeztek a vezetőkEz történt annak höz: miért csak ha- Kulich Gyulával is. az előadássorozat- vonta egyszer van nak elsőién, ame- ilyen? lyet „Történelmi Laczkó István, a vét talán csak teg- Leninvárosi Általá- nap olvastuk. Nagy- nos Iskola VII. ősz- lecke fiúknak-láIme, az erjesztő kovász... B. J. 41. Kinézett az ablakon. Bágyadt téli nap. A külső munkákat befejezték. Már minden csapat hazatért, és a kutatók most irodai munkával vannak elfoglalva. Uszkov meg... Csak nem történt velük valami baj? — Hívja fel a repülőteret. — Máris hívom. Két perc múlva megszólalt a telefon. — Itt a repülőtér. A parancsnokot? Azonnal kapcsolom. — Hat ember, tizenegy ló. Irány: a nyolcas tábortól az Sz—4-es négyszög felé a Terszkij hegygerincnek, majd tovább észak felé. Hogyan? Egy repülőgép kevés. A repülési viszonyok nagyon rosszak, a hegyek magassága túlszárnyalja^ a kétezer métert. Én megértem, hogy nehéz ilyen időben ... Három gép elég lesz. Mit tudok még? Semmit. Különben felhívom Vosztrikovot, a teherautó sofőrjét és magához irányítom. Ő kísérte el a csapatot a nyáron. Igen, igen, cselekedjék, s minél operatívabban. Az igazgató letette a kagylót, és hivatta a titkárt. — Írja ... Nyolcas tábor, Bojcovnak. A vezetése alatt álló tábort mozgósítjuk. Minden kutyafogatot indítson Uszkovék keresésére, mégpedig megfelelő létszámú emberrel, tapasztalt idegenvezetőkkel. Az akció hatósugara száz kilométer északi irányban. Onnan repülőgépek végzik a kutatást. Készítsenek leszálló.- helyeket. Vosztrikovot indítsa útnak a repülőtérre, hogy megadhassa a szükséges felvilágosításokat a 14-es számú csapatról... — Kész? — Igen. Máris adja te rádión. A titkár zavartan állt. — Itt van Uszkov felesége és leánya. Kérdezősködtek. Nagyon aggódnak. — Ne mondjon nekik semmi nyugtalanítót. Egyelőre semmit sem tudunk. Mondja azt, hogy a rossz idő miatti szokásos késés. Megkeressük őket. Lehetetlen, hogy... A mikor a titkár távozott, az igazgató felhívta a tröszt főgeológusát. — Mi a véleményed Usz- kovról? Megjön? — Emberei megbízhatóak, idegenvezetője kiváló. No meg ő maga is tapasztalt ember. Talán túlságosan messzire merészkedtek. Az a vidék nagyon alattomos. Magas hegyek, korán köszönt be ott a tél. De én reménykedem ... — Az eset kezd tragikussá válni. Az előbb intézkedtem a kutatás megindításáról. A közeli helyeket átfésüljük, a távolabbiakat pedig légi felderítéssel kutatjuk át. Neked ki kell utaznod a keresőkhöz és át kell venned az akció irányítását. A repülőgépek bevetését már meg is kezdték. Másnap reggel a hajnali fagyban a repülőgépeket kitolták a hangárokból. Néhány perc múlva pedig három felderítőgép felszállt a repülőtérről és elrepült a nyolcas tábor felé. Az egyik gépen ült a tröszt meghatalmazottja, aki az eltűnt kutatócsoport keresésének megszervezését irányította. Űjabb két nap telt el és a trösztigazgató dolgozó- szobájában már ott ült Vosztrikov sofőr és ekképpen beszélte el a történteket: — A fiú visszanézett a kanyarban, integetett nekem és a csoportot elnyelte az erdő. Tudja, akkor elfogott a keserűség... Elvégre együtt jöttünk el a városból, annyi napot együtt töltöttünk, most meg el kellett válnunk egymástól, elmentek ki tudja hová, s én meg ott maradtam egyedül a teherautómmal az erdei magányban. Hát így történt... — Hallotta Uszkovtól vagy Ljubimovtól, milyen útirányt választottak? — Előttem tárgyalták. Azt mondták, hogy oda- vissza 700 kilométer az út. Ez az útvonaluk, mindenféle kacskaringókkal és kanyarokkal. De légvonalban kevesebb lehet, öt vagy hatszáz. De még az is nagyon sok! Uszkov azt mondta: Száraz fában élet lappang... Egy ember ül az udva- Meglepő, szívet melenge- ron, mögötte lombját hűl- tő volt: ennyi embert kiállató bokor, előtte és fölöt- lítás megnyitásán már rété zuhogó napfény. Kézé- gén láttunk. Tömve a te- ben kicsi bicska, meg fé- rém. Még a folyosó is. lig kész lovacska. Most ép- Faragó József kiskunfél- pen a lovacska sórenye ko- egyházi népi faragóművész, rul herseg a kés ele. Szín- csendes ember, a nagy te szikrázik a fa, olyan száraz, de sebaj, beretva- éle van a pengének. Alakul a lovacska, alakuL — Mióta farag? Elgondolkodik. Messzire néz, szinte az időbe visz- sza. — Hétéves koromban kezdtem. Most harminckilenc vagyok. Azóta egyfolytában. Néha abbahagytam, mert nem hittem magamban. De inkább, mert kedvemet vették. Legutóbb úgy öt éve. Akkor valamennyi faragásomat betüzeltem. „Soha többé.’’ Aztán mégis újrakezdtem. Űjrakezdte. És néhány órával az imént rajzolt kép előtt nyílt meg a félegyházi művelődési házban a műveiből rendezett kiállítás. átvágunk, aszongya, a főhegygerinc három előhegységén és kiérünk a megfelelő magaslatokra. Ott átkutatjuk a völgyeket és miegymást. Én meg ahogy megegyeztünk, kihajtottam szeptember végén a végállomásra, talán huszonhatodikén, de ők csak nem jöttek. Mit tehettem? Vártam, már a hó is esett, hideg lett, kályhát állítottam be a sofőrfülképe, s fűtöttem. Így vártam egészen október végéig. Ekkor elhatároztam, hogy visszafordulok, s jelentem a dolgot. Több mint egy hétig jöttem, utat vágva magamnak a hótorlaszokon. Az igazgató aprólékosan feljegyezte a sofőr elbeszélését, aztán behívta a titkárát. — Azonnal adja le a repülőtérnek, a kereső csoportok számára. • ... A repülőgépek felszálláshoz készültek. A pilóták, akik bundabekecset és magasszárú szőrmecsizmát viseltek, esetlen mackóknak tűntek. Gépeik mellett topogtak, várták az utolsó eligazítást. Már itt is van a tröszt meghatalmazottja ... (Folytatjuk.) és jóleső ünneplés után hazamenve, kézbevette a kisszéket, kivitte a napfényre és belefeledkezett a száraz fába. Szinte alig lehet szóra bírni. — Láttuk a kiállítást, nagyon szép. Mennyi idő „termése”? — Négy-öt évé. Mondtam mór: az az előttit tűzre vetettem. Elvették a kedvem tőle. De úgy van az: ha éhes, érzi az ember, hogy ennie kell. Nekem faragnom kellett. A kiállítási teremben ka- rikásostornyelek a falon, aztán virágtartók, kupák, poharak, tányérok csodálatos finomságú díszekkel, a népi faragóművészetben ritka áttörési bravúrokkal. Leheteti in onnan megálmodott domborművek, íme: a Vérszerződés, továbbá Munkácsy: Honfoglalás-a fába faragva. Szélmalom-sorozatán a világ minden tájának szélmalmai, amott a félegyházi tanácsháza, meg az „egycsövű.” templom. És sok-sok más téma. (Jegyezzük meg: nagyon hasznos volna ezt a kiállítást a megye több városában — községében is bemutatni!) A lehetőség felől érdeklődöm, ahol a mesterségbeli fogásokat elsajátíthatja. Nagy szeretettel beszél a Holló László Képzőművészeti Kör vezetőjéről, Bodor Miklós festőművészről, aki tulajdonképpen a hitét, az alkotókedvét adta vissza és azóta is képezi, foglalkozik vele. Ősei között pásztorok és nyilván a „Faragó” név sem véletlen. Őt masát, mivel már kicsi korában mindig a fával babrált, azt véste-faragta, asztalosnak adták. Ma is ebben a mesterségben keresi a kenyerét. Aztán szabad idejében, rendszerint este és éjszaka vallatja a száraz fát... — Sokszor már hajnalo- dik — mondja a rokonszenves, szőke asszonyka — mikor rászólok a férjemre: hát van neked telked... Hogy mégy így, fáradtan dolgozni? — Hogy a kiállításon ilyen nagy sikert aratott, mit érez? — Most — végre négy év után igazán — kialszom magam és nekifogok az új korszaknak. Annyi tervem van, hogy egész életemben sem tudom megvalósítani. Egyetlen alkotó eszköze: a kis éles bicska. Semmi más eszközt nem vesz igénybe. — A géppel való faragás: ipar, mívesség. Hasonlóképpen: én színezést, lakkot sem használok. Az ősi pásztorművészetben egvetlen színezést ismernek: a kalapzsírt, a juh- faggyút. Lakkot, azt nem. A kamrában garmadában a száraz fa, amelyben „étet lappang”. De hiányzik belőle egyfajta: — Ha kaphatnék valahonnan vadkörtefát... Az olyan, mint a viasz ... Balogh József
