Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-25 / 251. szám
1968. október 25, péntek 8. oldal Lakásépítés, vállalati támogatással Megnyugtató elégedetlenség HOGYAN lehet évenként kilencezer lakással többet felépíteni, erről tárgyalt a közelmúltban és fogadott el határozatot a Gazdasági Bizottság. Megvitatták a lakásépítkezés vállalati támogatásának különböző módozatait A korábbi években a vállalatoknak nem volt olyan pénzügyi alapjuk, amit lakásépítés céljaira használhattak volna fel. Ezután — a gazdaságirányítási reform elveivel összhangban — a részesedési alapból korlátozás nélkül biztosíthat a vállalat pénzt a lakásépítés támogatására. Természetesen annál a vállalatnál jut erre a célra több, ahol eredményesen gazdálkodnak. Másik forrás a nyereségből képzett fejlesztési alap maximum tíz százaléka. Ezt az összeget azonban csak akkor használhatják fel, ha a vállalat korábbi hitelek miatt nem adósodott el, illetve nem kötik szerződésiben vállalt kötelezettségek. Ezenkívül segíthet az építkezőknek munkaeszközökkel, munkaerő és építőanyag biztosításával is. A LAKÁSÉPÍTKEZÉS formái között melyekre kerülhet sor? A Gazdasági Bizottság határozata tartalmazza, hogy mind a pénzügyi hozzájárulás módjában, mennyiségében, mind az építkezések formáiban a vállalatok önállóan dönthetnek. Célszerű azonban megtalálni azt a módot, amelyben leginkább megközelíti egymást a vállalati és az egyé. ni érdek. Ilyennek ígérkezik a tár- sasház-konstrukeió vállalati változata. A dolgozó az indulásnál a teljes összeg mindössze 15 százalékát köteles kifizetni készpénzben. A vállalat azonban itt is segíthet: kifizetheti térítés- mentesen a teljes összeget, vagy egy részét, tehát az in. dulást is hitelezheti. 25 százalékot az OTP ad, az öszszeg többi részét a vállalat kölcsönzi. Kedvezmények rejlenek abban is, hogy a ködösön nagyobbik hányadát, mindössze 1 százalékos kamat terheli, sőt a vállalat ezt is elengedheti} és a teljes kölcsönből is joga van a vállalat vezetőségének idővel bizonyos összeget engedni. Lehetőséget kaptak a vállalatok, hogy ha anyagilag részt vállalnak a tanácsok bér. és szövetkezeti lakás- építkezéseiben, akkor bizonyos számú bér- és szövetkezeti lakás fölött ők rendelkezhetnek. Ez annál is hasznosabb, miután az így befolyt ősz- szegeket a tanács további lakásépítkezésre használhatja feűA lakásépítés támogatásának harmadik formája az önálló házépítés, amelyet a vállalat szolgálati lakások formájában adhat dolgozóinak. KIK DÖNTHETNEK és milyen elvi meggondolások alapján a lakások elosztásáról? Hogy e megnövekedett lehetőségekkel demokratikusan, visszaélések nélkül segíthessenek a lakásgondok enyhítésén, a GB irányelveket fogadott el. Eszerint a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottság, a KISZ bevonásával dönthet mind a támogatás módjáról, mind a lakások kiutalásáról. Figyelembe kell venni a vállalatnál eltöltött éveket, a szociális körülményeket, előnyben kell részesíteni a több- gyermekes családokat és a fiatal házasokat. A vállalat minden esetben szerződést köt a lakásépítési támogatásban részesített dolgozójával, s ebben rögzítik a segítség mértékét és módját, valamint a dolgozó jogait és kötelezettségeit Ha a nyereségesen termelő vállalatok kihasználják lehetőségeiket, ez évente akár 9 ezer terven felüli lakást jelenthet, ami biztosítja a 15 éves lakás- építési program túlteljesítését R. L A dohánypajtában A napokban fejeződött be a kunadacsi Kossuth Termelőszövetkezetben a dohányszüret. Ezen a vidéken igen jó, holdanként 10 mázsás átlagtermést takarítottak be. Képünkön Ko- hán Zsuzsa a tsz ifjú dohányszakértője ellenőrzi a „füstölnivaló” száradását. A vezetőséget újjáválasztó taggyűlésen a termelőcsoport párttitkára által elmondott beszámolónak nem feltétlenül szükséges tartalmaznia, hogy szám szerint mennyi traktor, tehén, juh, és a többi van a közösben s ezek száma mennyivel nőtt vagy csökkent az elmúlt két év alatt. Igaz éppenséggel nincs a mondandó ártalmára, ha egy-két gazdasági adat is szerepel a beszámolóban, annak értékét azonban az adja meg: milyen irányító, tudatot befolyásoló tevékenységgel fémjelezte létét a pártszervezet. Mintha ugyanezt