Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
1968. október 20, vasárnap & «Ha! ' SZÍNHÁZI NOTESZ A Dózsa után Azt mondják a szakemberek; hogy a színdarabnak is van érési ideje, mint a gyümölcsnek. Amikor először felgördül a függöny, tulajdonképpen egy be nem fejezett alkotást lát a közönség. Nyers még, kiforratlan. Csak a tizedik, huszadik előadás körül nyeri el igazi formáját, patináját a darab. őszintén szólva nem láttam a Kecskeméti Katona József Színház Dózsa-elő- adásának premierjét, ezért nem tudok összehasonlításra vállalkozni. De mégis I szerencsésnek érzem magam, hogy a nagy vállalko-J zás utolsó színpadi estéjéül ülhettem be — o várakozás izgalmával — a nézőtérre. A színészek már bú- csúzkodtak gondolatban az lllyés-dráma figuráitól, hőseitől, én pedig csak most ismerkedtem velük. Menynyivel előnyösebb ilyenkor a néző helyzete! Kicsit sajnáltam is a színészeket, akiknek nincsen módjukban — mint fővárosi társaiknak — ötven meg száz előadáson át csiszolgatni játékukat. Nekik rövidebb idő alatt kell felkészülniük, s elérni a csúcsra a játék során. Nem tudom, az a bizonyos „beérés” lehetséges-e ennyi idő alatt? Én mindenesetre nagy megha- tódottsággal néztem, érzékeltem, mekkora mu'nka, erőfeszítés rejlik egy ilyen tiszteletet ébresztő feladatban. Illyés Dózsa-drámájának korszerűségéről — divatosan szólva „modernségéről" — ugyan lehetne vitatkozni. Manapság, amikor az irodalomban és művészetben az illúziókkal való leszámolás idejét éljük — s néha tanúi lehetünk ezzel együtt a pozitív hősök trónfosztásának is —, nem . könnyű színre vinni egy ■művet, amely nemcsak olyannak ábrázolja Dózsát, amilyen lehetett a maga korában, hanem amilyennek kellett volna lennie. Igaz ember és igazi hős ez a Dózsa, talán az ideálok világába való ember. (Aki a könyörtelen és humánumától is jórészt megszabadított Dózsát akarja megismerni, az olvassa el a vitatott Kása—Csoóri féle filmnovellát.) Mégis jólesik hallani hangját, illyési nyelvezetű gyönyörű szép mondatait — hiszen a későbbi elvetélt forradalmak — 1848, 1919 — hőseit is látjuk benne. A másik lllyés-mű, a Fáklyaláng hőseit, vagy Karikás Frigyes híres figuráját, Korbély Jánost, aki szintén idealizált hős volt egy kicsit. Népi hős, ahogy az író, a szemtanú látta és megalkotta. ’K^bózsa-dráma után úgy érzem nem lesz könnyű dolga a színháznak. Jó magasra rakták a mércét önmaguk, a közönség, s a rájuk figyelő színházi világ és egyéb hozzáértők előtt. Féltettem is őket ettől a monumentálisra teremtett műtől. Féltem, hogy „Otelló Gyulaházán" lesz belőle. De nem az lett. Ezt bizonyítja a sok méltató, elismerő kritika is, melyekhez nincs sok hozzáfűzni valóm. Csupán az ismerkedés és búcsúzás — az utolsó előadást méltató hév — miatt fogtam tollat. Még egyszer kimondani: tisztes és szép vállalkozás volt. Méltó a Katona József nevét viselő színházhoz. Méltó ahhoz a szándékhoz, amely igyekszik lerázni a „vidéki” jelzőt, s arra törekszik, hogy a színészek felnőjenek a lelkesítő nagy feladatokhoz. Különösen Fekete Tibor, Csomós Mari, Perlaki István, Forgács Tibor és Major Pál alakítását szeretném újólag kiemelni, valamint az igazi paraszti figurát ábrázoló Jánoky Sándorét. Az írott mű drámaiságát erősítő rendezés, a gyors színváltást lehetővé tevő díszletek, az atmoszférát teremtő zene és jelmezek mind jól segítették a teljesebb illúziókeltést, a nézőre gyakorolt hatást. Élménytadó, tanulságos színházi este volt. Általa jobban megértettük az ábrázolt kort, a Dózsa-féle parasztforradalom mozgató rugóit, az elnyomott jobbágyság őszinte szabadság- vágyát, tetteinek indítékait. F. Tóth Pál Kukoricavásár A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiskunfélegyházi körzeti üzeme új jellegű kereskedelmi tevékenységet kezdeményezett. Figyelembe vette, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a városban és járásban kevesebb a szemestakarmány, !s ez az egyéni és