Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-03 / 232. szám
1968. október 3, csütörtök I. oMal A MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) építőipari kapacitás tárgyi és személyi feltételeinek megteremtésére. A megye iparának gyorsabb ütemű fejlesztését azzal is előmozdítottuk, hogy három tanácsi vállalat két telephelyét a tárcavállalatok részére adtuk át, amelyek nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkeznek a továbbfejlesztéshez. , Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése, a foglalkoztatottak számának emelkedése jelentősen érződik a kereskedelmi forgalomban is. Két év alatt a tanácsi kereskedelmi vállalatok forgalma 152 millió, a vendéglátóipari vállalat árbevétele 21 miliő forinttal nőtt. Gondot fordítottunk a bolthálózat fejlesztésére, s a városokban és községekben több jelentős kereskedelmi, vendéglátóipari egység kezdte meg működését. Megállapíthatjuk, hogy megyénk területén jó ütemben halad a szocialista fejlődés, pezsgő élet van a községekben és városokban, s mindenfelé dinamikus előrehaladás tapasztalható. Ez a párt, a tanács és vállalati szervek vezetői, valamint a dolgozók, a lakosság együttes erőfeszítéseinek elismerésre méltó eredménye. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásával párhuzamosan készültünk fel az idén januárban életbe lépett új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére. Jelenleg már háromnegyed év tapasztalatai alapján állapíthatjuk meg, hogy a felkészülés jó volt, az új gazdasági mechanizmusra való áttérés nem okozott nagyobb zökkenőket a tanácsi gazdálkodásban. Az apróbb problémákat menet közben megoldottuk, s tanácsaink jól vizsgáztak a nagyobb önállóságból, felelősségérzetből. A tanácsi vállalatoknál sem okozott gondot a korábbi adminisztratív irányítás megszűnése, eredményesen munkálkodtak a piac igényeinek megfelelő gyártmányösszetétel kialakításán. A tanácsoknak arra kell törekedni, hogy a harmadik ötéves terv eredeti célkitűzéseit a gazdaságirányítás megváltozott körülményei között is maradéktalanul teljesítsék. Szellemi erőiket, szervező munkájukat, pénzügyi eszközeiket ennek szolgálatába állítsák. Egyidejűleg feladatuk a negyedik ötéves terv fő célki_ tűzéseinek felvázolása és a két tervciklus közötti átmenete zavartalanságának biztosítása. Az 1969—1970. évi tervek kidolgozása most folyik, s jóváhagyása is rövidesen megtörténik. Amennyiben az országos intézkedések lehetővé teszik, az elkövetkező hetekben tájékoztatni kívánjuk a helyi tanácsokat az említett időszak végéig rendelkezésünkre álló pénzeszközökről, hogy ennek ismeretében a kivitelező vállalatokkal az építési szerződéseket megköthessék. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között, a már kialakított kereteken túl. évközi központi juttatással számolni nem lehet. Ezért a felmerülő pénzügyi nehézségeket a tanácsoknak pénzügyi kereteik átcsoportosításával, esetleg hitel igénybevételével lehet áthidalni. Az előadó ezután arról beszélt, hogy a tanácsi erőforrások mellett nagy súlyt helyeznek a külső pénzeszközök fejlesztésbe való bekapcsolására. Különösen jelentős az iparfejlesztési alap és a budapesti iparkitelepítési alap céltudatos, körültekintő felhasználása. Máris elmondhatjuk, hogy a megye részére juttatott 32 millió forintos iparfejlesztési alapot úgy használjuk fel, hogy mintegy ne- gyedmilliárd forint értékű beruházást valósíthatunk meg a különböző erőforrások hozzáadásával. Ez a lakosság foglalkoztatottságát mintegy 2000 munkahely létesítésével javítja. Az iparkitelepítési alapból például a harmadik ötéves terv időszakára több mint 50 millió forintot sikerült biztosítanunk, ami elsősorban a megye nagyközségeinek iparosítását, illetve foglalkoztatási gondjait hivatott megoldani. Az utóbbi két esztendő gazdálkodási adatai, valamint az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatai azt