Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-12 / 214. szám

1 oldal 1968. szeptember 12, csütörtök' Új iskolák a kiskőrösi járásban — Mi újság a Kiskőrösi A közéleti ember — otthon Járási Tanács művelődés- ügyi osztályán? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Dömötör Gáborhoz, az osz­tály vezetőjéhez. — Van néhány újság, örvendetes is, meg elgon­dolkoztató is. Számos új iskolánk van például ké­szülőben. Fülöpszállás- Balázspusztán az Izsáki Állami Gazdasággal közö­sen építünk egy 2 tanter­mes iskolát szertárral, 290 ezer forintos költséggel. Az új létesítmény átadása na­pok kérdése csupán. Csá­szártöltésen a ktsz régi épületében két napközis foglalkoztató, egy politech­nikai terem és a lányok­nak gyakorló konyha épül, 500 ezer forintért. — Ez év végére elkészül a keceli Újfaluban az 50 személyes új óvoda két tanteremmel. Ez a létesít­mény mintegy 350 ezer fo­rintba kerül. A kiskőrösi volt posta és pénzügyőrségi épületben 650 ezer forintos költséggel még ebben az évben elkezdjük egy kor­szerű napközi építését, amelyet jövőre már bir­tokba is vehetnek a tanu­lók. Páhin és Soltszentim- rén ugyancsak jövőre ké­szül el az új, négytanter­mes iskola. — Soltvadkertről is hal­lottunk újságot. — Igen: a művelődési otthon bővítése az idén be­fejeződik, továbbá: októ­ber elsején átadják a po­litechnikai műhely mellett épült raktárai. A napok­ban kezdődött el — két­millió forintos költségterv­vel — egy 90 személyes ál­talános iskolai diákotthon építése. A diákotthon meg­építésével — amelyet jövő szeptember elsején vehet­nek birtokba a tanulók — Soltvadkert, Bocsa és Táz- lár iskoláinak körzetesíté­se befejeződik. — Pedagógus-ellátottság­ról is szeretnénk valamit hallani. — Minden kommentár nélkül csak annyit: a pá­lyázati rendszer teljesen csődöt mondott nálunk. Tanévnyitáskor 9 tanítói, 13 tanári és 5 óvónői állás volt betöltetlen a járásban. Az új tanévben két tanár és hét tanító kezdte el munkáját járásunkban. — És a pedagógusok la­káshelyzete? — Nem mondható rossz­nak. Az utóbbi esztendők­ben 50 család épített saját házat. Rövid idő leforgása alatt 70 lakást vásároltunk nevelőinknek. Olyan helyet is tudunk említeni — pél­dául Soltvadkerten — ahol jelenleg két pedagógusla­kás áll üresen és további kettő ürül meg hamarosan, mert a lakók új házat épí­tenek. Azt mondják, hogy az édesség hizlal, éppen ezért egy _„nagy tekintélyű", ma­gunk ele, amikor meglá­togattuk Tiszakécskén a cukrász bázdsüzemet. Csa­lódtunk. Alig hittük el, amikor az üzemvezetőt ke­resve egy karcsú, csinos leány került elő. Fehér Rozália már 13 éve űzi ezt az „édes” mes­ikor e riport ötlete meg­született, dehogy is sejtettem még, mekkora fel­adatra vállalkozom. Hiszen arról akarok írni, ami jó­formán nincs is: a köz emberének magánéletéről. Dr. Perényi Bélával, a ha­jósi tanács vb-elnökével folytatott beszélgetésünk is azzal a tanulsággal szolgált, hogy az otthoniét, a család­dal való törődés — jó, ha az egynegyedét teszi ki a nap óráinak. — Ma reggel öt óra után néhány perccel már úton voltam. A járdaépítés lázá­ban égünk most, a tükör­vágás, a járdalapok leraká­sa folyik, ezt ellenőriztem. És itt nem lehet elhall­gatni, hogy a községszépí­terséget, és munkatársai: a három fiatalasszony és két leány, mind az ő tanít­ványai. ök látják el sü­teménnyel, fagylalttal a környéket, Tiszakécske 12 boltját, köztük négy presz- szót. Lakiteleket és egy ideig Alpári is. Havonta átlagosan 150 ezer forint értékű cukrászati termé­ket készítenek, T. M. tés, fejlesztés Hajóson szin­te szenvedéllyé vált. Na­gyon dicsérendő, hasznos és évtizedekre szóló időtöltés­sé. S az ebben felmutatott eredményekért kaptak nem­régiben a nagyközségek ka­tegóriájában egyebek között másfél százezer forintot. — Az is járdává változik — mosolyog az elr.