háztáji gazdaságok állattartóinak komoly nehézséget okoz. Ugyanakkor emiatt igen magas szabadpiaci árak alakultak ki. A csöveskukorica mázsája 250—260, a morzsolt kukoricáé 400—420 forintba kerül, s e helyzetet egyesek üzérkedésre is kihasználják. A nehézségek megszüntetése végett a körzeti üzem az egyéni és háztáji gazdaságoknak jó minőségű csöveskukoricát mázsánként 220 forintért, 14,5 százalékos víztartalmú morzsolt kukoricát pedig 340 forintért ad el. Az árusítást október 21- től a kiskunfélegyházi és a kiskunmajsai piacon meg is kezdik, s mindkét helyen a vállalat raktáránál is árusítanak kukoricát Felfedező úton a megyében Hajós pincenegyede Szeptembertől szeptemberig A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium adatai alapján hiteles képet kapunk az 1967—68-as gazdasági év éghajlati és hőmérsékleti viszonyairól. Az elmúlt ősz meleg, derült és száraz volt, a hőmérséklet 1,7 fokkal emelkedett a sokévi átlag fölé. A napsütéses órák száma 27 százalékkal haladta meg az átlagot. A csapadékösszeg viszont igen alacsony, csak szeptemberben érte el az előző években mért mennyiséget. Maga a tél is envhe. napsütéses és száraz időjárást hozott. Az állomás adatai alánján a tavaszon igen derült, száraz Időlárást figyeltek meg, különösen áprilisban. A napsütéses órák száma 23 százalékkal emelkedett az átlag fölé. míg a csapadékösz- szeg mindhárom tavaszi hónapban kevesebb volt a szokásosnál. A nyári évnegyedet a derült, száraz, kissé hűvös Időjárás jellemezte. Mindössze 100 milliméter csapadék hullott. A gazdasági év tehát az átlag fölötti hőmérsékletű, napfényben gazdag és rendkívüli száraz volt. A középhőméfséklet 0.8 fokkal, a napsütés 279 órával haladta meg az átlagot, míg a csapadék 119 milliméterrel ez alatt maradt. A többnyire hézag nélkül, de legfeljebb csak félméteres közökkel egymás mellé épült, meredek nyeregtetős, zsindellyel, nád dal, palával, esetleg cseréppel fedett, faragott ajtajú, paraszt-gótikus présházak a Hajósra vezető kövesút két oldalán még úgy ahogy valószerű látványt nyújtanak. Ám letérve valamelyik keskeny közön, az ide-oda lejtő dűlőúton v baktatva, szeszélyesen, minden rendezettség nélkül, némelyik házacska előtt egy-egy rozzant, kimustrált parasztszekér, s itt mintha valami álombéli lebegésbe fordulna át a táj, az épületsorok mozdulatlanságával, a mélységes titkokat sejtető apró ablakokkal, a házak között a bodzák és ecetfák dzsungelszerű burjánzásával. A döbbenet, amit a látvány felidéz, szürrealista hajlamú festők vízióira emlékeztet; olyasmire, mintha a folyamparti városoknak csak a vízmenti tükörképét látnánk. (Itt kérem az olvasót, ne gyanakodjék; amikor a fent leírt látvány rögződik bennem, még egyetlen pincébe sem tettem be a lábam.) ■ ■ ■ ■ De le kell Jutni a pincékbe is. Némelyikbe legalább. Ahol nyitva a présház ajtaja, betérünk, a gazda abbahagyja a préselést, vagy amit csinál, poharat készít, buggyan a kadarka leve, s meg kell kóstolni. Nem térhetsz ki a sváb szívélyesség elől, mert ha venni akarnál tőlük, pénzért, egy liter bort, nem adnának, mondván, hogy nekik is kevés termett De helyben, ha bírod kapacitással, akár három literrel is megihatsz, s tartozásod csupán az ígéret, miszerint máskor sem kerülöd el a pincéjüket. Mindegyik présházhoz tartozik egy primitív lakályossággal berendezett kis szoba, benne kecskelábú asztallal, lócával, esetleg egy heveiével, a fogason a rézlábassal, amelyben —elmondják — olyan pince- paprikást főznek, mint sehol máshol a földkerekségen. Ez egy páratlanul fenséges étel, de hogy mitől, azt megfejteni senki sem tudja, még a fiatal hajósi tanácstitkár, Kapitány László sem, aki pedig a honvédségnél három évig volt főszakács. Mert a présház meg a pince korántsem csak munkahely. hanem a hajósi ember „víkendháza” is. Szombatonként és vasárnaponként a férfinépség ho6Z- szú rajokban indul él a faluból, a kézben görbebot, a vállról tarisznya