Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-12 / 214. szám
1. oldat 1968. szeptember 12, csütörtök Könnyen lehet, hogy néhány hónap múlva már fejből senki sem emlékszik a pontos dátumra, arra, hogy szeptember másodika mit jelentett a Vegyiműveket Szerelő Vállalat tisza- kécskei gyáregysége életében. Később csak szeptemberről, vagy éppen az „ősz elejéről” lesz szó ... — Pedig nagy dolog kezdődött nálunk másodikén — mondja elégedetten Kürti László műszaki vezető. — Harminchárom tagú építőbrigádunk hozzálátott egy 15 milló forintos beruházás megvalósításához. Teljes erővel építik Il-es telepünkön az anyagtárolókat — 1000 mázsa cementnek, 100 ezer téglának és 600 köbméter sódernek kell többek között helyet biztosítani. — Mivel bővül gyárunk? Épül egy 2100 négyzetméter alapterületű műhelycsarnok, 470 dolgozó részére alkalmas fürdő-öltöző, 88 személyes étkezde, melegítő konyhával, kazánház, ezenkívül elkészül a víz- és csatornahálózat. Jelentős ez az építkezés azért is, mert a jövő év végén újabb kétszáz tiszakécskeinek tudunk munkát adni. — Milyen eredményekkel zárult az első fél év? — A vártnál jobban sikerült. 99,5 millió forintos éves tervünkből az év első hat hónapjában befejezett termékeink értéke elérte az 51 millió 100 ezer forintot. Nyereségünk 12,7 millió forint, ami azt jelenti, hogy ha a második fél évben hasonló eredményt érünk el, legalább huszonhat napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést tudunk fizetni. Számottevő eredménynek számít többek között az is, hogy 10 százalékkal nőtt a termelékenység, és a gyártási költséget 8 százalékkal sikerült csökkenteni. — Hogyan? — Elsősorban gondosabb üzemszervezéssel. Minimálisra csökkentettük például az üzemen belüli anyag- mozgatást. Munkásaink egyre jobban takarékoskodnak a fogyó anyagokkal, az idén például már 300 ezer forintra tehető az a megtakarítás, amit a csiszolókorongok felhasználásánál elértünk. Nagy a takarékoskodás a hegesztő-elektródákkal, faszénnel s minden más anyaggal. — Amkor utoljára itt jártam, még ez az iroda nem volt — nézek körül a tágas, világos helyiségben. Igen — válaszolt Kürti László —, nem régen köl/■ a tiszakécskei gyár Uj lehetőségek—új feladatok Irta: Szabó István a Termelőszövetkezetek töztünk át ide, ahol a műszaki osztály megfelelő körülmények között tud dolgozni. Az új készáruraktárt nemrég adtuk át rendeltetésének. A műhelyekben sokat javítottunk a munkakörülményeken. A műszaki kollektíva tervei alapján hét elszívó berendezés védi már a dolgozók egészségét ott, ahol azelőtt a levegő szennyezettsége a megengedettnél jóval nagyobb volt. Néhány nap múlva üzemi orvos kezdi meg nálunk a rendelést. Szerződést kötöttünk ugyanis az egyik helybeli orvossal, létesítettünk számára egy szép kis rendelőt, s szeptember 15-től kezdve már itt látja el betegeinket. O. h. Országos Tanácsának elnöke A Budapesti Őszi Vásáron láttuk Az úgynevezett Halasi előszobafalnak sok nézője van Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyárának terméke igen tetszetős. A lakkozott fenyőlécből készült előszobafal színhatásával is díszíti a lakást. Hasonló sikere van a Halasi falburkolólapnak, amely rendelés sze- rint különböző nagyságokban készül. Előszoba, de presszó, étterem dekoratív falburkolataként is használható. Igen hasznos szállítóeszköznek ígérkezik a Keceli Vegyes és Építő Ktsz által kiállított „mini” teherautó. Különösen a megye nagyterületű, korszerű szőlő- é| gyümölcstelepítéseiben nélkülözhetetlen ilyen teherhordó eszköz, elsősorban a termés betakarítása idején. Sorozatgyártását 1969-ben szándékoznak elkezdeni. (Pásztor Zoltán felvételei.) Az elmúlt években termelőszövetkezeteink többségében sikerült megteremteni a nagyüzemi gazdálkodás alapjait: a legszükségesebb nagyüzemi épületeket, gépeket, szállítóeszközöket, a kémiai eszközök alkalmazásán alapuló, korszerű technológiát. A legtöbb tsz-ben megszilárdult, megtanulta dolgát a vezetés, kialakultak a közös gazdálkodás, a közösségi élet keretei. Ez a fejlődés természetesen nem zárult le. Termelőszövetkezeteink tekintélyes része a fejlődésnek ahhoz a szakaszához érkezett el, amikor ezekhez a feladatokhoz felsorakozik a szocialista szövetkezeti keretek szocialista szövetkezeti tartalommal való kitöltésének követelménye. A szövetkezeteknek sajátos, lényegükből folyó szervezeti és működési elvei vannak. Ilyenek: a