Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-12 / 214. szám
1 oldal 1968. szeptember 12, csütörtök' Új iskolák a kiskőrösi járásban — Mi újság a Kiskőrösi A közéleti ember — otthon Járási Tanács művelődés- ügyi osztályán? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Dömötör Gáborhoz, az osztály vezetőjéhez. — Van néhány újság, örvendetes is, meg elgondolkoztató is. Számos új iskolánk van például készülőben. Fülöpszállás- Balázspusztán az Izsáki Állami Gazdasággal közösen építünk egy 2 tantermes iskolát szertárral, 290 ezer forintos költséggel. Az új létesítmény átadása napok kérdése csupán. Császártöltésen a ktsz régi épületében két napközis foglalkoztató, egy politechnikai terem és a lányoknak gyakorló konyha épül, 500 ezer forintért. — Ez év végére elkészül a keceli Újfaluban az 50 személyes új óvoda két tanteremmel. Ez a létesítmény mintegy 350 ezer forintba kerül. A kiskőrösi volt posta és pénzügyőrségi épületben 650 ezer forintos költséggel még ebben az évben elkezdjük egy korszerű napközi építését, amelyet jövőre már birtokba is vehetnek a tanulók. Páhin és Soltszentim- rén ugyancsak jövőre készül el az új, négytantermes iskola. — Soltvadkertről is hallottunk újságot. — Igen: a művelődési otthon bővítése az idén befejeződik, továbbá: október elsején átadják a politechnikai műhely mellett épült raktárai. A napokban kezdődött el — kétmillió forintos költségtervvel — egy 90 személyes általános iskolai diákotthon építése. A diákotthon megépítésével — amelyet jövő szeptember elsején vehetnek birtokba a tanulók — Soltvadkert, Bocsa és Táz- lár iskoláinak körzetesítése befejeződik. — Pedagógus-ellátottságról is szeretnénk valamit hallani. — Minden kommentár nélkül csak annyit: a pályázati rendszer teljesen csődöt mondott nálunk. Tanévnyitáskor 9 tanítói, 13 tanári és 5 óvónői állás volt betöltetlen a járásban. Az új tanévben két tanár és hét tanító kezdte el munkáját járásunkban. — És a pedagógusok lakáshelyzete? — Nem mondható rossznak. Az utóbbi esztendőkben 50 család épített saját házat. Rövid idő leforgása alatt 70 lakást vásároltunk nevelőinknek. Olyan helyet is tudunk említeni — például Soltvadkerten — ahol jelenleg két pedagóguslakás áll üresen és további kettő ürül meg hamarosan, mert a lakók új házat építenek. Azt mondják, hogy az édesség hizlal, éppen ezért egy _„nagy tekintélyű", magunk ele, amikor meglátogattuk Tiszakécskén a cukrász bázdsüzemet. Csalódtunk. Alig hittük el, amikor az üzemvezetőt keresve egy karcsú, csinos leány került elő. Fehér Rozália már 13 éve űzi ezt az „édes” mesikor e riport ötlete megszületett, dehogy is sejtettem még, mekkora feladatra vállalkozom. Hiszen arról akarok írni, ami jóformán nincs is: a köz emberének magánéletéről. Dr. Perényi Bélával, a hajósi tanács vb-elnökével folytatott beszélgetésünk is azzal a tanulsággal szolgált, hogy az otthoniét, a családdal való törődés — jó, ha az egynegyedét teszi ki a nap óráinak. — Ma reggel öt óra után néhány perccel már úton voltam. A járdaépítés lázában égünk most, a tükörvágás, a járdalapok lerakása folyik, ezt ellenőriztem. És itt nem lehet elhallgatni, hogy a községszépíterséget, és munkatársai: a három fiatalasszony és két leány, mind az ő tanítványai. ök látják el süteménnyel, fagylalttal a környéket, Tiszakécske 12 boltját, köztük négy presz- szót. Lakiteleket és egy ideig Alpári is. Havonta átlagosan 150 ezer forint értékű cukrászati terméket készítenek, T. M. tés, fejlesztés Hajóson szinte szenvedéllyé vált. Nagyon dicsérendő, hasznos és évtizedekre szóló időtöltéssé. S az ebben felmutatott eredményekért kaptak nemrégiben a nagyközségek kategóriájában egyebek között másfél százezer forintot. — Az is járdává változik — mosolyog az elr.