éreznék a kiskunmajsai Petőfi Tszcs kommunistái is — szám szerint tizenhatan — amikor a vezetőségválasztó taggyűlésen végighallgatják párttitkáruk, Garas Kálmán beszámolóját. Felszólalásaik erről tanúskodnak. — Igaz, hogy a két év előtti 32 tehén helyett jelenleg is csak 37 van a közösben — fejtegeti Varga Ferenc brigádvezető. — Ez a növekedés nem látszik nagynak. De ezek a tehenek kétszer annyi tejet adnak, mint a két év előttiek. Így már meglátszik a fejlődés. — Meg bizony — fűzi tovább a szót Sisák Péter elnök. — Hiszen most már ötvenholdas homoki lucernásunk is van, nem szorulunk takarmányvásárlásra. Száz holdon van cellulóznyárfánk, s olyan beállott- ságú, hogy jövőre itt rendezik meg a megyei nyárfabemutatót. Folytatjuk is a telepítést, évente száz holdjával. Ügy nem lehet rozsot termeszteni, hogy egy mázsa önköltsége ötszáz forint... — Nem a nagy terület a fontos, hanem az, hogy a meglevőt jól hasznosítsuk — mondja Hunyadi István tszcs-tag. — Ma már köny- nyebben boldogul a csoportnak az a gazdája, aki csak 5—6 hold földet művel, mint aki kétszerany- nyit. A kevesebb földre több trágya jut, jobban terem. És így oltódik egyik gondolat a másikba. Elégedetten állapítják meg, hogy a gépeket már a tagság is igényli, inkább megfizetik a dijat, semmint lóval kínlódjanak; és hogy mennyire magukénak érzik a közös szőlőt, az egyik vasárnap társadalmi munkában szüreteltek, százan jöttek el, holott csak így adták hírül előtte: „Akinek módjában áll, eljöhetne .. Ám az eddigiektől teljesen eltérő az a hang, amit Tanács Dezső tszcs-tag, a pártvezetőség egyik tagja üt meg a felszólalásában. Szavai nyomán, mint hir télén szélfújáskor, úgy röppen el az elégedettség langyos hangulata: — Arról is kellene szólnunk, mi lehet az oka annak, hogy nem megy ötről a hatra a pártépítés. Holott az utóbbi időben már fiatalok is léptek be tagként a tszcs-be. Én úgy látom, főleg a pártvezetőség ludas abban, hogy a tszcs tagságával ritkán találkozik. Valahogy nincs eleven kapcsolatunk. Pedig ha valahol, itt erre igazán nagy szükség lenne, hiszen a tanyavilág, az elmaradottság amúgyis elszigeteli egymástól az embereket Okkal és joggal állapítja meg Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság jelenlevő osztályvezetője: „A beszámolóból elsikkadt a párt tevékenységének ismertetése. Nem igen lehetett megkülönböztetni egy küldöttgyűlés beszámolójától.” Mert miként a gazdálkodásban, úgy a pártmunkában sem a mennyiségi, hanem a minőségi szempontoknak kell uralkodóvá válniuk. S ha a majsai Petőfi Tszcs kommunistái ezt az elvet nemcsak a gazdálkodásban, de saját tevékenységükben is felismerik és alkalmazzák, az esetben nem kell félniük attól, hogy csupán kis létszámuk alapján kerülnek megítélésre. Mellesleg: a pártépítés is így válhat szerves részévé ténykedésüknek. S hogy mi kerüljön a két év múlva elkészítendő beszámolóba, arról a gondoskodást máris elkezdheti a vezetőség, amely újból bizalmat kapott a tagságtól. •• Ülésezett a mezőgazdasági állandó bizottság Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottsága. Az értekezleten meghívottként részt vettek a--------------------„ Tűnjenek el a múlttal!“ az előző napi megmozdu- ni. „A magyar nép ereje lást, majd a Nemzeti Ta- el fogja söpörni a kibérelt nács céljait fejtegette. A társaságot, mint a vihar a régi rend híveinek ígéreté- szemetet” — állapította ben nem szabad többé bíz- meg. Ezerkilencszáztizennyoíc október végén már zúgott, kavargóit és morajlott a magyar politikai élet. A hatalmon levők politikája olyan zsákutcába jutott, amelyből nem tudott kijutni. A néptömegek viszont minden addiginál elszán- tabbá váltak a harcra. „Rohanunk a forradalomba” — Ady Endre e híres versének címe, mondanivalója még soha nem volt olyan időszerű, mint azokban a hetekben. Az események logikusan vezettek a polgári demokratikus forradalomhoz. Ennek előkészítésében és győzelemre juttatásában becsülettel részt vett a mai Bács-Kiskun megye területén élő dolgozó nép is. Csatlakozások a Nemzeti Tanácshoz Október 24-én — Károlyi Mihály elnökletével — megalakult a fővárosban a Magyar Nemzeti Tanács, a haladó erők egységes központi szerve. A szociáldemokraták, a