Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-25 / 251. szám

1. oldal 1968. október 25, péntek Cél: a nők legyenek érdeklődők a közügyek iránt A többször megbeszélt randevú végre sikerült a kiskunfélegyházi járási nő­tanács titkárával: Tóth Jó- zsefné elvtársnővel, akiről még rosszakarattal se lehet mondani, hogy íróasztal mellől irányítja a járás nő­mozgalmát. 11 községi nő­tanács, 14 termelőszövet­kezeti, 3 tszcs és egy hiva­tali nőbizottság tartozik hatáskörébe, és legtöbbször úton van az Alpártól Szánkig, Kunszállástól Pál- monostoráig elterülő já­rásban. Munkatársai: a járási nőtanács végrehajtó bizott­ságának 11 tagja, a járási nőtanács 47 tagja, a közsé­gi nőtanácsok titkárai, és a nőbizottságok veeetői. A júliustól júliusig szóló hétoldalas munkaterv, va­lamint e községi nőtaná­csok munkatervei áttekin­tést adnak arról a sokrétű munkáról, melyet az élet minden területén végez­nek, hogy a nők valóban egyenrangú és jogú munka­társai legyenek a férfiak­nak, hogy megismerjék a párt politikai célkitűzéseit, tájékozottak legyenek a gazdasági kérdésekben és érdeklődjenek a közügyek iránt. A nőtanács sikeresen együttműködik a KISZ- szel, Vöröskereszttel, MHSZ-sKel, Hazafias Nép­fronttal, a szülői munka- közösségeken keresztül az iskolákkal, oktatási osztá­lyokkal, tanácsokkal, A nő­tanács tagjai mindig meg­találhatók ott, ahol segí­teni kell. Szervezik a vér­adást, a harcoló hős viet­nami nép megsegítésében az elsők között vannak: pénzzel, gyógyszerrel, ru­haneművel, takarókkal si­etnek segítségükre... Külön fejezetet érdemel­nek azok a szakkörök, me­lyeket a községekben, tez- ekben, s a városban is nagy sikerrel szervez a nő­tanács. Díszítőművészeti szakkör indul Tiszaújfalun, Petőfiszálláson, Kömpöcön, Pálmonostorán és Kunszál­láson, valamint a Lenin és Rákóczi Tsz-ben. Szabás­varrás tanfolyam Csólyos- páloson és Kiskunmajsán, valamint Kiskunfélegyhá­zán kezdők és haladók ré­szére. Jászszentlászlón vert­csipke készítés, Szánkon horgolás és egyéb kézi­munka, Alpáron varrás és kisruhák hímzése, Gátéron hímzés, horgolás, főzési ta­nácsadás és receptek cse­réje szerepel a program­ban. Kiskunfélegyházán meg­alakították a háziasszonyok klubját, hogy a háztartás­ban dolgozó asszonyok szá­mára is lehetőséget teremt­senek a társadalmi életre, hogy ők is lépést tudjanak tartani az üzemekben dol­gozókkal. Havonta egy al­kalommal előadást hallgat­hatnak egészségvédelemről, városfejlesztésről, s álta­lában a nőket foglalkoztató kérdésekről. Október 29-én délelőtt 9 órára összehívják a párt­ház nagytermébe a tömeg­szervezetek vezetőit, egy évben kétszer az iskolák, óvodák, bölcsődék szülői munkaközösségeinek elnö­keit, s még ebben az év­ben egy nagyszabású an- kétra készülnek, ahová meghívják a nagycsaládos anyákat, állami gondozot­tat nevelő szülőket, olyan fiatalasszonyokat, akik igénybe vették a gyermek- gondozási segélyt, és olya­nokat is, akiknek még nincs gyermekük. T. M. Tanyák ölelésében Ritkán járunk, s épp ezért régóta is jártunk ezen a tájon, a halasi ha­tár egykori — 18 000 hol­das „kis” darabján. Jó másfél évtizede a puszta az önálló község rangjára emelkedett, Balotaszállás néven. Beszélgetés egy törvényről A tanácsházán Vízkeleti Sándor vb-elnök és Batiz Jenőné igazgatási előadó fogad. Éppen az új szabá- sértési jogszabály-gyűjte­ményt tanulmányozzák. — Nagyon vártuk már a