«jk. — Ha mindén jól megy, október közepére befejezzük a program ez évre esedékes hányadát. T ovább kérdezgetném * élete felől — s a témához híven inkább arról, hogy mit csinál, amikor otthon van. De két mondat után már ismét visszakanyarodunk a tanácsi ügyekhez, a soron levő vb-ülés- hez. A ritka szünetekben bontakozik lassan a riport... — Fél nyolcra értem be munkahelyemre, a tanácsházára. Ma egyébként kivételes napot könyvelhetek el: sikerült délben megebédelnem. Ha meg véletlenül sikerül a munkaidő után pontosan hazaindulnom, az sem megy simán. Lépten- nyomon megállítanak ügyesbajos problémákkal. S ha nem a szembejövő panaszkodik vagy kér tanácsot, akkor én állítom meg egykét szóra, érdeklődöm. Otthon pedig rendszerint ismét csak várnak többen- kevesebben. Az orvos hivatásához ér- zem az övét hasonlónak: annak sincs percre kiszabott munkaideje, „tabunak” nevezhető magánélete, amikor bezárkózhat az otthon négy fala közé, s megszűnik számára a külvilág. Ilyesmit a jó tanácsi vezető sem engedhet meg magának. — Sok szerződött munkás jár el községünkből állami gazdaságokba, a megye távolabbi részeitől kezdve egészen Tolnáig. Ha valamelyikük a hivatalos idő után állít be gondjával, küldjem el? Mondjam: jöjjön holnap, s legyen kénytelen emiatt munkanapot veszi teeni? — Néha azért mégiscsak akad egy-egy szabad este, vasárnap, röpke pihenő? — kérdem szinte tamáskodva. — A vasárnapi prograzseniális egyszerűséggel szerkesztett válasz szavai kifejeznek.” És hát lehetne még az „értem”-ek hangulati, gondolati árnyalatait sorolni, de minek? Inkább arra kérjük egyik-másik „beugró” riportert, hogy hagyja el az „értem”-eket. Elhisszük, hogy érti, miről van szó, hiszen mi is értjük — néző-hallgatók. De ha sokszor halljuk riporteri nyugtázásnak az „értem”-et, már valami olyan kaján sejtés kapiskál bennünk, hogy a kérdező csak alibiként mondja ezt. Megnyugtatja a riportalanyt, hogy „érti”, amit mondott, holott egész idő alatt — miközben rém kifejező tekintettel csüngött a beszélő ajakán — kínzó pánikban törte a fejét, mi az ördögöt is kérdezzen legközelebb? — Tóth István mom ez volt: reggel a járdalapok számbavétele, likőr sportköri gyűlés, délután — sajnos, balszerencsés — meccs Császártöltésen. í1 rről is szólnunk kell, ^ hiszen talán a sport jelenti számára a legfőbb kikapcsolódást. S legnagyobb örömeinek egyike: az impozáns, korszerű hajósi „stadion” létrejötte. — Tv: csak nagyon ritkán. A színházi közvetítéseket szeretem. Legutóbb Rozov „Érettségi találkozóját” láttam, legalábbis részben ... Három fia van: 12, 13 és 15 évesek. A felesége tanítónő. Együttes keresetük felette van a négyezernek. Vajon hogyan parcellázódik szét? — Ennél könnyebb kérdést kérek. Én ugyanis hazaadom a pénzt, s az asz- szony rendelkezik vele, ő osztja be. Csak a zsebpénzt tartom magamnál, amiből a napi két csomag Munkásra, meg a kávára