«jk. — Ha mindén jól megy, októ­ber közepére befejezzük a program ez évre esedékes hányadát. T ovább kérdezgetném * élete felől — s a témá­hoz híven inkább arról, hogy mit csinál, amikor otthon van. De két mondat után már ismét visszaka­nyarodunk a tanácsi ügyek­hez, a soron levő vb-ülés- hez. A ritka szünetekben bontakozik lassan a riport... — Fél nyolcra értem be munkahelyemre, a tanács­házára. Ma egyébként kivé­teles napot könyvelhetek el: sikerült délben megebé­delnem. Ha meg véletlenül sikerül a munkaidő után pontosan hazaindulnom, az sem megy simán. Lépten- nyomon megállítanak ügyes­bajos problémákkal. S ha nem a szembejövő panasz­kodik vagy kér tanácsot, akkor én állítom meg egy­két szóra, érdeklődöm. Ott­hon pedig rendszerint is­mét csak várnak többen- kevesebben. Az orvos hivatásához ér- zem az övét hasonló­nak: annak sincs percre kiszabott munkaideje, „ta­bunak” nevezhető magán­élete, amikor bezárkózhat az otthon négy fala közé, s megszűnik számára a külvilág. Ilyesmit a jó ta­nácsi vezető sem engedhet meg magának. — Sok szerződött munkás jár el községünkből állami gazdaságokba, a megye tá­volabbi részeitől kezdve egészen Tolnáig. Ha vala­melyikük a hivatalos idő után állít be gondjával, küldjem el? Mondjam: jöj­jön holnap, s legyen kény­telen emiatt munkanapot veszi teeni? — Néha azért mégiscsak akad egy-egy szabad este, vasárnap, röpke pihenő? — kérdem szinte tamáskodva. — A vasárnapi progra­zseniális egyszerű­séggel szerkesztett válasz szavai ki­fejeznek.” És hát lehetne még az „értem”-ek hangulati, gondo­lati árnyalatait so­rolni, de minek? Inkább arra kérjük egyik-másik „be­ugró” riportert, hogy hagyja el az „értem”-eket. El­hisszük, hogy érti, miről van szó, hi­szen mi is értjük — néző-hallgatók. De ha sokszor halljuk riporteri nyugtázásnak az „értem”-et, már va­lami olyan kaján sejtés kapiskál ben­nünk, hogy a kér­dező csak alibiként mondja ezt. Meg­nyugtatja a riport­alanyt, hogy „érti”, amit mondott, ho­lott egész idő alatt — miközben rém kifejező tekintettel csüngött a beszélő ajakán — kínzó pá­nikban törte a fe­jét, mi az ördögöt is kérdezzen leg­közelebb? — Tóth István mom ez volt: reggel a jár­dalapok számbavétele, li­kőr sportköri gyűlés, dél­után — sajnos, balszeren­csés — meccs Császártölté­sen. í1 rről is szólnunk kell, ^ hiszen talán a sport jelenti számára a legfőbb kikapcsolódást. S legna­gyobb örömeinek egyike: az impozáns, korszerű hajósi „stadion” létrejötte. — Tv: csak nagyon rit­kán. A színházi közvetíté­seket szeretem. Legutóbb Rozov „Érettségi találkozó­ját” láttam, legalábbis rész­ben ... Három fia van: 12, 13 és 15 évesek. A felesége taní­tónő. Együttes keresetük fe­lette van a négyezernek. Vajon hogyan parcellázódik szét? — Ennél könnyebb kér­dést kérek. Én ugyanis ha­zaadom a pénzt, s az asz- szony rendelkezik vele, ő osztja be. Csak a zsebpénzt tartom magamnál, amiből a napi két csomag Munkás­ra, meg a kávára futja.' Lottózom is, de a