kódexet — mondja az el­nök —, sokban egyszerűsíti és gyorsítja az eljárást az­zal, hogy a kisebb közigaz­gatási egységekben is részt juttat a döntési jogkörből. A megbeszélés kis időre félbeszakad: sétára indu­lunk, szemrevételezni a 3 ezer lelkes települést, amelynek lakói csak ele­nyésző számban élnek a tu­lajdonképpeni községben. Pusztán élő ezrek — A belterületi lakosság lélekszáma jó, ha a három­százat eléri. A községben egyelőre mintegy száz la­kóház van, míg a tanyavi­lág nyolcszor ennyi épüle­tet számlál. A belterületen a tanács­háza köré sorjázva mutatós családi házak szegik utun­kat. Ez a jelen képe, mégin- kább a jövő ígérete. Arra nem lehet számítani, hogy a népes tanyavilág egyik évről a másikra eltűnik majd, de a falusiaskodás, a községbe áramlás folyama­ta feltartóztathatatlanul megindult már. — Tavaly 25 családi ház épült fel. A szükség, az élet követelményei paran­csolták a község rendezési tervének elkészítését. A kö­zelmúltban 106 házhelyet alakítottunk ki. Érdekes módon nem csupán az új életszemléletű, a régi élet­formából menekülő fiata­lok igyekeznek a faluban fészket rakni, hanem mind többen követik a példát az öregek közül is. Fészekrakás — ízlés szerint Tagadhatatlanul szépek ezek a családi otthonok, előttük az ősz harsány szí­neiben pompázó kiskertek. A típusházat mostanában alig-alig igénylik az épít­tetők: egyéni ízlésük sze­rint formálják, csinosítják, teszik lakályossá otthonu­kat Szeretnénk néhány csalá­dot is meglátogatni, de lép- ten-nyomon zárt kapuk fo­gadnak. Vízkeleti elvtárs mosolyog: — A napnak és az évnek ebben a szakaszában szin­A Vöröskereszt a kalocsai járásban A november a „Jó fog — jó egészség” jelszó szel­lemében indul az ifjúsági vöröskeresztes szervezetek­ben. A hónapot a fogápo­lásnak szentelik a pajtá­sok, akik a szükséges tud­nivalókról, a fogbetegsége­ket megelőző higiénia fon­tosságáról filmvetítések és ismeretterjesztő előadások nyomán is képet kapnak. Ezenkívül a témával kap­csolatos ismereteikről pá­lyázatokon is számot adva Gárdonyi Géza: EGR! CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta: Zórád Ernő. nyerhetnek majd értékes ajándékokat. — A kalocsai járásban tavaly nagy sikert aratott ez a pályázat — mondja András László, a Vöröske­reszt kalocsai járási titká­ra. — így többek közt Du- napataj és Dusnok ifjú vö­röskeresztesei vittek haza sok pályadíjat: könyvet, játékot, ajándékcsomagot. — Mire készül még ez évben a Vöröskereszt? — Járásszerte minden is­kolában filmek, előadások szolgálják majd a serdülők biológiai felvilágosítását. A közelmúltban történt, mind­nyájuk által ismert tragi­kus események is arra fi­gyelmeztetnek, mennyire fontos.időben felvértezni, a fiatalokat, növelni tisztán­látásukat. Több községi orvos és védőnő vállalkozott' a ha­sonlóan fontos nikotin- és alkoholellenes előadássoro­zatok vezetésére. Ezekre a járásban még az év hátra­levő részében sor kerül. — Milyen eredmények születtek a véradómozga­lomban? — A lehető legjobbakról számolhatunk be. Ebben az évben 1200 liter vért szán­dékoztunk összegyűjteni. Ezt a tervünket előrelátha­tólag már októberben tel­jesítjük.. Nem utolsósorban a véradókkal való jó kap­csolatnak köszönhető ez. J. T. te lehetetlen bárkit is ott­hon találni. Betakarítás, szüret évadja van, még az asszonyok is csak késő dél­után fognak a második műszakjukhoz. Két termelőszövetkezet