igazolják, hogy a tervidőszak hátralevő részében is képesek a tanácsok valóra váltani a célkitűzéseket. Természetesen a megnyugvás, az elbizakodottság nem lenne jó útravaló, hiszen csakis a kritika légkörében lehet továbbra is jó munkát végezni. Éppen ezért a tanácstagok a mai napon kisebb-nagyobb csoportokban felkeresik a megye legkülönbözőbb területein levő intézményeket, vállalatokat, szervezeteket, s a helyszínen szemlélik meg a megvalósult létesítményeket, a termelést, hogy személyes tapasztalataik alapján vehessenek részt a beszámoló feletti vitában, s határozhassuk meg további feladatainkat — mondotta befejezésül Buda elvtárs. Dr. Gajdácsi István: Mezőgazdaságunkat a korszerűségre való törekvés jellemzi Ezt követően dr. Gajdó- csi István, a mezőgazda- sági állandó bizottság elnöke tartotta meg az állandó bizottság írásos előterjesztését kiegészítő vitaindító előadást. — Állandó bizottságunkat a végrehajtó bizottság felkérte, hogy vizsgáljuk és tárjuk a megyei tanács elé milyen eredmények születtek a megye mező- gazdaságában a harmadik ötéves terv eddigi végrehajtása során és ismertessük a további feladatokat — mondotta bevezetőjében az előadó. — Elmondhatjuk, hogy az első két esztendő eredményei derűlátással tölthetnek el mindnyájunkat. A tervteljesítéshez a növénytermelésben a bruttó termelési értéket 27,2 százalékkal, az állattenyésztésben 6,9 százalékkal kell növelni. A növénytermesztésen belül nagy gondot kell fordítani a kertészetre, amelynek termelésnövelését 32,6 százalékkal terveztük. Az említett követelmények magasabbak az országos célkitű, zéseknél, ugyanakkor kő. rülményeinket is figyelembe kell venni. Az idén a vegetációs időszakban 1950. óta a legkevesebb csapadékot kaptuk, most pedig a sok eső okoz károkat. Az előadó ezután részletezte azokat a tényezőket, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a terv végrehajtása során, majd rámutatott, hogy a IX. párt- kongresszus határozatai nyomán olyan intézkedések születtek, amelyek fokozzák a parasztság társadalmi megbecsülését, megszilárdítják a tez-tagok tulajdonosi jogviszonyát, megteremtik a vállalatszerű önálló gazdálkodás lehetőségeit és alkalmasak a termelőszövetkezetek helyes érdekképviseletének kialakítására. Az állandó bizottság elnöke ezután hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság állami irányításának átszervezése szükségszerű volt. Beszámolt arról, hogy az állandó bizottság rendszeresen tájékozódott a mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály helyzetéről. Dr. Gajdócsi István a tapasztalatokról részletesen informálta a megyei tanácsot, majd így folytatta: — A megyében a múlt év második felében a termelési viszonyok és a köz- gazdasági adottságok figyelembevételével megalakultak a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok társadalmi érdekképviseleti szervei, a területi szövetségek. E szövetségeknek nemcsak módszerekben és tevékenységük tartalmában kell újszerű feladatokat ellátni, hanem szervezetileg is új elvek alapján kell dolgozni. Alig egy év élteiével megállapíthatjuk, hogy a szövetségek lényegében túljutottak az útkeresésen. Természetesen hozzájárult ehhez az is, hogy a párt- és tanácsszervek, valamint az alapító szövetkezetek megfelelő segítséget nyújtottak a szövetségeknek. Ügy gondoljuk, hogy erre még továbbra is szükségük van. Munkájuk alapvető célja, hogy a népgazdaság érdekeivel összhangban elősegítsék a termelőszövetkezetek jobb együttműködését, önálló gazdálkodásuk fejlődését, érdekvédelmük hatékonyabb ellátását. Gajdócsi elvtárs a termelőszövetkezetekről szólva rámutatott, hogy a fezek tovább erősödtek, a tagok döntő többsége jó gazdája a közösnek, javult a vezetés, az üzemszervezés színvonala, ami lemérhető a korszerű termelési eljárások gyors elterjedésében. Erőteljes törekvések tapasztalhatók a helyes termelésszerkezet kialakítására, az üzemi