komoly nyeremény még várat ma­gára. A napi élelmen kívül persze a gyerekekre jut a költségvetés tetemes há­nyada. Iskoláztatás, ruház­kodás. A legnagyobbat most újra „ki kell házasítani”J rendre növi ki a ruháit; Szerencse, hogy két „örö­kös” is akad. — Újságra, folyóiratra iá elég sokat költünk. / na­pokban számoltam :ej tizennégyféle jár i a kJ A háztartásunk bizony alig gépesített. Mosógép ugyan van, de hűtőszekrény csak a jövő évi tervünkben sze-; repel. — Kocsi? Kerékpáron já->' rok. Sajnos, számunkra nincs kedvezményes vásár­lási akció, pedig bizonyára sok vb-vezető élne vele. Így, a forintokat élükre rakva, talán évek múlva gondolhatok rá. Szabadság? A jövő hétre volt „ütemez­ve”, de jönnek a vizesek, szemmel akarom tartani a belvízrendezési munkát. Tavaly is csak a járási ve­zetőség kifejezett utasításá­ra mentem el 10 napos SZOT-üdülésre. A többi füstbe ment...' V így él hát — órái nagyobb' 1 részében a köz dolgaival foglalatoskodva a hajósi vb-elnök. Mégsem mondjuk azt, hogy rendkívüli ember, hiszen ő tiltakozna a legerélyesebben. Egy aj hozzá hasonlóan eu^.a.i,, s éppoly lelkiismeretes tár­sai közül. Jóba Tibor Átmenetileg szünetelteti működését a Piriéi Községi Tanács V. B. Legutóbbi ülésén a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága jóváhagyta a Kis­kunhalasi Járási Tanács V. B.-nek a Pirtói Községi Tanács V. B. működésének átmeneti szüneteltetésére hozott határozatát. A dön­tést az indokolja, hogy a község lakosainak száma 938, s 70 százalékuk külte­rületen él. A község ter­melési adottsága egyirá­nyú, s a hatáskörök bővíté­sével is szűkkörűek a vb testület feladatai. Ezért cél­szerűbb, hogy a végrehajtó I bizottság hatáskörében el- I sősorban a 15 tagú tanács járjon, el. Helytálltak a csúcsidényben Az idei szokatlanul meleg nyár a múlt év hasonló idő­szakához viszonyítva 5,3 százalékkal növelte me­gyénkben a szikvíz- és üdí­tőital-fogyasztást. Május vé­gétől augusztusig 38 245 hj szódavíz és 3042 hl üdítő ital fogyott el. A Bács-Kiskun megyei Szesz- és Szikvízipari Vál­lalat a megye összes kis­kereskedelmi boltját, ven­déglátó üzemét, a mintegy 250 lerakatot látott el áru­val. Ezenkívül az üzemek­nek nagy mennyiségű védő­italt szolgáltatott. A saját és az AKÖV-től rendelt ko­csikkal a szállítást gyorsan bonyolították le, az ellátás­ra a lakosság részéről egyet­len panasz sem érkezett b©« Annál több kifogás volt Aktuális előadássorozat Egyre gyakrabban érte­sülünk súlyos megbetege­déseket okozó étimérgezé­sekről. Ezeknek fő oka, hogy az ételek kezelésével, feldolgozásával foglalkozó dolgozók nem ismerik kel­lően a megelőzés módsze­reit. Ezt felismerve a KÖ­JÁL és a TIT közös szer­vezésében augusztusban is­meretterjesztő előadás so­rozat indult a megyében a fogyasztási szövetkezetek, üzemi konyhák, vendéglá­tóipari intézmények dolgo­zói számára. Tiszakécskén 42, Bácsal­máson 56, Mélykúton 43 személy vett részt. Szep­temberben további 6 föld­művesszövetkezet és a ven­déglátó vállalat részére rendeznek 26 előadást, ör­vendetes, hogy a vállala­tok, szövetkezetek, üzemi konyhák vezetői ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a továbbképzésnek. a szódásüvegekre. Jogosan, hiszen új üvegeket nem le­het kapni, a forgalomban levőek hibásak, tisztátala­nok. Az illetékeseknek nyo­matékosabban kellene oda­hatni, hogy a magángyár­tók is tisztítsák meg a pisz­kos