futja.' Lottózom is, de a komoly nyeremény még várat magára. A napi élelmen kívül persze a gyerekekre jut a költségvetés tetemes hányada. Iskoláztatás, ruházkodás. A legnagyobbat most újra „ki kell házasítani”J rendre növi ki a ruháit; Szerencse, hogy két „örökös” is akad. — Újságra, folyóiratra iá elég sokat költünk. / napokban számoltam :ej tizennégyféle jár i a kJ A háztartásunk bizony alig gépesített. Mosógép ugyan van, de hűtőszekrény csak a jövő évi tervünkben sze-; repel. — Kocsi? Kerékpáron já->' rok. Sajnos, számunkra nincs kedvezményes vásárlási akció, pedig bizonyára sok vb-vezető élne vele. Így, a forintokat élükre rakva, talán évek múlva gondolhatok rá. Szabadság? A jövő hétre volt „ütemezve”, de jönnek a vizesek, szemmel akarom tartani a belvízrendezési munkát. Tavaly is csak a járási vezetőség kifejezett utasítására mentem el 10 napos SZOT-üdülésre. A többi füstbe ment...' V így él hát — órái nagyobb' 1 részében a köz dolgaival foglalatoskodva a hajósi vb-elnök. Mégsem mondjuk azt, hogy rendkívüli ember, hiszen ő tiltakozna a legerélyesebben. Egy aj hozzá hasonlóan eu^.a.i,, s éppoly lelkiismeretes társai közül. Jóba Tibor Átmenetileg szünetelteti működését a Piriéi Községi Tanács V. B. Legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B.-nek a Pirtói Községi Tanács V. B. működésének átmeneti szüneteltetésére hozott határozatát. A döntést az indokolja, hogy a község lakosainak száma 938, s 70 százalékuk külterületen él. A község termelési adottsága egyirányú, s a hatáskörök bővítésével is szűkkörűek a vb testület feladatai. Ezért célszerűbb, hogy a végrehajtó I bizottság hatáskörében el- I sősorban a 15 tagú tanács járjon, el. Helytálltak a csúcsidényben Az idei szokatlanul meleg nyár a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 5,3 százalékkal növelte megyénkben a szikvíz- és üdítőital-fogyasztást. Május végétől augusztusig 38 245 hj szódavíz és 3042 hl üdítő ital fogyott el. A Bács-Kiskun megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat a megye összes kiskereskedelmi boltját, vendéglátó üzemét, a mintegy 250 lerakatot látott el áruval. Ezenkívül az üzemeknek nagy mennyiségű védőitalt szolgáltatott. A saját és az AKÖV-től rendelt kocsikkal a szállítást gyorsan bonyolították le, az ellátásra a lakosság részéről egyetlen panasz sem érkezett b©« Annál több kifogás volt Aktuális előadássorozat Egyre gyakrabban értesülünk súlyos megbetegedéseket okozó étimérgezésekről. Ezeknek fő oka, hogy az ételek kezelésével, feldolgozásával foglalkozó dolgozók nem ismerik kellően a megelőzés módszereit. Ezt felismerve a KÖJÁL és a TIT közös szervezésében augusztusban ismeretterjesztő előadás sorozat indult a megyében a fogyasztási szövetkezetek, üzemi konyhák, vendéglátóipari intézmények dolgozói számára. Tiszakécskén 42, Bácsalmáson 56, Mélykúton 43 személy vett részt. Szeptemberben további 6 földművesszövetkezet és a vendéglátó vállalat részére rendeznek 26 előadást, örvendetes, hogy a vállalatok, szövetkezetek, üzemi konyhák vezetői ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a továbbképzésnek. a szódásüvegekre. Jogosan, hiszen új üvegeket nem lehet kapni, a forgalomban levőek hibásak, tisztátalanok. Az illetékeseknek nyomatékosabban kellene odahatni, hogy a magángyártók is tisztítsák