specializálódásra. A Homokhátságon a nagyüzemek nagy gonddal kutatják a homokhasznosítás újabb lehetőségeit. A Duna mentén, s a megye déli területein kialakulóban vannak a szakosított, koncentrált állattenyésztés alapjai. Mindemellett igen eleven kezdeményezőkészség tapasztalható a mező- gazdasági nagyüzemek közötti együttműködésben. A korszerűségre való törekvés megyénk - mezőgazdaságában ma már elsődlegessé vált, s e tendencia helyessége igazolódott az idei, a keserves időjárás közepette is. A 15 mázsás búza átlagtermés megyénkben — az időjárást figyelembe véve —, nagyszerű eredmény amely a nagyüzemeket dicséri, hiszen a hajdani kisparcellákon ennek legefeljebb a felét érhettük volna el. A takarmánytermesztés fejlesztése rendkívül dinamikusnak ígérkezik. Bár az árpatermés az idén minden várakozást felülmúlt, ez szakembereinkben az öröm mellett aggodalmat is keltett. A példátlan terméseredmény ugyanis esetleg stabilizálhatja az árpa helyzetét a takarmánybúza rovására. A mi javaslatunk változatlan: növelni kell a takarmánybúza területét, mert korszerűbb fajta, s átlagos időjárás, megfelelő agrotechnikai tápanyagellátás mellett feltétlenül többet terem az árpánál. Ezen kívül még júniusban lekerül a földről,. ezért kevésbé aszályérzékeny, lehetőséget nyújt másodvetésre, termelésének gépesítése pedig megoldott. Emellett kukoricából az egyszeresek elterjesztése, a termelésükhöz szükséges feltételek megteremtésével ugrásszerűen emeli majd a termésátlagokat. Véleményünk szerint ma már reális követelmény, hogy a Duna menti és déli körzeteink maradéktalanul termeljék meg a közös gazdaságok takarmányszükségletét. A Homokhátság sivár takarmányhelyzete ugyanakkor gyors intézkedéseket sürget. A központi takarmányakciók lebonyolításánál figyelemmel kell lenni e terület speciális helyzetére. Igen fontos, hogy a Homokhátság állatállományát megmentsük, az állomány csökkentését pedig csakis megfelelő takarmányjuttatással akadályozhatjuk meg. Ajánljuk a termelőszövetkezeti területi szövetségeknek, valamint az érdekelt termelőszövetkezeteknek, hogy a megye déli és a Duna menti körzeteiből tereljék tervszerűen a takarmányáramlást a Homokhátság felé. Amikor mezőgazdasági témákat tárgyalunk mindig szenvedélyes vitát vált ki a homokhasznosítás, mint az előttünk álló legnagyobb feladat. Elmondhatjuk, hogy amit eddig tettünk rendkívüli jelentőségű a megye életében, eredményét — politikai, gazdaságpolitikai és társadalompolitikai szempontból — most kezdjük érzékelni. Alpi azonban hátra van a homokhasznosításból egy em. beeröltőt igénylő munka még. Illuzórikus lenne gyors és összkomfortos megoldásokat sürgetni, s 20—40 milliárdos számiá. Icát benyújtaná Legfontosabb feladataink az elkövetkező időszak, ban: a csemegeszőlő- és gyümölcstelepítés, nyár- fatelepítés és erdősítés, a homoki pillangósok el. terjesztése, a homoki gyógynövény termesztése, Mindezt azzal a felelősséggel ajánljuk, hogy az ex- tenzivitásra törekvést társadalompolitikai szempont, ból is mérlegelni kell, s természetesen nem hagy. hatjuk figyelmen kívül a lakosság foglalkoztatottságának kérdését sem. Egy nagyobb arányú elvándorlás — különösen ha a ta. nya úgy indul meg, hogy a falut kikerülve törekszik a város felé —, hatványozná kommunális gondjainkat és veszélyeztetné fejlesztési elképzeléseinket, Ezért elengedhetetlen az ipari foglalkoztatottság arányának javítása. Ezután az előadó az állattenyésztés és állategészségügy helyzetéről beszélt, majd így folytatta: — Az agrárpolitikai intézkedések növelik a fez- tagság termelési kedvét. Mindez a meglevő eszközök — munkaerő és térkezdeményezéseket tesz szükségessé, amelyekre már most szükség van, hatásuk viszont esetleg csak a negyedik ötéves tervben vagy azt követően jelentkezik A növénytermelésben például a gabonaféléken kívül a kapások és kertészeti növények gépesítésében kell előbbre jutni. Általában