demokratikus, a testületi vezetés, a tagok tulajdoni érdekeltsége, személyes közreműködése és egyenlő jogú részvétele a szövetkezet ügyeinek intézésében, az önigazgatás és az önellenőrzés, az országos méretekben pedig a decentralizált szervezeti felépítés. A szövetkezetek létét nem a szövetkezeti cégtábla jelenti, hanem ezeknek az elveknek a valóságos érvényesülése. Pártunk IX. kongresz- szusa is ezeket az elveket ismerte el, amikor megállapította: termelőszövetkezeteink hosszabb távon is képesek hazánkban a szocializmus építésére, társadalmunknak és gazdaságunknak a többivel egyenrangú alakzatai. A szövetkezetek és az állami vállalatok között nem rang és fontosságbeli, hanem tartalmi különbség van, mely elsősorban a tulajdonviszonyokban, másodsorban a szervezeti, működési elvekben és szabályokban jut kifejezésre. Ezek a különbségek teszik érthetővé, hogy a népgazdaság feladatai egyes területeken vállalatokkal, más területeken szövetkezetekkel oldhatók meg célszerűen. Ennek nem mond ellent az sem, hogy gyakran hangsúlyoztuk — és hangsúlyozzuk — a termelőszövetkezetek vállalatszerű működésének fontosságát. Azt, hogy szövetkezeteinknek alkalmasnak kell lenniök azoknak a funkcióknak az ellátására, mélyekre általában a magunk területén alkalmasak a vállalatok is: az önálló, gyors gazdasági döntésekre, a teljes jogú képviseletre, gazdasági eredményük folyamatos nyilvántartására, a tervszerű, szervezett munkára. Ennek érdekében nőtt az üzemi vezetők jogköre, ezért módosult a testületi vezető szervek feladatköre. A termelőszövetkezeti vezetők javadalmazásával kapcsolatban sokan vélekedtek úgy, hogy ezt a kérdést nem szerencsés dolog a szövetkezet közvéleménye, a tagság elé vinni, hiszen az állami vállalatok vezetőinek bérét sem a kollektíva határozza meg. Nem gondoltak arra, hogy a termelőszövetkezeti tagság: a tulajdonosok kollektívája, míg a vállalat tulajdonosa az állam. A szövetkezeti tagság lényegében tulajdonosi jogot gyakorolja, amikor a vezetők bérét, részesedését megállapítja. A szövetkezeti elvekből következik termelőszövetkezeti törvényünk több újítása, így az is, hogy a vezetők megválasztásánál a tagság akaratának valóságos érvényesülését, jogi garanciákkal, minősített többség előírásával, titkos szavazással biztosítja. Ügy gondolom, hogy az élet bizonyítani fogja: termelőszövetkezeteink tagjai nem ülnek fel demagógiának. Akit az új eljárások szerint választanak meg, az maga mögött tudhatja a gazda bizalmát, támogatását, és a problémák inkább akkor merülhetnek fel, ha nem ragaszkodnának szilárdan a garanciális szabályok betartásához. sem. Érzik, hogy a szövetkezetre rendkívüli problémáikban is számíthatnak. Ilyen légkörben még szerényebb jövedelmi viszonyok között is kialakulhat jó közérzet! szakai pityóka valószínűleg anslógos volt. Ültem az ágyam szélén, elcsevegtem magammal és vártam a depressziót, meg a fehér egereket. A fekete elefánt ritkán látogatott meg, legfeljebb, ha egy liter rumot fogyasztottam az éjszaka. De kinek van mindig annyi pénze? Én a dohányt mindig rendesen hazaadtam az asszonynak. Ügy kellett visszalopkodnom mindennap a retikül- jéből. — Mondom, várom a depressziót és akkor jön helyette az asszony boldogan. Megnyertük a százezret, mondja és sír, és csókolgat. A kerék az agyamban azonnal nekilódult: eddig napi húsz forintot loptam tőle, most esetleg százra emelem a tétet. Akkor biztos jön az oroszlán is, meg jönnek a kígyók is, azokat nagyon szeretem, ha csörögnek... A mama: — örülök, hogyne örülnék leikecském, nem mindennap ér ilyen szerencse egy magamfajta öregasz- szonyt. Vettem egy forintos fagylaltot. Aztán arra gondoltam, felugrok Vecáék- hoz. ö a lányom. A férje mérnök. Két szép kis unokám is van. A vejem nem szereti, ha odajárok hozzájuk. Azt mondja csúnyán beszélek, eltanuljffk a gyerekek. Két éve, hogy utoljára náluk jártam. De nem bírtam elviselni egyedül az örömömet, felmentem. Megörültek ők is. A vejem azt mondta, hogji azonnal költözzek hozzájuk. Holnapra üres lesz a cselédszoba. Kilencvenezret odaadtam a vömnek, a kocsira, tízezret a lányom betet a bankba, a kicsik nevére. — Hát nem aranyos az én Vecám? A bukott nő: — Képzelheti, mit éreztem, amikor megláttam az újságban a számokat. Felhívtam Buburnyák Kálmánt, a bunyóst, akivel most járok, és igen jól megértjük egymást. Megmondtam a százezret és közöltem vele, most már őszintén, hogy