üvegeket. A Salgótar­jáni Üveggyár nem tudja az országos igényeket ki­elégíteni, így a nyári csúcs- forgalomra megyénk nem kapott üveget. Több hiány­cikk miatt a meghibásodott palackokat nem lehetett ki­javítani. A Műszaki Cikke­ket Gyártó és Értékesítő Vállalat ezeket az alkatré­szeket a következő negyed­évben szállítja le. A felújí­tásnak már nem lesz aka­dálya. Reméljük, a Salgó­tarjáni Üveggyár is több szállítmányt küld jövőre megyénkbe, mint az idén! Anonymus szolgáltatta az adatokat Anonymus a magyarok cselekedeiteiről írott gesz- tájában említette a hon­foglaló magyar nemzetsé­gek egyikének, az Örs-Ur nemzetségnek a Bükk déli lejtőjén, a mai Kács köz­ség határában épült lakó­tornyát. Ennek alapján a Nemzeti Múzeum munka­társai megkezdték a la­kótorony felkutatását. A lakótorony maradványait a község előtti völgyszűkület melletti domboldalon, bok­rokkal, tüskés bozótokkal sűrűn benőtt helyen talál­ták meg. A feltárás során az egykori tízszer-tíz mé­ter külső kerületű „öreg­toronyból” 100—160 centi­méter magasan falmarad­ványok kerültek napvilág­ra. A négyszögletes alap­rajzú lakótorony falvas- tagsága átlagosan 2,5 mé­ter. Elhisszük, hogy érti A televízió ka­merái előtt dr. Okosch Győző aszt­rohipochondriáter és Könnyedes Béla szakriporter. Téma: a világmindenség!. Könnyedes: — Eszerint, ha jól ér­tettem, professzor elvtárs, a szférák zenéjének avatott kutatója, szabad idejében, hogy úgy mondjuk — ma- gáneinberként — szívesen leereszke­dik a földi muzsi­kához is. Ahogy szakmai berkekben szájról szájra ad­ják, professzor elv- társ kiválóan tam- burázik... Dr. Okosch: — Ha már elárult, be­vallom: szívemhez a tamburazene áll legközelebb. Könnyedes: — Értem... S pro­fesszor elvtárs is kotta nélkül űzi a tamburazenét, mint az eredeti népi te­hetségek? Dr. Okosch: — Valóban, könyv nélkül, natúr sze­retek leginkább tamburázni. Könnyedesi w Értem... Zajlik az eszme­csere, s a riporter minden második választ ezzel a rá­csodálkozó kifeje­zéssel nyugtáz, hogy; „Értem...” A néző-hallgatót az ötödik „értem” után már nem a beszélgetés tartal­ma izgatja, hanem elkapja a totóláz, és saccol: „No, az­zal kezdi-e a kö­vetkező kérdést a riporter, hogy „ér­ti” az előzőt?” — Míg tippelget, fi­gyeli az „értem”-ek tónusát. „Értem...” — bó­lint a riporter és hangjából kiérez- zük a szerény­séget: Annak el" lenére, hogy ilyen „okosch” ember vá­laszolt a kérdésre* ő megértette. A következő „ér­tem” hangzásában már némi bámulat is benne van. ön­maga iránt. Tud­niillik, hogy érde­mes volt végig fe­szült figyelemmel kísérni az „okosch” ember feleletét, mert íme, ennek gyümölcseként meg is értette. „Értem” — mondja lelke­sen, s a hangok mögül kihalljuk örömét: „No, nem is vagyok én olyan nehéz felfogású...” Aztán egy követ­kező kérdés'felele- tet követő „értem”- ből a beavatottak cinkos egyetértését is ki lehet érezni. „Értem...” — Mintha hozzátenné, hogy — „Igen, igen, ezt így fogalmazta professzor elvtárs az átlag néző-hall­gatónak, de én tu­dom, amit tudok ... Jóval több van amögött, amit a B. J. Lányok, asszonyok a tiszakécskei cukrász bázisüzemben A fehérruhás amazonok: Fehér Rozália üzemvezető, Zérczi Istvánné, Varga Mária cukrászok, Kosa Józsefné üzemvezető-helyettes, Faragó Vilmosné cukrász és az asztal végén Kovács Jolán tanuló. (Lakatos József felv.) zsás férfit képzeltünk ma­

Next

/
Thumbnails
Contents