szükség van a gépesítés hatékonyságának, az erőgépek jobb kihasználásának növelésére, haszno. sabb munkagépekre, jobb alkatrészellátásra, a szállítások ésszerűsítésére és az üzemi úthálózat fokozott ütemű kiépítésére Ajánlatos az együttműködést szorgalmazni a szövetkezetek körében, különösen a Homokhátságon vegyes vállalkozások formájában. A növekvő kenyérgabona-termés elhelyezésére egy-egy ezer vago- nos gabonatároló építése szükséges Baja és Kalocsa térségében. Az értékesítés biztonsága, a lakossági el látás javítása érdekében időszerű lenne az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek együttműködésével a bácskai részen és esetleg más hústermelő körzetben húsfeldolgozó üzem, vágóhíd létesítése. Az előadó végül az ön tözés bővítésének lehetőségeivel, a mezőgazdasági lakosság kulturális és szociális helyzetével foglalkozott. A szóbeli előterjesztések elhangzása után a megyei tanács tagjai kisebb-nagyobb csoportban helyszíni látogatásra indultak a megye különböző területén levő intézményekhez, gazdaságokhoz, vállalatokhoz. A tanácsülés ma a beszámolók feletti vitával folytatja munkáját. Száz esztendő krónikásai /f 600 éves város, Kecskemét ma újabb jubileumot tart. Valamivel szerényebbet, csendesebbet t az eddigieknél. Ezt az évfordulót nem kísérik látványos megmozdulások, országra szóló népünnepélyek, szüreti mulatság és miegyéb. A kultúra, a propaganda, a sajtó munkásai méltatják ezt a napot, s teszik ünneppé a maguk módján. Szerény és egyszerű kis esemény ez a hatalmas nagy dátumok szomszédságában: ma 100 esztendős a kecskeméti sajtó. Éppen száz éve, 1868. október 3-án jelent meg az első helyi újság, melynek Kecskeméti Lapok volt a címe. A nyomtatott betű keletkezése természetesen régebbi keletű Kecskeméten.' Hiszen a későbbi hírneves Szilády-féle nyomda —: sok-sok könyörgő, kilincselő utánajárás után — még 1811. júliusában megkezdte áldásos és közhasznú m/unkáját a városban.’ De az első, igazi, rendszeresen megjelenő újság mégis az előbb említett dátumhoz fűződik. & ettől kezdve már ^ egy kicsit a város fejlődését, történetét is nyomon lehet követni a megjelenő újságpéldányokból. Különösen a századforduló táján élénkül és pezsdül meg a társadalmi, szellemi élet, amikor a szervezkedő munkásság is hallatja hangját. Rövid működése alatt is nagy tekintélyt vívott ki magának az 1903-ban megjelenő Kecskeméti Munlcás, mely öntudatra ébresztget- te a. várós munkásságéit. A Magyar Alföld vitte tovább a fáklyát, s nevét örök időkre beírta a helyi munkásság történetébe. Horváth Ambrus, a lap első szerkesztője vallotta hittel: „Mi azért teremtettük meg a Magyar Alföldet, hogy a munkásság kalapácsa legyen.” Sokszor akarták elhallgattatni, belefojtani a szót, mégis a környék legolvasottabb lapja lett. Méginkább azzá vált a Magyar Tanácsköztársaság idején, amikor Hajnal József szerkesztésében naponta jelent meg, s állhatatosan képviselte a proletariátus, a kecskeméti kisemberek érdekeit. Egyik szerkesztője, Simon Istvánj a fehérterror áldozata leit — nevét emléktábla őrzi a róla elnevezett utcában.' /§ z újabb határkő már a felszabadulás utáni időszakot jelzi a kecskeméti újságírás történetében.' A megyeszékhellyé váló Kecskeméten immáron 18 év óta jelenik meg a megyei sajtó, mely több mint egy évtizede Petőfi nevét hordja címlapján. Petőfi szülőhazája ez a táj, találó volt az akkori elnevezési Talán nem túlzás azt mondani. hogy a 19-es Magyar Alföld méltó örököse a megyei újság. És most a századik esztendőt, az első kecskeméti lap megjelenését ünnepeljük. Velünk együtt köszöntik a szén évfordulót a testvérlavoktól, a megyei újságoktól ide érkezett kedves barátaink. Gizerényen és csendesen ünnepelünk. Úgy, ahogy illik a nyomtatott betű munkásaihoz. Akik hiszik és vallják, hogy a történelem igazi tetteit — a hétköznapok örömteli és küzdelmes krónikáit írják — az újságoldalakra. u SÍ Tóth Pál