ő nálam hányadik helyezett. — Azonnal megvigasz- *alt. Azt mondta, ne búslakodjak, hiszen könnyű egy csúnya lánynak! Az könnyen tud vigyázni magára, de egy szép lánynak, mint én, az annyi mindennek van kitéve. Este elmentünk szórakozni, ott volt minden haver. — Szóval, mit mondjak, na! Nem unatkoztunk. Az igazi nyertes: — Megvan kérem annak a pénznek a helye. — Sok a gyerek nálunk és most majd idevesszük a mamát is... Semmi esetre sem bolondultunk meg a pénztől. Dolgozunk tovább, legfeljebb egy kicsivel könnyebben élünk majd. De hát, amikor jegyezni kellett, jegyeztünk és tisztességesen fizettük a részleteket is. Most meg visszakaptuk, tán még többet is, mint gondoltuk. (suha) A szövetkezetek sajátosságai nyilvánulnak meg a tagsági és az alkalmazotti viszony különbözőségében is. Még sokan vannak, akik a kétféle viszony között az elvi különbséget nem látják; a tagsági viszonyt az alkalmazotti viszonnyal kívánják azonosítani. Valóban, mindkét jogviszonyban közös a dolgozói jelleg, a rendszeres munkavégzés kötelezettsége, közösek az ehhez fűződő jogok és kötelezettségek. A tag azonban tulajdonos is, és ennek számos következménye van: részt vehet a szervezeti életben, választ és választható, részesedik a jövedelemből, jogosult a háztáji gazdaságra. A ta'gsági viszony gyakran elfelejtett sajátos vonása, hogy nem a nyugdíjazásig, vagy a munkaképtelenség bekövetkezéséig, hanem a kilépésig, vagy halálig tart. Ezért a munkából kiöregedett, idős tagoknak a szövetkezetben jogaik vannak. Joguk van a háztáji gazdaságra, az alapszabályban meghatározott juttatásokra, a szövetkezeti kollektíva gondoskodására. Ebből a szempontból döntő fontosságú a jövedelem- elosztás rendszerének, a jövedelmek arányának és mértékének meghatározása. A jövedelem elosztása a termelőszövetkezet belügye. A jó javadalmazási rendszer ösztönöz a jobb, eredményesebb munkára, értékeli annak mennyiségét, minőségét, bonyolultságát. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a jövedelemelosztás rendezettsége és kulturáltsága, a szövetkezet érettségének egyik lényeges fokmérője. Ha azonban a termelőszövetkezet a jövedelemelosztás terén a társadalmi morált megsérti, okvetlenül bekövetkezik — jogi _eszközök alkalmazása nélkül is — a társadalom beavatkozása. A belső fejlődés szempontjából elengedhetetlen, hogy megfelelő szerephez jusson, valóban a szövetkezetek alapvető törvényévé váljon az alapszabály. Üj funkciója, viszonylagos tartalmi kötetlensége lehetővé teszi, sőt igényli az egyes termelőszövetkezetek tagsága saját felfogásának, egyéni elképzeléseinek, sajátos körülményeinek érvényre- juttatását, a szövetkezeti I élet új megoldásokkal, új | színekkel való gazdagodá- ! sát. Súlyos hiba lenne arra I törekedni, hogy az alapszabályokban egyforma megoldások szerepeljenek, a szövetkezeti élet alaptörvényei uniformizáltak legyenek. Termelőszövetkezeteink szervezeteinek és működésének kötelező kereteit megszabja a törvény. Ez a keret azonban változatos tartalommal tölthető ki és ezt a lehetőséget ki is kell használni. A tagság tulajdonosi jogait, tulajdonosi tudatát erősíteniük kell, s nem csak a törvény betűinek betartásával, a jogok biztosításával, hanem egészséges, emberséges szellem kialakításával is. Egészséges szellem az, amelyben a tagok közérzete jó, kötelezettségeiket szívesen, vonakodás nélkül teljesítik és nincsenek kételyeik, jogaik érvényesülésére vonatkozóan Ahol nem éltek ezzel, még ott sem késtek el. A már lezárt és jóváhagyott alapszabályt is elő lehet venni, az elmulasztottakat lehet pótolni. E néhány példa csupán ízelítő abból, hogy mit értünk szövetkezeti tartalmú működésen, mit tekintünk termelőszövetkezeteink időszerű politikai feladatának. Feladataink teljes foglalata új termelőszövetkezeti törvényünk, amely garanciával együtt a szövetkezetek munkájának engedményességét, zavartalanságát biztosítja. E szabályok megsértése esetén a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerveinek, a területi szövetségeknek és a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának fel kell lépnie; ennek azonban csak akkor lehet megfelelő súlya, ha maguk között érzik a tsz-ek bizalmát, támogatását. A területi szövetségek, főként azok választott testületéi a termelőszövetkezeti közvélemény fórumaivá válhatnak és sokat tehetnek az említett szövetkezetpolitikai feladatok megvalósításáért.