és azok közös vállalkozása, vagy a gépjavító üzem, bi­zony jócskán ad munkaal kaimat. Eddig jó másfél százan jártak el dolgozni innét ipari üzemekbe, de ez a szám állandóan csökken. A minimális átlagkereset a mezőgazdaságban 1500 fo­rint, s ez már gondolkodó­ba ejti az „elvándorlókat”. — Ha minden asszony munkába jár vajon ki főz? — kérdezzük. — Az üzemi konyhák — hangzik a válasz. Megtud­juk: a valaha tarisznyából szalonnázó, papírból ebé­delő korszakot napjainkra a friss, meleg ebéd váltot­ta fel. Konyhája van az állami és az erdőgazdaság­nak, rövidesen a tsz-nek is lesz. A községi kisvendég­lőben 25 személyre főznek, de a hirtelen jött vendég sem marad éhen. A peda­gógusok a napközis óvodá­ban jutnak ebédhez. Civilizáció a pusztán És nem hallgathatjuk el az új idők olyan jeleit sem, mint például a hajdani puszta három boltja, ame­lyek hovatovább szűknek bizonyulnak, s egyikük­ben bútorból, tv-ből, hűtő- és mosógépekből is válo­gathat a tanyák népe. A belterület teljesen villamo­sított. Félszáz tv-készülék ernyőjén jutnak el ide a világesemények. A rádió­tulajdonosok száma megkö­zelíti az ötszázat. A vízhá­lózatba két utca nincs még bekapcsolva, de társadalmi munkával csakhamar ezt is pótolják. S ez utóbbi nem korlátozódik a belterület­re: az iskolák környéké­nek szépítéséből, a fásítás ból, útjavításból a tanya siak épp oly derekasan ve­szik ki a részüket így élnek — ma még a tanyák százainak ölelésé­ben, de szemüket már a ko­runk kínálta lehetőségekre vetve — a balotaszállásiak. Jóba Tibor Nem lehetne pontosabb Kedden délután Aposta- gon jártunk. Egy órahoszá- ig volt dolgunk a község központjában, így volt al­kalmunk tapasztalni, mi­lyen türelemmel várako­zott az fmsz-húsbolt nyi­tott ajtajában tizenöt vevő, kétharmadrészben asszo­nyok, lányok ... Mikor a faluba érkeztünk, már ott rostokoltak. — Hetenként két alka­lommal hoznak hentesárut — mondotta Takács bácsi —, nem tudni, mikor jön meg az autó, azért ácsor- gunk itt. Ha ötig nem ér­kezik, az üzlet bezár, mi ha­zamegyünk. Ha később be­fut az áru — Kecskemétről, Félegyházáról, de máshon­nan is szoktak hozni —, az üzletvezetőért mennek, aki akár este is átveszi a szál­lítmányt .,. Persze, akkor mi már csak más­nap vásárolhatunk belőle. — El,jövetünk előtt pár perccel berobogott a hatal­mas, pótkocsis szállító autó. A félegyházi húsüzemből hozott árut. Évődő meg­könnyebbüléssel üdvözölték az asszonyok a vállalati embereket. — Hát hallják, vőlegény­re nem kellett annyit várni, mint magukra... — ... Pedig mennyi An­géla leste itt a jöttüket... — Hiszen ezt ha előbb tud­tuk volna — vette a lapot az ügyes fiatalember, aki társának vállát éppencsak érintve ugrott fel a teher­kocsi sátra alá. Bent már a kiürített alu­mínium-tepsik halmai töl­tötték ki a teret, valahol a kocsi elején volt az a zsír­szalonnával, hájjal telt há­rom edény, amely az apos- tagiaknak maradt. Gyorsan bevitték őket a boltba. Utoljára egy fél sertést húztak elő az autó mélyé­ről. Csak úgy a platón fek­tetve. Megvolt az öröm, hogy ennyi is van. Az asszonyok csípős nyelvvel nyugtatták egymást, hogy — igaz, mar­hahús nincs, de... lesz bo­cihoz méltó türelem, míg azt is hoznak legközelebb. Nem lehetne valamivel pontosabb „menetrend” szerint szállítani?... És valamivel higiénikusabb körülmények között? i —th —n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents