Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Bihari Klára?

B

erth Sné a villanytűzhelyre tette a levest és hozzálátott, hogy kisüsse a vékonyra kivert hússzeleteket. Élvezettel, s teljes odadással forgolódott a kicsi, fénylőn tiszta konyhában. Pontosan kimért, rövid és gyors mozdulatokkal végezte munkáját, pedig közben nemcsak a fülével, hanem egész leikével kifelé figyelt: jön-e már az ura? Hogy nyugtalanságát elviselhetőbbé tegye, időkint kiment a kis előtérbe, gömbölyű könyökével lenyomta a kilincset és benézett a szobába. Odabenn a rend és tisztaság leheletét árasztva állottak a csillogó bútorok.

Az asszony gyönyörködő pillantása végigsiklott a csillagokból horgolt asztalterítőn. Az előző napon készült el vele és ma, amint hazajött a bányából kimosta, kivasalta, s mindjárt fel is terítette.

— Ilyen asszonnyal, mint te, soha nem volt még nekem dolgom... — súgta neki Lajos, a férje, a legbizalmasabb pillanatokban. Zsófinak ilyenkor nagyot dobbant a szíve, fejébe szaladt a vér, s a fájdalomig feszítette az a kívánság, hogy még erősebben és teljesebben adhassa oda magát. Tudta, hogy Lajost nagyon szerették a nők, ezért is nősült későn, huszonnyolc éves korában. Belecsimpaszkodtak, nem akarták kiengedni a karmaik közül, mindegyik véglegesen meg akarta tartani, ötödik esztendeje éltek együtt, de a versengés közte és a hajdani asszonyok, lányok között nem szűnt meg.

Azt, hogy a terítő már elkészült, meglepetésnek szánta. A régivel a fűtőtestet takarta le. De a csipkénél is tovább nézte a szemközti sarokban elhelyezett asztalkát, amely felett egyik oldalon a kislányuk, másik oldalon a férje bányászruhás képe függött. Erre jön majd a televízió, amire most már nem kell külön takarékoskodniuk, mert váratlan ajándékképpen megvehetik abból a tizenhatezerből, amit az oldalkocsis motorkerékpárra összegyűjöttek.

Az örömmel teli nyugtalanság újra felcsapott benne. Már a sarokban látta a nagy fadobozt a képernyő homályos üvegével. Egyik vájár ismerősük eladja a fél éve vett motorkerékpárját, és csak tizenkétezret kér érte; az ura talán éppen most olvassa le Pusztainak a pénzt. A fennmaradó négyezret a televízióra szánták.

Nekitámaszkodott az ajtónak. Egy másodpercre behunyta a szemét és hosszan sóhajtott, mert valóságos testi jóérzést okozott a gyarapodásnak, az óhajok gyors teljesülésének boldogsága.

O

dakint lépések toppantak. Gyorsan kiszaladt az előszobába. Bertha éppen akkor lépett be az ajtón. Szokása ellenére nem köszönt. Levetette könnyű esőköpenyét, felesége felemelt kezébe adta és bement a konyhába. Az asszony már ott találta az asztal mellett. Nagy ökle a fehér-piroskockás, keményre vasalt abroszon feküdt. Barna szeme keskeny, sötét réssé szűkült, arcát, sima homlokát beárnyékolta a harag, szabályos rajzú, telt száját öregesen és kelletlenül összehúzta.

— A gyerek... hol van ? — kérdezte mordul.

— Anyádék kérték, hadd maradjon náluk éccakára is... nehezen tudnak megválni tőle... — felelt Zsófi puha hangon. Könnyen, nesztelenül mozgott az ura körül, elébe tette a kancsót, poharat, evőeszközöket, és virágos porcelántányéron a húst, meg a burgonyát. Mindjárt észerevette, hogy haragos, s tudta, hogy ilyenkor nem szabad faggatni. Amíg vizet töltött a poharába, kenyeret szelt, kezére adta a sót-papri- kát, le nem vette róla feszült tekintetét, amely megtelt mélységesen komoly, ösztönző várakozással.

Bertha az utolsó falat után odébblökte a tányérját, és súlyos öklével olyat vágott az asztalra, hogy a pohár felugorva, a kancsóhoz koccant.

— A gazember! A disznó! — tört ki belőle indulatosan. — Kovács Andrásnak adta oda a motort...

— Eladta? — kiáltott fel az asszony. Alakja teljes magasságában kinyúlt. — Ezt merte tenni? Neked kínálja és másnak adja el a gépet?

Arca pirosán kezdett tüzelni, szemében gyűlölet szikrázott. Élesen hasított belé a veszteség fájdalma Nem lehet megvenni a televíziót és az idő elérhetetlen távolságába siklott a gyermekszoba bútorzata, s a hűtőszekrény, amire a mai naptól kezdve akartak gyűjteni. De mindennél jobban égette a sérelem, ami az urát érte. És most az volt a legfontosabb, hogy ezt Lajos is tudja és észrevegye.

— A te pénzed nem olyan jő Pusztainak, mint a másé? Hiszen téged kérdezett először, avval, hogy adóssága van, nem akarod-e a motorját. Az isten büntesse meg az ilyen becstelent! Megérdemelné, hogy a szemébe köpjél!

Bertha felkelt és Indulatosan le-fel járt a konyhában. A benne dolgozó düh, amit Zsófi még magasabbra szított, szinte szétfeszítette a kicsiny helyiséget.

— Ne hagyd magad. Az ilyen megérdemli, hogy kitanítsák! A brigádja előtt köpjed szemen! — hadarta lélegzetnyi szünet nélkül az asszony.

— Dehogyis köpök én az arcába. Hogy azt higyje, most tönkretett — vágott közbe az ura izgatottan és fejét oldalra fordította, mintha egy számára látható lényhez intézné gyűlölködőn keserű szavait. — Mindjárt holnap megveszem a motorbiciklit, hadd lássa, hogy nem szorultam rá és én tettem volna neki szívességet, nem 6 énnekem.1 1

ertha másnap csakugyan megvette a tizenhat- ezer forintos gépet. Egy-két napig még szidta Pusztait, azután elhallgatott. Az asszony azonban, ahányszor a kislánnyal együtt beült az oldalkocsiba, vagy karbafont kézzel állt a ház mögött, ahol Bertha a fényesre lakkozott motorkerékpár mellett guggolt, hogy kifogyhatatlan türelemmel babráljon rajta, friss haraggal szidta és átkozta. A televízió elvesztését még meg tudta volna bocsátani, bár ez is elevenen fájt, de az ura kijátszását nem felejtette el.

Nyolc-tíz nappal később Bertha ismét rosszkedvűB

én jött Haza a délutáni műszakról. Míg arcát odatartotta Zsófi csókjának, barna szemével elmerülten és szórakozottan másfelé nézett. Odament a szélesre nyitott, kettős rekamié közepén alvó kislányhoz, megsimogatta szőke fejét, azután a konyhában leült a kitálalt éted elé. Evés közben kérdezősködött erről-ar- ról, de szórakozottsága nem szűnt meg, s gondolatai máshol jártak. Az asszony mint mindig, ha Lajos valamilyen okból kikerült az 6 hatóköréből, veszélyt sejtett.

C lvette a kiürült tányért, sima, gyors mozdula- “ taival helyébe tette üvegtálacskában a tom- pótot, a kiskanalat, azután puha hangon megkérdezte:

— Miért vagy kedvetlen? Történt valami?

— Semmi... — mormolta az ura és megrántotta a vállát. — Az a Pusztai... az állat!

— Mit csinált már megint? — kérdezte az asz- szony. Kiegyenesedett és sötét szemöldöke összerán- dult

— A brigádja robbantott..; A tíz gyutacs közül csak hét robbant fel — kezdte Bertha. A leomlott meddőben volt egy olyan nyolcvankiló-forma kő. Ahelyett, hogy megerőltetné magát és felemelné, fogja a csákányát és szét akarja ütni, mert az apróbb darabokat már szép kényelmesen fel lehet lapátolni a csillébe. Avval nem törődik, hogy éppen egy gyutacs kerülhet a vas éle alá és kiverheti mind a két szemét. Láttunk már ilyet... Én éppen náluk voltam, a lőmesterrel kellet valamit megbeszélni...

Bertha szemében zöldes szikrák gyúltak, hangja eltorzult a haragtól.

— Olyat vágtam a karjára, hogy mindjárt elejtette a csákányt.

Az asszony kiegyenesedett.

— Hagytad volna! Vakult volna meg. Még te segítesz neki, amikor becsapott! Elveszítettük miatta a televíziót, és ki tudja, mikor vehetjük meg a hűtő- szekrényt —, kiáltott fel Zsófi indulattól rekedten* arca, homloka pirosán tüzelt.

Bertha letette' a kanalat. Kissé hátrább húzódott* szeme kitágult, s ettől homlokán ráncba szaladt a sima bőr.

— Mit mondasz? — kérdezte csodálkozva.

— Azt, hogy minek törődtél vele? Érdemel ts kíméletet az ilyen utolsó szélhámos, aki téged kijátszott, megcsalt... Verte volna szét azt a követ.

— Nem vagy az eszednél... Három éve Csermely Józsi így vesztette el a bal lábát... Gergely Ádám is így lett félszemű! — mondta Bertha lassan.

— Azokat sajnálom, mert rendes emberek.;: De Pusztai megkárosított.

Bertha Zsófira nézett, aki délcegen állt az asztal túlsó oldalán. Tudta, hogy mindez a gyűlölet őmiatta, őérte tört fel ilyen frissen és elevenül. Bár éppen annyire neheztelt Pusztaira, mint azelőtt, valami mégis egybefűzte vele, s ezért sebző, és kegyetlen sértésként hatottak rá Zsófi szavai. Az a különös sejtése támadt, hogy először látja a szép, széles vállú, kemény derekú, eltorzult arcú nőt, s ez nem azonos azzal, aki őt tegnap, tegnapelőtt hazavárta. A tárnában, baj idején, mindig úgy érezte, hogy hideg árad el egymást követő hullámokban a bőre alatt. Most ugyanez a veszélyt jelző hűvösség terült szét benne, s megérttette vele, hogy ezt az ügyes, gyorskezű, kivételesen szorgalmas teremtést, aki mindig fel tudta gyújtani, már nem szereti ügy, mint eddig. Valami, ami forrón és szorosain összekötötte őket, meglazult, s ki tudja, lehet-e még ezen segíteni?

M it nézel úgy rajtam? — kérdezte a hosszú hall- 1 1 gatástól, s a távoli, felmérő pillantástól furcsa bizonytalansággal az asszony.

— Semmit — felelt Bertha. Hogy elrejtse szemét, az üvegtálacska fölé hajolt és újból kanalazni kezdte a tompótot.

Polner Zoltán:

A Marosnál

Ülök a parton és a szilvafák kék holdja száll felettem.

Magasra tartja a kukoricás egy ekéző ló csillag homlokát a folyón túli csendben.

Ülök a parton és a vaddohány sárga virága lángol.

Lassan körémgyülekezik a fény, a kosfejű hőség, a tág határ a kalász-súlyos nyárból.

Az akol üres. A pusztán a nyáj

az árnyékot hőlészi.

Dombéroznak a sötét darazsak s a suttogó füzek közül a táj emberi arca néz ki.

Ülök a parton, szívemnél a tSk moccanatlanul állnak.

Kérlelhetetlen, komor jegenyék* viharvert nyárfák s tömzsi, csupa-láng akácai a tájnak.

Szinte már nem is fák ezek, hanem

az egykori zsellérek,

a magvetők, kaszálók ősei.

Állnak szemközt a nappal csöndesen és tudják hazaértek.

Testvéri üzenettel a folyón elúszik vallomásom.

Ringatom én is termő földekét némán, öklöm eldobtam, álmodom s vers tündöklik a számon.

Takács Erzsébet: Leányfej.

Rendezetlen rendezői jegyzetek

Illyés Gyula Dózsa György című drámájának bemutatója előtt

HEVESI SÁNDOR: „Minden előadást a darab stílusában.. .r Igen. A darab stílusa, az előadás stílusa. Bőven akad egymáshoz hasonló. De a két leghasonlóbb is más és más. Sémák is akadnak. A színpad nem bírja az erőszakolt sémát. A bemutatás időpontja? Igen, újabb probléma. „Minden előadást a darab stílusában...!” ... az előadás idejében, a közönség fejlettségének figyelembevételével!

Illyés Dózsáját 1956. január 20-án mutatta be a budapesti Nemzeti Színház. Gellért Endre rendezése, felejthetetlen előadás. Lehet ez a minta 1968-ban? Nem! Hihetetlen, hogy tizenkét esztendő alatt mennyit fejlődtünk, változtunk. A XX. század a techpika százada. Ami ma új, holnapra avult. De a művészetben is? Igen, de másként. Ahogy élünk, fejlődünk: művelődünk, csiszolódunk. A közönség igénye más, mert színvonala is más.

Nagyon sok momentumot egy az egyben át kell venni ugyan, de transzponálva a mára!

A MÜ TÉMÁJA. A magyar történelem egyik legkiemelkedőbb eseménye Dózsa parasztfelkelése. A főnemesség önös érdekből kegyetlenül megtorolja a felkelést, ezzel elindítja a magyar történelem egyik legtragikusabb korszakát, a török elnyomást.

Dózsa nagyszerű harca az ember küzdelme. Dózsa élete és magánélete.

TÖRTÉNELMI ALAP — költői képzelet. Valamennyien sok-sok ismerőssel találkozunk a drámában. Iskolában mindenki tanulta, metszeteket, képeket látott, több írói feldolgozást olvasott a témáról. Például Ulászló, a „Dobzse”-király; Báthori, Erdély nádora; Zápolya a ravasz főnemes, Werbőczi a kegyetlen jogász. Sorolható tovább a történelmi sor. ttllyés drámájában a megírt történelmi figurák maradéktalanul fedik a leglényegesebb tudottakat. Dózsa György, Mészáros Lőrinc és ... tovább "nincs. A dráma népi figurái, a parasztfelkelők? Nem maradt fenn róluk semmi. Érthető. A főnemesi históriaírás nem foglalkozott velük. Dózsa és a többiek a dráma leglényegesebb hordozói, fontos figurák. Történelmi emlékek hiányában Illyés Gyula költői képzeletének szülöttei. Dózsa környezetének alakjai olyan hihetőek, valóságszerűek* hogy másmilyennek el sem lehet őket képzelni. Illyés Gyula gyerekkora; későbbi sok, vidéken eltöltött esztendeje: a magyar parasztember legjellemzőbb és legérdekesebb típusait eredményezték.

DRAMATURGIAI FELÉPÍTÉS

Hely: kilenc helyszín, a darab kilenc képe: Buda* Erdély, Alföld.

Idő: 1514-ben, néhány hónap.

Cselekvés: Dózsa útja az egyszerű parasztvitézből a tüzes trónon elégetett mártírig; belső konfliktusai; külső konfliktusai: a maga érdekét néző főnemességgel szemben és a török ellen.

A helyszínek váltakozása ellenére minden képet szervesen tovább visz a következő kép. Óriási lendület a darabban. Egyre fokozódó sűrítés. Az egész egyetlen nagy ív. Sok-sok romantikus elem. Nagy indulatok fel-