függetlenségiek és a radikálisok vettek benne részt. Tizenkét pontos programja az azonnali békét, a független Magyarvarát), csak a Nemzeti Tanácsnak volt tekintélye az országban. A hozzá való csatlakozások megkezdődtek a Duna—Tisza közén. Kecskeméten október 29- én a függetlenségi és 48-as párt gyűlést tartott aCzoll- ner téri helyiségében. Gö- möry Sándor elnök, Gönczi tanájr és mások felszólalása után határozatilag kimondták: Csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz, célkitűzéseikkel és gyakorlati politikai tevékenységükkel minden erővel támogatják azt. Hívják meg a munkásság képviselőit is! Hock János üzenete A gyűlésen nem tudott megjelenni Hock János, a város nagy tekintélyű képviselője. Mint a Károlyipárt országos vezetőségi tagját a rohanó események arra k^nvc^rfjet+ék. hogy országot és a demokrati- állandóan Pesten tartózkodkus átalakulást követelte. Ezekben a napokban, amikor a kormány összetétele napról napra változott (jól mutatva a hatalmon levők tehetetlenségét és zajék. öt nappal előbb, október 24-én parlamenti felszólalásában kifejtette: Ebben a háborúban a legrosz- szabb a győzelem lett volna, mert annak hazánkban német uralom lett volna a következménye. Akik a háborúért felelősek, távozzanak a politikai életből. „Önöké volt a múlt — fordult drámai hangon a reakció képviselőihez. — Ez a múlt gyászlappal fog a magyar történelembe bevezettetni. Tűnjenek el e múlttal!’’ Az október 29-i gyűlés után egy nappal Hock János üzenetet intézett Kecskemét népéhez. Üdvözölte Baján is izgatottan teltek a napok október végén. A város szocialistái és baloldali erői joggal kifogásolták, hogy az ottani „függetlenségi” pártszervezet nem Károlyi irányvonalát követte és passzív magatartást tanúsított. „Most már álljon ki nyílt sisakkal! — követelte a helyi demokratikus Bajai Független Üj- ság. — Hol a párt most, mikor valóban tenni kell a függetlenségért ?’’ Igaza volt a lapnak e kérdésben, akárcsak ebben a megállapításában: „Lehetetlennek tartjuk, hogy Baja város polgársága összetett kezekkel és néma ajakkal várjon ... Ma már nem is politikáról — a létünkről, mivdannyiunk sorsáról van szó!” Október 30-án a helyi szociáldemokraták és radikálisok összejöveteleiken a Nemzeti Tanácshoz csatlakoztak. A Bajai Független Üisás hasábjain ncdis felhívták az ottani függetlenségieket, hogy azonnal tartsanak értekezletet, amelyre hívják meg a munkásság képviselőit is. A megye más városaiban is megfigyelhető a politikai élet megélénkülése. Kiskunfélegyházán október 26- án jogászestélyt rendeztek. Ezt a jelenlevő fiatalok politikai megmozdulássá változtatták, állás foglaltak a béke és az önálló Magyar- ország mellett. Ilyen értelemben mondott előttük dr. Horváth Zoltán képviselő is beszédet. A helyi demokratikus erők a Nemzeti Tanács mellé álltak Kiskunhalason és másutt is. Érdekes jelenség egyébként ezekben a napokban, hogy a reakció legfőbb erejének: a Tiszafáié Munkapártnak itteni szervezetei sorozatosan bejelentették „önkéntes” feloszlásukat. DR. MERÉNYI LÁSZLÓ, • a történettudományok kandidátusa Bácskai és a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének vezetői is. Dr. Maár András, a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetőjének előterjesztése után megtárgyalták a beszámoló jelentést az 1967. évi 3-as számú törvény végrehajtásáról. A beszámoló egyes pontjai körül élénk vita alakult ki, így különösen értékes hozzászólások hangzottak el a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének elbírálásáról és jogi szabályozásáról. A bizottság egységesen állást foglalt a gyenge tsz-ek vezetőinek bérezési kérdésében. Értékes javaslatok hangzottak el a termelő- szövetkezetek szakemberellátásának javítására. A bizottság értékelte a tsz-szövetségek eddigi munkáját, azt a széles körű segítséget, amelyet a termelés korszerűsítése és az értékesítési nehézségek megoldása érdekében nyújtottak a tagszövetkezeteknek. Megerősítették a jelentésben foglaltakat, miszerint szükség van a területi szövetségekben a közgazdasági elemző munka színvonalának emelésére, és a gazdaságpolitikai ösztönzők hatásának vizsgálatára. A hozzászólásokra dr. Maár András válaszolt.