meg a piszkos üvegeket. A Salgótarjáni Üveggyár nem tudja az országos igényeket kielégíteni, így a nyári csúcs- forgalomra megyénk nem kapott üveget. Több hiánycikk miatt a meghibásodott palackokat nem lehetett kijavítani. A Műszaki Cikkeket Gyártó és Értékesítő Vállalat ezeket az alkatrészeket a következő negyedévben szállítja le. A felújításnak már nem lesz akadálya. Reméljük, a Salgótarjáni Üveggyár is több szállítmányt küld jövőre megyénkbe, mint az idén! Anonymus szolgáltatta az adatokat Anonymus a magyarok cselekedeiteiről írott gesz- tájában említette a honfoglaló magyar nemzetségek egyikének, az Örs-Ur nemzetségnek a Bükk déli lejtőjén, a mai Kács község határában épült lakótornyát. Ennek alapján a Nemzeti Múzeum munkatársai megkezdték a lakótorony felkutatását. A lakótorony maradványait a község előtti völgyszűkület melletti domboldalon, bokrokkal, tüskés bozótokkal sűrűn benőtt helyen találták meg. A feltárás során az egykori tízszer-tíz méter külső kerületű „öregtoronyból” 100—160 centiméter magasan falmaradványok kerültek napvilágra. A négyszögletes alaprajzú lakótorony falvas- tagsága átlagosan 2,5 méter. Elhisszük, hogy érti A televízió kamerái előtt dr. Okosch Győző asztrohipochondriáter és Könnyedes Béla szakriporter. Téma: a világmindenség!. Könnyedes: — Eszerint, ha jól értettem, professzor elvtárs, a szférák zenéjének avatott kutatója, szabad idejében, hogy úgy mondjuk — ma- gáneinberként — szívesen leereszkedik a földi muzsikához is. Ahogy szakmai berkekben szájról szájra adják, professzor elv- társ kiválóan tam- burázik... Dr. Okosch: — Ha már elárult, bevallom: szívemhez a tamburazene áll legközelebb. Könnyedes: — Értem... S professzor elvtárs is kotta nélkül űzi a tamburazenét, mint az eredeti népi tehetségek? Dr. Okosch: — Valóban, könyv nélkül, natúr szeretek leginkább tamburázni. Könnyedesi w Értem... Zajlik az eszmecsere, s a riporter minden második választ ezzel a rácsodálkozó kifejezéssel nyugtáz, hogy; „Értem...” A néző-hallgatót az ötödik „értem” után már nem a beszélgetés tartalma izgatja, hanem elkapja a totóláz, és saccol: „No, azzal kezdi-e a következő kérdést a riporter, hogy „érti” az előzőt?” — Míg tippelget, figyeli az „értem”-ek tónusát. „Értem...” — bólint a riporter és hangjából kiérez- zük a szerénységet: Annak el" lenére, hogy ilyen „okosch” ember válaszolt a kérdésre* ő megértette. A következő „értem” hangzásában már némi bámulat is benne van. önmaga iránt. Tudniillik, hogy érdemes volt végig feszült figyelemmel kísérni az „okosch” ember feleletét, mert íme, ennek gyümölcseként meg is értette. „Értem” — mondja lelkesen, s a hangok mögül kihalljuk örömét: „No, nem is vagyok én olyan nehéz felfogású...” Aztán egy következő kérdés'felele- tet követő „értem”- ből a beavatottak cinkos egyetértését is ki lehet érezni. „Értem...” — Mintha hozzátenné, hogy — „Igen, igen, ezt így fogalmazta professzor elvtárs az átlag néző-hallgatónak, de én tudom, amit tudok ... Jóval több van amögött, amit a B. J. Lányok, asszonyok a tiszakécskei cukrász bázisüzemben A fehérruhás amazonok: Fehér Rozália üzemvezető, Zérczi Istvánné, Varga Mária cukrászok, Kosa Józsefné üzemvezető-helyettes, Faragó Vilmosné cukrász és az asztal végén Kovács Jolán tanuló. (Lakatos József felv.) zsás férfit képzeltünk ma