lóg és kulacs, s aztán hol itt gyűlnek össze, hol ott, perdül a kártya lapja, s felzengnek a régi sváb nóták az első pár pohár után, előbb a mélabúsak, mint például az, amelyik az amerikai kivándorlások idején keletkezhetett, s amelyikben folyton visszatérő refrén, hogy Der Wagen steht Vor der Tier, Mit Weib und Kinder ziehen wir, s aztán a vidámabbak, hogy végül is egyhangú monotóniává szélesedjék a jellegzetes dalla- mú ivásra szólítás: Trink, trink, brüderledn trink... ■ ■ ■ ■ Nótázik a két Öreg Bohner Imre bécsi, akinek a pincéjébe tértünk^ be, meg Mayer János bácsi, aki utánunk érkezett ide, de oly hirtelen, akár egy jelenés; nótáznak tehát, holott még délelőtt van, s csak az első pohárnál tartanak, a munkát is csak a kedvünkért szakították félbe, szívből jövő éneklés ez, természetes, akár a lélegzet, mentes a duhajkodástól, a szeszes igyekezettől, mentes a szerepjátszástól is. Elhiszem, hogy örömüket lelik a dalban. Imre bácsi sokáig téglagyári munkás volt, most már nyugdíjas. Van a pince fölött 300 négyszögöl szőlője, kadarka, de van benne más is, mint általában errefelé. Ezért nemcsak minden pincében, de minden hordóban másmás bor található. Mindamellett régen hírneve volt a hajósi bornak, a Kalocsa környéki kocsmárosok csak ide jöttek vásárolni hordós szekereikkeL De most már tényleg menjünk le a pincébe! Azt mondják, itt télen- nyáron egyforma a hőmérséklet, bent a faluban nem tart bort senki, csak itt, s a legtöbb pince pusztán az agyagba vájva is jól megáll, téglaboltozat nélkül. Némelyik megvan 40 méteres is, vagy még hosszabb, de 20 méternél rövidebb nem nagyon található. A pincék legrégebbjei 130—140 évesek. A földet lóval hordták ki belőlük; így sem lehetett éppen kis munka. 37. Alig nyolcvan-száz méternyire előttük nyolc pár szem csillogott vöröses fényben. — Farkasok !.;: Egy percig vizsgálták egymást. Aztán négy farkas kivált a falkából, az egyik pár jobbra, a másik balra indult, hogy bekerítse a két embert. Kedvelt fogásuk! A többiek a helyükön maradtak. Tuj egyre fenyegetőbben vonított. Felismerte ősi testvéreit. mai leggonoszabb ellenségeit. Ljubimov körülnézett. Balra tőlük magányos szikla állt. — Futás a kőhöz!... — adta ki a parancsot halkan. Három ugrással a. fedezék mögött voltak. — Állj erre az oldalra. Lőj, de ne elhamarkodottan. A farkasok szűkítették a kört. Ljubimov megcélozta az egyik szürkebundást. Lövés dörrent. Az ordas felordított, s elnyúlt a földön. A másik három vad üvöltéssel vetette rá magát a dögre. — Lőj, Pétya! — parancsolta az idegenvezető nyugodt hangon. Két lövés hangzott fel: szinte egyszerre, az egyik, a karabélyé szárazon csattant, a másik, a vadászpuskáé tompán. Pétya látta, amint az ő sörétei szőrcsomót téptek le a farkas hátáról. Az ordas felüvöltött, aztán előreugrott. Ekkor Tuj repült feléje, mintha rugók lökték volna, és belecsimpaszkodott a sebesült farkasba. Ojabb lövés hangzott és megint felbukfencezett egy ordas a hóban. Az előbbiek otthagyták a dögöt és vicsorgó fogakkal a szikla felé rohantak. Pé- tya közelről kétszer beléjük lőtt. A torkolattűztől, a sőrétek csípésétől: a farkasok a földhöz lapultak. Mindjárt ugranak.., Ám ekkor lövések hangzottak fel a havas síkság felől. Egy, kettő, három ... Négy férfi szaladt a hómezőn, puskájával hadonászva és futás közben lövöldözve. Az öt életben maradt ordas nyomban eltűnt, mintha a föld nyelte volna el őket. A csetepaté oly hirtelen csendesült el, mint amilyen váratlanul elkezdődött. — Ha-hó! Ha-hó! Ha-hó! — hallatszott a tábor irányából. Káva hatalmas ugrásokkal szaladt elől. A következő pillanatban a kutatók nevetve, örvendezve ölelgették eltűntnek hitt társaikat. — Megtaláltuk Szperan- szkij barlangját! Benne vészeltük át az ítéletidőt. — No és milyen? — kérdezte Uszkov. — Nyomokat is találtunk. Meg a fáklya maradványát. Ennyi az egész... A barlang végében kőomla- dék. Világos, hogy az az ember be van ott falazya... Pirkadt. Délkeleten sá- X, FEJEZET padni kezdett az ég, kihuny- . . , , . ,, tak a csillagok, a Hold is Az orkán a feneketlen elfakult és szégyenében mélységbe sodorja a 14-es összeolvadt a fehéredő ég- számú csapatot bolttal. Vöröses fény fröcs- ... .. csent szét a földön, elöntőt- Mintha villám csapott te a hegycsúcsokat, a nap- T„1a Uszkovba. Komoran pal hirtelen, mintha csak hallgatott a többi kutató is. attól félne, hogy elkésik, ’“i a .sator kórül k?rin- rövid időre átvette uralmát .rrunaen zugot végig- a földön. szaglászott, nagyokat fújt, a iaztán hangos csaholással JS futásnak eredt. Száz métertréfálkozva indultak a táborukhoz. nyíre megállt, kaparni kezdte a havat, újból felugatott — Most aztán egy nap megtalálta a hó alatt az el alatt átvizsgáljuk a bari an- szakított kötőfék kis darabgot, holnap pedig visszafor- ját dulunk — mondta Uszkov. , — Mégegyszer nem hívjuk Arra tunt el a ménes ki magunk ellen a sorsot “ szólalt meg Ljubimov. ilyen hóviharban. A lovak — Büszke megérezte a far- kipdhenték magukat, s azt kasokat és magával vitte a hiszem, húsz nap alatt csak lovakat. Most meg valószí- eljutunk utunk végállomá- riűleg visszafelé űzi ókét sához. Szemjonics aligha- íjzon az úton, amelyen ide nem már várja rádióhívá- érkeztünk... sunkat. Hvataj-Muha lehorgaszUszkov szélesen elmoso- tott fejjel, némán állt. Mit lyodott, szeme felcsillant. is mondhatott volna ment— Tavasszal pedig visz- ségére? Sohasem kötötte ki szatérünk ide gépekkel, a lovakat, mert megbízott traktorokkal és robbantó- Büszkében. Nem történt anyaggal! meg, hogy egy ló is elbiMár a sátor közelében tangóit volna a ménestől, jártak, amikor Ljubimov, Lám most meg milyen kelaki elöl haladt, hirtelen el- lemetlenség van miatta! A sápadt. csapat vezetőjének minden — Hol vannak a lovak, oka ™e*vfn rá, hogy haLuka Lukics?... nyagséggal vádolja. A lovak eltűntek. (Folytatjuk.) 1941-ben Hajósnak volt 1060 háza, s lakóinak volt 1600—1700 pincéje. Nem volt ritkaság a 2—3 pin- cés gazda ... Most a pincék száma 1200 körüli lelehet ... De állapotuk nem a legmegnyugtatóbb. S nemcsak azért, mert pince a 30-as években épült utoljára. A közelmúlt történelmében olyan jelenségek tornyosultak egymásra, amelyek a pincekultusznak nem kedveztek. Kezdve azzal, hogy a lakosság nem kis része a felszabadulás után átcserélődött, ki- és betelepítések történtek, sokan jöttek nem bortermő vidékekről, beomlottak a pincék, még több visszake- rült a tanácshoz, jelenleg 400 is lehet, amit tanácsi kezelésbe kell venni, csak előbb pontos felmérés szükséges, meg aztán jött a szövetkezeti átszervezés, az elvándorlás, s nem utolsósorban a nagyüzemi telepítések, amelyek egyazon minőségű bort adnak. Dr. Perényi Béla tanácselnöknek már részletes „haditerve” van a pincék sorsát illetően: — Az csak az első lépés, hogy tanácsi kezelésbe vesszük az elhagyott pincéket, vagy azokat, amelyeket jelenleg illetéktelenek használnak. Mert vannak ilyenek is. Utána pedig ezeket kiárusítjuk, olyanoknak, akik garanciát vállalnak, hogy az épületek állagát megőrzik, sőt ahol szükséges, azt rendbe is hozzák. Ez, amellett, hogy jó időre „konzerválja” a pincenegyedet, nem kis összeggel tetézi majd a község fejlesztési alapját. A pincék felett pedig ugyancsak személyi tulajdonként megvásárolható zárt kertet kell kialakítani. ■ ■ ■ ■ „Hol van a tanácselnök?” „Kint a pincéjé- ben.” Hogy történetesen a hivatalos munkaidő alatt hangzik el a kérdés-felelet, abban semmi „szentségtörő” nincs. Dr. Perényi egy fél-fürdőszobányi helyiségben tárgyal a járási, megyei, országos kivitelezőkkel, s közben mint házigazda is „ügyködik”, kancsóval a kezében. Tervdokumentáció, árkalkuláció — ilyen kifejezések röpködnek. Sportkom- binát, strandfürdő, autó- buszállomás épül Hajóson. S hogy e modem igényekkel jól megfér még a pince is, tanú rá a mostani tárgyalás helyszínének a megválasztása... Hatvani Dániel
